Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-21 / 47. szám

370 MAGYAR PAIZS 1912. deozeraber 26. az Adóügyi Tanácsadó czimen. Ezt a kis könyvet minden mezőgazdálkodással foglalkozó embernek, akár birtokos, akár cseléd, akár napszámos, a földmivelésügyi miniszter rendeletére az iroda ingyen és bérmentve megküldi, ha a könyvecske elküldése érdekében a Földmivesek Tudakozódó Irodájának (Budapest, Országház-tér 11.) akár egy levelező-lapot irnak. Léleknemesség. Gróf Batthyány Pál orsz. képviselő sok társával együtt a maradisággal szemben a democratia ügyének érvényesüléséért folytat titáni harczot. Azt akarják, hogy Magyarország sorsának intézésében a lenézett proletáriátus is részt vegyen, hogyha izmainak erejével az ország közgazdasági ügyét viszi előbbre. Akadályról akadálzra hágnak a harczosok, de harczi kedvük nem lankad. Emlékezem arra a szomorú tényre, mikor néhai jó Ugrón Gábor harczi kedvét elveszítve azt mondotta: „Romlott értelmiséggel és gyenge néppel nem lehet a magyarságnak igaz ügyét előbbre vinni!" A mostani állapotok az akkoriaknál sokkal rosszabbak. Ha javulás van, az csak a proletáriátusnak értelmi színvonalán lehet. Ez az osztály megérett sorsának önálló intézésére. Van e, aki ezt elismeri ? Gróf Batthyány Pál azok közé tartozik, akik elismerik, tudják, hogy társadalmunknak ez a tekintélyes osztálya érdemes a jogra, s méltán kéri a maga részére az elismerést. A jognak kivívása azonban csak fél lépés. Elengedhetetlen kötelessége a magyar társadalomnak, hogy az izmokkal harczoló ipari munkások agg korára gondoskodjék arról, hogy ez az értékes, nemzetalkotó elem szükséget ne lásson. Azért hárul ez a kötelesség a magyar társadalomra, mert nemzetünk sorsának mai intézői előbb elhatározzák a paraguayi konzulátus felállítását, mint azt, hogy a magyar iparosnak ereje fogytával némi eegitséget ad az állam. Paraguayban él 3 alattvaló. Ennek a védelmére konzulátus kell. Itthon 100, 200.000 iparos állampolgár fárad izmot emésztő munkában, ezeknek nem kell semmi sem, mert az adriai tengeren Szerbia ugy sem állit, épit hadi kikötőt. Megöregedtél magyar iparos? Ott van San Gioranni di Medua. Elégedjél meg vele. Nem lenne ez elszomorító, ha tréfa volna. A jogokért harczoló férfiak oldalán a nők is kiveszik részüket a munkából. Szinte azt mondhatnám, hogy ők azok, akik nemes szivükkel átérzik a társadalomnak az iparosokkal szemben való kötelességét. Önző korunkban a társadalomnak ezt az első kötelességét Gróf Batthyány Pálné teljesiti. Világító fáklyaként halad legeslegelől ezen az uton. Egy-két évvel ezelőtt 500 koronás alapítványt tett a zalaegerszegi elaggott iparosok alapja javára. Szerintem ezzel már eleget tett a kötelességnek. Bőkezűséggel. Amit ezen felül teszen, az már nem kötelesség. Ha a kelleténél is többen levő mágnásaink egyenkint ennyit tennének, ma már a hajnalhasadásról leketne beszélnünk. D-i igy ? Eh, hallgassunk 1 Gróf Batthyány Pálné az első 500 koronát kiegészítette 1000 koronára. Kevés pihenés után most ismét 500 koronával toldotta meg az alapítványt. Értem már, hogy a katholikus vallásban miért említenek angyalokat. Azt is megértem, hogy a férfi miért nevezi angyalnak az oldala mellé rendelt, választott nőt. A nő az, akinok fogékonysága van a szépre, jóra. A nemeslelkü nagyasszony : Gróf Batthyány Pálné az elaggott iparosoknak is angyala épen ugy, mint ahogy angyala urának, családjának s a nyomorban tinylődőknek. Nagy jótékonysága nyomán jólétéért fohász száll a magasságok felé, s ezeren meg ezeren áldják az Ő szép lelkinemességét. Lengyel Ferencz. Egy volt körjegyzőnek az érdekében. Fölkeresett l/jváry József ur, akit jól ismerek. De már két év óta nem láttam, s deresedő szakála miatt nem ismertem rá. Pedig még csak ötven éves lehet. Hajh! az ídó, az idő 1 Da nem annyira az idő, mint inkább a csapás őrli, fogyasztja, pusztitja az embert. Megkért, hogy irjak egy pár sort az érdekében. Neaa alázkodó módon. Önérzetes ügyben. Valamely állást, foglalkozást, munkát keres, hogy megélhessen. ó most szegény ember, öregedő, kis mértékben megütötte a szél is, kissé akadozva beszél. Da némely munkára még alkalmas és ő szívesen vállalkozik. Ujváry József körjegyző volt. A sors ütött rajta egyet. Fiatalabb erővel azonban még középszerűen élhetett. Most nagyobb a csapás rajta. Most több figyelmet érdemel. Mert emberek vagyunk. Se ne sajnálkozzunk, se ne kritizáljunk. „Ne itélj, hogy ne Ítéltessél." A sors közös hatalom felettünk. Rendelkezhetik velünk. Épen ugy, mint Ujváry József körjegyzővel. Most csak arról legyen szó, hogy akinek módjában áll, adjon alkalmat Ujváry Józsefnek, hogy foglalkozzék valamivel. Vannak gyárak, hivatalok, telepek, munkás intézetek, ahol valami felvigyázói szerepet lehet juttatni, hogy tisztességes munkája után megélhessen. Terhesebb munka még ha illenék is egy volt körjegyzőnek, nem volna méltányos egy öregedő korra. De van azért neki megfelelő munkakör is. Ujváry József Zalaszentivánon lakik. Hivatalos rovat. Zalaegerszeg r. t. város polgármesterétől. 12347—912. Hirdetmény. Az alsóerdön termelt 30 öl tűzifának a városi téglagyárhoz leendő befuvarozása f. 1912 nov. 24 én reggel 9 órakor a városháza kis tanácstermében vállalatba fog adatni. Ehez az érdekeltek meghivatnak. 12084—912. Közhírré teszem a 13436. ni. 908. jkv. 825. sz. vármegyei szabályrendelet 6. § a alapján, hogy Zalaegerszeg r. t. város 1912. évi vármegyei összesített pótadó kivetési lajstroma a városi adóhivatalban 1912 évi november 26-tól deczember 2-ig bezárólag közszemlére kitéve van és eliene 8 nap alatt felszólamlással lehet élni. 12180-912. Zalaegerszeg város tulajdonát képező úgynevezett aisóerdön 1912. évbeu vágás alá kerülő 82 db músziki fa a helyszínén deczember 10 én délelőtt 9 órakor kezdődő nyilvános árverései: azonnal való készpénz fizetés mellett, el fog adatni. Ehez a venni szándékozók meghivatnak. 12384—912. Az 1883. évi XLIV. tc. 55. § a értelmében felhívom mindazokat, akik a mult évekre és a folyó év IV. negyede végéig állami a^ó, országos betegápolási pótadó, had mentességi dij, kereskedelmi és iparkamarai illeték, megyei községi pótadó, megyei útadó, községi közmunka nemDe nagyon jámbor olvasó lesz az, aki ezekre... esküdni fog. A bolgárok ide-oda áttörik, vagy talán már át is törték a csataldzsai erődítések vonalát és szabad az ut Konstantinápolyba, ha csak a béke galambja végkép le nem száll a vitéz bolgárok vállára. És mit csinál a szultán ? A szultán, hogy Ollendorf nyelvtani gyakorlatai, vagy az Offenbach operett stílusában fejezzük ii magunkat, — azt csinálja, hogy napfelkeltékor és naplenyugíakor odabuvik a próféta köpönyege mellé és ott kéri talán már nem is a hadi dicsőséget, a török fegyverekre, — hanem a kegyes pátronusoknak becsületesebb pártfogását, hogy végkép el ne hagyják a törököt és engedjék még tovább élűi. . . . Hej ezelőtt csak négy századdal is nem igy imádkoztak a próféta köpenyegénél . . . Mégis mi okozta a törökök katasztrófáját? Annyira beborult a töröknek ? Annyira pipotya emberek lettek az elpuhult Bizánc utódai ? Nem. Más a baj. Törökországot nem katonáinak elernyedt volta, nem népének elpuhultsága, nem a vitézség teljes hiánya tette tönkre, hanem a — korrupció. Szörnyű dolgok sültek ki a háborúk Borán. A szállítók összejátszottak a basákkal és olyan géppuskákat szállítottak, a melyeknek nem volt — magja. Ezeket a gyilkos géppuskákat hiába sütögették az ellenfélre, azok szét nem robbantak, mert az exrazitot ellopták belőle, azaz hozzá sem tették. Annak az árát az átvevő komissíó kapta. Papíron elég eleség ment a harctérre. De mire odaért, a kenyér, a hus, a konzerv, a pilát mind valamennyi elolvadt. Ellopták. Elloptak ott mindent, még a hajnali álmot is. És éhes hadsereggel se Cromvell Olivér, se Gusztáv Adolf, se Szobijevszky, se Napoleon nem tudott volna győzni. Ez ölte meg Törökországot. A sáp. A baksis. Szerepe van ennek minden nemzetnél, de ennyire kifejlesztve sehol sem volt; az igaz, hogy olyan végzetes szerencsétlenségbe se döntött még egy nemzetet se, mint a törököt. . . . Talán tanulnak belőle azok, akiknek tanulniok kell és erélyesen rálépnek—a korrupciónak hidra fejére.

1 A kunsági magyar eddigelé a bélyegtörvényt, meg részben a követválasztást mondotta uri huncutságnak. Most azonban mióta a pörge kalapu kunsági magyar állandóan hírlapot olvas, egyben tökéletesen megbizonyosodott. És pedig abban, hogy a bélyegtörvény, meg a követválasztás is valósággal körösi szenteltvíz, ahhoz ar uri huncutsághoz képest, a mi a — diplomácia. Talleyrand, a jelentéktelen vidéki püspökből, Napoleon jóvoltából külügyminiszterré lépett legeszesebb, de egyúttal legcinikusabb diplomata, 1 „A hivó'ké a mennyeknek országa", kedves tárczaczikkiró tíarátom Sz ugy határozta meg a maga és szaktársai szerepét, hogy még véletlenül se szabad — igazat mondani és az igazi diplomatának még gondolatait is el kell palástolnia. Talleyrand elkövette azt a komiszságot, hogy mikor Napoleon Moszkvában a nagy hidegtől letört és megtizedelt hadsereggel tartott hazafelé, még haza se ért, már a semmiből külügyminiszterré tett embere az európai nagyhatalmakkal — császárságából detrenizálta. Ez a cinikus ur jó iskolát csinált a diplomatáknak. Elképedve olvassuk,® mi minden szabad a diplomáciában. Első: Kiadják a háború elején, hogy akármennyire vackarkodnak a kis incifinci Balkán államok, a státuskó áll: területi változásokról még győzelem esetén se lehet szó. Ha az lenne igaz, amit a diplomácia hangosan hirdet, — vájjon feltehető-e, hogy a kis Szerbia és Montenegró nekivágjon egy kockázatos háborúnak? Csakhogy amit a diplomácia hangosan hirdetett, annak éppen az ellenkezője volt igaz. És a nagy szakállú Pasics nagyon jó volt az Atyuskától értesülve: »Csak menjetek gyerekek bátran előre. Amit a lotyogó vénasszony (értsd: diplomácia) pötyög, — az semmi. Arra ne hallgassatok. Lesz nektek Albániában kikötőtök is, csak előre. . . . Ilyen biztatás után hogyne szállt volna bátorság a Balkán szövetségbe. Es ki csodálkozik azon, hogy Szerbia egyenesen földközi tengeri hatalom akar lenni ? Vagy nem? V. L.