Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-07 / 45. szám

1912 november 7. MAGYAR P A I Z S különösen mély nagy tartalmuk s elragadó elő adásuk miatt. Szabó Káímán ügyvéd, volt orsz. képviselő nagy történelmi tudással, közvetlen előadással az előző idők históriáját ismertette II. Rákóczi Ferencztől kezdve. Érdekes kulturképeket mutatott fel. Somogyvármegye utasítja a követét, Gzinderit, hogy kérjen az iskola számára nyilvánossági jogot. Megtudta ezt a császár s megrendelte, hogy más képviselőt küldjöu Somogy megye, ne űzinderit. Czinderit pedig nemcsak hogy az országházha, de még Pozsony városába sem engedték be. (Tehát már akkor is megvolt a mandátum fosztás. Felséges precedens.) Elragadó volt Szabó Kálmán beszédében az iskola hivatásának glórifiKálása. Megmérbetők a hegyek-völgyek és tengerek ; megmérhetők a tudományok és a tudományoknak eredményei: de nem mérhetők meg a tanításnak, nevelésnek a munkái mert ezek kiszámíthat, tlan dolgoknak vetik meg alapját az emberi lélekben Szintén kiemelkedő volt Szepessy László tanár nak Carmen Saeculare cz. költeménye, melyet maga szavalt el, amint egy költő szavalhat. — Szepessy a kaposvári gimnáziumban tanult, most váczi tanár. Ha minden tanitváuy ily módon tenne a háláról tanúbizonyságot! Költeményét közölni fogjuk a Magyar P.uzsban. Az intézet történetét Faragó Lajos keiyi tanár adta elé gazdag kidolgozásban. Záróbeszédet tartott Kacskovics Lajos alispán. S az ifjúsági ének és zenekar Gyenes Izsó tanár vezetése mellett elimádkozta a Hicncuszt. Közös ebéd. A Turul szállóban volt nagy ebed d. u.2 órakor. Hála Istennek, itt magyarul lehetett enni. Rendes levest ettünk s nem Suppét; sült hust, sajtot, almát s nem fromázsot és tatármártást. Nem is „menü" voit ez, hanem „Ételek rezdje." Mákfal vay főispán a királyt köszöntötte, Dr. Pongrácz Károly igazgató hosszabb beszéddel üdvözölte Gróf Zichy mirysztert és képviselőjét Dr. Boncz Ódöa m. tanácsost. Éltették Korpáti főigazgatót, Dsida főigazgatót, az intézet előbbi igazgatóját, aki, ugylátszik igen népszerű ember. Ezzel kapcso'lattaD megemlítem, hogy a tanártestületben a két nesztort: Baló Gyulát, Prilisauer Adolfot különösen az előbbit végeszakadatl auul éljenzi a^ iskolai ifjúság s a közönség, ahol csak a neve előfordul. — Vége-hossza nem volt aztán a pohárköszöntőknek. A czigány egy hangot sem muz ikálhatott, csak t nyérozott. Aztán, szó sincs róla, következett uj bankett. Összeverődtek a régi tanítványok — most főszolgabíró!', ügyvédek, ügyészek, bírók stb. — fecjruutque ... a régi időknek emlékére. Mind az egészről pedig gyönyörű emléköuyvet állit össze Dr. Pongrácz igazgató decz. vége felé. Ebben benne lesz az ünnepély s annak minden betűje. —gyzám fordulva kérdezte: minek? Majd üem várt (eleletet s egyfolytában adta elő érveit: — Ne hidd, hogy ez a nép már olyan mint amiket az újságokban, könyvekben összeirkálnak róiuk. Józan godolkodó s má^ magyaros kifeje zéssel beszélő, művelődni akaró níp. Hala a tanügyi kormánynak, mióta az iskolák gomba módra szaporodnak, úgyszólván híre hamva sincs a göcseji tájszólásnak. Most már csak a muzeumokban levő régi irások beszélnek róla. Mondom, hogy táüulni, müvelódDí vágyik e nép, nééz ki az ablakon ? Kinézek. Egyszerű paraszt legény ül a szekéren, Czigárettázva, újsággal a kezében. Csak olykor-olykor néz föl s szól: „nejd9-ne". — Járnak ide pesti urak is — folytatta barátom — tanulmánzozzák, kérdezgetik a népet, mondogatják előttük a rájuk fogott szavakat, de nem értik, vagy pedig mosolyognak rajta. Igazat adtam kedves házigazdámnak, telesen megnyugodtam, hogy csak a gúnyolódni akaró köt minden nevetséges ós mulatságos szót a göcseji emher nyakába. M.\jd a nép szokásairól beszélgettünk, Előjött a temetési szokás, búcsúztató irás s']

0

i Kíváncsi voitam, hogy a búcsúzig feáietést szeretik-e ? — No ez az egy félszeg s>

z

okásuk ;kieg van, — válaszolt házigazdám - ^ ettöl neű

l állanak el, ez elmaradhatatlan. S;

()&a

t küzdöttem ellene, — úgymond do e por

>(o

a megakadt minden törekvés s igy kényben ember kedvük szerűt cselekedni. Ha valaki meghal, még a kapufélfávul js elbúcsúztatják. Uj adó. Tégre egy uj adó, amely ellen nem zugolódunk, amelyet miudenki örömmel fogad. Melyik adó az? A totalizatőr adó, melynek felemeléséről a földmivelésügyi miniszter -az elmúlt napokban törvényjavaslatot mutatott be. A törvényjavaslatot Polónyi Géza indítványára mutatja be a miniszter, aki a képviselőház mult évi deczember 12-iki ülésén általános helyeslés közben azt kívánta a minisztertől, hog/ a nyilvános lóversenyfogadások évi forgalmából 2 százalékot vonjanak el a testnevelés és testedzés országos czéljaira. Polónyi indítványát elfogadta a képviselőház és utasította a födmivelésügyi minisztert a vonatkozó törvényjavaslat beuyujtására. Eddig a totalizatőr forgalmából 12 százalékot vontak le és pedig 6 százalékott a versenyeket rendező egyesületek javára: a totalizatőr kezelésére, pályák fentartására, versenyek kitűzésére. 4 és fél százalékot o földmivelésügyi minisztérium kezelése alatt álló lótenyésztési alap kapotf; egy és fél százalékból pedig Budapest szegényalapjc, a vidéken rendezett versenyek jövedelméből pedig az állami sorsjáték közjótékonyságot szolgáló czéljai részesedtek. Jövőben a totalizatőr forgalmából 14 százalékot vonnak le közczélokra, 2 százalék a testedzés és testfejlesztés czéljait fogja szolgálni. Könnyű kiszámítani, hogy ha az országos lótenyésztési alap 4 és fél százalék jövedelme a zárszámadások szerint 1,400.000 koronát meghaladta, még ha a lóversenyünk stagnálna is, mire alig van kilátás, mert hiszen a totalizatőr forgalma évről-évre nagyobb és nagyobb, akkor is a testnevelés czéljaira félmillió koronánál jóval nagyobb összeg jut. Ezt az összeget alapszerüen éppen ugy fogják az állampénztárban kezelni mint más alapot. Egyötöd részit a földmivelésügyi miniszter ur inasa fogja kezelni és istápolni fog belőle turisztikai czélokat, valamint tárczája alá tartozó iskolák hallgatóinak testedzési czéljaira fog felhasználni költségvetésileg megállapított összegeket. A testedzési alapnak négyötöd részét a közoktatásügyi és honvédelmi miniszter együttesen fogják kezelni és a testedzésnek az ország lakosainak széles körben való meghonosítására költségvetésileg megállapított összegeket fog fordítani. Egészen bizonyos az, hogy az uj erőforrás a sportnak uj és uj híveket fog nyerni. Sportegyesületek keletkeznek, modern versenypályákat rendeznek bei azt képzeljük, hogy a czéllövés nemes sportja kilép a maga keskeny vágányából és szintén országos érdeklődés tárgya lesz. Most, mikor szinte határunk mesgvéjén ropog a puska és dörög az ágyú, talán a lelkek is érzékenyebben érzik, hogy milyen jelentékeny nemzeti kérdés az emberi sportnak lendülése és fejlődése. Minél több gyárkécaény föstölög és minél több hivatalban szorong a szellemi munkás: a test— Érdekes -— mondám — hisz ez jövedelemmel jár? — Igen, de szivesen lemondanék róla csak azért is, hogy ez ósdi szokás elmaradjon. Megjegyzem, hogy feltétlenül ragaszkodnak ahhoz, , hogy a halál oka is kifejezésre jusson a búcsúztatóban. Ebből egy parány t sem tágítanak. E tekintetben a szomszéd kollégánk vezet. Kíváncsi voltam egynéhány búcsúztatóra s kértem, mutasson egynéhányat. Csakhamar előkeresett egypárat, kezembe nyomta és én mohóű olvastam őket. Kettő érdekességénél fogva méltó, bogy nyomtatásban is megmaradjon, ime: „Könnyeb a kősziklának l

r6g, v

ajjá válni, Mint két szerető S7^

n

ek egymástól megválni Lám Pető Juli^

á

t j

s elhagyta Peti, Azért legjobb >

sUko

riczát amúgy nyersen enni," T, i. irakoii-czasülés közben meggyulladt Petinek a ruhája s a súlyos égési sebekbe belehalt. A «iásik egvént a falu mérges bikája öklelte Föl. Ez meg ily" módon jutott kifejezésre a buoucsuztatóban: „Nem tudja az ember az ő végit^ Nem-é bölömbika dönti é a bélit . * \ nap már erősen lehanyatlott. Megköszöntem a szíves vendéglátást és barátomnak bucsut mondva, jóleső érzéssel távoztam Göcsej orszáLandi lerenex. edzés annál jelentékevyebben kívánja a maga részét, nehogy az egyoldalú szellemi foglalkozásból az elpuhulásnak oly bántó jelenségei születhessenek meg, minőt harezok elején, a hazájukat, tűzhelyüket védó törökök mutatnak. A földmivelésügyi miniszter uj törvényjavaslatában, mely mindössze hat szakaszból áll, figyelmet érdemel az a rész, meiy a kávéházi zugbukik ellen irányul és őket a büntetés szigorával akarja csúnya mesterségükről leszoktatni. Ezt it a közszükség kívánta és szintén közóhaj előzte meg. Az uj törvényjavaslat 4. szakaszában erre vovatkozóan a következő intézkedés történik: Aki előre kinyert engedelem nélkül lóversenypályán rendezett versenyekre, vagy azokon résztvevő lovasokra, istálókra, vagy lovakra vonatkozóan fogadások kötésével üzletszerűen foglalkozik vagy nyilvános fogadási irodát ta> t (bukmeker), vagy kölcsönös fogadásokat közvetít (totalizatőr), kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással és 600 kororonáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Visszaesés esetében, ha az előző büntetés kiállásától számítva két év még nem mult el, az előbbi bekezdésben meghatározott kihágás egy hónaptól két hónapig terjedhető elzárással és 300 koronától 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Sajnos, ma már mi is „jó vidék" eléggé intellektuelek vagyunk és a totalizatőri ismerjük. Áldozó hivei is vannak, csak a méltányosságnak lenne elég téve, ha a testedzési alapból a mi sportczéljaink is támogatást nyernének a — kvóta arányában, annyira, a mennyire a mi vármegyénkből támogatják a — totalizatőrt. Magyar tanítók, ime az osztrák péída, avagy: Semmi sem oj a nap alatt. — Egy kis emlékeztető. — A „Néptanítók Lapja", melyet tudvalevőleg a kullusz miniszter acl ki, f. évi október 24 i (43.) számában közli az alábbi hírt: „Az osztrák közoktatásügyi miniszter elrendelte, hogy az ausztriai leányiskolákban ezentúl a tanítás rendes tárgyai közé tartozzék a főzés is. Nem egy-két órában hetenkint és nem is olyan formán, miut eddig csinálták, hogy az egész nem volt sokkal több az óvóbeli leínykák főzőcske játékáoál, hanom egész komolysággal, forró tűzhely mellett, fehér kötővel, bugyborékoló fazekak mellett, zsír és vaj sistergése közepett és főzőkanállal a kicsi bársonyos kezekben. Fontos szocziális jelentősége van ennek az újításnak, mert igaz, hogy az iskola sok mindenre tauitja a leányokat, de arra nem ad uiravalót, hog valamikor okos és hozzáértő gazdaasszonyok legyenek. Azt megtanulják, hogy milyen frázist sirt el Napoleon, mikor száműzetésba indult, de már azt nem tudják, hogy mi a vegyi összetétele egy tányér — tejeskásának. Bizony jó lenne, ha magyar iskolákban is történüék ilyen újítás." Eddig az érdekes hír, amiből a laikus megtudja, hogy az osztrák sógor milyen élelmes újításra szánta el magát. Sajnos, a laikusok között elsá sorban áll maga a kultuszminiszter ur, akinek sejtelme sincs, arról, hogy a magyar tanítónak is eszébe jutott rég a fenti ötlot s nyomán már szép gyümocls teremne, ha törtéretíften nem volnánk — Magyarországon. De Magyarországon vagyunk, a kicsinyeskedés és irigység honóban hol "átat ve nek minden okos gondolatnak, csak azért mert uj s mert talán az dicsőséget hozna feltalálójának. E«y kolozsvári állami ellemi iskola igazgatója voltV aki körülbelüli 2 évvel ezelótt már kísérletezett, a főzésnek mint rendes tantárgynak az leánviskolákba való behozatalával. Felettes hatosába persze kikaczagta eredeti gondolatáért s egy darabig hallgatólag megtűrte, hogy az igazgató ezzel mint rögeszmével foglalkozzék. Az ötlet azonban lassankint bevált s egyszer, mivel hál mindenhez pénz kell, az igazgató egy költségvetést merészkedett benyújtani s rámutat/án a terv életrevalóságára, egy csekélyke összeget kért felettes hatóságától. De már erre fellazad: « copf: s erélyesen megtiltotta az igazgatónak költséges passzióit s ime mi történt? Ma 610 á 3 " miniszter s dicsérve az osztrák kollégák előretörtetését, azt követendő példaként all.tja a magyar tanítóság elé. Hát nem téboly, o ez a kis ?gy 9 Hát történhet e ez másutt, mint minálunk?