Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-12 / 50. szám

394 MAGYAR PAIZS 1912. deozeraber 26. liteni akármelyik érdekelt ellenfélnek a védel méül. Volt a Tivolt czikkében egy kitétel, igaz, hogy csak mellék körülményként, melyben a közönség érdekét védve, nehezményezi a városi költségek között azt is, hogy bikavásárlás körül csupán megtekintése a bikának 400 koronába került. Hát ez igy kifejezve bizony nehéznek látszik, s a közönséget izgatja. De ha nem a színezés és nem a hüberbolé stílusával mondjuk, s ha a körülményeket is megtekintjük: akkor a bikának csupán a megtekintése bizony nem négyszáz korona, hanem csupán csak annyi, amennyinek lenni kell. Magán érdeklődésből is kerestem a forrásokat. Hát megtudtam, hogy a bikanézés nem 400, hanem 280 korona körül van ; és a bikanézés uemcsak bikanézé.® volt, hanem valami „fekál" ügynek is a költsége; aztán ebben az egy nagy útiköltségben nemcsak egy ut van, hanem benne van Zalaegerszeg, Bábolna, Budapest és Losoncz is: öt napi járás-kelés, vasutazás, egyéb fuvardíj és napidijak, azt is megtudtam, hogy Budapestről azért ment egyúttal Losonczra is a polgármester, mert ezeket az utakat maga a polgármester tette, hogy ne kelljen máskor külön Zalaegerszegről Losonczig mennie még nagyobb költséggel. Könnyen meg lehet tudni különöseu azt is, hogy mért volt ebben az évben sokkal több kiadás az utazásokra és napi dijakra, mint a megelőző években. Hát azért, mert az idén igen sok rendkívüli dolog adódott elé, igen sok kiküldetés volt, több mint a megelőző években összesen. Ott van például a Diezel motor ügye, a kaszárnya és katonaság ügye, ezred és dandárparancsnokság áthelyeztetésének a históriája, a püspöki beiktatás, a gimnázium számára játéktér szerz'se, püspöki telek vásárlás ügye, városi kongresszus, a bikavásárlás dolga stb. Ezek mind rendkívüli ügyek — s utaznia kellett bizony nemcsak a polgármesternek, hanem a városgazdának is. Azt pedig magunktól is könnyen kitalálhatjuk, hogy ha egy polgármester egy városnak a nevében és érdekében jár-kél s miniszterekkel, dandárparancsnokokkal tárgyal, Dem ebédelhet például tisztán csak osókapityóka levest. Ezeket meg kell említeni mellette, mind a mellett, hogy a legszigorúbb takarékosságnak vagyunk a barátjai. Aztán, mindenik utazás kiküldetésszerü volt, nem magán mulatság. A képviselőtestület küldötte ki őket. S a számlákat törvényes formák között utalványozták. S a bevégzett tények is keresztül mentek a képviselőtestület tudomásán. Amint mondják, a téglagyártás előkészítésében önhatalmúlag járt el a polgármester, de ezt a kényszer parancsolta, hogy földmunkásokat fogadott föl jó előre, mert különben megakadt volna az üzem s a 400 korona ezerekbe került volna. De utólagosan ezt is jóváhagyta a képviselőtestület. Az újságíró uem hivatalos ember, nem ismerheti az aktákat s a részletes dolgokat. De ammt részletesebben megtudja ezeket az újságíró, méltányosnak tartja megtenni ezeket a megjegyzéseket. az ügynek igazságosabb tisztázódására. III. (Különösebb do'og.) Különösebb doLo

1, és sokkal szomorúbb az a történet, hogy az utóbbi gyűlésen, amikor a polgármesternek bikavásárlási útiköltségét egy rész sokallotta ós nehezményezte (ámbár hogy utólagosan): ehhez a nehezményező párthoz szegődött az a városi tisztviselő is, aki az előbbi időben szintén ki volt küldve ugyancsak bikavásárlásra és ugyancsak szintén fölszámítottá és fölvette — helyesen — a neki megfelelő útiköltségeket és napidijakat, épen ugy, mint most a polgármester. IV. (Nem hiszem.) Azt mondják . . . sajbálom, hogy szavahihető is emberek mondják, én mégsem hiszem ... Azt mondják, hogy egy másik városi tisztviselő, aki ügyibe való ember volt s a polgármester ezért becsülte is, javát akarta, sőt a miut mondják: «expouálta» érte magát, hogy jó hivatalba tegye s miután és minthogy ez nem sikerült: ez említett tisztviselő, kimaradt a kötelékből, aztán az addig élvezett bizalmat háta megett hagyva, elment az alispánhoz, a fclebbvalóhoz és neki a polgármesterről kelletlen és kellemetlen, legalább is kelletlennek ás kellemetlennek, tartott dolgokat mondott el feljelentésként. S mondják, hogy ezeket az alispán meg is hallgatta volna, sőt fel is irta volns. Én nem hiszem sem az egyiket, sem a másikat. Ha ez igy volna, akkor ez árulkodás volna, nemcsak a bizalommal való visszaélés. Ilyet pedig müveit ember nem tesz. Sem nem árulkodik, sem meg nem hallgatja. Ha fontos a dolog, előbb meg kellett volna tennie; ha nem fontos, most sincs szükség rá. Tehát én nem hiszem. Egy férj véleményt kér a Pesti Hírlaptól némi. nemű névtelen levélírásról. A Pesti Hirap 1912. nov. 28 megjelent számában a szerkesztői üzenetekben igen kitűnő, de igen elítélő véleményt mond az ilyen levélírókra és sugdosodókra. Azért sem hiszem én, hogy ilyen dolog Zalaegerszegen megtörténhetnék müveit emberek között. A Pesti Hírlap véleménye igy szól: V. ( Vélemény.) «Ri'lés. Mi, akik életünk jelszava gyanánt az emberszeretetet valljuk s minden embert tudunk szeretui, mindenkinek meg tudunk bocsátani: egy fajtáját mégis gyűlöljük az embereknek ugy, hogy azoknak nem tudunk megbocsátani, azoktól undorodunk és elfordulunk, mert nem tartjuk őket embereknek, hanem a föld porában csúszó utolsó férgeknek ; ezek pedig nem mások, mint az árulkodók, besúgók és a névtelen levelezők. Ezek soha se tudták megindítani a mi emberi szivünket, mert gonoszabbak a legutolsó útonálló zsiványnál, akiben van annyi becsületminél több ember szivén viseli a sorsát. Persze, hogy hirdeti ezt a logika; csakhogy bár ne mutatna mást, sokszor egészen ellenkezőt a gyakorlati élet. Már pedig „bármit mond a szemtelen hizelgés", ugy áll a dolog, hogy akár városi képviselőkről, akár megyei képviselőkről, akár országos képviselőkről van szó: minél többen vannak, annál könnyelműbben háríthatja egyik a másiknak a nyakára a gondot s a dolgot, nem is szólva arról, hogy sokat mondok — ké'harmadrészben csak a fékezhetetlenül hivalgó tüntetés vagy valamelyes egyéni érdek ösztökéli az embereket, hogy ilyen czimeket nyerjenek és nem a közügyek iránti órdeklődés, még kevésbé az ezekért való munkaszeretet és akarat. Ám, ez emberi tulajdonság. És meg van osztva. Nincsen olyan ember, akiben egy szikrányi sem volna az emberszeretetből, a közügy iránti érdeklődésből, az altruismusból. A kiben azonban legnagyobb az önzés, abban legparányibb szikrája van a közönBégért való munkaszeretetnek, ha bírná is a munkát. Figyelmébe ajánljuk tehát a választó közönségnek, hogy a saját érdekében, kiket tisztel meg a bizalommal, kikre bízza a város közönségének az érdekét, kiket választ meg képviseleti tagoknak. Első sorban is legalább ebben a morális tekintetben nézzenek szét a választók. Jegyzetek a városi bonyodalmakhoz. I. (Város vagy nagyközség). Vannak emberek, akik azt óhajtják a luxus és a nagy drágaság miatt, hogy Zalaegerszeg legyen nagyközség, mint hajdanta volt. Némely dolgokkal megapad gy a kiadás. Sőt némelyek törekednek is a megvalósításán. Pro és kontra, vitát kelthet ez innak idejében a képviseleti tagok között. Itt nost tisztán csak megemlítjük ezt a mozgalmat. II. (A bika.) Tivolt -Jánosnak a Séta czimü cözleményét a múltkor jogunk is volt, kötelességünk is volt közre adni. Igaz, hogy magán ívelödések is voltak benne, de a városi közigyekre is kiterjedt. A véleménynek helyet kell dní, aztán helye van az ellenvéleménynek is. S iá valamely tévedés vagy hiányosság esik és ha írre mi hamarabb rájövünk: sietünk ezt felem e azért élvezettel hallgattam az öreg asszony antasz'ikus elbeszélését mindaddig, mig a jótéony álom szememet le nem zárta. A reggeli hűvös és bő harmatu hegyi levegő bresztett fel, szedelőzködtem hát, hogy valami ezetc t fogadva utamat folytassam tovább. Szálist adó gazdáimtól búcsúzva, de még azon iskót megnézve, a melyben bujdosásakor a agy fejedelem meghált, s útba ejtvén az erdöen lévő forrást is, amelynek vizéből ivott hü íséretével, útnak indultam. Jó hatodfél órai yaloglás után, átléptem kísérőmmel a határt és engyeiország földjén voltam. Itten már hatalmas myö erdőn át vitt utunk s d. u. három óra jban Szmerek lengyel taluba értünk, hol kény(len voltam szállás után nézni, mert a gyaloglás merített. (Hiszen másfél hete hogy útban vol ,m s Beregmegye két járását is csak az aposlok lovain szeltem át.) Primitív egy község is '.merek, valóságos ázsiai állapotok uralkodnak tan, sem papja, sem tanítója nem volt a falu ik, temploma a korcsma s üdvözítője az ital >lt. El lehet hát képzelni, hogy milyen részeges, szkos és czundros (rougyos) e nép s érthető i az egyetlen szállást (a korcsmáros szobáját) nem fogadtam el, s örömestebb választottam szabad ég alatt a fekvő helyet a frissen ágyatt szénán. A mi az étkezést illeti, tojáson kivül yebet mit sem ettem, s azt is a forró hamu,n sütöttem meg, mert az undor fogott el, aíkor megláttam, hogy az asszonyok a tejet só ruhájukon (pendelyén) szűrik át. Hajnalban hát siettem ez undok helyet oda hagyni. Csak az volt a bökkenő, hogy vezetőm a tizenhét éves fiu szívesebben töltötte volna el még azt a napot is ott és semmi hajlandóságot nem mutatott a további kalauzoláshoz. Gondolkozóba is estem, hogy hová leszek e teljesen ismeretlen vidéken vezető nélkül, de aztán a bér felemelésének ígéretére — nagy nehezen — tovább vezetett, de csak a szomszédos faluig. A nap már dél felé hajlott, mikor »Savorzecbe» ériünk. Szmereknek ez hát a legközelebbi szomszéd faluja, hiszen utja jó 8

1,a órát vesz igénybe?! Savorzec fekvése naivon szép, sPass Strubb« hegylánczolat védi a hideg szelektől és a völgyben elterülő nagy községet festöileg kiemeli e hegynek örökzöld erdő lánczolata. Minthogy e községen és népén látni lehetett a czivillizá czió leheletét, uti kísérőmet elbocsátottam, magam pedig a lelkeszi lak felé indultam azon szándékkal, hogy ha ki nem utasítanak, akkor több időt szentelek a pihenésnek. A lelkész és családja rendkívül előzékenyen fogadtak, hát még mikor értesültek magyar származásomról. Egy külön szobát bocsátottak rendelkezésemre, mely a méhes mellett volt egy szép virágos kertben. A tiszta és kényelmesen vetett ágyban ugy éreztem magam, mintha a menyország minden üdve omlott volna reám. Ami nem volt csoda, hiszen régen is volt részem kényelmes fekvő helyben, fel is használtam a lelkész család szives vendégszeretetét, egy hétig időztem nálok, közben kirándulásokat téve a környéken hol kocsin, vagy pedig gyalog. Itteni idózésem alatt feltűnt a hegyen tlevö szőlőültetvény, a mely délkeleti részét foglalja el óriási területen a »Pass Strubl>« hegységnek, lent a völgyben pedig olyan búzatermő földek voltak, milyent csak hazánk Bánátjában látni. liteni idózésem alatt rándultam ki azon helyre is, hol második Rákóczy Ferencznek volt egy vadászkastélya. Most már csak kis rom omladék és két mély árok van s az is beomolva és gyommal benőve. Különben még öt hársfa is díszlik az árok partján hirdetve, hogy a nagy fejedelem mint szerette a fanemet. Letelt az egy hét, házigazdámtól és családjától búcsúzva, útnak indultam tovább, tervem az volt, hogy Sambonak, onnan pedig Strynek veszem utam, hol az utóbbi állomáson a gőzgépre bízom kalauzolásom, mely hivatva lett volna hazáig vinni engem. Csakhogy a terv rendesen meghiusul. Augusztus közepén több falut és vidéket elhagyva értem Leuina mezővárosba. Fel volt lobogózva annak majd minden főbb épülete, gondoltam, hogy valami nemzeti ünnep alkalmából van az. Vezetőm egy éltesebb paraszt, aki nemcsak a lengyel, hanem a ruthén nyelvet is tökéletesen birta, felvilágosított, hogy egy turistikai csoport tiszteletére van e fogadtatás, kik Przemysl-ből jöttek idáig. A városka jobb hírnevű vendégfogadójához igyekeztünk hát, azonban nagy volt meglepetésem, mikor azzal fogadtak ott, hogy nincs hely. Boszankodásomat leirni lehetetlen, hiszen amióla Javorzecból kiindultam majd három hét telt el s én még azóta ki sem pihentem magam. Mikor a legnagyobb kétségbeséssel töprengtem, hogy merre