Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-11 / 28. szám

1912. junius 20. MAGYAR PAIZS 11 Evvel szemben a kormánypártiak Hertelendy Ferenez főrendiházi tag vezérlete alatt előértekezletet tartottak és megyeszerte erősen szervezkedtek a gyűlésre, ami meg is látszott a gyűlés folyamán., még pedig eredménnyel, mert noha a Nedeczky-féle javaslatot az állandó választmány nagy többséggel elfogadta s ugy terjesztette a közgyűlés elé, a közgyűlés viharos harcz után 2 szótöbbséggel mégis elvetette azt. Semmi határozatot nem hozott ugyan sem pro, sem kontra, az eseményt mégis az ellenzék leveretésének kellett tekinteni, mert ő provokálta a harezot. Még pedig azért vala egyúttal nagyérdekeltségü, mert meplepő, sót hihetetlennek tetszett, azért, mert Zalavármegyét mindig kuruezmegyének ismerték az emberek. Ennek a tudatában teljesen készületlenül, sőt talán elbizakodottan állottak elő ezen a részen. Épen azért ezt a leveretést nem újnak, meglepőnek és hihetetlennek, hanem min deunapinak, rendesnek és természetesnek kell mondani és tartani, mert minden elbizakodottság előbb utóbb megveretik. A 600 bizottsági tag közül 400—500 bizonyára bejött. Külünös és jellemző azonban némelyekre, akár müveitek, akár műveletlenek, akik messziről eljőnek csupán a szavazásért s egy félórát sem tudnak várni, mert meghűl a leves, vagy elindul a vonat s igy csak 286 ember szavazott. 142 a Nedeczky-féle ellenzéki javaslatra, 144 pedig az el nem fogadásra szavazott. A központi tisztviselők közül az árvaszéki tisztviselőknek volt elég erkölcsi bátorságuk, hogy — kettőnek a kivételével — szavazzanak. Az előzmények közül még csak azt emlitem meg, hogy Herczeg Festetich Tasziló, aki állandóan Bécsben lakik, elég meleg érdeklődéssel viseltetik a hazai ügyek iránt, mert a távolból is intézkedett, hogy Keszthelyről és környékéről az ö automobiljain szállíttassanak Zalaegerszegre a szavazok. Feltűnő volt még a gyűlésen egy eddig ismeretlen fiatal ember : Szily Kálmán. Az édesapját sokszor láttuk a gyűléseken, szorgalmas felszó Jaló, amint szorgalmas gazda is volt a Festetich uradalmában egyik bérlőként, később birtokos. Az ifjú Szily katonatiszt is volt s most kezd a vármegyeházán szerepelni. Az állandó választmányban szenvedelmes lelkesedéssel védelmezte Gróf Tisza Istvánt s korholta az obstrukeziót. Ezen kivül különösebb volt az, hogy elragadtatott hevében felemelte szavát némely képviselőkre. De ez talán csak heves gesztus volt. Ennél még furcsább volt az, hogy mikor egy bizottsági tag éljenzi a katonatiszteket, (komolyan vagy tréfából ?) ö oda kiállt: Kuss pékinas ! Ez a katonás fiatalságnak rettenetes leikesedése a közügyek iránt. A részletek a következők : Dr. Bálás Béla főispán a sűrűen tömött teremben fél 11 órakor megnyitja a közgyűlést, Amig azonban tovább mennék, már itt az elején megemlítem, hogy a főispán ur ezt a szenvedelmes viharos nagygyűlést és hosszantartó gyűlést bámulatos higgadtsággal, kitűnő tapintatossággal és dicséretes igazságossággal vezette mindvégig. Egyenlően kérlelt mindenkit, egyenlően utasított rendre mindenkit, sokszor öt perczekig rázta a csengetyüt, mig az is elromlott, csak az ö önmérséklete maradt meg. A felszólalókat Czobor Mátyás aljegyző jegyzi. A jegyzökönyvet Krosetz Gyula és Udvardy Vincze fogják hitelesíteni. Kolbenschlaq Béla főjegyző felolvassa a Nedeczky által szerkesztett s az állandó választmánytól elfogadott s ajánlott határozati javaslatot, mely a kormány eljárásának elítéléséről szól. S amikor ebben előfordul Gróf Tisza látván neve, erős tapssal és éljenzéssel zug egy nagy tábor, különösen a kemencze körül csoportosulva és az oszlopok mellett állva. Meglepő volt, mert ez a terem a Tisza István nevét eddig nem is hallotta s most ez az erős trainirozott éljenzés ! A másik párt belekiabált s igy sokáig tartott a zaj. Nedeczky Jenő megokolja az indítványt. Minden harmadik szóra zúgás. Innen is, onnan is. Helyeslő és nem helyeslő. Az újságírói asztal az ajtósarkánál van, az újságírók hallanak is valamit, nem is. Hertelendy Ferenez a javaslat ellen szól. Uj javaslatot ad, hogy Ítéljék el az obrukeziót s mondjanak bizalmat a kormánynak. Éktelen lárma. Itt meg kell jegyezni, hogy Hertelendy Ferenez magas műveltségű ember és jó szónok. Gyönyörű beszédeket hallottunk tőle, mikor főispán volt, s mikor a mostani főispánt fogadta. "t i a Mindenki kérdezheti, hogyau van az, hogy itt ebben a beszédjében egyetlen gondolatot, eszmét, argumentumot nem lehet találni? Diákgyermek b?szél ilyen frázissal, hogy: lelkem meggyőződése stb. Ilyen nehéz ügyben a miért re kell felelni. Egyszer el is szólotta magát. Az mondja, hogy ö maga és érdektársai . . . persze óriási zaj, gúnyos kaczagás jön rá. Épen jó, ezalatt a szünet alatt megfogalmazza a javítást, hogy egy másik botlást kövessen el, — kijavítandó, folytatja . . . igenis magam és társaim, kiknek érdekünkben áll, hogy a haza felvirágozzék 1 Hiszen egy Hertelendy Ferenez még hallgatag sem mondhatja magyar ellenfelének, hogy ennek nem érdeke a haza felvirágzása. (D3 az a felvirágzás ! az a felvirágzás !) Eitner Zsigmond a javaslat mellett szól. Fölemlíti, hogy Hertelendy a volt miniszterelnöknek s mostani Házelnöknek, Tiszának főispánja volt. Béke! Béke! igy szól, azt én is akarom, de az in integrum alapon. Az obstrukezió letöréséért nem volt szükség ilyen törvénytiprást csinálni. „Meggondolás nélkül" csak a megfizetett emberek szoktak cselekedni, — óriási tetszés, zúgás és ellentmondás. Nagy lárma jön különösen kemencze mögül és az oszlopok mellfl, egyes éles hang többször kiválik vezérként, Doose László muraszerdahelyi jegyzőnek a hangja, amint mondják, színéből kikelve védi Tisza Istvánt, még nagyobb lárma kerekedik, jöjjön elé s beszéljen itt nyíltan kiabálnak rá, sa jegyző eltűnik, Eitner i folytatja . . . amely megyék eddig bizalmukat 1 éljenezték. fejezték ki, azok a tótok, oláhok és szászok, az első magyar vármegye, Pest, elitélte. Dr. Czinder István, az ügyvédi kamara elnöke a javaslat ellen szól. Fáj látni, hogy ránk lesel- i kednek ellenségeink, egyesülni kell azok ellen, j mert mivel védjük meg magunkat, ha nem az í egyetértéssel ? — A szuronnyal! kiáltják. Élteti I az egyetértést s a hazát. Bosnyák Géza a javaslat mellett; — polemizál: i — Hertelendy hivatkozott a becsületre. Hát a í nagy pénzek ? Az ellenzéki nyíltan mehet a nép kózé. 1904-ben Bécs hozta ránk a katonát, most magyar ember. Czinderhez is szói: Mit kelteinek, hogy 67-esek, Deák pártiak és nem munkapártiak? Öntsenek tiszta bort a pohárba. Mondják meg nyíltan, hogy munkapártiak. Császár József, bagodi földmives: Justh Gyula a viszály megvetője. Szörnyű lárma szakítja félbe. Őt perczes vihar után — Ugy kéne, azt mondja, hogy ha a mágnások fölmennek Bécsbe, mondanák meg ami a szivükön van. Remete Géza nagykanizsai ügyvéd, volt orsz Dr. Hajdú Gyula nagykanizsai ügyvéd bátor, szókimondó s szava metsző. Undorral ejti ki Tisza nevét, mert ez mindig ott volt, ahol a nép lelkét ki kellett csúfolni. Nem igaz az önök álláspontjuk, s rá mutat az ellenfélre, s hazug még az a mosoly is, amely most ott, s rámutat Dr. Ifj. Tarányi Ferenczre, az arczán játszik s erre kivesz zsebéből egy levelet, melyet Dr. Tarányi 1898 ban irt Rákosi Jenőhöz s amelyben élesen elítéli Tiszát s most vezér a dicsőítésében és jellemzi a szolgalelküeket. Nagy teijed^.lmü beszéde végén Nedeczky javaslatát fogadja el. Németh István szóló szintén Nedeczkivel szavaz. Nedeczky Jenő és Hertelendy Ferenez nregtartja a záróbeszédet. A főispán, minthogy névszerinti szavazást kértek, jelzi, hogy Nedeczky vagyis az állandó választmány javaslatának elfogadására igennel szavaznak, mely a kormáoy eljárásának elitélését jelenti, az el nem fogadásra nemmel kell szavazni. A három szavazatszedö bizottságnak elnökei: Nagy László, Takách Jenő és Halász Béla. Az eredmény, amint jeleztem, 142 igen és 144 nem. Ezután Hertelendy Ferenez a bizalmi és Remete Géza a közvetítő javaslataikat visszavonták. A munkapartiakat rendkívüli nagy örömre hangolta ez a két szó töbLségi győzelem is. Dr. Bálás Béla főispánt pedig osztatlanul meg6.— El a pohárra!! Kolozsvárt a Kossutk-aszfaltársaság estélyén a Kossuth pohárral április 19-én mondott köszöntője Dr. Boros György tanárnak. El a pohárral, gyöngyeit bár Fényes habokban hányja föl, Csak hiu álmokat idéz már Lelkemben, a mult idők, a mult idők felől. S tükrében, tiszta fénye mellett, Mint egy bűbájos üvegen, Vesztett reményt, kihalt szerelmet Mutat fel árnyakul nekem. ! Mátyás király hollója s szárnyából egy tollat rá dob a gyászkocsira. Aki olvasni tud, akkor Vesztett remény és hihalt szerelem. Semmi más. Legfönnebb egy név még . . . Akadt a | hazában magyar ember, aki nyilvánosan megi vádolta -Kossuth Lajost és beakarta bizonyítani, | hogy az ő hazaszeretete hitvány, hiu ábránd és \ önzés volt. Amikor ez a vád végigjáitaa hazát, képviselő: 67-es, de Tisza dolgait elitéli. Merény- í megérezte a honfi szív, hogy nagy vihar volt, letnek mondja az eljárást. Kiegyenlítő határozati j amely kidöntötte a nemes fenyőt és élethez javaslatot ad. í juttatta a bogáncskórót. Dr. Hajós Ignácz, zalaegerszegi ügyvéd — j Szörnyűséges lesz az a kép, amelyet Kossuth már előre kiabálják: Halljuk Hajóst! Hajós nagy j Lajos halála után száz évvel fog készíteni az készültséggel áll fel. Találó hasonlatokban, pél- j akkori művész a mozgószinház számára. Első dákban s erős argumentumokkal szónokol s izzik j jelenet lesz a temetés, melyet a magyar nemzet a vére. Az egész közönséget elragadja, közbe- ! a turini remetének rendezett. Az ut szélén, hol közbe gyakran de a végén szédítő zúgással több ! a gyászoló nemzet elvonul, egy jegenyefán ül a percig tapsolnak. Hivatkozik Deáknak a hires Húsvéti czikkére, melyet 1865 ben irt. Az »Elkülönzési vágyról®, a »Sonderzug« ról van abban szó. Ez mindig olyankor keletkezik s pláne elszakadási vágygyá fejlődik, amikor megsértik a törvényt. Ezt a Húsvéti czikket figyelrnökbe ajánlja a Deákistáknak. 1912 ben kivezették és kihurczolták az Országházból a képviselőket, akiket mi küldöttünk volt oda. Részletesen vizsgálja és felsorolja, mit követtek el és mit nem követtek el. Magasztalja az ellenzékieket, mikor a választó jogról beszél, hogy ki akarják emelni a nemzetet a sárból, mert jogot kell adni a népnek, hogy ne uralkodjék a rengeteg tömegen egy kis osztály. A fütyöléssel összefüggöleg keményen megmagyarázza, hogy az alkotmány s az országgyűlés nem parádés társaság, aminek Tisza István tartja. A sillyedó Titaníc borzalmaihoz hasonlítja a nemzet sorsát. Mindenik őriz és félt valamit: pénzét, vagyonát, gyermekét, családját, önmagát, becsületét, s ide-oda felkapaszkodik, de a rengeteg tömeg nem fér fel a hajóra, kivül van jogon, védelmen s a hullámokkal viaskodik .... Amerikába vándorol .... jogot a népnek ! A Nedeczky javaslatát fogadja el. Kósa Ferenez kerkakutasi földmives nyugodtan, értelmesen beszél, nehéz nekünk eltűrni, azt mondja, hogy akiket mi választottunk képviselőinknek, azokat kidobják, hogy annál könyebben szavazhassanak a nyakunkra milliókat. Beszédét megéljenezték. Nedeczky javaslatára szavaz. magyarul, azt fogja leolvasni a tollról: Mátyással kihalt az igazság, te pedig a hazai földbe viszed a reménységet. A gyászmenet megállójánál egy tépett, rongyos varjura lecsap egy ismeretlen sas és éppen akkor ragadja el, amikor háromszor elkiáltja: kár, kár, kár! A kép többi részén sok tarka furcsaság fog látszani, melyekből most még csak azt lehet kivenni, hogy Budapestet Bécscsel egy villamosvonat köti össze s a fölött száz meg száz rézsodronykötél fut föl a császárvárosba és állandóan csúsznak le rajta a gyári ipartermékek kosarai, alatta a tehervonatokban koezognak a hizott magyar ökrök hosszú szarvai. Egyik kép véres csatát mutat, melyből csak egy vörös zászló látszik ki. A zászlón e szavak: éljen a népjog! A bécsi burgban és a budai várpalotában össze lesz állítva Hammurabitól az utolsóig minden uralkodó viselt dolga és a budai terem végében mutogatni fogják a múmiáját annak a magyarnak, aki még a XX-ik század végén is hinni merte, hogy él magyar, áll Buda még 1 Ez a megtépett magyar fogja elmondani az utolsó köszöntöt a Kossuth-serleggel és igy fog szólni az ábrándos lelke előtt megjelent magyarokhoz : Üdvözöllek testvéreim, jó magyaroki Ti hivek voltatok a Kossuth halála napjához, ti nagy dolgot miveltetek, midőn megjelentetek a fehér asztalnál és éltettétek az én ős atyám, Kossuth Lajos szellemét. Szomorú hirt viszek