Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-08 / 6. szám
2 MAGYAR P A I Z > 1912. február 8. Mgitaég, mert jó a jó család a házuál, ahol az meg van, ott van rend, ott van béke és Isten áldása, ellenben örökös pokol, perpatvar van ott, hol rossz, megbízhatatlan, kicsapongó eseléd van a házban. Neveljünk tehát magunknak cselédeket és •orsunk meg fog változni, hogy pedig azokat nevelhessünk, létesítsünk országszerte a városokban „Gselédnereló intézet"-eket. Az ezek létesítéséhez bátorvagyok a nagy közönségnek egy tervezetet, illetve egy módozatot a kővetkezőkben bemutatni. Az intézet növendékei lennének: 1. minden megyéből oly szülők gyermekei, kik vagyonukhoz képest sok gyermekkel vannak megáldva, s akik gyermekeiket cselédeknek kiképeztetni óhajtják. 2. oly árvaházi és menhelyi leányok, akik 12 életévüket betöltötték, vagyis olyanok, akikből már lehet, vagy még lehet cselédeket nevelni és akiket a minisztérium ingyen tartásba az intézet részére átenged. A nevelés módja ne a túlságba vitt humanizmus alapkövén épüljön fel egyes gyermeknevelő intézetek példájára, ahol központi fűtéssel, társalgóval és villannyal világított hálótermek igénybevételével kisasszonyokat nevelnek a gyermekekből, akiknek ily módon az életben is fokozott igényei lennének munkaadójukkal szemben, amiből azután a kölcsönös elégedetlenség, zúgolódás származui, hanem akként kell az intézetbe bekerült leányokat szoktatni, hogy a legszerényebb viszonyok között is jól érezzék magakat. Őrömmel dolgozzanak s tiszta szalmával tömött szalmazsákon jóizüen tudjanak aludni. Nézetem szerint azért nem nagyszabású berendezéssel ellátott, inkább csak tiszta, egészséges levegőjű lakás szobában és közös hálóteremben volnának elhelyezendők. Ruházatuk egyszerű, munkakörüknek megfelelő, nem földig érő szoknya és japán bluse ; — sima hajviselet. Ezek ugyan részletkérdések, de azért vagyok bátor felhozni, mert különösen a fővárosban és annak környékén gyakori eset, hogy míg a háziasszony maga fésülködik, — szobalánya frizernő segítségével bodorittatja magasra haját. A növendékek órarend szerint megtanulják előbb theoriából a főzést, mosást, takarítást — azután gyakorlatilag kísérleteznek a beosztott munkánál. Intézeti egyenruhát viselnek és bizonyos korukig az intézet kötelékébe tartoznak, az intézet adja ki őket szolgálatba, a cselédneveló részvényeseihez. Intézeti felügyelők felügyelete alá tartoznak, hogy kenyéradójuk emberségesen bánjon a leányokkal, valamint arra ügyelnek, hogy a szolgálatot tevő leányok kötelességüket pontosan végezzék. Míg a leányok az intézet kötelékébe tartoznak, a munkaadók nem nekik, hanem az intézetbe fizetnek néhány koronát, amelyből az intézet ru házzá a leányokat, esetleg a takarékba gyűjt részükre néhány fillért. Az a leány, aki legalább 3 évet hűséggel szolgált egy helyen, az intézetből némi segélyt kapna férjhez menetele esetére. Nincs kizárva azonban az, hogy a munkaadók tetszésük szerint honorálják a lányokat, vagy más ruhába öltöztessék, amíg szolgála- j tukban áll. Ha a kenyéradónál a leány be nem válnék, vagy a lány más helyre jobban óhajtana menni, az intézet intézze el. Ha a lány még nincs teljesen kiképezve és úrnője vagy a leány maga óhajtja a tovább képzést az intézetben, mindenkor nyerhessen oktatást, az időre pedig helye ideiglenes cseléddel lesz pótolva. Házszabály szerint tiltva legyen az intézeti cselédleányoknak az utczán kenyéradójuk nélkül sétálni, ellenben a munkaadóra legyen kötelező, hogy legalább néha-néha magukkal vigyék, a templombajárást pedig tegyék nakik lehetővé. Kötelező legyen az intézeti vezető személyzetnek arra felügyelni, hogy az intézeti cselódleányok a nagy közönségnek jelenlegi cselédeivel ne érintkezzenek, valamint arra — mivel az intézet kosztadással is foglalkozik — is felügyeljenek, hogy a bejáró kosztosokkal ne találkozzanak s az étteremben is felügyelet mellett sajátítsák el a kiszolgálást. Úgyszintén a különföző konyhán is oly időben nyerjenek oktatást, mikor bejáró cselédek nincsenek ott, akik között elég akadna, ki egyikmásiknak az intézetben való maradásitól a kedvét elvenné. A cselédneveló intézetben legyen kosztadái és pedig állandó kosztosokon kivül, akik ilyen módon alkoholmentes étteremben 1 korona 50 filléres ebédekre bejárnak — kifőzés ís, varroda és mosoda. A konyhára főzni tanulni bejárhatnának külön időben urileányok is, vagy már alkalmazásban levő cselédek csekély fizetésért. Ezeknek elhelyezésére, valamint a nevelés keresztülvitelére a következők volnának szükségesek : Egy megfelelő sok szobás lakás, kert, udvarral és mellékhelyiségekkel ellatva. Égy különbejáratu étterem és egy mosókonyha. Ebből a helyi viszonyokkal nálam jobban ismerős jártas közönség az ehhez szükséges bérösszegből a létesítés költségeit is megállapíthatja, melyhez járul a berendezés és személyzet fizetése. Személyzet: a) elnök és elnöknő — titkár (tiszteletbeli), b) vezető igazgatónő (fizetéssel), e) házvezetőnő „ d) szakácsnő „ e) gazdaasszony „ í) varrónő (egyben tanítónő „ g) egy cseléd, egy háziszolga „ A osalednevelö intézetnek a létrehozatala az elmondottak szerint természetesen pénzbe kerül. Nézetem szerint ez részvények kibocsájtásából, j esetleg városi segítséggel és közadakozásból i volna előteremthető, jóllehet minden szép és j nemes czélnak az úttörői, megkezdői a nemes ; jótékouyságu, általam nagyra becsült nőegyletek ; ámde azok sokoldalulag vannak igénybevéve, vagyonuk talán ki is merül, ha ilyen nagyobbszabásu uj dolgot hoznak létre, azért jöjjünk segítségükre mi is mindnyájan, akik a cselédügyet módosítani kívánjuk, ha jóravaló és olcsó cselédeket óhajtunk házunkhoz, mert hiszeu azokra nekünk, kis embereknek van legnagyobb szükségünk. A vagyonosabbak könnyebben elérik a megbízható segítséget a magasabb bérösszegekkel. Nekünk kell filléreinkkel hozzájárulni, hogy egy ilyen életrevaló intézmény létesüljön. Azért kérem a nagyközönséget, járuljanak hozzá mindnyájan, irják alá a felhívó ivet, mondják ki, hogy óhajtják az ilyen cselédnevelő intéztézeteket, amelyekbe minden szegénysorsu szülő beadhatja gyermekét kiképzés végett, ahol anyagilag lennének kinevelve a háztartás minden ágában és talán sikerülni fog megmenteni számunkra a gyári alkalmaztatástól és Amerikától elvenni egypár dolgos kezet és nem kellene e szomorú mondást önmagunkra alkalmazni, hogy : „magad uram, ha szolgád nincs". Ha ilyen nevelő-intézetek létesíttetnének városszerte, akkor rövid idő múlva nagy változás fogna beállani a cselédviszonyokbau, akiket ha jól neveltünk s jól tudunk velük bánni, nemcsak hogy visszaadjuk az életnek azáltal, hogy szüleiket pótoljuk, de hálából jól kifognak minket szolgálni. A házban lesz áldás, lesz béke, és nyugodtabb, boldogabb életi Vácz, Görög utcza 12. sz. Szerk.: özv. Jólészi Chászár Károlyné. Kettős ünnepély Sümegen. — Főispáni fogadtatás. — Csány szobor bál — Csütörtökön február 1-én szíves meghívásra meglátogatta Dr. Balázs Béla főispán Sümeg közönségét, ahol a negyedik beiktató ünnepélye volt. A közönség, a sümegi járás fejével, Farkas István főszolgabiróval és Kis Antal városbiróval az élén, kitűnő szívességgel fogadta az uj főispánt, s feleségének 1- virágbokrétával kedveskedtek. A főispán d. e. 10 órakor jelent meg a városi tanácsteremben, Dr. Ifj. Tarányi Ferencz földbirtokosnak és Farkas főbírónak a kíséretében. A város fel volt lobogózva. Harsány éljenzéssel fogadta a közönség már a kocsiból leszálva, hol Kiss Antal városbírónak lelkesen üdvözlő beszédét hallgatta meg, mely láthatólag jó érzést keltett benne. Szeretett is idejőni — mondá válaszában — erre a szép vidékre, hogy közvetlen közelről Is megismerje e jó magyar népet A tanácsterembeu a képviselőtestület ne vében Eitner Jenő üdvözölte hosszabb beszéddel. A város érdekében támogatást kér a kulturális czélok elérésére. Tisztelegtek még a következő küldöttségek : A r. kath. és izr. felekezet, közigazgatási küldöttség Farkas főszolgabíróval, a járásbíróság, a reáliskola tanárai, adóhivatal, polg. leányiskola, elemi iskola, nöegyesületek, ipartestület, csendőrség. Délután 150 terítékű ebéd volt. Itt beszédet tartott: Dr. Lukonics Gábor, Dr. Tarányi Fereno, Barkóczi Károly, Dr. Fürst János, Eitner Zsigmond, Zábó Gyula, Polgár József. A főispán rámutatott beszédjében, hogy a várfalak közelében emelkedő gyárkémények az hirdetik, hogy a multak iránti lelkesedés mellett a kultura szeretete is áthatja a nemzetet; csak a kultúráért való karcz, a munka biztosithatja a haladást, s csak a munka szeretetével párosult hazaszeretet tudja megvalósítani a nagy nemzeti eszményeket. Este a kaszinó termében fényes, úgynevezett közigazgatási bál volt, tartalmilag pedig Csánybál, mert a nagy vértanúnak emelendő szobra javára rendezték. Rendezte pedig elsősorban fáradhatatlan nemes buzgalommal Farkas istván főszolgabíró Bricht Viktor, Malomsoki jegyző, Hartl tisztviselő stbieknek segítségével. Nagy érdeme ez a főszolgabírónak azért is, mert folytatta evvel a tapolczai főszolgabíró kollégájának kezdeményezését, kik mindketten jó példát adtak arra, hogy többi tiszttársaik is tegyenek igy vármegyénk halhatatlan nagy emberének az emlékeért. A bál fényesen sikerült miuden tekintetben. A nagyterem zsúfolásig megtelt. A mi városunkból is ott volt elsősorban Dr. Bálás Béla főispán kedves feleségével (szül. Degen Eugénia,) Horváth Sándor törvényszéki elnök Ella és Jolánka nevű leányaival, Rohonczy Istvánné Elvira nevü leányával, Farkas Imréué, Dr. Udvardy Jenő feleségével, továbbá a Csány-szoborbizottság alelnöke Dr. Thassy Gábor, a titkár Borbély György és Nagy Károly. Jelen volt az ünnepélyen mind a három Eitner család : Eitner Zsigmond orsz. képviselő a feleségével, Eitner Jenő feleségével és Eitner Sándov (Salomvár) a feleségével. — A vidékieket a város előkelő lakosai fogadták házukba szives vendégbár tsággal. — A sümegi közigazgatási bál szép nyomatékkal gyarapítja a Csány László hős vértanú szobrának az alapját s ezért lelkes köszönetetet monduak a. sümegieknek s a bál rendezőinek. Sümeg különben már többször is nemes példával mutatta meg rokonszenvét a Csány szobor iránt. Most közel félezer koonát küldöttek a szobor-alapra a bál jövedelméből. Köszönet a Csány-bál felülfizetőinek. A sümegi jáiás közigazgatási tisztviselőitől a Csány-szobor javára 1912 február 1-én rendezett bálján felülflzettek: Püspöky Teréz 50 K, Bogyay, Kálmán 20 K, Dr. Tarányi Ferencz 18 K, Eitner Zsigmond 16 K, Barcza László, Barkóczy Károly, Eitner Sándor, Eitner Jenő, Dr. Bárdió György 10—10 K, Dr. Thassy Gábor, Németh János, Tiborcz István, Dr. Udvardy Jenő, Polgár József 8—8 K, Róth Mór, Dr. Grosz Vilmos, Dr. Fürst János, Posgay Andor, Barényi Jenő, Steiner Simon 6—6 K, Mészáros Sándor, Dr. Lengyel Ármin, Persay Gyula, Szűcs Zsigmond, Dr. Pfeiffer Izsák, Lázár József, Sólyomy Tivadar, Dr. Horváth Sándor, Kovács Aladár, László Dezső, Sümegi Tivadar, Zábó Gyula, Dr. Gózony István, Hettyey Lajos, Surgóth, Miksa, Takács Zsigmond, Linter Gyula, Nagy Károly, N. N., Bricht Viktor 5—5 K, Maiomsoky János, Farkas István, Schreimer Dénes, Tubl József, Molnár József, Kiss Antal, Kazár Manó, Döme Lajos, Betlehem Vendel, Mikolajtsik László, M. Kossá Gusztáv, Hettyey Endre, Tóth Lajos 4—4 K, Vlasics János, Leugyel Mátyás, Dr. Székely József, Mail Vilmos, Dr. Berczelly Kálmán, Süvegh János, Dr. Biró József, Krisztinkovich József, Ur Pál, Zámbó Sándor, Wűrzburger Sándor, Rohrer János, Dr. Bozzay József, Scholtz Károly, Barthelmes Valter, Lugmayer Ferencz, Beretzky Gyula, Bleuer Miksa, Hartl István. Boibély György 3—3 K, Steiner Arnold, Widder Fülöp, Talabér Károly, Martincsevics István, Csigó Mária, N. N., Dr. Erdős Adolf, György Elek, Fischer Mór, Gaál István, Lob Ernő, Kovács Izidor, Ruzsicska János, Dr. Gellért Samu, Gombos Lajos, Tamási István, Márkus Ignácz, özv. Mód Adolfné, Lukács Gábor, Böhm Pál, Czencz József, Dr. Still Ernő, Geiger -János, Graif István 2 — 2 K, Epstein Imre, Gellért Mór, Kaufmaan Géza Helbek Irén, Horváth Imre, Böbm Gáspár, Freller Pál 1 — 1 K, Dr. Kellemen Károly 5 K, Zabó Ferencz 2 korona, akik fogadják ez után is a rendezőség hálás köszönetét.
