Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-04 / 36. szám

1913. szeptember 4. MAGYAR PAIZS 3 mát sem. Ki is mutogatna ilyeneket Magyarországon ? Ilyeneket ezidöszerint csak egy-két magasfoku tudományos intézet laboratóriumában láthatnak azok, a kik tudományos pályára készülnek. Arról azonban ezidöszerint szó sincs, hogy a nagyközönség is hozzáférhe'ne a górcső alá szánt preperatumokhoz. Majd ha a falukba kimenő előadó az üveglapocskák közé helyezett baktériumot megmutatja a falu értelmes gazdáinak s ha ezek látják, hogy a tüdővész terjesztői apró kis pálczikák, a kolerabaczillusok pedig hajlottabb pálczikák, ha ' meggyőződnek arról, hogy a nagyitó üveg alatt golyó- és dugaszhuzóalakú lények vannak, akkor majd hisz is ezeknek létezésében, máskép csak annyiba veszi őket, mint a mesebeli sárkányt. Igen nagy közegészségügyi és közgazdasági érdekek fűződnek ahhoz, bogy a népet végre meggyőzzük a mikroorganizmusok milliárdszámra való szaporodásáról s arról a módról, a mellyel a szervezetet károsan megtámadják. Beszélni kellene arról, hogy a tudósok a bacillusokat miként tudják mesterségesen, kocsonyán, tojáson, burgonyán szaporítani, a bacillusokat hogyan oltják bele a kísérleti állatokba, hogyan betegednek ezek meg tőlük s hogyan hullanak el. Igy majd elhiszi Bogár Vendel, hogy a kis fia a difteritiszt a Kása Jánosék beteg gyermekétől kapta el, mert semmibe sem vették az orvos urnák kiragasztott piros czéduláját. A nép az állategészségügyi intézkedéseknek sem hisz. Beszélhet az állatorvos, hogy meszeljék ki az ólat, az istálót, mert a mész fertőtlenít. A magyar paraszt még most sem tudja, mire is jó a fertőtlenités ? Ha azonban az állatorvos, a tanitó, vagy a gazdasági egyesület előadója megmutatná górcső alatt például a lépfene hasadó, vastag pálczikáit, aKkor majd tudnák, hogy csakugyan van olyan dolog, a miről az urak beszélnek. A paraszt ugyanis azt tartja: „Csak azt hiszem a mit látok." Ez nem is c?oda, hisz néhány évtizeddel ezelőtt még a tudományos v lág is kinevette azt a kutatót, a ki abbeli sejtését ki merte fejezni, hogy a ragályos betegségeket láthatatlan fertőző anyagok okozzák. Ha az állatorvos rámutatna arra, hogy a fertőtlenítésnek a górcső alatt meglátható baczillus megölése a czélja, akkor a nép megértené, hogy Parancsőrtisztek vágtattak Görgeihez jelenté sekkel, vagy utasítást kérve. De ő le nem jött a hidiól. A lovát se fjrditclta meg. Végighallgatta a jelentéseket, pár szót szólt, vagy utasítást adott anélkül, hogy megfordult volna. Aztán megint larkasszemet nézett az ellenséggel, a haláltosztó ágyuk ércztorkával, a puskák csövével, a mikből egyre sűrűbben ropogtak a golyók. Egyszerre csak tompa zuhanást hallottak. A hidlásfák recsegve döngöttek alattuk. Zichy nem mozdul}, Görgei se. Közvetlen mellettük kínosan rugdalózott égy paripa. Egy pillanatra eszébe villant Gö-rgeinek, hogy Pusztelnik alít mellettük. Az őrnagy azonban életjelt adott magáról. — Jaj, de fáj a szivem e gyönyörű arab csődörömért — mormolta boszusan, amint fölkelt a földről és kiszabadította magát lelőtt paripája alól. — Örülj, hogy nem téged ért a golyó—felelt vis?za Görgei anélkül, hogy megfordult volna. — Katona dolog — szólalt meg Zichy smerev szúró pillantást vetett Görgeire. Ez némán bólintott fejével, aztán tovább nézte az ellenség tüzbarczát. Az osztrákok most hosszú csatárlánczban, szuronyt szegezve rohamot intéztek a hid ellen. az urak miért hajszolódnak olyrn sokat az istállók tisztántartásáért. Akkor majd azt is megértené, hogy mégis csak jó a beteg gyermek szobájának ajtajára kifüggesztett czédula óvó szavának megtogadása. Igy lehet csak meggyőzni a népet arról, hogy a védő ojtások nemcsak a doktorok és állatorvosok jövedelmének szaporítására és a szegény ember nyuzására valók. A magyar népet sohasem győzik meg paragrafusokkal és büntető ítéletekkel a járványok és a fertőző betegségek okairól, az ellenük való védekezés hasznosságáról. Végre a falu annyi büntetést fizet, annyi beteg utáu viseli a betegápolás kórházi költségeit, bogy ezek árán nemcsak egy elég olcsó és a mellett megfelelő górcsövet, hanem háromnégy évtized után, akár egy kisebb csillagvizsgálót is szerezhetnének a számára. A népre a tudomány eszközeivel, az optika vívmányaival hassanak, mert a falut a hivataloknak legdrákóibb szigora sem győzi meg. Már pedig a tudást csak meggyőződéssel terjeszthetjük. Tanuja voltam az országos csapás között a balatonvidéki szőlők pusztulásának. A népet nem lehetett róla meggyőzni, hogy a szóló gyökerét a filcxera nevű rovar teszi tönkre. Ismertem községi jegyzőt, a ki mindannyiszor gúnyos kaczagásra fakadt, valahányszor egy bizottság a községébe ment, hogy a népet a szénkéneggel való védekezésre figyelmeztesse. Nem hitt ö sem a pusztító rovarban. A meggyőződésem ' az, hogy Magyarország szőlőinek nagy részét megmentheitük volna, ha' a községekben górcső alatt megmutatják az ottani szőlőtőke gyökeréről levett filoxerát, az általa megszúrt, megdagadt és elrothadt hajszálgyökeret. Igy a nép majd elhitte v. lua fzt is, hogy az amerikai vessző azért jobb, mert annak szívósabb gyökerében nem tud kárt tenni a filcxera. Meggyőződésünk az is, hogy a peronosporának egész országrészekre, sok éven át, kiterjedő pusztításait is elkerülhettük volca, ha a falvakban nagyító üveg állt volna rendelkezésre. Ez alatt a íöldmivelő nép megláthatta volna, hogy a czukorporhoz hasonló anyag temérdek gombából áll, melynek fonalai behatolnak a levél szövetébe s ezt kiszárítják. A nagyitó üveg megmutatja, hogy a peronosporáuak a levélből kiálló, virághoz hasonló részén, apró gömbök vannak, a melyek ha fölpattannak, por száll szét belőlük. Zichy fagyosan vizsgálta Görgei vonásait. Egy izom se rándult meg azon, még a szempillája se rezdült. Nyugodt ez az ember, mint egy hószobor a jégsivatagon. A honvédek gyilkos össztüzet adtak az osztrák csatárlánczra. A golyók széles utczákat vágtak az előre rohanók között. Az osztrák tisztek kardja megállást intett. A csatárlánczok tüstént megállottak. Egy tiszt intetj egy osztrák czéllövó vadásznak s az hideg nyugalommal czélba vette Görgeit. De e pillanatban valamelyik honvéd fegyvere eldördült s a vadász arczra bukott. Erre többen vették czélba Görgeit, de ő meg se mocczant. Zichy se. — Tábornok ur, kiáltott fel ijedten Pusztelnik, nem látja, hogy bányán czéloznak önre ? Görgei nem válaszolt, mintha nem látna és nem hallana. Csak állt, mint az érczszobor. A honvédek sortüze azonban előbb dördült el s tisztán lehetett hallani az osztrákok zuhanását és jajkiáltását. Most észreveszi Zichy, hogy kartáccsal akarnak végigsöpörni a hidon. Hirtelen megfordul s mélyen, csodálkozó tekintettel Görgei szemébe néz. Tábornok ur! kár lenne az életéért." Görgei ránéz az ö szúró, átható tekintetével, Ez okozza azután a betegségnek veszedelmes terjedését. Egy-egy faluból 300—400 gazdát is beidéztek a szolgabírósághoz, súlyosan megbüntették őket, de azért a jövő évben megint csak elvitte a penész a termést. A nép azt mondta, hogy ha az Isten el akarja venni a termést, hiába fecskendez ellene az ember. Az almafának csak nemrég bshurczolt betegségében, a vértetüben, még most sem hisz a nép. Ő az almafára rakódott fehér réteget penészszerünek látja, tehát penésznek is hiszi. A falusi gazda gúnyosan mosolyog a bajusza alatt, mikor a népies előadó azt mondja, hogy az a fehérség : szemmel meg nem különböztethető állatoknak a milliói. Már hogyan is férne el millió állat olyan kis helyen ? ! Ha azonban az előadó ur vinne magával egy górcsövet, a mely alatt a gazdák sorba nézegethetnék, hogy a penésznek vélt bevonat milyen állatszörnyetegeknek a társadalma, akkor elhinnék, hogy azokat az ajánlott szer csakugyan megöli, mint mikor az egeret öntjük le valami mérgező folyadékkal. Azok, a kik a magyar tudomány javára a nép között dicsöségteljes hódításokat akarnak tenni a műveltség, a közegészségügy, a közgazdaság és a felvilágosodottság javára : szívleljék meg a nagy japán tábornok szavait: a győzelemhez ma már az optika vívmányai szükségesek, a górcső, a mellyel közelebb hozzuk magunkhoz a láthatatlan ellenséget; e fényszóró az, amely világosságot lövel a babonákkal megvert falu tudatlanságának sötétébe . . . Sági János. Kőfaragó műhelyben. Nálunk nem nagyon elterjedt ipar a kőfaragó mesterség. A jó kőfaragó iparos még ritkább. A jó kőfaragás egyúttal már átmenet a szobrássmüvészetre. Könnyű kitalálni, hogy nálunk magyaroknál miért ritka a kőfaragó iparos. Szükség van itt feltaláló és alakító szellemre, másodszor szorgalomra, s kövek emelgeíése is tényező lévén, szükség van harmadszor testi erőre is, a kényelmesség megvetésére. Már pedig, ha alkalmasak vagyunk is sokféle dologra, de a kényelmet módfelett szeretjük. Ezért ritka a magyar kőfaragó, aztán a gróf felé fordítja a lovát. — No, ha ön azt hiszi, hát menjünk. Én eleget láttam. Zichy előre bocsátotta a tábornokot, aztán ő is megfordította a lovát. Mindkettő megpörgette a sarkantyúját s a két paripa elvágtatott. E pillanatban eldördült a kartácsra töltöltött ágyú és apró szilánkokká forgácsolta a hidlásfőt, ahol egy pillanattal előbb még Görgei és Gróf Zichy állottak. A csatatéri párbaj véget ért. Görgei ellovagolt a viz partján, Zichy mindenütt nyomában. §s amint a golyók a vizbe hullva, sustorgó hullámokat vertek, ugy tetszett Görgeinek, miijtha árnyak jelentek volna meg a vizén, mintha ott hullámzanék előtte a csepelszigeti bitó s a rajta vergődő áldozat szederjes ajka ezt libegné : Tovább birtad mint ő, itt is te győztél. Z chy Pál gróf e rettentő párbaj óta csodás tiszteletet és ragaszkodást tanúsított Görgei iránt. Elégtételt kapott, az istenitélet döntött. Görgei ott állt egy negyedórásig a pokol izzó tornáczán és várta a halált. De Isten nem küldte el érte, mert még vétek nélkül való volt. Amit peclig késcbb vétkezett, azért százszorta nagyobb büntetés a hosszú, földi vezeklés.