Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-02 / 18. szám

1912. május 2. magyar PAIZS A mi édes magyar nyelvünk. Bérezik Árpád előadása az Urániában. Az ismeretterjesztő Egyesület előadás-sorozata keretében Bérezik Árpád „a mi édes magyar nyelvünk" czimmel olvasott föl 's a mai zagyva nyelv hibáit, idegenszerűségeit ostorozta az ő kedves, tréfás modorában. Az előadást az Uránia Színházban tartották meg, mely ez alkalomból zsúfolásig megtelt előkelő, nagyobbára hölgyekből álló közönséggel. Bevezetésében érdekesen ismertette az előadó, miképen áll a nyelvtisztaság ügye a többi nemzetnél. Elmondja, hogy Brandes a hires dán iró említette neki, hogy az ő müveiben alig találhatni idegen szót. Amint hogy a dán irodalom és sajtó elöl halad a nyelv-gyomlálásban. Finn testvéreink is ezen nyomon haladnak. Legelői jár a sajtó, mely kerüli az idegen szavakat, hogy a nagyközönség s a nép is megérthesse és alaposan fölfoghassa, a mit a lapok írnak. Svédországban egyesület alakult a nyelvjavitás és nyelvtisztitás érdekében, hogy ,,a becsület és hősök nyelvét" megmentse a fenyegető veszedelemtől. Kiszámították ugyanis, hogy az utóbbi két évtized alatt harminczezer német szó és kifejezés lopózott a svéd nyelvbe. A nyelv ügyében alig található kényesebb, büszkébb és nemzetibb fölfogás mint a francziáé Nincs az ujabb nemzetek közt egy sem, mely szigorúbb, választékosabb volna stílus dolgában mint a franczia. Ujabban az idegen, kivált angol szók beáradása ellen 1907 ben Hermant Abel elnöksége alatt szövetség alakult Francziaországban. Sőt még Kanada franczia részében is van hasonló czélu egyesület. Legújabban pedig Les amis de la langue francaise (A franczia nyelv barátai) czimmel a franczia nyelv tisztaságának s a franczia szellemnek védelmére uj társaság van keletkezőben. A hollandusok, a csehek, de még a perzsák is irtogatják a gazt nyelvök kertjéből. Japánországban Hayashi gróf elnökletével szintén alakult nyelvegyesület, melynek czéija a japán nyelvet a nélkülözhető idegen szava <tói megtisztítani. Ez kivált a kinai eredetű szavakra vonatkozik. Legalaposabban, legbuzgóbban, mondhatnám leglelkesebben a német nemzet karolta föl a nyelvtisztaság kérdését és olyan szervezett mozgalmat indított meg, mely komolyságra és önérzetre vall. II. Vilmos császár is ezen a nyomon halad. Az udvarnál az étlapot nem franczia, hanem német nyelven fogalmazzák, s a császár egy festőnek, a ki egy műkiálitás megtekintésekor azt mondta: „Majestat, bitté diese Reproduction zu beachten", azt felelte: „Warum sagen Sie nicht Wiedergabe? 1885-ben aztán Riegel Hermanu megabpitototta az „Allgemeiner Deutscher Sprachverein" egyesületet, mely az egész német birodalmat behálózza és beleviszi a nyelvtisztaság kérdését a gyakorlati életbe, a kormányzásba, a közéletbe. Ennek a nyelvtisztitásnak köszönhető, hogy sok száz idegen szót kiszorítottak : a Biliét — - Fahrsein, a Perron — Bahnsteig , a Redakteur — Schriftleiter, az Automobil — Kraftwagen, az Aviatikus — Fiieger, a Bureau — Gescbáftstelle stb. A nyelvújítás óta tömérdek uj szó és idegen szó került a magyar nyelvbe. Már most az a kérdés, használaatjuk e az idegen szókat, és mikor'? Semmiféle nyelv nem lehet el idegen szavak nélkül. VaDnak idegen szavak (miniszter, demokratikus, politika, minisztérium, humor, bojkottál, modern nihilista), melyek nem helyettesíthetők és a jó öreg Madarász iparkodása, hogy a ..miniszter" szót kiugrassa és az „ors7áglár"-t' ültesse helyébe, másnak mint jószándéku ráhibázásnak nem mondható. Egyáltalán kérdezheti valaki, mit mondjunk idegen szónak, mit magyarnak? A magyar nyelv ugyanis rendkívül sokfelül vett át és olvasztott be idegen szavakat, részint jövevény részint kölcsönszavakat. Vájjon jut-e valakinek eszébe, hogy a fánk a phannkuchen bői ered? Vagy hogy a pillér a Pfeilerből alakult? Hogy a súrol a scheuernből származott? Amit a magyarnyelv a maga szájizéhez átalakított, átgyúrt (gallér, gavallér, palánk, szolga, ablak), azt magyar szónak veszszük és vehetjük is. De bezzeg nem lehetünk elnézők azok iránt, melyek a maguk eredeti alakjában nyersen betolakodnak, vagy csak tessék-lássék-ramódosulnak, de idegen voltukat magukon viselik és elárulják. A diner, souper, soirée, tipp, turf, blokk, pedigree, imbis, az unheimlich, kekk, bissig, nett. niedlich, nipp, snaidig, poulard, umslag, megmarad idegennek. De még azok a (főképp német) szók is idegen betolakodók, melyeknek német »e!« vagy »ea« végsőjét a köznyelv li vagy ni-re változtatja: lökni, krézli, kaszni, wimmerli, rumli, vádli, vurstli, vagy mint igét magyarosan hajtogatja : abzágol, smirol, mitmachol, ezurukkol, aufführol. Ezek a voltaképpeni idegen szavak, melyek nem olvadtak a magyar nyelvbe, hanem idegen voltukat megtartva rútítják el nyelvünk arezulatát. Nálunk, kivált a politikusok és tudósok uagyon is előzékenyek az idegenséggel szemben. A szónoklatokban ok nélkül hemzseg a deák kifejezés, mintha az többet fejezne ki, mint a magyar. És csakugyan a folytonos használat a latin nyelv kifejezéseinek megad bizonyos sokszor csak beleképzelt értelmi árnyalatot, melyet a magyarban az illetők nem találnak meg. Ha valaki azt mondja evoluezió, azt hiszi, olyasmit mondott ki, a mit a magyar »fejlödés« vagy »átalakulás« (természetesen mindegyik a maga helyén) sehogyse fejezne ki. Ha azt mondják, hogy elokvenczia ékesszólás helyett, ha az egyéniséget individualitásnak nevezik, a pillanatot momentumnak, a tulajdonságot kvalitásuak, a tekintélyt auktoritásnak, azt tartják, különben beszéltek, mintha magyar szóval éltek volna! Vegyünk elő akármilyen országgyűlési beszédet vagy vezárczikket és sokszor elborzadhatunk az idegen sokadalomtól, mely felénk tédul. Obszervál, kontemplál, konspirál, perhoreszkál, perczipiál, korrigál, propagál, anticzipál, konkludál, transpirái, aspirál. A magyar nyelv szellemének, eredetiségének, sajátosságának legesküdtebb ellensége a germanizmus. A germanizmusnak több fajtája van: Az egyik az, mikor német szavakat csempészünk be a magyar nyelvbe. (Viellibchen, Aufsatz, Ausgus, Aufgus, Schlauch, Besetz, Leibchen, Beleg, Imbis, stb.) a másik pedig, mikor olyan szólásokat veszünk át, melyek a magyar gondolkodással, a magyar nyelv szellemével ellenkeznek. A magyar müveit osztály nyelve — vagy ha ugy tetszik az uri nyelv — egyáltalán nem a magyar lélek (géniusz) tükrözése. Csupa fordítás idegenből, leginkább németből. Nem szólok a kinéz-röl és kinézés-ről, melyeken nyargalni szoktak ha germanizmus került szóba, sem a lekéste a vonatot-féle szörnyraagyarságról. Arról a sok germanizmusról beszélek, melyet senki se hisz germanizmusnak, mely már úgy ellepte a köznyelvet, hogy már föl sem tűnik. ízelítőül ime a következők: Súlyt helyezni vagy fektetni, Gewicht legen. (Ellenben : jó súlyt vetni valamire.) Ha minden kötél szakad — wenn alle Stricke reisen. Fölemelő érzés — Erhebendes Gefühl. Beszédet tartani — Rede haltén. Kézen fekszik — Liegt auf der Hand. Tüzőrség (Magyarul tűzoltóság, mert az illetők nem őrzik, hanem oltják a tüzet, ugy-e bár?) Lépést tartani — Schritt haltén. Minden hájjal megkent — mit allén Salben geschmiert A székely ugy mondja: »száz fából faragott«. Végy magadnak fáradságot — Nimm dir die Műbe. Nem áll a képéhez — Steht ihm nicht zu Gesicht. Tiszta bort beönteni — Reinen Wein einschenken. Vaklárma — Blinder Larm. Ágyat őrizni — Das Bett hűten. Jó egészségnek örvendeni — Sich einer guten Gesundheit errauen. Határt nem ismer — Kennt keine Grenzen. Ezeket és hasonlókat ugy megszoktuk, hogy senki sem tekinti germanizmusnak, pedig mind merő fordítás, a mit azzal bizonyíthatunk, hogy a franczia vagy angol ugyanazt a gondolatot vagy fogalmat egész máskép — saját szelleméhez alkalmazva fejezi ki. Boszantó, mikor idegen — főképp német — szó a mi meglevő régi, jó magyar szavainkat kiszorítja. Tessék hát megmondani, a flancz ot hogyan fejezed ki magyarul? Istenem! Mi az a flanczol? Semmi más, mint a mi jó magyar fitogtat szavunk, a flanczolás meg fitogtatás. A leghasználtabb és legfölöslegesebb behurczolt szó a herczig. Nélküle már nincs magyar beszéd . . . Herczig meg nett, meg unheimlich . . . Mint ha bizony az édes, kedves, aranyos, helyes stb. nem fejezné ki a herczig különféle árnyalatait! . . . S a nett nem lehetne: takaros, csinos, bájos. És az unheimlich rémes, kietlen, félős, borzongós, félelmes. Érthetetlen ez a nyelvcsufitás: mert valóban csak annak nevezhetjük, ha az ilyen szavakat, mint puezol meg puczerály, kiszorítják a tisztit meg a tisztitót, kripli a rokkautot, reszkíroz a koczkázat szót, gang a folyosót, svung a lendülést, vink az intést stb. Folytathatom is a példákat. Mert mondják inkább spritzer mint fröccs, suszter mint varga vagy czipész, schotter mint murva, cappiz mint ficzánkol vagy ficzkándozik, trükk mint fogás vagy ötlet, pedigree mind családfa, leszármazás, umsehlag mint borogatás, partner mint társ, honorál mint méltányol, méltat vagy jutalmaz, dijaz, eliminál mint kihagy, kapuezni mint kámzsa vagy csuklya, vádli mint lábikra, lasszó mint pányva, bumliz mint kószál, kódorog, őgyeleg, ődöng, klopfol mint porol, kiver, agilis mint mozgékony, tevékeny vagy fürge, lökni mint fürt, kirámol mint kirak vagy elrak, elrakosgat. Az ilyen nyelvrontás ellen az egyetlen orvosság az üde, tiszta népnyelv beszivása. Csak te mentetted meg eddig is a magyar nyelvet, te lenézett szegény magyar népem! Ha te nem volnál, a germanizmusok, galliczizmusok, latinizmusok s egyéb idegenszerűségek fölvetnék ezt a magyar nyelvünket. De uagy iróink hozzád fordultak s a te gondolkozásod, érzelmed, egészséges észjárásod medenczéjéböl merítve, fölujitották, fölpezsdítették, a magyar nyelvit! Hivatalos rovat. Zalaegerszeg r. t. város polgármesterétől. 4333. 1912. Hirdetmény. Az idei selyemtenyésztéshez szükséges selyempete kiosztása legközelebbi napokban meg fog történni. Ez alkalomból, tekintettel arra az előfordult pauaszra, hogy selyemhernyó tenyésztésével foglalkozó egyének a szederfalomb szedésében meggátoltattak. figyelmeztetem a közönséget, hogy minden selyemtenyésztő szabadon szedhet lombot az utezákon, köztereken levő szederfákról, akár foglalkozik az hernyótenyés-ztéssel a kinek a háza előtt áll a fa, akár nem. Egyidejűleg felkérem a közönséget, hogy indokolatlan gúnyolódásokkal ne riassza el a szegénysorsú embereket a selyemtenyésztéstől, mely tisztes foglalkozás és biztos mellékkeresetet nyújt. Az egészen fiatal, 10 czm. átmérőjű törzszsel nem biró és igy lombszedésre még nem alkalmas szederfák oltott mész és rézgálicz keverékkel megpermetezendők, hogy azoknak lombja leszedhető ne legyen s tönkre ne tétessenek. Zalaegerszeg, 1912 április 25-éu. Dr. Korbai polgármester, Zalaegerszeg r. t. város polgsrmesterétöl. 4380. 1912. Hirdetmény. Közhírré teszem, hogy az 1912. évi VIII. tc. értelmében minden gazdasági géptulajdonos (gőzgép, arató, vetőgép) tartozik a gép mellett alkalmazott munkásokat baleset ellen az országos gazdasági munkás és cselédsegélypénztárnál biztosítani. Felhívom ennélfogva mindazokat, hogy akiknek birtokában ilyen gazdasági gép van, a gép mellett alkalmazott munkásokat (vizsgázott gépész kivételével) az országos gazdasági munkás és cselédsegélyző pénztárnál baleset elleni biztosítás végett annál inkább bejelentsék, mert különben a hivatkozott törvényezikk értelmében 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetnek, s azunkivül baleset esetén az idézett törvényezikkben körülirt engédélyezést is viselni tartoznak. Zalaegerszeg, 1912 április 24. FÜLÖP, h. polgármester. Zalaegorszeg r. t. város polgármesterétől. 4354. 1912. Hirdetmény. Bottornya község tulajdonát képoző, a Mura folyón átvezető komp vámdija a m. kir. kereskedelemügyi minister részéről megállapittatott. Az érdeklődök azt a városházán a hivatalos órák alatt megtekinthetik. Zalaegerszeg, 1912 április 28. Dr KORBAI, polgármester.