Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-07-03 / 27. szám

XIV. év ZaiBepsyggeg, S9I3. julius 3 27. szám iiiüsmttú ki : «>y é»f« i feor 04 f ffél éífa 2 kor 04 f 1 kor 04 f 8 íl lér. BaerteeSBti IBIoT?-v~áijIb- Lajos IwE-iá. e-1 óii? s a3s: Hirdetís*k dij* megegyezés szerint Nyiltífr sor* 1 kor Szerkesztőség bi*dóvat*i: Wlasics-atci* 8, LENGTilir, FBEENCZ BŐSSÉ C3-TÖRQ Y lap i ajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Pártoljuk hazánk iparosait! Vessünk csak egy kis körültekintést hazánk ipari terén és hasonlítsuk azt össze, Európa bármely más államéval, nem-e azt látjuk, hogy a miénk milyen csiga lassúsággal halad előre? S amikor ez összehasonlítást tettük, akkor látjuk, hogy milyen szegények, kol dusok és árvák vagyunk az ipar terén. Ilyenkor önkéntelenül is kutatjuk az okot (már aki fáradságot nem restel venni) s megdöbbenve vesszük észre, hogy hiányzik iparosaink műveltsége, tudása és az ipar iránti szeretete. De leginkább hiányzik az intelligens osztály pártolása, amely egy óriási válaszfalat vont önmaga és az iparos osztály közé, ahelyett, hogy megértve őket, páríolólag lépne melléjök. önmagára hagyja őket a nagy tudatlauságban. Nem az állam, hanem a nagy közöDség pártolása szükségeltetne itten, még pedig a szellemi téren. Lássuk, csak a külföldi államokat, hogy náluk az ipar fejlődésének titka miben is rejlik ? A nép nyelvén és az ő műveltségök fokához, olyan heti fűzeteket adnak ki, olyan modorban és olyan dolgokról irva, amit a kezdő olvasó is megírt. Vasárnap délutánonként pedig ipari felolvasásokat tartanak ingyen és ezen ingyenes előadások hozzák meg az ipar gyors fejlődését, mert ez által a felszabadult ifjú iparos, tovább művelődik, további képesítést nyer mindazon ipari dolgokban, amikben netalán még járatlan lenn?. A külföldi iparos lapok akként vannak szerkesztve, hogy belőle elsajátítja minden iparos azt, amire neki feltétlenül szüksége van. S ezért aztán a külföld iparosai között meg van az összetartás, s ez az összetartás szövetkezteti őket gyárak létesítésére. Persze innen ered aztán az ő, vagyis az állam meggazdagodása is, mert amikor együvé tömörülnek és gyárakat létesítenek, óriási anyagi haszon urai. Mig nálunk? . . . Van ugyan annak a szegény iparosnak lapja, de nincs is köszönet benne, tele van az idegen kiejtésű szavakkal, amit az a néhány elemit végzett ifjú nem hiszem, hogy megtudna érteni, — tele van hivatalos miniszteri rendeletekkel és még, havi gyűlések kimutatásával. Ezzel aztán legyen okosabb és műveltebb a tanulni vágyó iparos lelke ! Óriási baj még az is nálunk, hogy az ipari pályára leginkább csak az 1—2—3 elemit végzett fiuk lépnek és legnagyobb baj, hogy amikor felszabadulnak nem ismerik a továbbképzést. Nem ismerhetik, hiszen nincs kinek őket felvilágosítani, fokonként tovább képezni, útmutatással szolgálni. Igy aztán nagyobb része a tudatlan szocziális érzelmű kolomposok után indulva, bebötlanak a pálinkás lebujokba, amely viszi őket a lejtős uton tovább a teljes züllés felé, lopás, csavargásra vetemedve legvégül. A munkásabbja pedig a támogatás hiányában nem tud boldogulni, ki szökik a külföldre, ott keresi a megélhetést. Ekként pusztul hát édes hazánk iparának munkása; már pedig ott ahol, munkás nincs, jólét nem lehet; de hiányzik a gazdagság is ottan. Ébredjünk fel tehát mély zsibbadásunkból, hiszen láthatjuk, hogy veszélyben a nemzet és a baza! Maholnap koldusokká, földönfutókká leszünk, nem lesz szülő anyánk, más foglalja ei ami helyünket, egy élelmesebb m'p, amely e drága haza iparából aranyat fog varázsolni szorgalma, munkássága és élelmességével. Szervezkedjen a tanult művelt osztály! karolja fel az iparos osztályt akként, hogy annak képviselőit, munkásait, részesítse ingyenes oktatásban, vessen világosságot az ő homályos útjára, vezesse testvéries szeretettel azon útra, ahol már ő maga is támogatás nélkül tudna aztán haladni. Hiszen hála az egeknek, sok olyan művelt egyén van minden pályán (tanár, méinök, ügyvéd stbj, akiknek óriási áldozatába nem kerülne, saját városában az iparosok részére felolvasást tartani. Csupán csak egy hazafiasan, nemesen érző sziv kell ehez és állhatatos járulás. Már pedig édes jó hazánk anyagi jólétéért, nagyobb áldozatot is hozhatunk! Jussanak eszünkbe, elhunyt nagy emberünknek Széchenyi Istvánnak szavai: „Tegyen mindegyikünk amennyit tehet hónáért, földiéért. S ki becsületesebben, elszántabban járja utolsó leheletéig a hazafiság pályáját, az lesz győztes — diadalmas !" Jacekovics Miklósné. A társadalmak pusztulása. Palante világhírű müvének, a szociológia vázlatának egyik legérdekesebb fejezete az, amely a társadalmak pusztulásának lélektani okairól szól. Ajánljuk mindazon olvasónk szives figyelmébe, akik a társadalmak tudománya iránt érdeklödnek. A társadalmak felbomlásának lélektani okait tanulmányozzuk itt. Tarde szerint, a társadalmak kialakulásának és maradandóságának lényeges eleme az utánzás törvényeinek működése lévén, természetes, bogy ha bizonyos külső vagy belső hatás folytán a törvényei megszűnnek érvényesülni, a társadalom rugalmassága elgyöngül, a társadalom felbomlik és elpusztul. Tegyük hozzá, hogy az utánzás korrelativ tényezője, a találékonyság, szintén fontos szerepet tölt itt be. Amint egy nemzetben vagy fajban a találékonyság tehetsége bizonyos határokon tul cs'jkken, amint az egyéni eredetiség eltűnik a csordaszellem haladása előtt, amint az egyéniség érzése elvész és helyére nem tudni mily petyhüdt és együgyű társadalmiság kerül, mely azt eredményezi, hogy mindenki a többiekre s nem magára számit: a társadalmi tudat megérzi az egyéni tudatok e megmerevedésének következményeit és a rugalmasság nélküli társadalom az első kissé erősebb lökésre felbomlik. Egy pár szót kell ehelyütt szólanunk az értelmiség és a jeliem között gyakran állított ellentétről. Némely társadalomtudós vagy moralista dicsőitő szólamokat zeng arról, amit jellemnek nevez és szinleg megveti az intelligencziát. Sőt ez utóbbinak túlságos kifejlődését a hanyatlás egyik okának tartja. Megtörténik, hogy igen megvetően beszélnek a tehetségről, mint amely társadalmi szempontból nézve jelentéktelen tényező. Igaz, hogy emez jskola nem egy társadalomtudósa vagy nevelője valószínűleg pro domo sua beszél, amikor becsmérli a tehetséget. Azt mindenki állithalja és el is hitetheti, hogy van jelleme, de sajnos, nem ily könnyű illúziókat kelteni a tehetség és az értelem adományai dolgában. Bármiképpen van is, ez a tan egész pedagógiánkat bizonytalanná teszi. Véleményünk szerint ez a tan hamis. Amit a jellem fogalma alatt dicsőítenek, csupa olyan tulajdonság, mely az elhelyezkedettet (arriviste) jellemzi : a durvaságnak, a simulékonyságnak, a nyakasságnak és az ügyeskedésnek keveréke. Minthogy a lelkiállapotnak ez a ravasz és brutális formája túlontúl elterjedt, a jellem névvel tüntetik ki és ugy állitják elénk, miotfgy nemzet vagy faj erejének elemét. Az ilyen lelkiállapot szerintünk inkább a hanyatlásban lévő társadalmat jellemzi. A társadalom fenmaradásának törvényeinek lélektani okai is vannak, melyekről szintén ejtünk egypár szót. A társadalmak fenmaradásának okait vizsgálva, látjuk, hogy a társadalomnak ha fenn akarta magát tartani, szüksége volt arra, hogy bizzék magában s erkölcsi és társadalmi dogmatizmusra, sót szükség esetén hasznos hazugságokra támaszkodjék.