Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-29 / 9. szám

XIII. év, Zaiaeser«*cq, 1912. február 29 9. szám KlőflntM ftr: •gy én* 4 kor 04 f Vél érra 3 kar 04 f Sf*fye!r« 1 kor. 04 f SgyM ssáffl 8 fillér. Beerlceszti Z. BCox'-vá'tln- Lajos M-qn Tcatársali: Hirdetések dija megegyezés szériát Nyilttér sora 1 kor Szerkesztőség kiadóvata.: Wlasics-ntcs* 8. LSl-TeXHJL F£iKENG2 B O E B É "5T CJTÓEQ í lap ajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A Magyar Paizs olvasóit tisztelettel kérjük, szíveskedjenek a hátralékos előfizetéseket elküldeni, hogy a lap küldése meg ne szűnjék. A leghasznosabb iparpártolás. Irta: Satsi Nagy Lajos. Hazánk 1911-ben körülbelül háromezer millió korona értékű gyáripari czikket állított elő. Ebből hétszáz millió korona értékűt külföldre szállított, a többit (2300 milliónyit) idehaza fogyasztotta el. De e gyáripari termék nem elégítette ki a szükségletet, ezért kénytelen volt ezerötszáz millió korona erejéig külföldi ipari czikkeket vásárolni. Való igaz, hogy Magyarországnak 3000 millió korona értékű ipari termése uagy haiadás a közelmúlthoz képest is. Ha azonban a fönti ezerötszáz milliónyi ipari behozatalra gondolunk, kétségbe kell esnünk e roppant összeg kivándorlásán. Szegéuy országnak évi ezerötszáz millióval adózni a küllőidre, a tönk szélére vezető luxus, kivált, ha tekintetbe vesszük, hogy kereskedelmi mérlegünk egyre rosszabbodik. A mult évben pl. külkereskedelmi forgalmunk majdnem háromszáz millió korona deficzittel végződött. Ha nem akarunk elpusztulni, ha az álta lános drágaságot enyhíteni törekszünk, országos mozgalmat kell létesítenünk a magyar ipar öntudatos támogatásával Tudjuk, hogy a hatalmas nyugati ipar századokon át fejlődött. Védő vámok, fejedelmi, főúri, főpapi kiváltságok, istápolások révén jutott el mai magaslatára. A mi iparunkat a mohácsi vésztől kezdve senki sem támogatta. Isten csodája, hogy annyi száz ellenséggel küzdve idáig fejlődhetett. Iparunk jóságát semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy száz külső és belső akadályt leküzdve, immár tisztes helyet vívott ki magának. Piaczokat teremtett s a párisi, milánói, turini világkiállításon egész sereg kitüntetésben részesült. De a legfőbb akadállya

1 : közönségünk bűnös közömbösségével még meg kell birkóznia. Ha ez sikerül, akkor a külföldi ipari czikkekért kiadott évi ezerötszáz milliót legalább felerészben megtakaríthatjuk. De hogyan? Ugy, hogyha ez alábbi örvendetes eseményt állandósítjuk s a magyar iparpártolást haszonhajtó, öntudatos divattá nemesitjük. Ebből a nemes, okos divatból fog kisarjadni Magyarország gazdasága, mert tapasztalni fogjuk, hogy a magyar iparpártolás nem iparos érdek, hanem mindnyájunknak kamatozó elsőrendű országos ügy. A követésreméltó példa a következő: Izabella királyi herczegnő pompás kelengyéjének egy részét a legművészibb magyar háziipari munkák alkották. A főherczegnő a Magyar Háziipár Szövetség remek czikkeinek egyik főterjesztője, szebbnél szebb magyar stilu és magyar eredetű munkákkal ajándékozta meg leányát. Izabella királyi herczegnő igen nagy szolgálatot tett e remek munkákkal az egész magyar társadalomnak, mert bizonyos, hogy főrangú és vagyonos hölgyeink divatba hozzák a magyar háziipari czikkek viseletét. E dicséretes és hasznos divatból azután könynyen kifejlődhetik a magyar textil á~uk szeretete, amely évi ötszáz milliót menthetne meg a magyar társadalom számára. (Átlag ötszáz milliót adunk ki szövetekért, vászon, selyem árukért, hímzésekért stb.) Az akcziót a külföldön is kapós magyar háziipari munkákkal kell elkezdenünk, amely most európai divatczikk. Csak nemrégen járt Budapesten Poiret, a híres párisi divatkirály, aki egész sereg magyar csipkét, hímzést, varottast szedett össze, hogy ezekkel díszítse a párisi hölgyek ruháit s hogy Párisbói szállítsa Budapestre mesés összegekért a magyar stílű toiletteket a magyar előkelőségek számára. Ha megbecsüljük a magunkét, ha követjük j Izabella királyi herczegnő szép példáját, a magyar czikkek divatba jönnek s milliókat mentünk meg anélkül, hogy mindez áldozatunkba kerülne. Nevetséges, vagy inkább szomorú, a kalotaszegi, a csángó, a székely varrottasok, a csetneki, a halasi csipkék, a mezőkövesdi hímzések hazájában külföldre juttatni az olvasatlan milliókat. Hiszen például a halasi csipke s a kalotaszegi varrottas egész Európának a hölgyközönségét meghódította. Nos, ha Londonban, Párisban, Berlinben a legelőkelőbb köröknek jó a mi művészi ízlésű portékánk, akkor kétszeres büszkeséggel használhatják hölgyeink is. Szakértők állapították meg, hogy a halasi csipke szebb, művészibb, eredetibb a világhírű brüsszeli csipkénél. De van olcsóbb háziipari portékánk is bőséggel; ki-ki kedvére válogathat belőlük. Szépek és olcsók a torontáli, a krassószörényi, a solmeczhodrusi, a borsod-, a pozsonymegyei, a zsebelyi, a toroczkói, a székely, a csángó háziipari czikkek : a hetényi kézi ajour munkák stb. Alig van vidék Magyarországon, ahol eredeti szép és olcsó háziipari vagy textil-áruk nem találhatók. E czikkekre vonatkozóan hazánk legnagyobb iparíédő egyesülete, az 1844-ben Kossuth Lajos és Deák Ferencz által alapított Magyar Védő Egyesület bárkinek ingyen szolgál fölvilágositással. Kövessük a felülről megkezdett szép példát. Álljon például előttünk a sok közöl Gróf Apponyi Albert és Deák Lajos kir. tanfelügyelő, akiknek házában más mint magyar czikk nem található. Csak igy szabadulhatunk meg a lesújtó szegénységtől s a másfél milliárd évi bűbéradótól. Tavaszi manka a szőlőben és a szőlőmoly. A legelső tavaszi muDka a szőlőben a nyitás, vagy ahogy azt némely helyen mondják, a kitakarás. Ősszel szüret után a szőlőt fedjük, vagyis betakarjuk, most meg nyitjuk vagyis kitakarjuk. Hogy a fedésnek mi volt a czélja, azt talán mindenki tud|a : meg kellett óvni a tőkéket a téli fagy ellenében. Igaz ugyan, hogy egyik-másik gazda ugy véli, hogyha nem fedi a szőlőt, akkor kettős munkát és költséget takarít meg, mert hiszen akkor nyitni sem kell. Csakhogy, aki ezt évről-évre igy csinalja, az egy szép tavaszi napon, különösen kemény és nedves tél után, arra fog ébredni, hogy vége a szőlőnek, vagy a termésnek, mert elfagytak a tőkék, vagy legalább termő rügyeik. Azonkívül még egy szomorú tapasztalatra is tehet szert az a gazda, aki szőlőjét nem fedi rendesen : mert bekövetkezhetik az, hogy a szőlőmoly, a szőlőnek ez a rettenetes pusztítója, annyira elszaporodik, hogy szüretelni való sem marad azután. A szőlőmoly ugyanis igen nagy ellensége a hazai szőlőnek. Ahol egyszer befészkelte magát, onnan bajos kiirtani, ha csak lépten-nyomon, napról napra nem iríjuk ezt a szapora, veszedelmes, apró ellenséget. Ahol a szőlőmoly mutatkozik, ott legyünk rajta, hogy azt minél eredményesebben pusztítsuk. Ha a szőlőmoly ellen sikeresen védekezni akarunk, akkor mindig résen kell lennünk és iparkodni kell, hogy azt megöljük akkor is, amikor repülő moly képében rajzik s amikor apró hernyó alakjaban a fürtöket pusztítja s akkor is, amikor báb alakjában téli álmát alussza. A téli bábok főleg a tőke repedéseiben, a lehámló kéreg alatt, a kötöző háncs, rafia, szalma között, a csapokban és a karók repedéseiben tanyáznak. A bábok egy része már azáltal is pusztul, ha a tőkék jó magasan földdel vannak takarva ősztől késő tavaszig. De azonkívül kézzel is hozzá kell fognunk, hogy a bábokat kiirtsuk, még pedig ugy, hogy mindenekelőtt a tőkék öreg kérgét, a félig meddig már magától is lehámló pikkelyeket lehántjuk, lesuroljuk, vagy erős drótkefével lekeféljük, s ami hulladék igy leesik, azt összeszedjük és elégetjük, mert abban a hulladékban vannak szőllömolybábob is. Ezt a munkát tavasszal végezhetjük, épen nyitás és metszés alkalmával. Úgyszintén ami egyéb hulladék, kötözöanyag, öreg venyige van a szőlőben, azt is összeszedjük és kihordjuk a szőlőből s lehetőleg el is égetjük. Úgyszintén a karók repedéseibe is beleszurkálunk tompa késsel vagy pipaszurkálóhoz hasonló kemény drótdarabbal, mert ezzel a repedésekben meghúzódott bábokat összenyomjuk és megöljük. Nem különben a szőlő szomszédságában lévő sövé' nyekben, kerítésekben, repedező falakban oszlopokban, gyümölcsfák kéreghasadékaiban is szeret téli tanyát ütni a szőlőmoly, főleg otí ahol már nagyon elszaporodott. Asért rajta kel lenni, hogy itt is felkutassuk s megöljük a bá bokát. Mi sem természetesebb, hogy ezt a munká április közepe tájáig, sőt még jobban márcziuí végéig be kell fejezni, mert különben a bábok hói kikelnek a molyok, amelyek a fiatal, alij zsendülő fürtökre sok-so'.c petét raknak s a pe tékből rövid idő múlva kifejlődnek a hernyók amelyek már virágzáskor támadják meg a fürtő' ket. Metszéskor még arra is ügyeljünk, hogy ; osapokat ne az izek közepén, hanem inkábl közvetlenül a esomók (bütykök) fölött vágjuk el Ugyanis ha a csap végén üres csonk marad akkor jövőre vagy már nyárára azokba húzód nak a bábok.