Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-10 / 15. szám

1913 április 10. M A <t VAK P A I Z S Drínáyolyban elfogy az eleség, mindenki nagyon természetesnek veszi, hogy a lóhus lesz a rendes táplálék. (Már tul vannak rajta. Sz.) Higyjük el tehát a krónikásoknak állítását a nélkül, hogy fájna a fejünk, ha további megerősítő adatokat nem találnánk. Fontosabb és érdekesebb kérdés azonban az, hogy az ősmagyarok a megevésre szánt hust csakugyan a nyereg alatt puhitották-e ? A Budapesti Hírlap február 21 iki számában Debrecenyi Miklós nyugalmazott kúriai bíró ur is hozzászól e kérdéshez. Azt mondja, hogy a magyaroknak tulajdonított undorító szokás a német barátok ostoba találmánya. A bíró ui leírja a tarisznyás hust, a mely az ő gyermekkorában ott volt a messzebbre menő ember tarisznyájában. A bíró ur azt véli, hogy az ősmagyarok is valami száritott hust vittek zacskóban a nyereg bátsó kápáján. Lehetett itt nyers hus is. Mikor a magyarok a hust előszedték, a barátok azt hitték, hogy a nyereg alul húzták elé. Igy keletkezhetett a krónikák bárgyú állítása. A bíró ur csodálja, hogy idáig nem akadt magyar ember, a ki erről megemlékezett, s a német barátok együgyű meséjét a maga értéktelenségére leszállította volna. Kíséreljük meg tehát ezt mi. Csudálatos, hogy a csakugyan együgyü nézet mennyire elterjedt. Még az iskolai könyvek is terjesztették. Pauler is igy ír egész komolyan : •Nyers, szilaj természetüket, kegyetlen, kíméletlen hadviselésüket még szörnyűbb sziuben tüntette föl némely félelmes vagy utálatos szokásuk, hogy nyers bust ettek, melyet csak a nyereg alatt puhítottak meg.« A néprajzzal foglalkozók tudják, hogy évezredekkel ezelőtt letűnt szokások még mindig élnek bizonyos formában a nép között. A miként a hazai földből fölszántolt kőfejsze a pápuáknál, mint használati tárgy még most is javában él, azonképpen a rég letűnt korszakok vallása, szokása a nép babonájában virágzik. Annál inkább meg kell lenni a már régente is jónak bizonyult praktikus szokásoknak. Sokat kutattam a nép között, hogy kiderítsem, vájjon a nyers hus alkalmazása vane valami vonatkozásban a lóval ? Senki se tudott róla hírt mondani. Végre egy lótartó gazda hívta föl a figyelmemet arra, hogy a tudománya, vagyonossága ós eredeti magyaros modora miatt a parasztság körében nagy népszerűségnek örvendő keszthelyi tisztes gyópmester : Paur István arról híres, hogy kitűnően tudja a beteg lovat nemcsak kivégezni, hanem a mester családjában fiúról fiúra szálló titkok szerint: gyógyítaöi is. Megkerestem tehát Paur Istvánt, a kinek elmondottam a német barátok följegyzéseit s megkérdeztem a nagy tudásától, hogy mit gondol: miért puhíthatták az ősmagyarok a nyereg alatt a bust? — Hát kérem, tekintetes uram, — válaszolta — ez nagyon egyszerű dolog. A sok lovagolásban a nyereg föltörte a ló hátát. Ez megtörténik a mostani paripákkal is, pedig nem nyargalnak rajtuk olyan messze, mint Ázsiából ide. A rossz szerszám most is feltöri a terhes ló testét, különösen, ba a nagy teher elejbe fogott szegény lóra közönséges szerszámot, nem pedig a hénclovakon látható erős kumet-szerszámot raknak. Ha én hozzám ilyen föltörött hátú ló gazdája jön, akkor azt rendelem, hogy messen el szép vékony szeletre hust, ba pedig éppen abban az időben bankóztunk agyon lovat, akkor magam metszek neki lóhüs-szeleteket, mert .ez olcsóbb. Azután azt rendelem, hogy a szeletet tegye rá szépen a szegény állat sebére, az jó gyöngén tartja, ba azután ráteszik a nyerget vagy a szerszámot, nem fáj szegény lónak annyira a sebe, mert a hússzelet olyaa puha rajt, mint a bársony. Hát tekintetes uram, azoknak a régi magyaroknak is volt annyi eszük, hogy a nyomorult állat sebére nem tették rá azonmód a nyerget, banem bizonyosan az a német barát ilyen húsdarabokat láthatott, a nyereg alól elővenni, csak azért írhatta, hogy evésre puhították a hust. Hát hogyan is lehessen azt elhinni, hogy akárcsak egy napra való eleséget is, a ló háta é? a nyereg közé lehessen dugni és ezen valaki lovagolhasson. Én is voltam Boszniában. No hiszen jól néztünk volna ki, ha a nyereg alatt félbirka vagy egy lócomb lett volna." Igy beszélt, igen értelmesen, a lovaknak népies gyógyitómestere. Beszélgetésünk után néhány hétre fölhívták a figyelmemet egy könyvismertetésre. A könyvet Franz von Schwarz irta, a ki Taskendben hosszú ideig tudományos misszióban volt. Munkájának czime ez: »Turkestan, die Wiege der índogermanischer Vőiker.* A szerző említi, hogy az ottani régi krónikások szerint is, a hunnok a hust a nyereg alatt puhává lovagolták. Említ egy münkheni Schiltberger nevü embert, a ki Szamarkand-ban rabszolga lett. Ó a régi tatárokról mondja azt, hogy a nyereg alá tették a ftust. Schwartz most már a következőket írja: »Hogy mindez csak mese és félreértéseken alapszik, azt mindenki belátja. Minden lovas tudja, hogy a legkisebb egyenetlenség vagy ráncz a nyereg alatt, néhány órai lovaglás múlva, feltöri a ló hátát. Elképzelhetetlennek találom a lóizzadtságtól kiállhatatlan szaguvá ímpregnálódott nyers hus evését.® »A közép-ázsiai lovas népeknél ma is magvan az a szokás, hogy útközben a fölnyergelés előtt, a ló hátának nyargalástól feltört sebeire vékony nyers hússzeleteket raknak, mielőtt azokat sóval behinlették és sósvizzel kimosták, hogy a sebben férgek ne teremjenek és gyorsabban gyógyuljanak. Utazásaim közben én is éltem ezzel a metódussal és fölötte megfelelőnek találtam. Ez az eljárás adott okot az európai krónika írónak az említett mesére.» íme, az Ázsiában tanulmányozó tudós csillagvizsgáló és térképtaní meteorológus: Schwarznak és a keszthelyi becsületes, természetes eszű Paur Istvánnak meglepő és igazságderitő egyforma fölfogása. Ki merem mondani, hogy az Ázsiában és a Balaton partján nyilvánított e két véleménnyel is, teljesen megdől a sok naiv tudóstól is hangoztatott az a balga hit, hogy a magyarok az evésre szánt bust tették a nyereg alá. Beszélgettem egy balatonmenti halásszal, a kitől kérdeztem: mit gondol, ehettek e az emberek ezelőtt ezer évvel nyers lóhúst, mint a hogyan azt ugyancsak magyar tudósok is írják? Ezt felelte a halász: — Hát biszen kérem, Boszniában rajtunk ütöttek sokszor a bosnyákok; bizony fötlen süllen kikapdostuk az edényből a hust, s mivel már két napja sem ettünk: bizony, futtunkba, nyeldestük le a jóformán egészen nyers hust. Ennek az egyszerű magyar embernek az elbeszélése rávilágít arra a kérdésre is, vájjon a harcban lévő magyarok nyersen ehették e a hust? Mikor a fölásott őstelepek azt mutatják, hogy már a magyarok előtt évezredekkel élt ősembereknek tűzhelye és főzőedénye volt, akkor igazán csak a bárgyúság tárgyalhat komolyan arról, vájjon a magyarok rendes körülmények között állandóan nyers lóhúst etteke, vagy sem? Látjuk tehát hogy az ősmagyarok lóhuspecsenyéje körül az irodalomban örökösen kisértő nagyképű, s a magyarok műveltsége ellen irányuló föltevéseket igen egyszerű érvelésekkel lerombolhatjuk. Sági János. Hivatalos rovat. Zalaegerszeg r. t. város polgármesterétől 3923. 1913. Hirdetmény. Közhírré teszem, hogy városunkban uralgott járványos kanyaró betegség megszűnt, felhívom tehát a tanköteles és ovodás gyermekek szülőit, hogy gyermekeiknek a folyó éri április 7-től kezdödőleg iskolába illetve ovodába leendő járatása iráat intézkedjenek. Zalaegerszeg, 1913 április 4-én. 3653. 1913. II. Közhírré teszem, hogy a zalaegerszegi 1913 óvi szentgyörgy napi országos kirakódó és állatvásár 1613 évi április 28 án fog megtartatni. Zalaegerszeg, 1913 április 2-án. FÜLÖP, h. polgármester. Zalaegerszeg r. t. város rendőrkapitányi hivatalától. 1065. 1913. rkp. III. Folyó hó 13-án a helybeli postahivatalban két csomag csiriz találtatott, igazolt tulajdonosa a rendőrkapitányságnál átveheti. . Zalaegerszeg, 1913 évi márczius 29-én. 1353. 1913. rkp. IV. Folyó évi március hóban a város belterületén egy darab félhold alakú, tula-ezüstutánzatu bross tű találtatott. Igazolt tulajdonosa a rendőrkapitányi hivatalban átveheti. Zalaegei szeg, 1913 évi április hó 5 én. ZILAHI, rendőrkapitány. Heíí hirek Helyiek. Meghívó a zalaegerszegi honv. huszárosztály tisztikara által f. évi április 12-én szombaton, Zalaegerszegen, az Arany Bárány-szálloda összes termeiben az osztály altiszti alap javára rendezendő, tánczczal egybekötött hangversenyre, melyen kegyes közreműködésüket megígérték: Miss Eldina Bligh mint Joachim hegedűművész tanítványa, Mikovics Zóra őnagysága zongora kíséretével. Kosztrabszky Ferenczné őnagysága ének előadása, Koszrabszky Ferencz ur zongora kíséretével. Medgyesi Lili őnagysága zongorajátékkal és Kulcsár Gyula főgimnáziumi tanár ur humoros felolvasással. Belépti jegy személyenkint 3 korona. Család jegy 7 korona. Emeleti nagy páholy 15 korona, kis páholy (oldalt) 10 korona. Felülfizeiések a jótékony czél érdekében köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Jegyek előre válthatók Breisach Sámuel könyvkereskedésében Zalaegerszegen. A hangverseny műsora az esti pénztárnál a t. közönség rendelkezésére áll. A hangverseny kezdete este fél 9 órakor. Aki meghívóra igényt tart, de esetleg nem kapott, ne czélzatosságnak tulajdonítsa, hanem annak, hogy a rendező tisztikar az idő rövidsége miatt nem tudott teljes jegyzéket szerezni. Gyűjtsünk a Csany szoborra! Tikk László gyűjtése Ili. a) elemi osztály tanulói közt Zalaegerszeg: Reísinger L. —'08 Bozenkrancz J. —'12 Horváth Sándor —'02 Rozenkrancz A. —12 Doszpot Jenő —"02 Klempa János —'02 Bődy Zoltán —'06 Marczigán János —"02 Rákos Lajos —-'02 Schnabel György —'02 Fenyvesi József —04 Cséber Imre —'02 Barta István — 03 Horváth György —'02 Keresztury Dezső —'12 Gavallér János —04 Kaposi Lajos —02 Czobor András —'06 Tivolt Elemér —'20 Nagy Béla —"20 Badó László —10 Janzsó Dezső —05 Sándor Ervin —"10 Marczigán János —'02 Z-allár Béla —'06 Sípos József —-20 Tölli István —'10 Sípos Lajos —02 Horváth Béla —*02 Wapper Sándor —'04 Schmeizl Géza —'02 Tikk László —'50 Varga István —'02 összesen: 2*50 K Mai gyűjtésünk 2 K 50 f. Hozzáadva a maitkori (34431 K 61 í) összeghez A Magyar Paizs gyűjtése máig 34434 KII fill.