Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-26 / 39. szám

9 MAGYAR PAIZS 1912. szeptember 12. akkor, mikor már csak néhány óra múlva > betetőzték volna, mely betetőzés esetében | anyagi kár nem esik, de mert félbeszakították, több ezerre menő kár is keletkezik a sok huzavonán kivül. S mi lesz most a télen, ha nem lesz elég villlanyerő, akár a köz és egyesek világitásával, akár a gyárosokhoz — iparosokhoz bevezetett de hiányzó villanyerővel ? A polgármester azonnal távirati uton kért a minisztertől szakértőt. Benedikty tanácsos lejött s a főszolgabíróval szemben helyesnek találta az építkezést. Ilyen ügyben az önálló véleménnyilvánitástól azért is kell tartózkodnunk, mert néha még a szakemberek fellépése sem döntő tényező. Kivált ilyen históriában. Meg aztán nekünk az aktákba nem adatik bepillantás. Tudhatjuk azonban azt, hogy évek óta már a város intézkedéseit a vármegye részéről mindig visszavetették. Erről s ennek okairól sok szóbeszéd folyt már a városi gyűléseken, a hírlapokban s a közéletben. Ezt az állapotot pedig mindenkor mindenki elitélte. — Csudálatos azonban . . . . . . Nó, hiszen csudálatosnak sok mindenféle csudálatos. Csudálatos az, hogy nem lehetett valamelyes békés elintézést csÍEálni a szomszéd telek birtokosával, a ki igen szelid lelkű ember. Hiszen tudtommal Steiner tanárt leginkább az izgatja, hogy az a menkő petróleum féle anyagot tartó pincze igen közel esik hozzá. Nos, a város hajlandó is volt azt távolabb tétetni. Magában ez is megoldás lett volna. Egy második megoldási esetet is tudok. Szerény véleményem szerint vegye meg a város a Steiner telkét. Meg vagyok győződve, hogy Steiner nem bányássza ki a helyzetet; rendes becsületes áron meg lehet tőle venni. Csudálatos, miért kellett pár másodpercz alatt olyan villámszerüleg, olyan saskeselyű módra lecsapnia annak a főszolgabírói istenitéletnek, hogy még lélegzetvételhez sem juthatott az ember. Csudálatos, hogy az alispán ur csak a betetőzés idejében adta ki az igazságos szigorú rendeletet a főszolgabirónuk ; holott az építkezés megkezdését is tudhatta. Csudálatos, hogy a főszolgabíró, mindamellett, hogy megyei tisztviselő ugyan, de zalaegerszegi lakós, s a j hivatala épen a villanytelep tőszomszédságában van, tehát láthatta sz építkezés megkezdését is, — csudálatos mondom, hogy épen csak a betetőzés előtt három órával hozta meg statáriumszerü döntését, hogy nem szabad bevégezni. Csudálatos, hogy nem gondolt arra a szörnyű kárra, ami ezt a szerencsétlen várost éri, amely az ő városa is. De csudálatos végre az is, hogy a városi képviseleti gyűlés mindezideig férfiasabban nem látott hozzá, hogy a lehetetlen állapot vagy igy, vagy ugy, egyfelé eldűljön. Most hallatszik ugyan, hogy e szomorúan zavaros ügygyei kapcsolatban rendkívüli közgyűlést kérnek a városatyák. Talán jó is lenne már, hogy mig egyfelől ezt a gyárépitési ügyet megbeszélik, másfelől a bajok forrását is igyekezzenek bedugni. Egyszer már. Erről a telepbővitésről s a vele járó bajról most egyebet semmit sem szólunk, csupán két czikket közlünk, melyek meglehetősen tájékoztatják a közönséget. Egyiket Dr. Steiner Szilárd tanár írja, a telep szomszédja, 1 akinek érthetőleg kellemetlen ott az épitke- ! zés, tehát aki érdekelt is, de előadása híg- , gadt és tárgyilagosnak jelentkezik. A másik ' a Zalának a czikke, melynek írója, ugylát- \ szik alaposan ismeri a viszonyokat, s ha fáj is, de rámutat a bajok kútfejére. Dr. Steiner Szilárd főgimn. tanár véleménye : Adalékok a villanytelep ügyéhez. A városi villanytelep ügye nemcsak Zalaegerszeg érdekelt vezetőségét és polgárait foglalkoztatja, hanem mint érdekes „esetről" a helyi és megyei lapokban is eleget imák róto. Sajnos az eddig megjelent közlemények nem tárgyilagosak s igy nem alkalmasak a közönség tájékoztatására. Pásztor Imre e lapban megjelent czikkét hogy, hogy nem, senki sem vette tudomásul, pedig annak tartalmát különösen a városatyáknak és újságíróknak tanulmányozni kellett volna, hogy ítéletükben ne váljanak egyoldaluakká. Sokan, talán legtöbben torzsalkodásban keresik a baj okát s nem akarnak, vagy nem mernek meggyőződni arról, hogy oly hiba történt, amelyet talán évtizedek múlva sem lesz lehetséges jóvátenni, holott ugyanazzal a fáradsággal és költséggel, de parányi előrelátással minden bajnak elejét lehetett volna venni. Bármily jó és szép a várost emelni, fejleszteni, jövedelmét gyarapítani akaró szándék, ha hiányzik a megfontolás és körültekintés, a legczélszerübb ujitás is zsáku'.czába tévedhet. Fényes példa erre a városi villanytelep ügye s valósággal nyereségről beszélhetnénk, ha a tanulságot megszívlelné a város vezetősége. Minden dolgot kétféleképeu lehet megcsinálni : jól és rosszul, s minden ügyet kétféleképen lehet megbírálni: igazságosan és igazságtalanul. A város vezetőségének érdeme, hogy villannyal világíthatunk, gépeinket azzal hajthatjuk, s hogy e kényelmet szolgáló berendezés ezentelül tekintélyes jövedelmi forrássá lett a város háztartásában. A tervezett uj berendezésről is csak jót mondhatunk, mert a Diesel-motorok korunk leggazdaságosabb gépei s igy alkalmasak arra, hogy a villanytelep kedvező mérlegét még kedvezőbbé tegyék. Nem is az a hiba, hogy ily gépet beszereznek és felállítanak, hanem az, hogy e gép elhelyezésénél nem mérlegelték kellően a helyi viszonyokat s kicsinyes szempontokból oly területet építtettek be, amelyet minden időkre biz tonsági szigetelő tér gyanánt fenn kellett volna tartani, annál inkább, mert a szomszédos telektulajdonosokat annak idején nem figyelmeztették arra, hogy a gépházakat a telek határáig fogják kiépíteni. — Igy ezek jóhiszeműen és joggal feltételezhették, hogy a gépháztól a telek széléig terjedő 9 m. széles üres terület üres is fog maradni s a szomszédban nyugodtaD építkezhetnek. A villanytelep mellett ma ertékes, modern villák állanak s a város az uj gépházat most egészen a telek határára állíttatja, figyelmeu kivül hagyva ez utcza kiépítésére és rendezéséie vonatkozó minden korábbi határozatát. Villanytelepet és általában mindentéle gyárat világszerte ugy helyeznek el, hogy ezzel az utczákat el ne csúfítsák, fejlődő városrészeknek útját ne vágják, a lakosokat ne háborgassák, szóval a közérdeket ne sértsék. Ehhez pedig első kellék az, hogy a gépházak mindenféle lakott épülettől tisztes távolban álljanak. Ez eddig itt is igy volt, s igy is maradhatott volna, hiszen a lakott épületektől távolabb fekvő ellenkező oldalon épen háromszor annyi a hely. A bővítést tehát ezen az oldalon kényelmesebben és szebben lehetett volna megvalósítani; ezzel a fejlődő utcza csinos képét sem rontották volna el s a szom széd sem kifogásolta volna az építést. Kinek az agyában fogamzott hát meg az a szerencsétlen gondolat a czélszerüség és esinosság mellőzésével oda épiteni a gépházat, ahol hatóság és magános okvetlenül belébotlik ? Voltak-e, lehettek-e komoly indokok, amelyek miatt e természetes megoldást mellőzték ? Aligha. A jelek aira engednek következtetni, hogy a város intéző körei is érezték, hogy az uj építkezés joggal kifogásolható. Siettek tehát az építéssel, hogy a később megtartandó telepengedélyezési tárgyaláskor olyan legyen a helyzet, hogy azon változtatni többé ne lehessen. S a dolog ! félig sikerült is; mert hát ki venné magára a i felelőséget, a város, a köz kárára hivatalosan j oly véleményt nyilvánítani, amelynek alapján a ! telepengedély kiadását meg kell tagadni. Elvégre '' a törvény betűjének, a formának eleget tesz a '; szakértő, ha nyugodt lelkiismerettel kijelentheti, hogy az építkezéshez használt anyag kifogástalan, a tervezett épület méretei megfelelnek czéljuknak, a gépház szilárd és nem tüzveszéI lyes, a gép minden biztonsági és technikai kövej telménynek megfelel és a szomszéd háza nem fog összedőlni. A maga érdekeit védelmezze az érdekelt szomszéd, ahogy épen tudja; az utcza elcsufitását pedig a város — ha neki ugy tetszik — megengedheti magának. Hogy hol építsék a gépházat, arra adhat a szakértő taná| csot, de ha már áll az a gépház és egyébként megfelel a technikai követelményeknek, azt nem tanácsolhatja, hogy más, megfelelőbb helyre tegyék ; ily nyilatkozatnak anyagi felelőségét nem veheti magára, hiszen hívhatnak egy másik szakértőt, aki a gépházat megint visszarakatja. Arra | tehát kár hivatkozni, hogy a szakértők mindent rendben találtak, mert ez az ügynek csak technikai részére vonatkozhatik s nem tekinthető egyúttal annak, hogy a szakértő jogi és czélszerüségi szempontból is helyesli a gépház elhelyezését. Ennek eldöntésére szolgál a telepengedélyezési tárgyalás, ahol meg kell hallgatni a szomszédok kifogásait, s ha azok kívánságai méltánylást érdemelnek és technikai szempontbói teljesíthetők, teljesitendők is. Jelen esetben ettől a törvény biztosította jogtól fosztotta meg a város elhamarkodottsága a közvetlenül érdekelt szomszédot, mert befejezett dologról lévén szó, azon egyezkedéssel többé változtatni nem lehetett. Az nem áll, hogy a saját telkén csinálhat mindenki amit akar; hová jutnánk, ha ez tényleg igy volna! S hogy mennyire nem csinálhat a tulajdonos telkén amit akar, arra volt már itt is elég példa s a város volt az, aki az ily határozatokat hozta és végrehajtotta. Ha a város mint rendelkező és ellenőrző hatóság mással megtartatja a törvényeket és rendeleteket, ám tartsa meg maga is. Ha a jelen esetben igy járt volna el, nem lenne most kára és a szomszédok sem zúgolódnának. Erről az egyenes útról pedig már csak az alispán és polgármester között fennálló feszült viszony miatt sem lett volna szabad letérni, nehogy alkalom adassék indokolt beavatkozásra. A város kára pedig még nagyobb is lehet, mert ha meg is kapja a telepengedélyt, az^rt a szomszéd káráért még felelős marad. Ahol a lakástól 2—3 méternyire 400—600 lóerős gépek dübörögnek, nemcsak, h)gy mikroszkopizálni nem lehet, de még lakni sem és a telket sok más tekintetben sem lehet ugy felhasználni és értékesíteni, mint ahogy lehetne ha a szomszédos épület nem gépház volna. Már pedig ahhoz, hogy telkén nyugodtan lakhassék s otthon érezhesse magát, igazán joga van mindénkinek s ebben egyetlen szomszéd sem zavarhatja a másikat. Érdekes és feltűnő, hogy a 20.000 kg. nyerspetroleum elhelyezésének ügyéről minden lap hallgat. Pedig ez fontos dolog, mert világot vet arra. hogy a város vezetősége mily könnyedén és könnyelműen akarta a villanytelep bővítésé', megvalósítani. Nem mondom, hogy a nyersolaj valami rettenetesen veszélyes robbanó anyag, de mert megesik, hogy néha könnyen gyúló anyagokat is tartalmaz, jó vele óvatosan bánni és oly helyre tenni, ahol tüz esetében legalább nincsen útban. Ezt is a szomszéd deszkakerítése mellé akarták tenni, épeu egyetlen bejárója tőszomszédságába. És ha a szomszéd véletlenül meg nem tudja s kifogásai között fel nem emliti, oda is teszik, mert a tartány helye egyetlen beadott terven sem volt kijelölve, valamint az sem volt felemlítve, hogy mennyi ily petróleum lesz raktáron. Lehetséges, hogy ez csak tévedés és feledékenység volt, de ilyesminek azért még sem lett volna szabad megtörténnie. A tartót most a telek túlsó oldalára kénytelenek átteni s az olajat költséges csővezetéken a motorhoz vezetni. Ez is kár, mert felesleges költség s a gépház megfelelő elhelyezésével elmaradt volna. Summa, summárum: a törvényeket és rendeleteket meg kell tartani, azért szerkesztették azokat bölcs államférfiak; közügyek intézésénél a valóságos és igazi közérdeket kell szem előtt tartani s nem szabad egyesek szeszélyes kívánságait figyelembe venni; ahol ugyanegy dolgot kétféleképen lehet megcsinálni, csinálják meg ugy, hogy jó is, szép is legyen s amennyire lehet respektálják az egyes polgár jogait és érdekeit is; a felmerült kárból pedig tanulják meg mindezeket. Ha pedig valakire haragudni akarnak, méltán neheztelhetnek arra, aki a városnak azt tanácsolta, hogy az uj gép házat a törvényes ut kikerülésével oda építsék