Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-07-10 / 28. szám

M AGYAR PAIZS 1913 julius 10. Hogy a mostani meddő nyár ne sokáig tartson, arról éppen a dolgozó társadalom nyugodt magatartása, takarékossági szelleme és bizva-bizása segíthet. V. Zalaegerszegtől— Zalaegerszegig. Főgimnáziumunk ifjúsága junius 24-től julius 2 ig tanulmány uton volt s talán nem lesz érdektelen ha az alábbiakban egyik tanuló utínaplóját közöljük. Természetesen nem akar ez ulleiiás leuni, a földrajz irodalmat sem akarja egy tudományos művel gazdagítani, s csak azért közöljük, hogy a közönségnek, szülőknek legyen alkalmuk meggyőződést szerezni, hogy a felhasz nált idő és pénz nem ment kárba. Junius 24-én féltizenkettőkor ültünk fel a vonatra, nem a legjobb előjelek között. A tanár ur poharát M. leejtette a földre, összetörött. Volt ijedelem, de ez fölöslegesnek bizonyult. Szombathelyen át tartunk Pozsonyba. A jó kedv, lelkes hangulat, mint minden kiránduláson, most sem hiányzik. Száll az ének, aki hallja tudhatja, hogy kiütött a vakáczió. Szabadságos diákok örvendeznek előre a nagy kirándulás várható örömeinek. Tréfálkozás, ének közt hamar múlik az idő, alig vesszük észre, hogy megérkeztüuk. Elő a hazaival, persze mindenki a másét eszi, igy. jobban izlik. A tanár urnák van egy üveg bora. Elárvereztetik a Csányi szobor javára. Eyy pohár 4 fillér, persze csak olyan utipohár. Étkezés alatt megállapítjuk a kiránduló társaság törvényeit is. Aki engedetlen, vagy útközben vala mit elhagy fizet 10 fillért ugyancsak a Csányi szobor javára. Darabont B. Pista, egyszersmind pénztáros is. J. Laczi nem hiába »haligalja« a görögöt, nagy * hive a Sokratesznek, amit azzal bizonyít, hogy büntetéseit előre megváltja egy koronával. Jó késéssel érünk esle tizenegykor Pozsonyba. A hidon elénk lárul a kivilágított part, alattunk a Duna titokzatos, borongós tükre. Az egy-két hajóiámpa alkalmat nyújt elmélkedni a magyar élhetetlenségen. Az állomáson Dr. Schitt' tanár ur várakozik reánk s vezet a propellerház, hogy átkeljünk a ligeti vendéglőbe ahol étkezni foguDk pozsonyi tartózkodásunk alatt. Hiába- van magas vízállás, egy-kettőre czélnál vágyunk sajnálatára azoknak, kik először ültek hajón. Éhesek vóltonk, a vacsora meg jő, hamar végeztünk vele. Mégis éjfélre értünk tanyánkra, ahol finom turista ágy várakozott reánk. Friss szalma, lepedővel boritva, de a pihenés ezen is jól esett. Junius 25-én korán kelünk, nem mintha nem tudtunk volna tovább aludni, hanem a tanár ur harsány »fel« kiáltása talpra állított bennünket. Kár volt a sietség, vezetőnk csak fél 8 kor érkezett. Először a reggeli, utána a város nevezetességeinek megtekintése. Elsőnek a Ferencz-rendiek templomát nézzük. Kun László építtette, a cseh Ottokár fölötti győzelme örömére. Ekkor alapította meg a Hibsburgház uralmát. Közelében van a régi gimnáziumi templom, hires 5 szögletü lebegő tornyával. Itt nyugodott IV. Béla leánya, Holdog Margit. Felkerestük a koronázó templomot. A 15. századból való, gondosan restaurálva. Furcsa tornya védelmül szolgált a várban levő zso'dosok ellen. Itt van szent Márton hires szobra s itt nyugszik Pázmány Péter Megtekintjükja templom kincstárát is. Kezünkbe vettük a Mária Terézia által ado mányozott, tömör aranyból készült, drága kövek kel kirakott kelyhet. Alig birjuk megemelni egy, a 16. századból való 18 kilós arany szentségtartót. Előkerülnek az uj gimnáziumi templom részére adományozott felszerelések. A pápa, fóherczegek és föherczegnők, tehetős polgárok versenyeztek az adomáuyokbao. Bezzeg Egerszegen még egy lO koronás pályadijat sem tüz ki senki. Nem hiszem, hogy nálunk ne volnának tehetős emberek. A várhegyre menet azon tanácskoztunk, mit csinálnánk, ha a 18 kiló aranyat nekünk adnák. A várhegyről gyönyörű a kilátás, de még szebb a várból, hová katonai engedéllyel jutuuk. Ugy szólva csak a külső falak vannak meg. A romokon padlók vannak átvetve, ezeken jutunk fel a har madik emeletre. Egy-egy biztosnak látszó helyen megállunk s végig tekintve a hatalmas épületen, eszünkbe jut a mult, a melyért megbűnhődött már e nép. A múltban állva nézzük az alattunk pezsgő jelent. Szép, erős volt a vár, lörései mögül eredményesen védelmezhette az őrség, de bizony a Krupp ágyuk s Manlicberek világában csak amolyan kártyavár volna. E régi, értékes műtalálkozni fogunk. Egy torró ölelés és egy még forróbb csók után elváltunk . . . Sohasem volt ily nyugtalau éjszakám. Nem tudtam aluini, mindig Hilda képe lebegett előttem s csókja égett az arczomon. Alig vártam a más napi delet, felvettem puskám s mentem a füzesbe. Hilda már várt reám. Ö sem tudott aludni, mindig rólam álmodott. Összeölelkezve lefeküdtünk a pázsitra és kéjittas csókok között néztük a bárányfelhós eget, s hallgattuk a Tisza csendes csobogását. Boldog voltam nagyon. Egy arany keretű »Mária« zsuzsu volt óralánczomon s ezt adtam Hildának emlékül. Az esthajnali csillag már régen tündökölt s vigan kurutyoltak a partmenti békák, midőn elváltunk. Másnap ismét elmentem, de Hilda már nem várt reám. Tudja az Isten merre vándorolt, s látom e az életben valaha. Fájt valamim, magam sem tudom hogy mi, talán a szivem, talán a lelkem, azután a gyönyörűséges szép Czigány leány után • . . * * * Miniszter nem lettem, de még csak szolgabíró sem. Megutáltam a könyvet. Háromszor is neki mentem az érettséginek, mig nagy nehezen sikerült. Haza mentem parasztnak. Ur vagyok én az irgalmát igy is. Szegény apám ugy sem bírta már az igát s fel fért a segítség. Egy óv múlva Olga nőni meg is házasított, kedves kis feleséget kaptam 80 köblös földdel. Szóval semmi sem hiányzott a boldogságomból, éltem s élek mint a féle paraszt ember a maga becsületéből csendesen és rendesen. Egy vasárnap délután kint ültem feleségem és kis leányommal a ház előtti kis kertben, beszélgetve hol erről, hol másról. A kert ajtaján egy rongyos czigány asszony nyitott he hozzánk s szemtelen vigyorgó pofának csak egy kis bagót, meg egy pár viseltes ruhadarabot kért. Az undor togott el mindnyájunkat. Feleségem, ki nagyon jó lelkű nő volt, befordult a házba, hogy valami ruha félét keressen ki, magam pedig kivertem pipám a markába. Midőn a bagót hajlongva köszönte, tekintetem önkénytelenül rá esett a nyakára s inge rongyai között egy hegedű hurrá kötött »Mária

a arany amulettet láttam csüggeni ... az én »Mária« zsuzsum. Valami furcsa érzés járta át valómat, talán ae undor, talán valami más ? . . . Bementem a szobámba s elmerengtem a rég multakon, mikor 18 éves szivem minden tüzével megszerettem egy gyönyörűséges czigány leányt, ott, a kanyargó szőke Tisza lankás partján , . . emlék rohamosan pusztul. 1810 ben tűzvész rongálta me.í, azóta erős falait feltartóztatlanul őrli az idő vasfoga. Kár, hogy renoválása több millióba kerül. Lejövet a múltkori nagy tűzvész színhelyét, a Petőfi utczát néztük meg. Tető nincs a házakon, de alul laknak. Ugy ütjük, hogy nagyobb volt a lárma, mint a kár. Most majd szép palotasorok épülnek a szük zeg-zugos utczák helyén. A városháza s a benne elhelyezett gazdag muzeuin megtekintése után az országgyűlési palotába megyünk, de fel kell jegyeznem, hogy a muzeum is tanúságot tesz a lakók áldozatkészségéről. Az 1805 iki pozsonyi békének és a 48 iki törvények alkotásának színhelye átalakítás alatt van. A városházhoz csatolják. Ionét megyűn'.? a ke/ésbé sikerült Petőfi szobor előtt elhaladva, a Dunapartra, Fadrusz híres alkotásának, a Mária Terézia szobornak megtekintésére. Előkerül itta csácsi plébánosnak Schedl főtisztelendő urnák adomája. Ót figyelmeztette egyszer egyik diákja, hogy a huszár kardja görbe, holott a tok egyenes. Nagyon jól van az ugy, felelte rá, hiszen ugy sem dugja sohasem a kardot a hüvelybe. A sok járás, nézés után ugyan jól esett az ebéd, amelyet egy szép kirándulás követett. Úgynevezett vaskutacskához mentünk, ugyancsak nagyurasan, autóbuszon, portalanított uton, szép árnyas helyeken robogtunk a kényelmes nagy kocsin, a társaság jóvoltából ingyen, különben az egy órai útra a viteldij egy korona. A Zergehegy alján, jókora tavon csónakáztunk, a rögtönzött versenyből ha nem is lett győztes mindegyik, de vizes igen. Jó háromnegyed órai mászással felértünk a hegytetőre, honnét remek kilátás nyílik nem csak az egés'. városra, de be Ausztriába is. Megnézzük a porosz osztrák harczban elesettek sírját s jól elfáradva, de mindig jókedvvel tartunk vissza a városba. Egy kis fürdés a hideg Dunsoan egyikünknek sem árlott, de a pozsonyi kifli sem, pedig kivettük belőle a részünket. Vacsora alatt katonazenét ha.Igattunk. _ Külön nekünk játszottak magyar darabokat, meg is tapsoltuk őket alaposan. Szép város Pozsony, remek vidékkel, az egész környék erdőség, melynek gondozott utjain napokig eljárhatni. Sok a magyar szó, észrevehető a magyarosodás. El ne felejtsem feljegyezni, hogy 3 tál ételért, de kitűnő és tetszőleges mennyiségűért, fejeukint 90 fillért fizettünk. Szinte hihetetlen. Junius 27 én reggel hat órakor szállunk vonatra. Az állomáson bucsuzünk Dr. Schíff tanár úrtól, aki fáradtságot nem ismerve kalauzolt bennünket itt tartózkodásunk alatt. Küldünk is neki anzikszot. Nyolez óra után érkezünk Pöstyénbe mint a fürdőigazgatóság vendégei. Omnibuszok visznek a fürdőtelepre. Négy szobában kapunk szá lást, finom ágyakra hajtjuk estére fejünket. Jobban is esik az alvás, mint a pozsonyi szalmán. Napközben megnézzük a fürdőtelepet, ramek szállodák, gyönyörű fürdőosarnok. A kupola terem, akár egy dóm tetejére is ráillenék. Micsoda pazar kiállítású szalon fürdők. Csak roppant hőség van mindenütt, jó hogy nem kell a forró vízben fürödnünk. Sokkal jobban ízlik a hideg Vág vize. Itt furdünk és csónakázunk. Délelőtt meghallgatjuk a fürdő zenekarát, délután katonabanda, mozi, este zenés takarodó. A világfürdóhöz méltó elegáns közönséget sűrűn tarkítják esendőrök, vasutasok és munkások. Mindezeknek külön telepük van, ide küldik a szolgálatban és munkában szerzett reuma meggyógyitására. Óriás park veszi körül a telepet mig az egész egy szigeten terül el. A parton mindenütt meleg források fakadnak s a Vág bideg vize alatt meleg