Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-07 / 10. szám

1912. márczius 7. MAGYAR PA1ZS 3 Mit jár a zalai a hősi hazafiság példáiért a régi görögökhöz? Ami hőseink sokkal nagyobbak voltak, a zalai honvédek dicsőbbek voltak min­den más nemzet hőseinél. És ez igy van! Csak — nézzetek belé a történet könyvébe! . . . Gyönyörű élet. Egy gyönyörű, mert áldásos életnek méltó kitün­tetéséről adott hirt a héten a hivatalos lap. Dr. Gróf Batthyány László megkapta a Szent-István rend kiskeresztjét. A szónax igaz értelmében vett „nemes" Grófról a Budapesti Hirlap nyomán a következő ismertetést közöljük : Gróf Batthyány Ldszló neve eddig alig szere­pelt a közéletben. Ő nem politizál, nem futtat, a nyilvánosságot egy finom lélek tartózkodásá­val tartja távol a cselekedeteitől. Pedig e csele­kedetek értéke sokszorosan felülmúlja mind azt, amiért annyi reklámot élvez sok „emberbarát", akinek van szive »jót tenni« az állam egitségböl és a társadalmi jótékonyságból begyült fillérekkel. Gróf Batthyány László élete elejétől végig a legnemesebb önfeláldozás az emberszeretet szolgálatában. Ő nem képviseli mások jó szivét, mint a jótékonyság sok czégjegyzője, hanem maga gyürközik neki a munkának és feláldozza annak mindazt az előnyt, amit a születés és vagyon biztosithat. A nagy név birtokosa, a ha talmas vagyon ura reggeltől estig és igen sok­szor estétől reggelig is ott áll a beteg ágya mellett abban a kórházbau amelyet ö építtetett és szerelt fölt az orvo 'udomány lesmodernebb fegyvereivel. Gróf Battyány magánkórházában, amelyet mosonmegyei uradalma székhelyén Köpcsényben építtetett 1902 ben, huszonnégy ágy szegénysorsu betegek befogadására szolgál. A kórházban minden ingyenes : a kezelés, az orvosság, ellátás. A szegény beteg még segítsé­get is kap, amikor a kórházból távozik. A köp­cséoyi kórház valóságos gondviselés a környék­nek. A Gróf, aki maga is kiváló orvos, az általa fizetett kórházi főorvos és segédorvos által támo­gatva, kórházi kpzelésen kívül évenként 6 — 7000 a közeli környékről, de távolabbról, .sőt más vármegyékből is bejáró beteget kezel ingyen. A vagyontalan beteg a községben ingyen ellátást, sőt igen gyakran anyagi támogatást is kap. És ezzel távolról sem merült ki mindaz, am t Gróf Battyány László a szenvedőkért tesz. S)hasem zárkózik el egyesek vagy egyesületek kérelme elöl, ha a jótékonyság nevében fordu nak hozzá. Gróf Batthyány a köpcsényi kórházra — az építési és berendezési költségeket nem tekintve — évenként mintegy százhúszezer koronát költ. A gróf egész életét a betegei közt tölti el, és az ő egyéni önfeláldozásához arányítva csakDem eltörpül az óriási anyagi áldozat, amellyel ez em berszeretetnek ezt az otthonát megteremtette és föntartja. Pedig ez az összeg valósággal amerikai arán\u: eddig is már mintegy két millió korona. Gróf Battyány László mindig elzárkózott min­den olyan törekvés elöl, amely nemes munkás­ságát az azt megillető külső elismeréshez juttatta volna. És külső segítséget se vett igénybe soha­sem. Megóvta minden beavatkozástól azt a min­dennél értékesebb erkölcsi tökét, amely a saját erejéből nemeset alkotó férfi öntudatában rejlik. Ugy tudjuk, hogy a mostani kitüntetés, melynek megokolása a grófnak a jótékonyság,, különösen közegészségügy terén kifejtett kiváló emberba­ráti működése, meglepetés lesz Batthyány gróf számára. De bele kell nyugodnia ebbe a lelep­lezésbe, mert az országnak szüksége van arra, hogy a köpcsényi példát minél többen ismerjék meg. Végtelenül értékes eikölcsi tanulság ez a férfikor delén álló magyar ur, ki egész életét a maga kórházában tölti el fehér mütőköpenyegben a betegei közt, akikre milliókat költ el. A ne­messzivü emberbarátot nem lehet megkímélni a leleplezéstől. Erről az országról annyi rosszat beszélnek és irnak, hogy nem állhattunk ellent a csábittásnak: be kellett világítanunk a köpcsé­nyi Gróf kitüntetésének fenségesen egyszerű hátterébe, hadd lássák meg ellenségeink czáfo­latul, és mi magunk — tanulságul. ^•ws&mistm^ egy udvari lakás s egy butorozot szoba a Wiassi'-s-utcza 8. szám alatt. Kiadó Levél a vendvidékről. Az Alsólendvai Híradó 9. számában közölt két levélre röviden kijelentem, hogy nekem újságban való polemizálásra időm nincs. Amit muitkor közzétettem, a valóságnak megfelelően közöltem. Hozzátenni valóm nincs. Kár volt oly nagyhangon adni kicsinyes dolgokat. A választ nem veheti senki rossz néven, mert — Filó kartárs szavaival élve, — csak nem vár? hatják tőlem, hogy mikor engem pofonvernek, mézes mázos szavakkal köszönjem meg a jóin­dulatot. A más községek iskolaügyébe való beavat­kozásra felhatalmazásom niucs. Ha rajtam múlna, meg volna az említett államsegély, valamint meg­lenne a szükséges uj tanerő nálunk is, máshol is. Ha az illetékes tényezők visszautasították, bizonyára meg is okolták. Az elöljárók tisztelete nem áll érdekemben, de megteszem, mert kötelességem. Hogy az iskola­testvéreknél nyertem kiképzésemet, méltán büszke lehetek, mert nem csak nálunk, hanem az egész földkerekségen vannak intézeteik és pedig jó hírnévnek örvendő intézeteik. Tessék csak irántuk érdeklődni! Azért kár őket kigúnyolni! Vinkovich kolléga ur tanácsait köszönettel veszem. Ha ő nem oly ember, aki kartársát mocskolná, piszkolná, annak csak örülni lehet. Mindenütt vannak csintalan gyermekek. Itt is ott is. Ép ezért nincs kizárva, hogy azon gyer­mekek akarták elvenni a kedves kollega ur által emiitett úrinő kezéből a táskát, akiknek szülei kollega ur kertjéből annak idején a legszebb veteményeket hívatlanul időelött kikapálták. Ily dolgot a cserföldiekre vakon bizonyítani nem lehet, mivel a templomba az egész tárából járnak gyer­mekek. Ha kollega ur utolsó megjegyzésével az Alsólendvai Híradónak először ellenem intézett azon támadását, hogy találkozhatunk olyan madár­ra), aki a saját fészkét piszkítja be, saját magának tulajdonítja, — mivel az én megjegyzésem, erre szól, — részemről minden további magyarázat fölösleges. Ezzel részemről a már nagyon is személyi élü ügyet befejezettnek nyilvánítom. Nem én kezdtem a hajszát, de oly otromba támadás által kényszerítve voltam a válaszra. És ha önök ezt magukra veszik, nem tehetek róla. Ha ugy tetszik, tessék csak tovább folytatni. A helyzettel ismerős előtt nagyon is nyílt czélzatu támadások­kal engem megfélemlíteni nem fognak, mükö dés2m teréről el nem mozdítanak. Az ilyen támadásoknak legfölebb örül majd az Alsólendvai Hiradó. Fontányi Péter eserföldi r kath. tanitó. AZ Alsólendvai Híradóban márczius 3 án közölt elsó czikk utolsó bekezdése igy kezdődik : sA Magyar Paizsban megjelent második vá­laszra nézne az a megjegyzésem, hogy az igen tisztelt védő ur a czikében emiitett korcsmai füstös levegőt szívesen élvezi, ha palit foghat; stb. —« Hogy én a korcsmai füstös levegőt szívesen élvezném, ez oly rágalom, amelyet engem ismerő ember rólam nem állithat. Ezt bátor vagyok bizonyítani ugy az elöljáróim, mint az egész fára népnek tanúság tételével, sőt Írásban is kés? vagyok uraságodnak átszolgáltatni, ha óhajtja. A bíróság utján tudnék magamnak ezen rága­lommal szemben elégtételt szerezni, de hogy a kollegiális megbocsátó szeretetnek példáját ön elé állítsam, ettől elállók. Ez a szeretet volt indító oka, fogadatlan pró­kátorságoimak is Fontányi Péter tanitó ur ügyében. Cserföld, 1912. márczius 5. Monda ferencz, kántortanító. Kórágyon. Ha meghalok ? Hát eltemetnek. • Arcczal az örök napkeletnek. Örök homály gödrébe vetnek. Csontom, velőm ott szertemállik. A ieikem ? Az talán kiválik S repül ki tudBá mily határig. De itt... itt... nem marad fönn semmi, Csak ez a halhatatlan senki, Akinek kár volt megszületni. Jékey Aladár. A mértékekről. Vtgyis: az Igazságról. Knszkó István a kolozsvári állami mérték­hitelesítő hivatal főnöke a kereskedelemügyi ministertől 10 heti szabadságot nyert Kuszkó a szabadságot részint a fővárosban részint a dél­vidéken fogja tölteni. Távolléte alatt a mérték­hitelesítő hivatalt Sászai Kálmán Kolozsvárra beosztott állami mérlékhitelesitő fogja vezetni. Heti hirek Helyiek. Főigazgatói Iátogatas. Kárpáti Kelemen székesfehérvári tankerületi főigazgató iskolaláto­gató kőrútjában Sümegről tegnapelőtt városunkba érkezett az állami főgimnázium megvizsgálására. Az Mj főigazgató e minőségében először van most itt. Gyűjtsünk a Csány szoborra! Kamat 1911. évre: 1. Zalavármegyei tkptól . 146 K 16 f 2- „ „ • 28 „ 50 ' n 3. Zalaegerszegvidéki hitel­szövetkezet 355 „ 88 „ 4. Zalaegerszegi takarékp. 55 „ 64 „ 5. Zalamegyei közp. tkp. 59 „ 04 „ 6. Keszthelyi takarékpénzt. 40 „ 77 Összesen: 685 K 99 f. A kamat azért nem több, mert 9 ezer koronát a nyertes szobrásznak, Istóknak már kifizettünk, s ez nem kamatozott. Egyik könyvnek pedig első félévi kamatját már előbb „bevételeztük". A Bárányban: Skublics . — K 20 f. Nagy . . . . . . _ „ 40 „ Ahsbahs — B 20 Oltay — „ 20 \ Rabati — „20 " » Összesen : 1 K 20 f Mai gjüjtésünk összesen . . 687 K 19 f Rozzáadva a múltkori (30147 K 42 I) összeghez a Magyar Paizs gyűjtése máig 30834 K 61 fill Zalaegerszeg közön­sége. a márczius 15. emlékünnepélyt az idén különös érdeklődéssel fogja megünnepelni a Bárány szálló nagy te r­! i" mében. A rendezőség ftíiÉÉáS® borán hozzálátott, hogy a sablonszerüségtől eltérőleg uj mozzanatok ébresszék az érdeklődést a nemzet történelme iránt, a nemzetnek soha el uem felejthető történelme iránt. Szánalmasan nyomorult és fattyú hajtása a nemzetnek az a nemzedék, melv azt mondja, hogy az 1848. márcziusi eszmény forradalma immár elavult és el­kopott. Hiszen mostani szegényes kis éle­tünknek az az egyetlen erős lélegzetvétele. Ha még az setn lett volna! . . . És most 64 esztendő múlva szintén egy kis 48-as világot élünk ... A zalaegerszegi ez idei márczius 15. emlékünnepélynek különös ér­dekességet ad az, hogy az ünnepi beszédeken felolvasásokon és himnuszokon kivül hár ;m kisasszony fog hazafias gyújtó költeményeket szavalni, s a költemények mind hivatkoznak a férfiakra, akiknek elől kell vinni a zászlót. Mintha nemes versenyre kelnének — de egyik sem fog győzni, mert mindenik költe­mény jobb és szebb a másiknál. Az ünne­pélyen a bizottság a Csány-szoborra tetszés szerinti adományokat elfogad. A bizottság meghívja erre az ünnepélyre a város közön-

Next

/
Thumbnails
Contents