Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-14 / 33. szám

1913. augusztus 14. MAGYAR PAIZS 3 mint a kősziklán, megtört a viszály, az ármány, a balsors minden csapása, a négy folyó és a három halom gyönyörű földjéért való éhes birtokvágynak minden fegyveres kísérlete és vészes háborúja. De ne felejtsük el, hogy nemzeti szerencsétlenségünk között mindenkor legnagyobb volt a belső viszály, mely nálunk nagyobb nemzetet is végsemmisülésbe sodort és amely any. nyira nem szűnt meg soha, hogy templomainknak ma is hivatalos éneke : »Hol vagy István j király, Téged magyar kíván.« A sorsáért aggódó nemzetnek sóvárgó jajdu- j lása, imája és reménysége zendül meg e száza- ; dos énekben. És ma éppen olyan aktuális, mint j századokkal előbb, jeiezve a gyászos mát, amikor j épen olyan aggódó nemzeti busongással fohász- j kodnak a nagy király leié. K—t. | Zalaegerszegtől— Zalaegerszegig, j III. (Folytatás) Jun. 29. Péter-Pál njpja van, a diákélet leg- | kellemesebb nrpja. Ma kezdődik a nagy szünidő, i Igaz, hogy a keidet kicsit kellemetlen is lehet j a bizonyítványra való tekintettel, de reméljük a j legjobbat. »Te DeumoU hallgatunk a piarista ; gimnáz.umban, utána sebtiben felszedelőzködünk s megkezdjük az utazást hazafelé: sludulás Bólabánya, Garamberzencze íelé« kiáltja a kalauz nagy komolyan, mintha lehetne másfelé is menni e végállomásról. Vigan prüszköl lefelé a kis mozdony, mi meg kitapasztaljuk az igazi selmeczit. Mindegyikünk visz 2—3 darabot az otthoniaknak. Vidám hangulatban éiünk Garamberzenczére, ahol a másfél órai várakozási idő alatt, jő sétát teszünk. Kezdettől fogva nem volt rokonszenves e hely, amit talán az állomási vendéglő drágasága is okozhatott, de előérzet is lehetett. Itt ért ben- I minket az egész kirándulás alatt az egyetlen ! kellemetlenség. Párkánynánára igyekeztünk s j ügyes kalauzunk az ellenkező hánju zólyomi j vonatba ültetett. Njugodtan falatoztuk a magULk- [ kai hozott ebédet, amikor meglátjuk az állomás j felírását, hogy Zólyomban vagyunk. Csak a leg- ! közelebbi állomáson, Nagyzalatnán szállhattunk i ki. Itt négy órai várakozási időnk volt. Persze j fél óra alatt bejártuk a községet, megbámulluk j az ünnepi ruhás tótokat, söt egy kis verekedés- s nek is tanúi voltunk. Hajba kaptak a bepálinká- í zott atyafiak. Biztattuk a nézőket, hozzanak j csendőröket. Minek az — felelték — hiszen j nem verekesznek, csak játszanak. No nem is i volt szükség karhatalomra. Megjelentek az asz- ! szonyok s egy-kettőre szétverték a hadakozó j vitézeket. Ezzel mi is elestünk a további mulat- [ ságtói s igy határozatba ment, hogy gyalog 1 visszamegyünk Zólyomba. Meg is tettük. Gyö- ; nyöiü hegyek közt haladtunk s még maradt I annyi időnk, hogy az állomás mellett emelkedő j várat is megnézzük. Teljesen jó karban van. j Lakják ma is. Maga a város csinos, sok ipartelepe van. Hatalmas pályaudvarán olt létünk « alatt kigyuladt az egyik műhely, szerencsére j hamar eloltották. 3 De jön a vonat s mi immár harmadszor megyünk vissza Garamberzenczére. No már annyiszor jártunk itt, hogy egész életünkre elég. Most már helyes irányban utazunk. Megyünk lefelé a j Garam völgyéhen. Látjuk a meredek sziklán ; épült Sarkö várát s csakhamar bucsut veszünk a regényes felvidéktől. Elmaradnak a hegyek s a szük völgyekből kiérünk a nyílt, barátságos síkságra. Késő este érkezünk PárkányDánára, rögtön = kocsikra szállunk s a Duna hidján át Eszter- ' gomba megyünk. ízlett a vacsora, de még intább az éjjeli pihenés. Jun. 30. Ez a nap Esztergomnak van szen- ; telve. Reggel a főgimn. tornatanára jött értünk s az ő kalauzolása mellett nézünk meg mindent. Első utunk a bazilikába vezet. Fenn a várhegyen emelkedik a hatalmas épület, messze vidék felett uralkodva. 1822 tői 1856 ig építették. Hossza 107 m.. s 48 m. széles. A kupola keresztjével együtt 100 m. magas. Bejáratát 17 in. magas, hatalmas oszlopok tartják. 4 én tudtunk egy egy oszlopot átfogni. Megvizsgáltuk, megnéztük alaposan. Épen nagymise volt, ott ültek sóiban a kaoanokok. Jó dolguk lehet, de azért nem cse- . rélnék velük, nagyon öregek. Kár, hogy a templom nagyon visszhangos. Az elhangzott ének, szó még félperczig is zug. Nagyon zavarja ez az éneket. Megnéztük Szt. István szülőhelyét, a régi várból maradt meg ez a kis rész. Aug. 20 án aagy ünnepségek vannak itt. Innét lemegyünk a sírboltba. De sok nevezetes, hires ember nyugszik 1 itt. A 17 méteres alapfalakba vágott folyosó j szerű nyílásokon gyéren halol le a napfény, gyertyavilágnál olvassuk le az elhaltak neveit, kik közül nem egy alakította a magyar történelmet. Itt érezzük át igazán a mulandóságot. Porrá válnak egy nemzet híresei, ott a pincze I fülkéiben, néha megemlegetjük őket, mig majd egészen f ledésbe mennek. Bezzeg, az arany, drágakő, amit itt hagytak, nagyobb gondozásban részesül. Vasajtós kincstárban őrzik, s csak kanonok felügyelete alatt mehetünk be. Oda a harangozó felesége vezetett. Micsoda kincsek. Hogy egypárat feljegyezzek, itt van Mátyás király arany kálváriája, lá!juk a keresztet, amire koronázáskor a király esküszik. Ott van egész sora az ereklyéknek, arany tartókba helyezve, mesés drága kövekkel díszítve. Egész serege a főpapi botok, gyürük, lánczoknak. Magyarázó aláírás van mindegyik alatt, az ajándékozó nevével. Innét tudjuk, ho^v a legnagyobb adakozó Simor érsek volt. Sorra kerülnek a megfizethetetlen miseruhák, csipkék. Itt aztán láíuuk hímzést, tüfestést. Még a kalauzunk is hires ember. Bogisits a volt budavári plébános. Nem elégszik meg a magyarázgatással, hanem sorba vizsgáztat bennünket az irodalomból és történelemből. No igyekeztünk is minél távolabb állani tőle. Toltuk előre a kicsinyeket. Egy tekintet a bástyákról le a Dunára s megyünk a primási képtárba. Számos terembe vau felhalmozva a hazai és külföldi mesterek szebbnél-szebb alkotása. Nagyon sok idő kellene a tüzetes átnézéshez. Az ebédnél — utoljára vagyunk együtt az asztalnál — megköszönjük Pásztor tanár urnák fáradozását. Jó) esett tőle hallanunk, hogy viselkedésünkkel meg van elégedve. Szívesen jött velünk, mert örül, ha a tanulókkal együtt lehet, ilyenkor minden oldalról megfigyelheti s megismerheti őket. Köszöni, hogy munkáját viselkedésünkkel megkönnyítettük, s ugy az intézetnek, mint a szülőknek a legkedvezőbben nyilatkozhatik rólunk. A délutánt a város megtekintésére forditjuk. Csendes, szegény hely ez, akárcsak Egerszeg. Semmi sem mutatja, hogy ez az ország legfőbb papjának székhelye. Hamar is végzünk vele s inkább lemegyünk a partra csónakázni. Délután négy órakor hagyjuk el kirándulásunk utolsó állomását. Még Komáromban töltünk néhány órát, bejárjuk a várost, elmegyünk a várhoz, de az esti órákban már nem engednek be bennünket. Fáradtan ü'.ünk ismét vonatra, sajnos í a zsúfolt kocsiban nem lehet aludni. A k'csik felöltőjükbe Lurkolózva szundikálnak a sarokban, mi nagyobbak beszélgetve, tréfálkozva töltjük az időt. Majd alszunk a kéthónapiban. Végre Czelldömölk. Újra megélénkül az álmosnak s fáradtnak hitt csapat, s lelkes éneklésbe fog nem nagy örömére a betolakodó atyafiaknak. Egész hazáig bírtuk erővel és tüdővel. Addig énekelgettük smegy a gőzös Egerszegre® amig meg is érkézéit. Most hát van elég beszédtárgyunk a szünidőre. P. 1. Karczolatok. Ma, a haladás korában, mikor már a technika vívmányai meghódították a legmaradibb gondolkozású embert is; ma, midőn tudomány, kuliura tekintetében a legalacsonyabb fokon álló egyén vetekedik az elmúlt századok zsenijével, ma, midőn az ipar és kereskedelmi élet sok szép dolgot produkál, melyekről még egy századdal előbb álmodni sem mertünk, sjk tekintetben méltán kérdezhetjük: »Hát szép e ez a mai élet? . . .« Bizony mondom, hogy nem szép, sablonos, unalmas és kiáihatatlan . . . Mi is volna szép a mode.n kuliurában? . . . Megyünk az utczáu. Szembe jön velünk egy eleven suszterinas, vigan fütyörészve egy csömörbe kergető, megunt, megutált kupié hamis melódiáját. Fütyjébe bele vág sz u'cza sarkon álló kintornás rozoga szerszámjának keserves jajgatása ... Én édes Istenem, mi itt a szép, a poelikus? . . . Tovább megyünk. Szük aszfaltos utczák. Két oldalt hatalmas felhőkarczolók emelkednek, hirdetve az emberi alkotás nagyságát. A fülledt poros levegő átjárja tüdőnket s köhécselve kérdjük önmagunktól: Mi itt a szép? A magasztos? Gyönyörű kirakatok díszelegnek különböző áruházak ablakaiban. A »Zacherliu« t ábrázoló tóttól egészen a megnőtt »Palma« kaucsuk sarokig mindennemű reklám képek mutatják a modern kereskedelem elmésségét. — Mi ebben a szép, mi ebben a nemes? A családi szentély küszöbénél állunk. Térdünk megreszket, szemünk elálmélkodik a modern műveltségnek, jó és szép Ízlésnek eme tárházában. Legkellemesebb s legjobb íekvésü szoba a szalon. Hja! ez a fő - manapság, mert ez a vendégeknek vau szánva. A család penészedhetik a mellékszobában is, azt netn lálja a világ s nincs kitéve annyira a világ szájának. Kellemes kanapék, bársony fotelek díszítik a szalont. A falon a modern festészet remekei foglalnak helyet. Pompás olajnyomatu képek: »A vadász temetése®, »l

?ürdik a hold világ az ég tengerében«, »A vadorzó bosszúja®, vagy jU^yan ne izéljen«. A hazafiasság is lángol a falon: íPetöfi halála®, »Kossuth buesuja« czimü képekben. Azután egy bársony égetés berámázva s holmi levelező lapokból össze állított legyező disz, mint pompás porszívó mind a kettő. A kerevet támláján felgombostüzve egy goblen pompázik szembe néző pedant képekkel. Az asztalon fénykép halmaz, emlékkönyv, egy pár nBenitzkyné«, »Ohnet« regény modera össze-visszaságban várja a szemlélőt. Ilyen egy modern szalon, mely ábrándjainkat leburogja s teli szájjal szaval az általános izlés, a közönségnek veleszületett szép érzéke, stb., stb. emberi erények nevében. Nem vagyok az abszolutizmus híve, de hiszem és vallom, hogy a mai modern élet igazán nevetséges valami s nem ártana egy kis abszolutizmus, mellyel az igazi kuliurát meglehetne teremteni, a közönséget ránevelni az igazán szépnek és nemesnek szeretetére, ha ez megtörténnék, akkor hiszem, hogy lenne igazi általános kuliura.