Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-15 / 7. szám

2 MAGYAR PAIZS 1912. február 15. hatott talán mindenkire, csak éppen nem a szereplőkre. Tehát! A vígjátékról azt irtam: „A rendes müktdvelöi színvonalon fölötte kiemelkedtek és igy nem is kell játékukat a kénytelen jóindulat szemüvegén át nézni." Elfogadott elv, hogy védéki újságírók, műkedvelő szereplőket kénytelenek azzal a jóindulatu elnézéssel megbírálni, mely bírálat aztán minden lehet, csak uem igaz. Azt hiszem, hegy egy intelligens műkedvelő gárdának jobban serkentheti az ambiczióját egy olyan tárgyilagos, de igaz kritika, melyet azon a hangon ir meg a referens, mintha kiforrott kész színművészek játékát bírálná meg, — mint ahjgy történt most is — és nem egy hazug, de a jóakarattól csak ugy csepegő, égig, föjdig magasztaló dicsliymnusz. Mert ezt senki komolyan nem veheti, míg ellenkezőleg arról a hangról, ahogy én referáltam, mindenki belátja, hogy a műkedvelők, nem a tuczat műkedvelők sorából valók, különösen akkor, mikor »valamennyi szereplő igyekezett és sikerült is neki tehetsége legjavát nyújtani.® Ráadásul még azt is, koncedálom, hogy az egyedüli kifogásnak : a gördülékenység és egyöntetűség hiányának nem ók az okai. Mert ez olyan kívánság a darabban, melyért sohasem az egyes szereplőt, hanam a darab rendezőjét lehet csak felelőssé tenni. A legnagyobb örömmel teszem jóvá a mnlasztásomat, mert tényleg ezt már elsó izben is kifejthettem volna. Na most térjünk át a második nagy bűnömre. A csalán bájos kis szereplőire. Hát ók is! ? Ne vegyék rosznéven, de önérzetesen merem kimondani, hogy nem érdemlem haragjukat. Hiszen igaz, hogy ha időm futotta volna akár egy herczig kis versben meg lehetett volna azt az illuzíós álomképnek is beillő csoportosítást énekelni. Mert ők egyenkint (főleg egyenkint), de együtt is, az éltető, üde rózsaszínű hangulatok és a 1 boldogító poezist varázsolták elénk. Hát nem ezt irtam a referádámban

9 De igen ! I Végezvén a »Csalán« nal — remélem csak nem azonosítják vele magukat — igy folytattam: „De ; hál' Istennek a darab nincstelenség ét a bájos kis ; szereplőknek elég hamar sikerült feledtetni." i Kérdezzék meg akárkitől, ha már nekem nem j hiszik el, hogy ha szereplőkről igy emléksíik , meg a birálat, az a legnagyobb elismerés jele. : És még azt is megtettem, hogy felsorolván egyenkint a nevüket és a személyesített virág nevet, ezzel fejezem be, hogy „ennivalóan esicseregték és a végén gracziuzésan tánczolták j el," — szerepüket. Láthatják tehát, hogy én abból amit leirtam semmit vissza nem vonok, ne haragudjanak meg : tehát rám, de őszintén megmondom, hogy nem I értem, honnan olvasták ki azt, mintha én a ! szereplőket leszóltam volna. Egyebekben — miután ugy lett értésemre adva, hogy a neheztelés főleg a szereplók részé- j ről történik, abban a reményben, hogy az alap- j félreértés igy most már megszűnik, módositáso- ' mat ezennel befejezem. A tapo'czai siker. Mielőtt Sándor Zsiga, mint ahogy a múltkori • rosszul sikerült egerszegi művészeti köri esto j után kijelentette, a lantot végkép letenné, elfő- j gadta a tapolczaiak szives meghívását és a zene- j karral, valamint a dalárdával együtt levonult i egy hangverseny megtartására. Az előre hirdetett műsor a hangverseny napjára bővült és előnyösen megváltozott, mert egyes előre hirdetett számok kimaradtak és igy az ujjonnan felvett számok még az egerszegieknek is meglepetésként hatottak. íme: 1. Elnöki megnyitó. Mondta Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tan., tanfelügyelő, a Z. I. M. K. elnöke. 2. Nászinduló. Mendelssohn „Szentivánéji álom" cz. dalművéből. Előadta a Z. I. M. K. zenekara. 3. Simonetti A., „Madrigal." Énekelte zenekari kísérettel Kosztrabszky Ferenczné nrnö. 4. Hoppé Rezsó, „Daloljatok." Előadta a Zalaegerszegi Daloskör. 5. Haydn „VI. szimfónia." (Adagio cantabile, vivace assai, andante.) Előadta a Z. I. M. K. lenekara. 6. a) Goldmark, „Csalogány", b) Mozart, „Intés." Énekelte Kosztrabszky Ferenczné urnő, zongorán kisérte Balázs Mártonná úrnő. 7. Gaál Ferenez, „Szerenád." Előadta hegedűn zenekari kísérettel Molnár Mihály ur. 8. Arany János, „Fala végén." Előadta a Zalaegerszegi Daloskör. 9. Nyitány. Erkel „Huuyady László cz. dalművéből. Elődta a Z. I. M. K. zenekara. Minden nagyképű kijelentés nélkül elmondhatjuk, hogy régen nem volt részünk ennyire jól sikerült hangverseny élvezetében. Minden egyes szám, ugy a zene, mint az énekkaré, valamint az egyes szereplőké is, a precziz pontos előadás, művészi felfogás és a spontán őszinte hatás jegyében pergett le. A legpedánsabb zenei fül sem talált kivetni valót, valamennyi szám ele jótól végig az igazi művészi hatásra való törekvéssel kezdődött és ezen művészi hatás elérését igazoló tapsviharral végződött. Valóságos diadal este volt. Valamennyien remekeltek, mintha csak érezték volna, hogy Egerszeg renoméjáról van szó. A zenekar régi jő hírnevéhez méltóan remekül játszott, úgyannyira, hogy a lelkes hangulatban levő tipolczaiak a filharmónikus zenekarral párhuzamban vonták le a kedvező kritikát. Bennünket — a szép és nagy számú kísérőket, — inkább az énekkar lepett meg. A legteljesebb dispozitióban, annyira egyöntetűen és oly hatá j sosan adták elő számaikat, hogy semmi kivánni j valót uem hagytak hátra. Nem kevésbé zajos hatást értek el a magán szereplők. Kosztrabszky Ferenczné és Molnár Miska. Kosztrabszkyné úrasszony végtelen bájos- Í sággal, és kellemes behízelgő hangon énekelte el Goldmark „Csalogányát" és Mozart „Intését" : ugy, hogy a frenetikus ujrázást egy még bájosab- • ban előadott ehanzon^ttel hálálta meg. Molnár | Mihály hegedű szólójával váltotta ki a közönség i elismerését, a melyet egy ráadással neki is meg kellett toldani. Véglegezve a dolgokat a tapolczai kirándulás cseppet sem veszett kárba. Élőször beigazoltuk egy inteligens város és vidék előtt, hogy mit tudunk és hogy mennyire be tudjuk a hozzánk i fűzött reményeket váltani, — másodszor, az elég tekintélyesre rugó költségek levonásával hoztunk haza majdnem 500 koionát, És ami az egészben legtöbbet ért, az egész kirucczanás elejétől végéig annyira víg, meghitt, és általánosan kedélyes hangulatban zajlott le — ezt a j szót azonban teljesen szószerint véve, — hogy j a társaság nem is tudott egyszerre, hanem csak ) 2 nap alatt 6 részletben hazajönni. Ennek daczára egyet itt is tanultunk. Azt, I hogy a veszprém egyházmegyei papoknak meg van engedve a hangversenyekre való járás ! Apróságok. — _ i Nem fizetik a tanítót. Ezt a czikket a Magyarországból vettük ki. i Egy elkeseredett tanitó főszolgabírói utón kérel- | mezi hátralékos illetményeinek a behajtását, j Lapunk egy vidéki tudósítójának volt alkalma ezen, a főszolgabirósághoz intézett jelentést le- j másolni, melyből itt közlünk pár sort: 1911 november 1-én Zalaszentlórinczről kelt j levelemben felkerestem tek. főszolgabírói hivatalt > hátralékos illetményeim behajtása ügyében. Azon- , ban még ma is esedékes 1911 junius 1 - tőt járó j fizetésem deczember 9-ig, mikor is én Zalaszent- S lőrinczről eltávoztam. Ekkor felszólítottam a gondnokot és az iskolaszéket, hogy fizessenek ; meg uekem. Az iskolaszék hajlandónak is mutat- j kozott, hogy az 1911 —1912. tanévi költségvetésben fölvett 100 koroua fele részét kifizesse, ha én erre a nyugtára rávezetem : »Zalaszentlőrincz kpzségtöl semmiféle követelésem nincsen.® Én ; azonban ezt megtagadtam s ók pedig nem fizet- J tek. Hátralékban vannak tehát: az 1910. évről j 14 mérő rozszsal; az 1911 évről 14 mérő rozs- í ból 11 hónapi és 9 napi követelés; az 1911. évről három szekér kemény tűzifa; az 1909., I 1910. és 1911. évekről i »lélekpénz« össszegé- j nek Vg része; az 1911—1912. tanévi költség- j vetésben felvett száz korona tanítói járandóságból hat havi és 9 napi követelés. Hegedűs Elek, tilaji kántortanító. Elég ennyi is belőle. Látnivaló, hogy a tanitó j kénytelen otthagyni állását, mert a hatóságok oly gyámoltalano.k és indolensek, hogy azoktól hiába j kéri megszolgált fizetésének behajtását. A keszthelyi biróválasztásról, persze hogy meg- > emlékeztünk már egy párszor. De meg kell különböztetni a megkűlönböztetendóket. Mi tisztin csak a választást vezető tb. főszolgabírónak azt ^z eljárását helytelenítettük s helytelenítjük mindig, hogy ok és alap nélkül kizárt egy embert a választásból. Mert váltig állítjuk és bizonyítjuk is azt, hogy a főszolgabíróknak adott eme diszkreczionális joguk sohasem alapulhat privát személyi gusztuson. Meg is magyaráztuk a múltkor, hogy min alapulhat az, néha-néha bizonyos geográfiái területeken, vagy bárhol is egyes rendkívüli esetekben. Tehát oknak kell lenni arra, hogy ezt a diszkreczionális jogot használhassa a választó elnök. Ezt észre is vette a tb. főszolgabíró s utólagosan említ is nétüi okokat a közönség között. De hogy mennyire alantjáró, sót tétnélküli okok ezek, bizonyítja ezt egy megbízható és érdeknélküli keszthelyi embernek a levele. Sót a levélből egyebet is megtudunk, a keményebb szavakat nem is közöljük, csak az egyszerűbbeket, melyekből látszik, hogy a tb. főszolgabíró Keszthelyen nem örvend a legnagyobb népszerűségnek és közszeretetnek. — A hétfői megyei törvényhatósági közgyűlés feloldotta a keszthelyi biróválasztást. Tehát uj választás lesz. Más kérdés, hogy kit választanak s kit nem, a fődolog az, hogy közmegnyugvás legyen a választási rendben. — Keszthelyi komoly levelezőnknek különben közöljük leveléből a következőket erre nézve: Farkas tb. főszolgabíró — »aki Keszthelyen ós környékén semmiféle tiszteletnek nem örvend*, — hogy igazságos (?!) álláspontját védje, felhozta a többek között okul, hogy Nagy Pistát miért ejtette el a kandidálásnál, miszerint a Nagy Pista a város utjain ósszekapargatott sarat az apát földjére hordatta. Ezt tette azonban azért, mert a Balaton-park leltöltésére — ezelőtt 6 évvel — az apát földjét használták fel, mert ezen volt egy domb, s mivel ez legközelebb volt a parkhoz, mint legalkalmasabbnak talált földdel töltötték a parkot, s nagyobbították meg pár hold területtel, mely eljárásával Nagy István ezreket takarított meg a városnak. Ugyancsak felhozta Nagy Pista terhére, hogy ö a kórház kezelésénél deficzittel dolgozott. Tudvalevő dolog, hogy a kórházi ápolási dijakat a belügyminiszter állapítja meg, s ha ez kis összegben van megállapítva, akkor a város kell, hogy ráfizessen. Ez azt hiszem természetes is, mert a betegeknek enni kell, s ha a- hus és egyéb élelmi czikk drágább, akkor muszáj deficzittel dolgozni. Különbeu mint elég érdekes dolgot hozom fel, hogy Farkasnak legnagyobb kortese, Dr. Neumark községi orvos azzal korteskedett Nagy Pista ellen, hogy felhozta könyelmü gazdálkodását, mely szerinte abban nyilvánult meg, hogy a kórházban rettenetesen fűtenek. Példát hozott fel, hogy nevezetesen Ángyán János vonyarezvashegyi nyugalmazott jegyző, neki panaszkodott, hogy annyira tüzeltetett Nagy Pista a kórházban, hogy ő, (Ángyán) sokszor majdnem kiszökött a kórházból, oly melege volt. Megkérdeztük ezt Ángyántói, hogy igaz-e az, hogy ö ilyent mondott Neumarknak. Mire Ángyáu azt felelte, hogy ez nem igaz, ő ilyent nem is mondhatott, mert hisz ö a kórházban julius 10 tői aug. közepéig volt, ekkor pedig még nem fűtenek!! ? Hogy meleg volt, az tény, de az Ur Isten fűtött!!! Hát ilyen, s eféle indokokat hozott fel Farkas és hivei, no, de a törvényhatóságot még sem állították falnak. Farkas pedig levonhatná magának a levonandókat, s mehetne a 11 ik járásba, mert itt már feldúlta eléggé a közbékét. Nagy Pistát azonban most meg fogják választani 1 stb. Hivatalos rovat. Zalaegerszeg r. t. város árvaszékétől. 187. á. 1912. Árverési hirdetmény. Közhírré teszem, hogy a zalaegerszegi 3298. sz. tjkvben 1482. hrszám alatt felvett Kasznár Márton s kiskorú Hári József tulajdonát képező, Bocskay utcza 4. szám alatti lakóház a hozzátartozó udvarral együtt a folyó évi február 18. napján d. u. 2 órakor a helyszínén nyilvános árverésen elfog adatni. Venni szándékozók a helyszínén jeleujenek meg. Az árverési feltételek az árvaszéknél a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Zalaegerszeg, r. t. város árvaszókének, 1912. évi február 9-én tartott ülésében. Dr. Korbai, árvaszéki elnök.