Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-06-12 / 24. szám

, 2 Erzsebet-szoborra. Fölhívjuk elsősorban nőegyesületeinket arra, hogy sürgősen összehívott gyűléseiken, a szobor-bizottsághoz intézett iratban, jelentsék be azt az óhajukat, hogy vármegyénk területén szeretnék az egyik Erzsébet-szobrot látni. Városaink cselekedjenek ugyanígy, keressék meg az országgyűlési képviselőiket, befolyásos közéleti nagyságaikat; hassanak oda, hogy ezúttal is ne kizárólag Budapest művészete számára foglalják le az egész összeget. A budapesti szobor csak egy művészt foglalkoztatna. Ha azonban a vidéken is állítanának szobrokat, akkor a művészek egész táborát támogatnánk, a nálunk elég tövises pályájukon. A hazai művészet kiszámíthatatlan mértékben nyerne, mert hiszen igy művészi nemes verseny fejlődnék ki s nem lehetetlen, hogy a vidéken néhány olyan szobor teremne, amely talán művészi értékben sikerültebb is lenne, mint a fővárosi, mert hiszen a kisebb szobor intimsége közelebb áll a királyné nemes egyéniségéhez. A szobor nevezetességet kölcsönözne a vidéknek és bizonyára hatással lenne az idegenforgalomra, különösen az olyan idegenek látogatására, akik művészeti tanulmányok végett miudig szívesen indulnak körútra. A városok versengéséből, a szobrok nagy számából a mindenkori magyar királyné nemes példát láthatna arra, hogy ez a nemzet jó szive őrökké lángoló szeretetébe zárja azokat, akik igaz ügyében nem hagyták el őt s akik fölemelték mellette jóságos szavukat. Sági János. Nincs közérdek, csak — üzlet. Több fővárosi lap hiradása szerint a vidéki újságkiadók szövetsége közgyűlést tartott Budapesten és annak elnöke, Sas Ede a czikkünk czimében foglalt kijelentést tette. A birlapok azt jelentik, hogy a jövőben még az isteni tiszteletekről szóló kommünikéket se közlik a lapok ingyen, hanem azokat meg kell fizetni. Minden sor, mely az újságba kerül, a közlési dij ellenében jut nyilvánosságra. natot, a midőn az első gombóczok a viz felszínére kerülnek. A viz forr. A gombóczok gyors egymásutánban bukkannak elő. Van kanál és gombóczharcz. Alföldi Gyuri a forró vízzel mitsem törődve, a kezefejét is megfüröszti, — kapkod az elsőnek vélt gombócz után. Még néhány pillanatnyi harcz és sorban bonczolgatják az áldozat gombóczokat, kíváncsian olvasva a jó számokat, a melyeket Gyuri vett át. A bogrács régi helyére jut. A koponya közös munkával a kertben lett elásva. A jó barátok kis szobájukba vonulnak, a melyben a három ágyon kivül csak a legszükségesebb bútorzat volt. Az óra fél tizenkettőt ütött, midőn nyugodni tértek; jegyző Bandi és tiszttartó Pista csakhamar horkoltak ... de Gyuri sehogysem sem volt kibékülve azzal, a mit neki tiszttartó Pista mondott. Nagy félelem között lesve a 12 órát, várta a koponya tulajdonosát. Majd a sokszori forgolódás után elfárad és ő is elszunnyad. Az óra tizenkettőt üt. Hősünk fölébred. Jegyző Bandi erősen horkol . . . Gyuri ágya recsegve-ropogva emelkedik. — Jaj, édes Istenem! — Jézus Mária, segitMAGYAR PAIZS í Vegyünk csak egy kicsi lélegzetet. Azt kell hinnünk, hogy az egész egy elkésett áprilisi tréfa. Fel kell tételeznünk, hogy Sas Ede kollegánk ezt a kijelentést, legalább iiyen alakban nem tette. De miután napokig vártunk az elnöki nyilatkozatra és az késik, erkölcsi köteles ségünk, a saját reputánciónk érdekében ezt a kérdést megvilágítani. Ha igaz volna az, hogy Sas Ede az általunk inkriminált kijelentést tette, akkor tulajdonképpen ebben az foglaltatik, hogy ha keresztény hite szerint való alázatossága jeléül Csernoch biborqs nagycsütörtökön tizenkét koldusnak megmossa a lábait, — erről a hetedik nagyhatalom mindaddig nem vesz tudomást, mig a primási gazdasági hivatal a két korona beiktatási dijat a becses lapnak be nem küldi. Hasonlóképpen, ha az izraelitáknak engesztelő napján tartandó szertartások közlését kérné a rabbinus, ezt a becses lap csak az esetben szíveskedik megtenni, ha a két korona beiktatási dijat a zsidó hitközség pénztára beküldötte. Senki vőlegény, senki menyasszony ingyen nem lehet. Senki a nyilvánosság, a sajtó tudomásul vétele mellett meg nem halhat, kivéve, ha a halálhír közléséért járó dijat előre beküldötték. És miután a sorok száma szerint kell fizetni, lett légyen bármily tündöklő közéleti pálya vége, erről a lap csak abban a határban vesz tudomást, amennyi terjedelemben a beküldött összeg erejéig a néhait méltatni lehet. Aki első osztályú parentácziót kiván, fizessen. Meg fogja kapni, még ha B9rele Hay névre hallgatott) is életében. De édes Istenem ? Hát a közönség ? Az semmi? Hát eltud képzelni, a »Nincs közérdek, csak üzlet® — czimü szövetkezet olyan bárgyú olvasó tömeget, amely kezébe vegye és előfizetésével támogasson olyan lapot, melynek ilyen szemérmetlen és ilyen nyilt programmja van. Mióta a szinház valóban nem a múzsák hajléka, hanem szintén a gesefté, azóta nem hánytorgatjuk, hogy az újság a színigazgató lulköveteló reklámjaiért dijat akar szedni. De ezt is módjával, mert ha Sas Ede pátriárkában Nagyváradon a színigazgató adózhat a lapoknak és marad neki is elég, nem ugy van minden helyen. Lám Verebélyröl a színigazgató megszökött. S ettől a szerencsétlen flótástól, akinek társulata éhezik, szedjen a sajtó közlési dijat? Nem, ennyire még nem jutottunk! Haszonleső és romlott korban szolgáljuk a közvéleményt, de hogy miuilen sorunkat az gyanúsítsa meg, hogy megvagyunk fizetve, — ezt elviselni képtelenek setek! — Pista ... a! Ébredj! . . . A szoba sötét. Bandi nyöszörögve a másik oldalára fordul és az előbbi nótát fújja. Gyuri izzad, forgolódik ágyában, ami ismét emelkedik és ropog. — Atyának és fiúnak! . . . Minden szentek segítsetek 1 . . . Pista ... a . . . a . . . a! Kelj föl! Pista ugyancsak fölkelt és széles hátával még jobban emeli Gyuri ágyát. Gyurit a halálverejték kínozza, gyors egymásutánban ismét az összes szenteket és Pistát hívja segítségül. Bandi horkol. Egyszerre mint valami örült ugrik ki az ágyból Gyuri, kitörve az ablakot, minden akadályt átugorva fut a városon végig, utánna a két jó barát . . . Nevén szilitják, megállásra akarják bírni, de Gyuri mitsem hall, — fut, mig kimerülve a város piaczán összeesik. Az éjjeli őrökkel hazaviszik, dörzsölik élesztik, de csak nagysokára eszmél. Pistának és Bandinak is elkelt volna az élasztés, annyira odavoltak. . . . Gyuri és a ®kísértet Pista« sokáig voltak rabjai szobájuknak . . . A majdnem végzetessé vált eset után nem | kellett sem a gazdaság, sem a tréfa. Somogyi I. 1913. junius 12. vagyunk. Mi még az elmúlt időknek élő mohikánjai vagyunk. Akik adunk valamit a tisztes sajtóra, adunk valamit hivatásunkra és abban a naiv hitbeu élünk, hogy közérdekből írott mindea szavunk a közellenőrzés alatt áll. És voltaképen a lap hitelének, egzisztencziánknak alapja a megbízhatóság. Hogy tudja mindenki, hogy hasábjainkon az egyes czikkeket nem a pénzszerzés inspirálta, hanem a közérdek. Merjük mondani, hogy ha Sas Ede szájába adott elvek alapján alakulna meg a vidéki sajtó, miután itt mindent, hamarább és hitelesebben tudnak meg az emberek, a közönség megvetése, bizalmatlansága és támogatásának teljes megvonása ásná kora sirját. De tegyük fel, hogy nem vagyunk jó üzletemberek, hogy mi még a régi világ hamupipőkéi vagyunk. Mit tesz az ? Mégis az idealizmust mi öregek képviseljük és csak azon csodálkozunk, hogy egy testület szótlanul maradt az uj tanok merész hirdetése alkalmával. Vagy valószínű az a feltevés, hogy e fajta elnöki kijelentés nem is hangzott el és ebben a zavaros panamavilágban, amikor a minísterelnöknek kell a bíróság előtt becsületéről számolni, — jobbnak látták szó nélkül hagyni a téves újsághíreket. Czikkünk azt a czélt szolgálja, hogy a kérdés tisztáztassék. Mert a vidéki lapok és speczialisan a mi lapunk nevében e féle kijelentéseket tenni senki sem volt jogosítva. K.—t. A munkásginináziuni. A mult hetekben e lap hasábjain rámutattam azokra az intézményekre a melyekre középoktatásunk fejlesztése szempontjából szükség van, most egy másik, a gimnáziummal immár egészen összeforrt, annak mintegy fiók intézetét alkotó szervezetről szólok. Az iparosok oktatásáv?l csak a legújabb időben kezdenek foglalkozni az e czélra alakult munkásgimnáziumokban. A felszabadult s a tanoncziskolát jól-rosszul elvégzett fiatal segéd a tanulás, művelődés útjáról teljesen le van szorítva. Eredetileg sem a legtehetségesebbek keresvén fel e pályát, nem csoda, ha a létküzdelemben iparosaink a műveltebb külföldiek mögött messze elmaradnak. A fiatal generáczió> egyéb példát nem látva, szabad idejét nem a jövőre való hasznos előkészületekkel, hanem a jelen képzelt és mulandó örömeivel tölti. Az úgynevezett önképző körök mélyebb hatást nem eredményezhetnek mert egy részt magukra hagyatva, alkalmas vezető nélkül csak tengődnek másrészt inkább a szórakoztatás mint az oktatás a czéljuk. Gsak rendszeres munka, komoly tanulás eredményezheti valamikor a jövőben, hogy iparosaink ismét eljuthassanak arra a magaslatra, amelyen valamikor voltak, s ahol jelenben külföldi társaik vannak. Ezt a ozélt szolgálja a munkásgimnázium melynek ez évi működéséről az alábbi jelentésben számolunk be. Jelentés á zalaéger szegi munkásgimnázium 1912—1913. tanévi működéséről. A munkásgimnázium 4. évi fennállásáról számolok be mostani jelentésemben. Működésűnk, az előző évekéhez hasonlóan csendes, nyugodt mederben folyt, óriási eredményekről nem szólhatok, de azt se tagadhatom, hogy a kultura terjesztésében egy lépéssel előre jutottunk. Tul vagyunk a kezdet nehéz részein, az első szalmaláng ideje elmúlott s a jelen képe megmutatja a jövőjét is. Mi az eredménnyel meg vagyunk elégedve, de szívesen meghallgatjuk annak a szavát, aki többet, nagyobb eredményt tud elérni! A tél folyamán elméleti órákat tartottunk, melyeknek támogatására felhasználtuk lehetőleg a szemléltetést is. E czélból vetített előadásokat