Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-05-22 / 21. szám

ly 13. május 22. MAGYAR PAIZS szervekről van ilt szó, hanem olyan hivatalról, mely népsegitő missziót teljesít. Valóságos kultur­muukát, mely kiterjed a föluaivelő boldogulásá nak minden eredőire. Ezek a középső kormány­zati szervek arra állíttatnak fel a vidéken, hogy egyrészt az elmaradt gazJaságvitelt okszerűen emelve, uj vetésforgókkal kombinálva uj gazda­sági haszonvételhez juttassa a gazdát, — más­részt, hogy a földmiveiőnek gazdasági szin\ onalát emelje és a haladás útjára vezesse. Mindez azt feltételezi, hogy a miniszteri kirendeltségek munkássága nem az Íróasztalnál kezdődik, és fejeződik be, hanem a gondozásukra bízott muDkaterület minden határmesgyéjén. Egyéni, fárasztó és küldetésszerü ez a megbízatás, s bízunk abban, hogy a miniszter e hivatalok vezetőivé olyan férfiakat válogat össze, akik küldetésük jelentőségétől át vannak halva, akik fanatikus hittel és lelkesedéssel fognak a mun­kához, mely nem li;ebb, mint Magyarországot kiemelni földmivelése egyoldalúságából, a nemzeti ösvagyont a termelés fokozásával, a munkaalkal­mak emelésével lényegesen növelni. Mi bízunk abban, hogy egy kiterjedt gazdasági kultura egyenesen véget vetno a kivándorlás mai fájó sebének, és ne n is kellene hozzá, csak meg­telelő anyagi erővel és hatáskörrel felruházott hu^z olyan leikos magyar ember, aki tudással, liitlel és szeretettel de ezen szép erények mellett még lankadatlan buzgalommal is a gaz­dasági fejlődés uj é ájába vezetne. A magunk szempontjaiból természetesen alig kívánhatunk mást, minthogy ezek a központi szervek vagy pátriánkon, vagy hozzánk minél közelebb állíttassanak föl. Mert melegedni a fázó embernek csak a tűz közelében lehet. Eltudjuk képzelni, hogy egy biztos tekintetű a kormány­zatára bizott terület gazdasági vezetésére egy­aráut képes, akár mnnkája közelben, akár távo­labb van is: de egészen más annak a helyzete ) aki a népsegilés forrásából közelben gyűjthet erőt, akinek ajaka sokszor nyílhat kérő szóra, akinek kedvező helyzetét egyik, vagy másik akexióra a kirendeltség közelről és állandóan figyelemmel kisérheti. De annyira álvagyunk halva annak tudatától, hogy ezt a nagy nemzet­erősítő ügyet partikuláris szempontokból meg­oldani nem lehet, — hogy a magunk lokális érdekét is alá tudjuk rendelni a közjónak. U y tudjuk, hogy a jövő évben ujta két ilyen •középső kormányzati szerv lesz fölá'litva. S rövid néhány éven belől az egész ország át lesz hálózva a gazdasági talpraállitást és fejlődést munkáló derék kirendeltségekkel, melyeknek a törvényhozás áldozatkészsége bizonnyal meg is adja azt az anyagi erőt, hogy a földmivelésügy javítása, az ősi földön való többedtermelés, uj üzemek és megváltozott vetésforgó sokszorozza a gazda jövedelmét, teremtsen a munkások részére munkaalkalmat, hogy ne legyen folytonosan idő­szerű a kesergő Rákóczinak az a történelmi híres mondása: Megujulnak a magyarok sebei! V.L A magyar bor veszedelme. Az utolsó két év szűkös termése után joggá' hihették azt a szőlősgazdák, hogy boraikat hama­rosan jó áron el tudják adni. Annál meglepőbb a magyar bortermelők panasza, hogy boraikon az előbbi évekhez képest elenyészően csekély készlet ellenére vagy egyáltalán nem, vagy csak igen nyomott ár mellett tudnak haladni. Ha tekintetbe is vesszük, hogy a bor a legutóbbi két év silány termése következtében a fogyasztó számára némileg megdrágult, akkor is különös­nek s csaknem érthetetlennek tűnik föl, hogy a mig ez a kevés magyar bor nem talál vevőre, addig az osztrák kereskedők nem győzik a meg­rendelések teljesítését. Határaink a külföldi bor számára az óriás be­viteli vám révén el vannak zárva, hamisított borok forgalombahozatalát az uj bortörvény szigorú rendelkezései teljesen lehetetlenné teszik, a fogyasztás a nagyobb ár és a pénzszűke kö­vetkeztében bebizonyithatóan csak igen kis mér­tékben apadt: honnan van tehát, hogy az utolsó év csekély termése még mindig nem talál vevőre s hogy a magyar bor kereslete csaknem teljesen megbénult, holott ezelőtt a tavalyi termésnek többszöröse könnyen talált vevőkre? Éppen a Budapesii Hírlap ban jelent meg nemrég egy kis czikk, a mely a Dalmácziából jövő bor megbízhatatlanságára utalt, azonban a magyar gazdák legtöbbje nincs tisztában e szo­katlan pangás valódi okaival s tanácstalanul áll e különös jelenséggel szemben. Nem igy a kereskedők. Ők már régóta ismerik e pangásnak valódi okát s ha ők még sem keresnek ez ellen orvoslást, ez abban leli egyszerű magyarázatát, hogy a dolog a maga lényegében tulajdonképpen nem ütközik a kereskedő érdekébe. Másként áll azonban a dolog a magyar szőlősgazdákra nézve s ha ők tovább ís tétlenül nézik e káros üzel­meket, melyekre a következőkben fogok rámu­tatni, valószínű, hogy nagyon drágán fogják meg­fizetni nembánomságukat s óriás anyagi áldozatuk és keserves munkájuk, melyeket szőlőik regene rálása és továbbmivelése tőlük megkívánt, kárba fog veszni. Az osztrák kormány, mely azelőtt megengedte az úgynevezett Petiotbor eladását, azzal á kikö­téssel hozta meg uj s e bor forgalombahozatalát tiltó bortörvényét, hogy a magyar kormány is léptesse életbe, minél előbb uj bortörvényét, ezzel akarván*az osztrák bortermelőket minden kétséget kizáróan megóvni a Magyarországból jövő esetleges borhamisítások ellenében. Az osztrák bortörvény lényegében csak az édes bor készitéséie nézve különbözik a mi bortörvényünk­től, egyebekben pedig az volt mind a kettőuek a czélja, hogy megvédje természetes boraink jó hírnevét. A mig azonban a magyar hatóságok — s ez dicsérelükre legyen mondva — a legnagyobb lelkiismeretességgel őrködnek az uj bortörvény rendelkezéseinek szigo'u végrehajtásán, addig odaát Ausztriában vígan gyártják a Petiotbort, mellyel elárasztják a magyar piaezot. Ebben rejlik az oka, hogy a magyar bor, melynek tavalyi termése sajnos, nem a legjobb minősé­get szolgáltatta, nem talál vevőre, mert a tiltott módon előállított hamisított bor édesebb, nagyobb a szesztartalma s mind a mellett olcsóbb a ter­mészetes magyar bornál. Érthető tehát, hogy a magyar szőlősgazda, ha már kénytelen túladni borán, a szűkös terméséből még csak készki­adásait sem képes fedezni. Elég csak a Zárában megjelenő Navodni List ez év márczius hónap 29-iki számában megjelent czikkre utalnom, melyben Rodics Antal tarto­mánygyülési képviselő a kétségbeesés hangján rántja le a leplet a nagymértékű hamisításokról, mely hamisításokat — és ez a dologban a leg­elszomorítóbb — nemcsak egyes kapzsi keres­kedők, hanem a termelöknek is igen tekintélyes része ijesztő módon üzi. A Triesztben megjelenő Piccolo nemrég hiteles adatokkal mutatta ki, hogy Dalmácziából az ősz óta több mint félmillió hektoliter ilyen hamisított bor vándorolt ki s hogy ennek az óriási mennyiségnek nagyobb része épp a magyar piaezra kerül, azt szükség­telen külön bizonyítanom. Az osztrák kormány és vele a helyi hatóságok tétlenül nézik e tör­vényellenes üzelmeket s ha akadnak egyesek, a kik merő hazafiságból szólalnak föl a dalmát bor jó hírneve érdekében, ezeknek szava a pusztá­ban elhaló kiáltás. Hol van a magyar gazdatársadalom, malynek érdekeit ily végtelenül csúfos Jés törvénytipró módon játsza ki a szomszéd, hol vannak a mi agráriusaink, a kik tétlenül nézik e pusztító üzelmeket s végül hol van a magyar kormáuy, egy kölcsönös megállapodáson és kölcsönös érdekből hozott törvénynek nem tud érvényt szerezni s magengedi, hogy a magyar szőlős­gazda az amúgy is szűkös termés okozta káron felül kénytelen legyen kis termését elkótya­vetyélni, mig a szomszéd a törvények szemér­metlen kijátszásával a mi kárunkra gazdagodik? Ma kevés bora van a gazdának, de minthogy mások a hamisított borokat olcsóhban adhatják, természetes, hogy ezt a keveset sem tudja érté­kesíteni. Most kell tehát a bajt gyökeresen ki­küszöbölni, különben jöhet idő, a mikor a ma­gyar bortermelő, ha pinczéi tele lesznek, saját '/.sírjába fulad. g. J. Háziállataink csonilágyulása. Falka számra hullottak el mult évben a malaczok csontgyulla­dásban. Ez a betegség, a mely ugy jön létre, hogy a takarmányul felhasznált növényekben nem lévén elegendő foszforsavas mész, az állati szer vezet előszedi a csontokban már lerakodott foszforsavas meszet, hogy azt táplálkozására fel­használja és igy a csontok ellágyulnak, meg­betegednek. Védekeznek ugy, hogy az iszapolt krétát, vagy mesterséges foszforsavas meszet etetnek velük, de ez nem pótolhatja a takarmá­nyokból esetleg hiányzó foszforsavas meszet, ellenben a takarmányban levő foszforsavas mész sokkalta könnyebben emészthető. Éppen ezért ujabb időben igen nagy súlyt helyeznek atra, hogy a réíek és legelők füterméseinek foszforsav és mész tartalmát műtrágyákkal emeljék, mert azt tapasztalták, hogy a foszforsavas - mészben gazdag talajon olyan takarmány terem, a mely­nek foszforsav és mész tartalma nagy. Ez irány­ban Németországban végzett kísérletek bizonyít­ják, hogy a szuperfoszfáttal megtrágyázott rétről lekerülő szénában 60—80% al emelkedett annak fvszforsavas mész tartalma. A rétek műtrágyázása tehát nem csupán a széna mennyiségét fokozza, | hanem minőségére is rendkívül kedvező befo­' lyással van, mert az ilyen rétekről nyert széna ásványi anyagokban gazdagabb lesz, az abból táplálkozó állatok egészségesebbek, gyorsabban fejlödnek. Arról persze nem is beszélünk, hogy a takarmányból a műtrágyázás következtében bőven terem s nem kell az állatot koplaltatni. Különfélék. I A szork Ie?ele Özv. L. P.-né Kardnsebes. Innen pontosan k-.ildjiik a lapot a kellő időtől fogva. Tessék a postán érdeklődni, mert ugylatseik, hogy néha a híres magyarposta is csinál baklövéseket. S. K- Orosevég | Politikai czikkeket nem közölhetünk. Vasnti menetrend. Érvényes 1913. május 1-tól. Zalaegerszegről indul Czelldömölk- Budapest felé. reggel 4 óra 57 perez, délelőtt 9 óia 36 perez, délután 1 óra 46 perez, 4 óra 48 perez. Csáktornya felé: reggel 4 óra 36 perez, d. e 12 ói a 20 perez, d. u. 5 óia 54 perez. Zalaegerszegre érkezik Budapest-Czclldömölk­felől: reggel 8 óra 49 perez; délután 1 óra 29 peiez, 5 óra 46 perez, este 9 óra 15 p^rez. Csáktornya felöl reggel 9 óra 27 perez, d. u 4 óra 30 perez, este 8 óra 26 perez. Zalaszentivánra itidul: Reggel lóra 50 perez 4 óra 12 perez 6 óra 10 pere csatlakozás Kanizsa­Szombathely felé. 11 óra 24 perez ; csatlakozás Kanizsa-Szombathely felé. Délután 2 óra 33 perez; csatlakozás Kanizsa-Szombathely felé. Este 6 óra 02 perez; csatlakozás Kanizsa-Szombathely felé. Este 8 óra 42 perez csatlakozás Kanizsa felé. Zalaszentivánról érkezik Zalaegerszegre : reggel 3 óra 09 perez. 5 óra 32 percr, 8 óra 14 perez, délután 2 óra 20 p., 4 óra 42 perez, 9 óra 15 perez ós este 10 óra 25 perez. Njomatott Tahy R. Utóda könymjeindájában Zalaegerszegen. Jó forgalma korcsma és üzlethelyiség szabad kézből azonnal eladd. r. Bővebbet: <N CM özv. Cseresnyés Lászlóné KaszaMza

Next

/
Thumbnails
Contents