Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-21 / 34. szám

1913. augusztus 21. MAGYAR PAIZS Télidőben. Miéink csapata nemcsak erővel birta, hanem jó technikával. A félidő elején Zsömböly beadásából Lében megszerzi a vezető goalt, melyet nemsokára követett Pappnak és Lébennek közös erővel berúgott érdekes goalja. Igy már 2 : 0 arányban állott a match az egerszegiek javára, mikor végefelé Czigány minden ok nélkül cornerre rúgja a labdát, s azoknak a balösszekötőjük szép fejese révén Vasvár egyetlen goaljához jut. Újra kezdés után a Munkásgimnázisták hamarosan a Legényegylet védtelen kapuja előtt teremnek, mire a biró látva a veszélyes helyzetet, a szabályok ellenére lefújja a mérkőzést. Átlag fair játék folyt, melyben kitűnt a Munkásgimnázistáknál Papp különösen, továbbá Lében, János és Fridrich, akinek nyugodt, temperamentumos játékmodorát félremagyarázzák. Amazoknál pedig Soproni, kinek akcziói sok munkát adtak az egerszegiek védelmének s azok védelmében jó volt Vass. A Kereskedő Ifjak football-mérkőzést tartanak az Alsólendvai Sport Egylettel Alsólendván. Reváns-mérkőzés a hó végén lesz, s rá egy héttel valószínűleg a Munkásgimnázístákkal. Football mérkőzés volt Keszthelyen e hó 15 én & keszthelyi Iparos ifjak Önképző és Testedző Köre és a Tapolczai Sport Club közt. Eredmény 6 :1 Keszthely javára. Félidő 5 : 0. Atlétika. Az atlétikai mérkőzés rendezését egyelőre elhalasztották a Kereskedő Ifjak, a lanyha érdeklődés miatt. Különben is csak az eszmét pendítették meg, befejezett, határozott dologról szó sem volt. Nem jogosult tehát a „Zalamegye" neheztelése s amugyis hangos kifakadása. Vivás. Fábián Zsigmond vívómester még ezideig nem jelentkezett, pedig akadna elég tanítványa. Jó volna, ha tudna valaki egy vivómestert Egerszeg felé irányítani. G. E. agyar faiz Töldmiveiés Állattenyésztés. Akié a íöld azj nz ország! Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület németországi tanulmányútja. Néhány évvel ezelőtt azOMGE tanulmányutat tett Németországba, melyen legjobb gazdáink vettek részt. Egyeseket különösen a németországi mütrágyázási kérdések érdekeltek, s meglepetve tapasztalták, hogy oda,künt egy kat. hold nagyságú területen 3—4 mm. szupertoszfátot használnak, holott hazánkban még fél ennyit sem. Ezen tapasztalatok alapján kísérelte meg Medveczky Károly Bács-Bodrog megye, jankamajori nagybérlő dupla adag szuperfoszfátot használni, mert az ezideig kat. holdanként alkalmazott ltiO kg. szuperfoszfát csak 161 kg. buzaterméstöbbletet eredményezett, a mely többlettermeléssel Medveczky nem volt megelégedve s Így 1910 óta 3 mm. szupertoszfátot használ kat. holdanként, a mely mennyiség 533 kg. terméstöbbletet eredményezett két évi átlagban, idei termése pedig 15—16 métermázsás. Nem számítva most már sem a szalmaterméstöbbletet, sem az utóhatás értékét, 82 koronát tesz ki kat. holdanként a tiszta haszon a műtrágyázás javára. Medveczky szerint nincs talaj a mely a szuperfoszfátot meg ne hálálná ha elegendő nagy mennyiséget juttatunk abból a talajba. Magyarnyelv. 3STyel-v-é"fc>em. él a nemzet. Csak egy írásjel. Irta Quintus. Utczák, terek, közhelyek felírása nem nagydolog. Járó-kelő ember nem sokac törődik vele, mivel nem az a gondja, hogy nincs-e helyesírási hiba a felíráson, hanem, hogy oda találjon, a hová akar. De azért azok közt, a kik ezt a Lis dohogást elolvassák, egy sincsen a ki meg ne akadt volna a tollával, a mikor a levélboritékra hármas utcza nevet kellett leírnia, például ezt: Arany János ut. Ugyan jól van e ez igy magyarul, vagy pedig igy kellene irni: Arany János ut. Vagy igy: Arany János ut. Vagy hogy igy: Arany János ut. De előfordul ez a kérdés mindenféle formában és mindig, valahányszor valami utcza nevét kellene leírni. Például ennél is: Mária Terézia tér, a hol épp azok a kétségek állanak elő. De a kettős utczaneveknél is. Például melyik jő, ez e: Andrássy ut, vagy ez: Andrásig ut? Széchenyi fürdő, vagy Széchenyi fürdő? Továbbá Rákóczi-u', vagy Rákóczi ui ? Azután még ott is, a hol az utcza vagy tér valamely tárgyról van elkeresztelve. Például: Retek utcza, vagy Retek utcza? Hát még az ilyeneknél, mint ez is: Kis-Sas hegyi Vagy: A/só erdőkor? Avagy az intézetek felírásánál: Clotild szeretet ház, vagy Clotild szeretet ház, vagy da capo mint az Arany János utjánál és társainál. Hasonlóképpen: Lujza-gőzmalom, Lujza gőzmalom és még száz ilyen egy-, két-, háromemeletes elnevezés, példája annak a többnyire polgári alázkodásnak és majmolásnak, a mivel a bécsi vagy bécsi unterthanigst lojalitásokat utánozzuk. Mindez most azért jut az eszembe, mivel már régen a gyomromban van, hogy ez a nagy város, az ország u. n. szive (asztmás szive), Budapest, a jelzőtáblákon össze-viss2a használja ezeket a felírásokat. A mikor Rákóczi hamvait hazahozták és uteiakeresztelések voltak, akkor már morogtam egy-két verset hiába, de most megint a Magyar Nyelv (és nem Magyarnyelv) czimü érdekes folyóirat egyik füzetében olvasom, hogy Sági János ur kel ki a hibás felírások ellen. Kifogásulja ő is, hogy a hatósági helyesírás találomra megy. Hol Andrássy ut, hol Andrássy-ut. A hová szerinte kötőjel kell, ott sokszor elhagyják, a hol meg nem kell, oda meg beteszik. Szerinte jó a mellékneves Kecskeméti utcza (kötőjel nélkül), de rossz a főneves Türr István-utcza, vagy Kossnth-Lajos utcza. De rosszalja még ezt is (pedig sokan jónak ismerik): Mikszáth Kálmán tér, halk Miksa-utcza. A főváros hatósága egyszerűen ugy irja, a hogyan uri kedve tartja. Hol igy, hol ugy. Még bolondabb a világ ezekben: Gróf-Károlyiutcza. Itt pláne a mondvacsinált magyarság is keveri a dolgot, hogy t. i. a rangjelzőket a név után kell irni, a miről pedig ki van már mutatva, hogy csak épp olyan bolond divat, mint a bukj-elszoknya. Majd elmúlik. De hát ez is: fehér sasutcza, igy íródik e, vagy igy: fehér sas-utcza, vagy igy: fehérsas-utcza? Továbbá hogyan a régi-posta utcza? Aztán íme, egyes neveknél egyszerre beüt a genitivus: Ferencziek tere. Vagy Ferencziek tere? De más felírások is, a melyekről most ne lagyen tovább szó. Csak azt akarom mellesleg megjegyezni, hogy az ujabb magyar írásokból a kiegészítő kötőjel szinte egészen hiányzik. Ezt eldobták, mint vaiami szemetet, pedig ime nagy szükség van rá. Mert más például a fővárosi fiu és leányiskola, és más megint a fővárosi fiu• és leányiskola. Olykor ennek a kis vonásnak a hiánya az egész irást földúlja. * Mindezekből ami azt illeti, hogy a székesfővárosi utczakeresztelőknek a magyar helyesírásról eddig csak zavaros fogalmuk van, az szent bizonyos. A mint, hogy nagyon szégyelni való az is. hogy az ilyen borzasztó nagy magyar sziv nem dobog jól magyarul. De arra nézve hogy miképpen kellene helyesen irni ezeket az elnevezéseket, nekem már régi jó véleményem van, a mit nem is könyvből tanultan. Tehát érdemes meghallgatni. Elő kell állanom megint azzal a szűrös atyámfiával, a kivel egyszer a váczi körúton találkoztam és a ki a következő kérdéssel fordult hozzám: — Ugyan nem tudná az ur megmondani, hogy merre vau itt a szent Margit hídja? Jól esett a szivemnek ez a kérdés a magyarnyelvnek annyiféle elfajzása közt, de egyben egyszerre világosságot is gyújtott az elmémben. És kulcsot adott a kezembe arra, hogy a lulajdonneves utczákat-tereket (ha már megvan az a sok haszontalan tulajdonnév) hogyan is kell jó magyarsággal elnevezni és leirni? Mire való az, kérem, hogy mink mindenben majmoljuk és éppen a németeket. A magyar faluban hogyan nevezi el az utczát a nép*? Rendesen valami nagy épületről, vagy szembetűnő tárgyról. Például templom-utcza, iskolu utcza. Akkor ez a fogalom szorossn egy. Összetett szó és egyik sem jelzője a másiknak, tehát össze is kell kötni. De a mint az utcza mellékneves jelzővel van meghatározva, a szó már azonnal különválik, igy: kis retek utcza, felső erdősor, külső dob-utcza. Ugyanígy ha az utcza elnevezése már maga is melléknév, vagy főneves jelző. Tehát nem szép utcza, hanem szép utcza, s: könyök utczz. Nem vörösvári ut, hanem vörösvári ut. Épp ugy, a hogyan a faluban is mondják. Kérem ez itt a nagy utcza vagy a bagosi utcza Hiszen mindez olyan világos, mint a vakablak! Most már a tulajdonnevekről való elnevezést a mi illeti, ezt a magyarnyelv géniusza nem szereti. A magyar világszemlélet általában véve komely és objektív. Mi sincs messzebb a magyar lélektől, mint a szertartásosság, a póz, a nagyképűség, a hizelkedés, az alázatos ájudozás és a helyén kivül való tisztelet. A magyar faluban az utczát csak akkor nevezi el a nép valamely jelesebb ottlakó család nevéről, ha tárgyias jel (templom iskola stb.) egyáltalán nincs benne. És akkor is igy: A papék utczája. A csizmadiák utczája. Kaszapék utczája. A grófék utczája. Fehér Márton utczája. Szent János utczája. B. Szina utczája stb. Azonnal szembetűnik itt, hogy a tulajdonnévvel való elnevezés nem hízelgés irányában megyen és csakis a birtokos, vagy egyik birtokos után igazodik. Még ott is, a hol valami szentnek a szobra áll az utezában. A mint tulajdonnévről van szó, a magyarnyelv géniusza ősrégi népies megszokás jogán azonnal a genitivust kívánja. íme tehát a budapesti utczák és terek megkeresztelésének ez a generális kulcsa és n«m más. És most már vígan vagyunk a következő elnevezésekkel : Andrássy utja. Ferencz József tere. Arany János utja. Bákóczy utja.