Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-14 / 11. szám

2 MAGYAR P \ I Z S 1912 márczius 14. tudatos eltökéltséget ébresszen a modern polgárban, mint amilyen hatással vannak teá a kivívott uj jogbiztositékok. Az újkor emberének elfogulatlan gondolkozását annak az erkölcsi érzéknek kell áthatni, amely kötelező hatályú törvénynek tartja az embertársainak minden természetű támogatását, mert ebből az erkölcsi erőből fakad a szocziális egymásmegértésnek és anyagéleti szervezkedésnek sikere, vagy ennek az erőnek hiányából következik be a bukása. Ma a tömegek egymásmegértésének, a legkülönfélébb természetű intellektuális szervezkedéseknek korát éljük és ezeknek a sikere azt igazolja, hogy a mai modern polgár okul a történelem bölcseleti tanításain, hogy megérti a haladó kor szellemének eleven intelmeit. A szervezkedések sikerének etikai magyarázata az a megállapítás, hogy a haladó emberek egymás iránt való érzelmi közössége mind nagyobb számú megértő és befogadó lélekre talál közöttünk. Tehát a tömegek érzelmi műveltsége van erős lendületű emelkedésben, amely ebben az erkölcsi törvényben csúcsosodik ki: — ,.szeresd érdek nélkül is a felebarátaidat, mert ez adja meg a legnemesebb tartalmat az életednek !" (E. Kant) Felemelő már a gondolata is annak, hogy ha az államigazgatás rendje megkívánja tőlünk a közterhekben való arányos résztvételünket, akkor egyenes vagy közvetett utón legyen joga a mai polgárnak az összes közintézményeink alapitasában és igazgatásában cselekvő és ellenőrző részt veuni. A polgári társadalom szabad fejlődése csak ezekkel a jogbiztositékokkal érhető el, csak a szeméhi jogoknak mennél szélesebb kiter jesztésével virá gozhatik fel. De ha a közintézményeink cselekvő igazgatasára megérett, értelmes és érdemes polgároknak százezreit zárja ki a kormányhatalom a törvényhozás irányit iából, mint a mi mai, rég

tn elavult választói jog rendszerünkben, ott nem várható a közhasznú intézményeink föliendü'ése és ;-zzel a társadalmi jólét fejlődése. A mai polgárnak hát legelső érdeke, hogy az általános választói jog biztosítására megindult hatalmas országos propagandában mindenki egyénileg aktiv részt vegyen mindaddig, amig ez az elemi polgárjogunk tételes törvényben biztosítva nem iesz. Minden nép jólétének lehetősége ebből a jogbiztositékból fakad és az eljö< vendő uj Magyarország íár adalmi életének gazdasági és közműveltségi javai ebbői az igazi demokratikus tömegélel! berendezkedésből fognak kihajtani. A nagy idők szellemének ez a vezető gondolata kell, hogy áthassa ma minden öntudatos polgárnak gondolkozását. Ezért, ha minden értelmes ember ki fogja venni a maga cselekvő részét az egész magyar társadalomra most elkövetkező nagyszerű polgárjogi mozgalmak propagandájából, akkor bizonyosan hamar el fog következni az alkalma annak, hogy egy mindenkinek örömet hirdető — uj, szabad márczius nagyjelentőségű, világtörténelmi ünnepét ülje meg ez a nemzet! Egerszegi krónika. Rovatvezető: Pubi. A távirat. Két jóbarát egyik kedves vidéki uri famíliához volt meghiva. Hogy a megérkezést illetőleg semmi akadály fel ne merüljön, a meghívást teljesítő házigazdával még azt is megbeszélték, hogy annak dokumentálása ké-p, miszerint biztosan jönnek, az indulás napján reggel egy sürgönyt menesz I tenek. ' Ebben meg is állapodtak és várták az indulás ,1 napját. Ez meg is érkezett, és semmi akadály í sem merült fel. Ha csak az nem, hogy az eső j zuhogott mintha csak dézsából öntöttek volna. | Barátaink egy kellemesnek Ígérkező este ' kedvéért már csákány fergeteget is megúsztak, ' természetes, hogy az esős idő nem riasztotta ! vissza őket. Megállapodtak, hogy délután a 345 | óraival indulnak. j István vállalta magára a sürgöny elintézését, j Megírta, hogy este 7 kor érkeznek, kérnek az | állomásra kocsit, j Behívatja aztán cselédjüket. — Nézze Mári I Itt van 10 korona. Ezért hoz ezt, anyiért azt, aztán elmegy a postára ós ott adja fel ezt a sürgönyt. Mári elment és nemsokára visszajött, elhozva ! és elintézve mindeneket, ugy, amint az neki meg hagyatott. Embereink aztán délután vonatra ültek és már i előre eltervezték, hogy milyen remek kis estét fognak eltölteni, i Ebben az illuziós hangulatban érkeznek meg i a kis állomásra, ahol a kocsinak kellett őket várnia. Még mindig szakadó esőben szállnak le a vonatrój és igyekeznek kifelé, hogy minél előbb beülhessenek a kocsiba. Itt azonban némi aka> dályok gördültek elő. Semmiféle kocsinak, de még csak egy rossz kordénak is se híre, se hamva. Kérdezősködnek a vasúti személyzettől, azok se láttak idáig semmiféle utazó alkalmatosságot. Na talán egy kicsit elkésett a kocsi! Megesett az már egy párszor! Hát várnak egy pár percet. Eltelik egy jó félóra, kocsi ugyan ez alatt sem jött, hanem az eső elállott. Mit csináljanak ? Ebben a sáros, agyagos, i útban kell egy óra, mig beérnek. De hát Í

miért nem küldtek kocsit? Hisz az lehetetlen, hogy a sürgönyt idejében meg nem kapták j volna?! Hát akkor ez micsoda eljárás? És már j ugy vólt, hogy be sem mennek, hanem meg; várják, míg a másik vonat megy, visszafelé: de akkor jutott eszükbe, hogy ezj csak reggel fog megtörténni. Kénytelen, kölletlen neki vágtak a sár tenger nek ós inkább nyakig vizesen mint sárosan, egy órai keserves bandukolás után megérkeztek a kitűzött czélhoz. A háziak már tul lévén a vacsorán, szép csendesen olvasgattak, mikor a mi embereink a csaholó komondorok fenyegető sortalát legyőzve, kéregető vándorlegényekként kinézve beállítottak. Általános ámulás és csodálkozás. — Na hát ez mégsem járja. Hisz ugy beszéltük meg, hogyha jöt ök, hát sürgönyözni fogtok. Erre embereink bámultak el. — Hiszen én magam intézkedtem, hogy a sürgönyt idejében fel adják. Ennek daczára a kibontakozás most már gyorsabban ment. Megállapodva abban, hogy a késedelmos falusi posta valószínűleg majd csak reggel fogja a sürgönyt kézbesíteni, embereinket egy másik szobába terelték, hogy hozzák magukat rendbe. A többit már lehet tudni. Nemcsak az este, de még a másnap is annyira kellemesen és oly vidáman telt el, hogy az a kis kalamitás bőven kárpótolva lett Hanem az gyanút keltett embereink előtt, hogy ha elkésve is, de a sürgöny másnap sem érkezett meg. Alig is várta Pista, hogy hazaérkezve, elővegye a Mári leányzót. — Mondja csak Mári, tel adta maga azt a sürgönyt, amit tegnapelőtt reggel adtam magának ? — Igenis tekintetes ur! — Nem értem ! . . . A postán adta fel t — Ott! — Aztán mennyit fizetett érte? — Mennyit? . . . Hát semmit se? — Micsoda? . . . Semmit se ? . . . Hát hol adta fel? — Hát az utczán ... a postaládába . . . Hauptmann Johann Wéber. A haláltejes légióról Hallottatok e valaha? A légió volt vig diákok Dalos és hetyke csapata. Fölesküdt Bécsben valamennyi: A szabadságért halni fog! — Wéber apó öreg szemében Két forró könnycsepp ott ragyog. Akkor történt, azon a lázas, Azon a forró tavaszon, Mikor átzúgta Európát Harsány szavad: forradalom. Trónok remegtek, megfutottak Hatalmas, nagy miniszterek. — Vén Wéber szól: Ahá ! Metternich Itt most oldja a kereket. A zsarnokok bíborpalástban Reszketve, félték a halált. De a rab, és holtnak hitt népek Köszönték a feltámadást! Börtönből mind hareztérre szálltak És verekedtek boldogan. — Wébar apó szól: Velük ment el Az én szép, jó fiam, Johann ! A halálfejes légióról Beszélt a hirnok gyors szava. Kezükben lengett a szabadság Szent diadalmas zászlaja. Mind ifjú volt vidám és bátor, És bécsi mind és mind diák. — Csákójuknál, hogy összesimult A halálfej és a oserág ! Ott harczoltak vén Bem apóval Az alterstadti torlaszon, Mikor Bécs várost ostromolta A bosszúálló hatalom. Szemükben tüz, aczél kezükben S minden ágyujok száz halál. Maga Bem mondta, e sereggel Eier ördöggel szembe száll! Nos aztán, hogy a császár győzött És úrrá lett ott a l ító, Hóhér kezére volt Ítélve A halálfejes légió. Ifjú diak mind, szinte gyermek, S ugy vesszenek, mint a gazok ? — Mosolyg s kezével legyint Weber: Feledték, persze, Bem apót! Egy séta és Erdélyben termett A légióval Bem apó, Szabadságért ott is kibontva A háromszínű lobogó I És jöttek a honvédsereghez A bécsi oiákok vigan, — Weber apóuak arcza felhős : Az én fiam! Johann fiam! Szebeu, aztán meg Piski tudja És annyi véres csatatér, A székelyföld Bemről regél mind És crak gyózelmokröl beszél. Futott előle muszka, osztrák S a rabló mórok, mind a hány, — És Wéber büszkén szól: Johannból Ott lett közöttük kapitány! Aztán . . ., A segesvári téren Virul ma tarka, szép virág, Szabadságért miud ott esett el A székely és bécsi iák, Meghaltak egymás mellett bátran, Dalolva, küzdve, boldogan, — Véu Wé er arcza könnyben ázik : Az én szép, jó fiam, Johaun ! A halálfejes légióról Hallottatok-e valaha? A halálfejes légió a Bécsi diákok csapata, , Megtartá mind az esküjét, hogy A szabadságért halni fog! Azóta vau, hogy Wébar bátya Szemében mindig könny ragyog. Hivatalos rovat. Zalaegerszeg r. t. város polgármesterétől. 2382/1912 pályázati hirdetmény. Zalaegerszeg r. t. városnál lemondás folytán megüresedett mérnöki állásra pályázatot hirdetek. Az állás javadalmazása 1600 (ezerhatszáz) korona évi fizetés 400 (négyszáz) korona évi lak-