Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-24 / 43. szám

2 M A G í A H I

1 \ I Z S 1912 október 24. az, ki a nemzet birtokából örökség rendén reá maradt részt idegen eszmék, idegen vágyak letéteményeseinek adja el, ki a szent örökséget, mely e földhöz köti, elvesztegeti a nélkfll, hogy neki alkalmasabb helyen másat szerezzen, ki kényelem szeretetbél, lustaságból egy pár korona nagyobb haszon, vagy jövedelem Judásbéreért megnyitja a zsilipet az alattomos honfoglalásnak. Ébredni kell a magyar nemzeti társadalomnak, lángpallóssal irtam a fekélyt ha sajog is kivágni a nemzet életerejét elszivó élhetetlenséget, egyéni önzést, munkakerülést, könnyű életmód iránti vágyat és visszaállítani a nagy czélokért nemcsak lelkesedni, de kitartóaa munkálkodni s nélkülözni tudást. Vádolom az erdélyi főúri és középosztályt, hogy nem látja a veszélyt, melyet birtokainak bármily magas áron elidegenítése magában rejt. Vádolom a mivelt középosztályt, a nagy keresetű orvosokat, ügyvédeket, mérnököket, kereskedőket, gyárosokat, hogy megtakarított pénzüket miért fektetik takarékpénztárakba, rész vényjegy ékbe, államkötvényekbe, holott azzal kötelességszerQleg a földbirtok megszerzésére kellene vetniök magukat. Vádolom a magyar köznép vezetőit a papokat, a tanítókat, a körjegyzőket, hogy a nép tömegerejét, a takarékosság, sőt nélkülözni tudás kifejt-'sével miért nem irányítják, vezetik a föld visszaszerzésének nemzeti kultuszára és vádolom főleg a magyar pénzintézeteket, hogy a magyarság részére földbirtokvásárlásra miért nem nyújtanak könnyen és gyorsan magas értékig hitelt. Vádol m a nemzet társ&dal manak közönyét, mnllyel tűri, hogy a talpunk alól mind jobban kicsússzék a föld, a közönyt, mellyel felül hangzatos reclám chauvinismusnak, a közönyt, mellyel nem jutalmazza a munkásnak eredményes birtok-foglaló életét, nem sújtja az ősi vagyont hiúságból, élhetetlenségből, vagy kényelem szeretetből elherdálókat És keserűen vádolok mindent és mindenkit a mi, vagy a ki oka a magyar föld tíkozlásának, mert.,megnehezült az idők viharos járása lelettünk !" Visszafejlődés... Irta: Tivoli János. »Igaza volt Tivolt János városi képviselőnek, aki stentori közbeszólással kelt ki az uj teheremelés ellen, mondván: — Fejlődjünk vissza nagyközséggé! Azaz nincs igaza . . . Hiszen jobban visszafejlődni már lehetetlen.c Igy emlékezik meg egyik lap, a legutóbbi közgyűlésen történt közbeszólásomról. Megszoktam arról az oldalrol a lekicsinylő gúnyt; a fenti sorokból azonban nem tudok ilyent kiolvasni, sőt ugylátom hogy segítségemre akar az illető czikkiró lenni, mert hiszen következtetéséből logice azt lehet érteni, hogy: íme rendezett tanácsú városi voltunk mellett jobban hátra maradni már abszolúte lehetetlen 1 Tehát látjuk, hogy evvel a városi köziga7gatási tormával elértük az elmaradottság legvégső fokát: Tehát próbáljunk valami mást, valami ujat! — Olyant, amiről még nem tudjuk egész bizonyosan, hogy ennél uem jobb e? Igy tehát végre valahára sikerült nekem az illető újságíró úrral, egy véleményen lenni . . . Ennek örülök. Az elvitázhatatlan tény az, hogy kis városunk polgársága óriási közterheket kénytelen viselni, hogy a kereskedelem pang; az ipar máról holnapra tengődik. Napról napra ujabb és ujabb anyagi kötelezettségek hárulnak ránk ! Az év tizedik hónapjában még háromszázezer korona adó behajtathn! Hony hetvenezer koronát halad mag a hátralékos behajthatatlan adó ! Hogy a lakbér horribilis és eunek daczára kénytelenek a háztulajdonosok lakbérjövödelmük egyharmadát — 35—40°/o-át — adóban oda fizetni! Nincs olyan ház Egerszegen, a melyik a legvégsőre srófolt lakbér mellett is 3—3VÍ parczent jövedelmet hozna! Ötszázat meghaladó iparosainknak nincs kétszázezer korona tiszta \agyona! Igy fest nálunk a közvagyonosodás! Ausztriában tiz közepes vagyonú iparosnak is van ennyi vagyona ! És hogy itt nincs, annak nem iparosaink, hanem az általános pangás és pénztelenség, s nemkevésbé a nagy drágaság az oka! Egyszóval, viszonyaink a legnyomoruságosabbak ! A ki ilyen állapotok mellett a kicsinyes polgári felfogásokról mer beszélni, az vagy tudatlan, vagy gonosz! Érteném, ha a mi pótadónk 50—60 perczent volna s mégis indokolatlan fukarságból, kislelküségböl szabadkoznánk bizonyos intézmé nyek s reformok életbeléptetésétől! De igy ? Roskadásig nagy terhek mellett! Hisz egyebet nem tehetünk, minthogy pőrére vetkőzünk a »haladás« szent oltárán ! Sok embernek az a főhibája, hogy szegény, csendes kis városunkat, ennek szegény polgárait, egy kalap alá akarja foglalni más, nagyobb, gazdagabb, földrajzilag is kedvezőbb helyzetben levő városokkal. Hol vagyunk mi Szombathelytől ? Pécstől f Nagykanizsától ? Nagykauiisán közel 30.000 ember viseli kis eltéréssel azt a terhet, a mit nálunk tízezernek kell viselni. Hisz Nagykanizsa már akkor város volt, a mikor mi Egerszeg piaczán csapdában fogtuk a pityreket! És Kossuth utczánknak a fele üres beltelek volt! Mert jegyezzük meg magunknak jól, hogy ha mi, valami módon lábra nem állunk, akár, hogy komolyan hozzáfogunk a nagyközséggé való visszafejlődés előkészítéséhez ; akár ugy, hogy ellenszegülünk, renitenskedünk az ujabban ránk erőszakolt terhek ellen, akkor Egerszegén beláthatlan időkig nem lesz 120—140 perczenten alóli pótadó! Városunk mai közigazgatása közel kilenczvenezer koronába kerül. A városokról szóló uj törvény ezt az összeget negyven ötvenezer koronával növelni fogja! Hát megér nekünk az a czífra komédia, hogy rendezett tanácsú városnak nevezhetjük magunkat, évi száznegyven-százötvenezer koronát? Hát még hol van eunek a spékelvénye, a felemelt fogyasztási adók ! ? A házosztályadó megszűntei? Hát mounyível rendezettebbek a mi viszonyaink, mennyivel vagyunk előkelőbbek, mennyivel nagyobb a mi hitelüuk, teszem föl Keszthely nagyközségénél? Vajha adná a jó Isten, hogy mi ott állanánk, ahol Keszthely! Hogy volnának a mi kereskedelmi és ipari viszonyaink olyan egészségesek, mint a milyenek Keszthelyen 1 Pedig ugy-e Keszthely nem rendezett tanácsú város!? Ugy-e Keszthely nagyközség? Keszthely közigazgatása évi harminczötezer koronába kerül! Pedig Keszthely csak egy két ezer lakossal kisebb mint Egerszeg. És én még nem láttam, nem hallottam sohasem, hogy keszthelyi embert megdobáltak volna, hogy ilyennek a váltóját visszadobták volna, csak azért, mert nem rendezett tanácsú városiak a lakója! Avagy ott vau Csáktornya, Tapolcza, Sümeg, vájjon kétségbe esnek-e ezeknek a lakói, a miért hogy nem rendezett tanácsú városként élhetnek ? Ki meri azt állítani, hogy ezek a városkák nem fejlődtek, nem haladtak községi közigazgatásuk mellett? Nem, uraim, egy város haladásának nem az a főkelléke, hogy rendezett tanácsú é a községi szervezete! Egyéb más, száz októl függ azoknak boldogulása. A mik közül a legelső, a szerencsés földrajzi fekvés! Lehetek én tizennégy próbás mungó, leintek színtiszta negyvennyolczas, ha az a gyáros nem véli községemben feltalálni azokat a kellékeket, a mikre gyáriparának szűkHáborús tárczalevelek. — Fővárosi tudósítónktól. — II, Van e háború? — A háború hire vidéken és a fővárosban. — A háború kilátásai. Igen is tisztelt olvasó: Jogosan felvethető a kérdés: van-e háború Európa puskaporos hordójában ? mint a hogy Bismark a Balkán félszigetet az ö kavargó, lármás népével elnevezte. Európai értelemben vett hadviselésnek minósitsük-e a bocskoros és az időjárás őszi bizonytalanságai között didergő puskás embereket. (Kivétel alá esnek a bolgárok, akiknek adassék tisztelet!) nz operett országok neki mozgósított lármás lakói menni ugyan mennek a hareztérre, nekineki is szilajodnak, mikor az ellenséget hátba üthetik, — de voltaképpen kerülgetik a forró kását és mig egyik szemükkel a minden szlávokat felszabadító Atyusra sandítanak, a másik szemükkel az olvadó dinárokat nézegetik. Közben padig erősen nyitva a fülök, hogy vájjon az úgynevezett nagvhatalmak mikor kiabálják be az egész játékba: Ácsi! más nótát tisztelt malacz banda, őszintén szólva ugy ves zük észre, hogy akár Poincarénak hívják, akár másnak, de nagyon népszerű lenne az az európai külügyminiszter, aki a szerbeknek handzsárát a hüvelyébe taszítaná ezzel a szóval: ,,Én elhiszem gyerekek, hogy ti pozdorjává aprítjátok a bugyogás törököt, de tegyétek meg az európai nagy hatalmaknak, (mert Atyuska se fog — Isten úgyse — megharagudni (menjetek békességben haza és foglalkozzatok továbbra is olyan nemzeti gyönyörűséggel az okszerű sertéshizlalással. De várják is az európai nagy hatalmaktól ezt a kedvesen biztató szót. * Éppen azért, mert ilyen taktikai huzavonával háborúskodás megy végbe a Balkánon, — bármilyen nagy érdek is füzidik hozzá, mi elég nyugodtan nézzük ezt a kis csiri-puhit. Különösen a vidék. Még az ország délkeleti részén is csodálatos nyugalom vau, pedig ott atyafi szálak is átnyúlnak a szerb partokra, amelyekuek minden kis falusi templomában a szert) fegyverek dicsőségoért megy végte az imádkozás. Csak az a kérdés, hogy ezt az imádságot meghallgatja-e az Isten. Hiszen majdnem ahhoz hasonló, mikor a gyilkos jelölt arra kéri az Istent, hogy engedje sikeresen elvégezni a tervezett gyilkosságot. Más dolog az, mikor az otthonát, tűzhelyét, határát, javait, életét védő és megtámadott fél fohászkodik az Egekhez. A magunk keresztényi felfogása azt sejteti votünk, hogy odafent a másik résztől való imát inkább meghallgatják. Tehát a vidéken teljes a nyugalom és a balkáni esete paté sem a társadalmi, sem az üzleti életre uincs visszahatással. Egészen nnskép van a fó városban. Egy közgazdasági kapaczitás kiszámította, hogy a szerb lárma óta a magyar börzén jegyzett bankok papírjaiban fél milliárd áresés mutatkozik. Szörnyűség! Ötszáz millió korona. Ennyi lárma egy pohár vízért, — kiáltana Serinek ! Spekuláló emberek egész vagyona veszett oda és a budapesti börzén született meg az akasztófa humornak ez a mondása: — Ha soká igy tart, a jövó évi hosszú napon nagyon kevesen fogunk találkozni a Doháoyutczai templomban. A papírok 20—30 koronát esnek, a zab ára pedig egy koronával szökik fel, — ami ez sem egy világháború rémes képe, — kiált fel az üzlet izgalmában a sápadt börze ernbor, — akkor már igazán nem tudja az ember, hol kezdődik és végződik a — krach ! Én nagyon el tudom hinni, hogy minél nagyobb szuronyerdőt állított valamely állam és nevezzék minél nagyobb hatalomnak, annál jobban azon mesterkedik, ho^y a békét feutartsa. Mert hiszen, ha minálunk ennyi millió ment a levegőbe, csak a háborús lárma hirekre, mi történt Angliában és Németországban, melynek annyi érdekeltsége van a keleten. Ezt a háborút nem Bodverizánál és egyéb pattogatott kukoriczánál hívják, hanem az európai uagy börzéken, amelynek szervei érzékenyebbek a földrengést jelző állomások minden műszerénél és a szerb, török, bolgár-török határon egy egy kis falucskában tiz ember összekap, olyan vak lármával ordítják a végzetes, csata döntő nagy vérveszteség hírét, hogy a nagy intézetek milliócskái csak ugy dőlnek össze, mint a kártyavár. Nincsen az a catalauni, austerlitzi, vágrámi világhíres csata, mely annyi millióba került volna, mint teszem a guzinei órház mellett . vívott csata, melyet a modern hirlapirásnak szúnyogból elefántot csináló hadi tudósítói kétszáz emberrel vívatnak meg és az európai börzék ugy buknak rá, hogy egypár az izgalomban fuldokló börzeember hirtelen agyonlövi magát. Taláu igy több ember múlik ki ebből az árnyék világból, mint a guzinei órház mellett. . . . Igen hölgyeim hs uraim, ilyen a háború, ha operettszerü. De milyen lesz akko/, ha a nagy hatalmak megmozdulnak. No, erre uem is jó gondolni . . . V. L.