Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-28 / 13. szám

2 MAGYAR PAIZS 1912. Márczius 28. minden tájáról idegenek özönlik el, Rómát és a pápának minden órája Le van osztva. Ha az ember a Tiberis partjára áll, és onnan nézi különösen húsvét hétfőjétől a kihallgatásra siető idegeneket, meg kell állapítania, hogy a franczia nemzet a legvallásosabb és asszonyai a legszebbek. A pípai fogadtatás etiketjén a fejedelmi Borgiák és Mediciek dolgoztak. S azokon X-ik Leó óta változás nem esett. A pápai Zuávok ma is olyan gúnyába öltözködnek, ahogy azt Rafael elóirta. A fehér fátyol, fekete ruha és fekete keztyü viselése hölgyeknek, a pápai audencián ma is kötelező. Az bizonyos, hogy soha annyi szép nőt nem láttam, mint akkor, mikor a francziák fogadtatása volt soron és százával robogtak elöltem, a pompás fogatok, benne fehér fátyolos anyák, leányok és nagyanyák. Mintha Franciaország a legszebbjét bocsátotta volna el erre a kivételes útra. Mily másként festett az angol, mely fogadtatásban egy nappal megelőzte ugyan a fracziákat, de egy világgal marad el bájban a francziát®!. Amaz csupa derű, poézis, az életnek igazi tavaszi öröme; emez a késő ősznek melankóliája és bágyadt komolysága. A Vatikánba ezek több méltóságot visznek, amazok több grácziát. De hát miért megy az öt világrészből a jámbor és inkább kíváncsi idegen Romába ? Csak nem azokért az egyhangú bánatos czeremoniákért, amelyek nagy hétfőtől kezdve megindulnak és tartanak vasárnap hajnalig. Mert Rómában sokkal később támad fel Jézus, mint nálunk. Nálunk a Jézus feltámadása éghajlati okokból nagyszombat délutánján történik egy külön pápai bréve alapján. Ez az eltérés a kat'nolikus vallás koncessziói egyikét mutatja, azt hogyan alkalmazkodik, ha nem dogmatikus alapelvekről van szó, faji, égalji és egyéb viszonyokhoz. Nos, hát a nagy héten a végnélküli lamentácziók köze pette egyéb érzésünk nem lesz Szent Péter templomában, mint a bánat, a csüggedés és a végnélküli elszomorodás. Az uj pápa, a hires Palaesztra miséit törölte. Most az ős Gíegoriánusból elénk tárják és pedig kelleténél nagyobb adagban az öskeresztéuységnek katagombok között született egyhaugu zsolozsmáját. A pápai choris csupa férfiakból áll és el sem tudják képzelni, hogy néhány vékony, tüfokába behúzható, beteg női hang honnan ered ? A SzentPéter tér előtt vásárolt kis széken addig ágoskodunk, addig könyökölünk, amig csak meg nem látjuk a lilába öltözött pápai chorus tagjait, és majdnem hihetetlenül csóváljuk a fejünket, amikor megtudjuk, hogy a czérnavékony beteg női hang egy poczakos, teljesen ősz, olasz bácsiból tör fel a kupola felé, akit nem tesz rekedtté a nagyhétnek végnélküli, olykor a sötét estébe benyúló lamentácziók sokassága. Bármilyen profán dolog is elmondani, de biz ezért a kóruazt szerette volna tudni a korondi falu népe. Két-három szombat eltelt és Molnár Pista mindig ott volt a leányos háznál, de hát száz szónak is egy a vége. Pista elé állott szándékával Biró Béni uramnak meg a feleségének. Nem volna abban nagy baj édes öcsém uram — szól Biró Béni uram —, de hallom, öcsém uram unitárius. Ez már nagy baj s nem is tu dom mit szóljak, mert hát a feleségem is aggódik a plébános urnák miatta. Csak az, nó ebből még ' nem lesz baj — szól Pista röviden. — Tudja uram bátyám, mi ezen már r'gesrégen tul vagyunk, Mert hát a mi fa bankban is volt hajdan holmi eféle pap, aki ad dig erről, addig tul mutogatta a keresztet, hogy egy napon a hivei odamentek szekérrel, fel is ültették minden czókmókjáva) együtt és meg sem állottak vele, amig be nem értek vele Csíkba. Ott letették szép békességesen s azt mondották, hogy Isten hírével csak maradjon ott, mert nekik már elég volt a régi sütet lepényből. Azóta nálunk csak a hire van meg, de már nyoma nincsen. No urambátyám ez annak a rendje. Lejárt már az ilyen hókuszpókusz beszédnek az ideje. Mi szeretjük a tiszta unitárius evangéliumot ami édes magyar nyelvünkön is, s lássa más mit csinál. Jaj öcsém ha te így beszélsz, neked ugy látszik nem leány kell, hanem pap. Talán bizony épen te akarsz pap lenni. Pista nem sokat tágított, mert ő tisztában volt Anikóval, de nem is kapott választ, mert Biró uram beszélni kivánt a feleségével, meg Anikóval. Pistát ez nagyon bántotta, mert ő ahoz volt szokva, hogy mindig ö nyer. Ilyen még nem történt vele, de eltűrte. sért kár volt a messze utat tenni, ügy véljük, hogy ha a bécsi bíboros nem tiltakozik annak idején Rampolla pápasága ellen, legalább húsvétkor felhangzanék ebben a csodatemplomban a zenés himnus, mely mindenkor a magasság felé emelne. Mig ez az egyhangú, voDtatott Gregoriánus ének letapaszt mindenkit a fóldte és elszomorítja a szivet. Akinek kevés a száz napi bucsu, amelyet bin:l könyebb hordozására azzal szerzett meg, hogy belépett a Szent-Péter templomába, az nagy csütörtök délutánjától kezdve, még egy félesztendös búcsúra valót szerezhet. Ezt a félesztendös bucsut a magam részéről ugy szereztem meg, hogy odaállottam a tömeg közé és vártam, hogy mi lesz velem ? Azt láttam hogy trónusáról egy főpap (később tudtam meg, hogy Rampolla bíboros volt) egy hosszú nádpálczával minden e.ébe térdeplőnek a fejére üt. Feleségem és leányom vették ki először a féléves bucsut és elég jól jártak, mert a nádpáleza szalmakalapjukat érte. Ellenben jaj volt az én kopasz fejemnek. Ugy látszik Rampolla megtapasztalta bennem a vén, a bűnös újságírót és olyat suhintott a nádpálczájával, hogy még másnap is sajgott; m belé. Na de féléves bucsut szerezni, az se utolsó dolog És bucsu után a Via Unberton végigsétálni és látni az izgékony taliánokat, az meg éppen olyan dolog, hogy nagyon el kell ennek a ezudar életneK .fásitani, hogy éltüak végéig elfelejthessük. Megyei jegyzőgyülés. Hétfőn 25 én gyűltek össze Zalavármegye kör jegyzői, al- és segédjegyzöi mintegy 200 an a megyeház nagytermében, hogy anyagi helyzetüket meg beszéljék, — s a tűrhetetlen drágasággal szemben olyan fizetéshez jussanak, amely a megélhetést, gyermekeik taníttatását biztosítja s a nép előtt tekintélyüket emeli. Starzsinszky elnök 10 órakor megnyitotta a gyűlést, jelentette, hogy egyedüli tárgy a fizetésrendezés. Szép beszédben méltatta a jegyző helyzetét a községben, a társadalomban; ismertette a munkakört, melyet betölt, s hogy a jegyzővel rendelkezik a falusi baktertől kezdve minden ember, de a fizetésről nem gondoskodik senki. Elérkezettnek látja az időt, hogy a körjegyzők is felszólaljanak jogos kívánságaik érdekében. A választmány tehát előkészítette ezen gyűlést, erre kidolgozott egy tervezetet. Kéri annak elfogadását. Jelenti továbbá, hogy az országos jegyzői nagygyűlés 100 as bizottsága működik, s kéri, hogy az előkészítő-bizottságba a jegyzői körök elnökeit küldjék ki. . . . Az országos demonsstráló jegyzői nagygyűlés még április hóban meg fog tartatni Budapesten. Csak egy bosszú hét után került sor a válaszra. Addig a két ifjú kétfelé busult, bánkodott. Még dolgozni sem tudtak szeresül. Hát a vége mégis csak az lett, ami száz közül kilenczvenszer szokott lenui: győzött a szerelmes pár, lett nagy lakodalom. A volt a baj, hogy minket kis legénykéket nem vittek el a leány ut.in, de annál jobb v lt otthon. Agnis nénit a Pista anyja megbízta, hogy a lakodalomra süssön, főzzön, mert a korondiaknak meg kell mutatni, hogy nálunk is tuduuk valamit. Pistának az apja tiszta uj házat készített az alsó kertbe. Immár egy esztendeje, hogy ki volt padolva, de a régi házat az öregek nem hagyták el, Pista pedig asszony nélkül nem akart oda menni. Most már tudom, hogy mindig lesz majoránna, meg honapos rózsa az uj ház ablakában. Megindult a falu népe a szomszéd falu felé. Volt ének, volt kiáltozás. Egyszer hát meghalljuk a pisztoly ropogást. Amikorra oda érkeztünk volna, ami négy ökrünket maglátom. No a menyasszony azon ül bizonyosan. Úgyis volt. A pántlika csak ugy repdesett az ökrök szarván, a csengetyü csengett, az ostorok pattogtak. Öt négy ökrös szekér hozta az Anikó paratornumát. Négy nynszolyó leány, négy vöféj. Egyik szebb a másiknál s a mellett a nagy násznépe. A tetőn megállott az egész násznép s a nász nagy uram szép ékes köszöntővel tisztelte meg a menyasszonyt s az ö hozzátartozóit. Elmondá hogy a miképpen az ők falujokban csakis egy torony, a mellett egy templom vagyon, ugy nékiek csak egy igaz Istenök van és egy szeretőtök. Abban a faluban soha sem volt tüz, nem volt verekedés s bizony még istenkáromlást is Kéri az elnök a tagokat, hogy higgadtan tárgyaljanak. s a törvény-tiszteletet tartsák szemelőtt. A gyűlést megnyitja . . . Felolvastatja az indokolással ellátott s a választmány által sz3rkesztett felhívást, s kéri annak változatlan elfogadását. A javaslat elfogadása mellett szóltak: György Ferencz vonyarezvashegyi, Galambos István bánokszentgyorgyi, Székely Ernő picsái, Belletz Ede stridóvári körjegyzők. Tartalmas beszédekkel ecsetelték a jegyzők bajait. Párhuzamot vontak egyes állás s a jegyzői állás követelte qualificatiók, s a nyert fizetés között; felhozták az idegenbe adott gyermekneveltetés nehézségeit, nevelési hátrányait. Székely Ernő kimutatta, hogy egy csendőr altisztnek, vasúti lámpagyujtónak, a posiaszolgáknak 10 évi . szolgálat után több a fizetésük, mint a körjegyzőnek ; de tarthatatlan a he'yzete a segédjegyzőnek, akik ek 1000 korona a fizetésűk, 10 — 15. évig várhatnak, m g jegyzők lehetnek 1600 korona fizetéssel. Kora reggeltől késő éjjelig kell dolgoznia, ha eleget akar tenni kötelességének, s hogy fel ne függesszék, — s csekély mellékeset ís kereshessen a jobb megélhetésére, — s hol a reprezentálás? . . . Beszélt a szabadság, testvériség, egyenlőségről. . . . A munka megterheltetés a jegyző szabadsága .... Fölfelé szolgák, a hatalmasok kezében játékszer, — ez az a testvériség. A lámpagyujtó, csendőr, postaszolgával f.zelésben egyenlőségben van. Minden szónok tárgyilagossággal a higgadságról beszélt «s erre ösztönözte a kartársakat. Sürgették a közigazgatás reformját, a nyugdíj ügyet, s végül teljességében elfogadták a következőket : Javaslatot: 1. A községi , kör és segédjegyzök fizetésének a megélhetés mértékére való felemelése, nyugdíjügyének állami kezelésbe való átvétele utján történő sürgős rendezése ügyében az országos egyesületünk elnöksége által 1912. évi február 17 ón a belügyminisztériumhoz benyújtott felirat, valamint a segédjegyői állásoknak az összes körjegyzőségekben való rendszeresítése iránt több izben előterjesztett kérelem sürgős elintézésének, az illetékos fórumoknál a rendelkezésre álló megengedett eszközökkel való keresztülvitele érdekében a községi és körjegyzők országos egyesületének vezetése alatt Magyarország összes községi-, kör- és segédjegyzöi tartsanak országos nagygyűlést Budapesten, melynek összehívása iránt országos egyesületünk elnöksége jelen határozattal megkerestetik. in'íább csak az idegenből oda vetőiő legényektől s a katonáktól lehet elvétve hallani. Amilyen szép áldás van itt körül a mezőben, olyan békesség lakozik a házak tájékán. Ugy nézzék kigyelmetek, "hogy ez a kis falu mostantól kezdve édes mindnyájunkká. Maguk ijeadták kincsöket drága kedves leányukat, de mi ígérjük, hogy u„'y megbecsüljük őt, hogy innen nam fog elvágvódui sehova. A szép beszéd bizony könnyeket csalt a szemekbe, de a czigáoyok csak ráhúzták a nótát s a násznép megitta az áldomást ós szép istenimével egy pár pillanat alatt olt voltak az uj ház udvarán. Még meg sem pihenhettek, a jó tiszteletes ur ékes szavakkal megáldotta a házas • párt s az uj házat is. Tovább folyt a lakodalom. Ott volt az égész falunak ifja, vénje. Csak azon fáj és sajog az én szivem, hogy azóta soha ilyen szép, ilyen nagy székely lakodalmat nem láthattam, mert én tovább vándoroltam már kicsi koromban s azóta még hírből is alig hallok ilyenfélét. Azt mondják, hogy most immár nincsen senkinek négy szép fehér ökre, azt monndják, hogy most nem kell öt szekérrel szállítani menyaszazonyt. Hát én elkezdém jó messze, a régi időben s most veszem észre, hogy elbusultam magamat. De nem baj, mert az ember még busulni is szívesen busul, csakhogy otthon érezhesse magát a jó székelyek között, hogy az Isten őket okvetlenül áldja meg.*) Elbeszéli: Biró Bertalan. *) Az ilyen kedvas visszaemlékezésből máskor is szívesen veszünk egy-egy fogást. Mondja Kolozsvárt az ^ c itárius Közlöny szerkesztője.