Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-19 / 38. szám

9 MAGYAR PAIZS 1912. szeptember 12. lassúbb tempót venni. A szakértő kijelenti, hogy a megvonásával 70.000, az építési iparban munkát találó ember veszti el kenyerét. S vegyük ehhez mindazok existencziáját, akik az ipari munkások élelmezése ruházkodásából élnek. Akárhogy nézzük a ránk következő súlyos helyzetet, perspektívája csak egy: hogy a kivándorló hajók az itthon kenyerét vesztett és elcsüggedt emberek ezreivel fognak megtelni. Szomorú perpsketiva ez nagyon! . . . S tebetünk-e ellene ? Nem tehetünk semmit, legfölebb csak enyhíthetjük a nehéz időket, hogy egészen katastrophalis jellegűvé ne váljék. A helyzetet, a pénzügyi feszültséget nem mi okoztuk. Vílágkonjukturák szülték ezeket. A pénz az egész világon megdrágult annyira, hogy a külföldön elhelyezett zálogleveleink a külföldi tőkésnek nem kedvező tőkebefektetés. Ma a külföldi tőkésnek is a mi garantált é^-unknál többet kamatoz pénze; azért özönlöttek haza válogleveleink, mert a külföldi töke ennél jobb tőkebefektetést találván, bankjaink a záloglevelek visszaváltásával annyira kimerültek, hogy kénytelenek a ppima váltókat is elutasítani és alig kötnek üzletet. Ez a helyzet a fővárosban. És talán mi, itt a vidéken másképen állunk? Hiszen mi még a jobb időben is a pesti bankok járszallagán bonyolítjuk le pénzügyi dolgainkat, hogy ne függnénk most e súlyos napokban a pesti bankoktól? Országos pénzügyi depressió ez és mindenki épugy érzi nyomását, mint a levegőbeli depres siónak. Használ e a köznek, ba a ránk váró bajokat, mielőtt még azok egészen le nem terítenek, — öreg asszonyok módjára elkeseregjük? Azt hisszük, igen. Az osztrák-magyar bank vezértitkára, a magyar születésü Pranger mondta hasonló pénzügyi válság idején, hogy nemzetek és egyesek ki tudnak heverni pénzügyi bajokat, de csak ugy, ha a legszigorúbb takarékosság elvét gyakorolják. Mindenkor, de különösen ilyen nehéz időkben el kell hárítani minden oly kiadást, mely nélkülözhető. Nagyon keserű orvosság ez és éppen ezért kevesen fognak vele élni szép hazánkban, ahol még a példaszó is azt tartja: Busuljon a ló, elég nagy a feje. S mivel a hióbhirek terjesztőit is a népszerűtlenség sujtja, csak azokhoz szólunk, akik a komdly intelmeket is megfogadják olykor-olykor: Nyújtózzunk a takarónk végéig, ha e zordon időben nem akarunk megfázni. Esetek. Zalaegerszegiek Pécsett az esküdtszéken. Kedden 22 zalaegerszegi ember . tanyázott Pécsett. Hétfőn mentek, szerdán jöttek s kedden ott — semmit sem csináltak. Kellemetlen história az egész. Horváth János igazgató tanitó volt a felperes, Gzebe László lapszerkesztő az alperes. Szerény véleményem szerint az esküdtszék a 22 tanú nélkül épen ugy meghozhatta volna a hozott ítéletét, mint a hogy a 22 tanúval meghozta. Az egész dologban sok komoly és sok tréfás elem van. A laikus előtt a részek ugy összegabalyodnak, hogy nem lehet tudni, melyik a vádló s melyik a vádlott. Az esküdtszék rendkívül emberségesen járt el s okvetlenül el kellett. Ítélnie a vádlottat, hogy a vádló fölmentethessék a vádak alól. A bíróság az elitélt vádlottra ugy szabta ki a büntetést, hogy ennek ezt ne kelljen kiállania. Tehát a kecske is jól lakott, a káposzta is megmaradt. A tanuk pedig ha már Pécsett voltak, megbámulták legalább a Mecsek tövében nyújtózkodó nagy sárga tömlöczöt s hazajöttek. Egyéb nevezetességet nem nézhettek meg. Még a végtárgyaláson sem jelenhettek meg. A bíróság elnöke takarékos ember. Különben máskor sem szokták megadni mind azt az útiköltséget, amit a tanuk kérnek. Veszi a plájbászt s ketté vágja, fele ide, fele oda. Telhetetlenek is ezek a tanuk. Van egy tudós teremör. Ez már előre tud mindent az elnök véleményéről. Jár-kel, rendez, intézkedik. „Az urak felmennek az ügyészségi irodába, mindenki saját kezűleg aláírja a nevét, s ki kapják a napidijat." S miután reggel 9 órától este 7-ig a tanuk termében kihúzták a napot, 7 órakor kiutalták a napidijakat: a tudós teremör csupa takarékosságból kiadja a rendeletet, hogy „menjenek hamar !" „vegyék fel a pénzt" s a 8 órai vonattal még elutazhatnak, hogy ne veszítsenek s ne költségeskedjenek itt még egy napot. „Menjenek!" De hová? s „hamar!" Hát miért ? Mindennek meg van a ma^a oka. Itt nem a törvényszék épületében fizetik ki a tanukat. Van egy ijesztő nagy sárga ház, északra a Mecsek tövében. Ez a tömlöcz. Ide kell menni. Itt fizet a porkoláb. Ezalatt folytatódik a végtárgyalás. Ide nem juthat el az ember, mert menni kell „hamar", mert később aporkolább ur lefekszik s ez talán még a tudós teremőrnél is nagyobb. „Hamar" azért is kell menni, hogy a 8 órai vonatról le ne késsünk. És megy a sereg tanú fel az utczáu, előre, jobbra, balra, megint előre, mig a rémületes sárga házat eléri, mint a mezőről este haza rohanó aprók serege, ha előttök \ kukoriczát csörgetnek. — Az öregebb gyöngéi- ^ kedöket ketten hárman támogatják, hogy senki j el ne késsék. Hátha addig le találna fekünní a porkoláb ur. A porkoláb tisztességesen fogadja, még meg is urazza a tanukat, hiszen mind az értelmi osztályból valók: tanitók, tanárok, kereskedők, tanfelügyelők. „Menjenek el az urak és bástyáról belátni az egész környéket, a habzó Bodrogot, s a messze távolban kanyargó felséges Tiszát. Innen egy mellék folyosón jutottam be a kápolnába, mely mélységes csendjével az áhítatosság varázsát hintette lelkembe és a buzgó ság szárnyain felemelkedve a magyarok Istené ben hálatelt imát rebegtem ott azon a szent helyen, hol 300 év előtt egy nagy honfi, egy nemzeti fejedelem könyörgött az egek urához, hazája boldogulásáért, s nemzetének híres szabadságáért. A kápolnából egy másik folyosó a várnak keleti bástyáira vezet. Itt négy toronyból áll a főrészlet. Innen még jobban látni a vidéket pazar pompájában. A vár e része hizony már csak omladozó rom, ágyuktól megrongálva és beomlottan állanak mintegy ellentéte gyanánt a a vár középső részén levő herczegi laknak melyben a zajos életet mi sem jelzi szebben és jobban mint az a virág tenger mely minden ablakán és teraszain ékeskedik. A vár romjainak látására megelevenedik előttem a bires kuruez korszak s hallom a tárogató mélabús danaját, s látom a kaczagányos leventék »Hajrá" harczi riadóját, melyeket 300 ev elölt vissza vertek e komor falak. Mintegy alvajáró jöttem le a bástyákról pihenni ama százados tölgyek lombjai alá, hol régen a nagy fejedelmet meiengéseiböl „nemzeti nagylétünkröl" csevegve a madarak édes danája ébresztette fel a harczi riadóra . . . Lyutyánszki Iván után lengyelből fordította: Süttö Károly, Tapolcza. ) Dal egy Dalról. Parasztlegények dalolnak az utczán. Merengve, hosszan hallgatom, Szerelmes és búbánatos a nóta . . . S emlék hull a szivecnie, hulló rózsa, Rá ismerek: az én dalom! — Szerelmes és búbánatos a nóta! Én írtam ezt valaha a nagy erdőn, Szomorúan, szerelmesen, Velem sírtak a harmatos falombok, A párjavesztett, bugó vadgalambok, Csak egy leány nem sírt velem . . . — Velem sírtak a harmatos falombok! Hejh, az a lány maholnap öregasszony, Elhervadunk, elhamvadunk. Csak ez a dal mirad meg ifjan, épen, Szerelmünk bus, vándorló lelkeképpen, Mikor mi már rég porladunk . . . -- Csak ez a dal marad meg ifjan, épen! Szabolcska Mihály. váltsák el a póuzt, mert itt csupa százasok vannak", azt mondja. Thü! disznó teringettét! Hát a tanú urak, ki erre, ki arra, szanaszét száguldanak — megkérik alázatosan a Nádor szálló pinczéreit a váltásra s végre sikerül minden a — legszebb rendben. Hanem a 8 órai vasútra már nem juthattak el, a végtárgyalásról pedig lekéstek. Azonban a porkoláb ur és a tudós teremör nyugodtan alhatott. A pécsi kir. Törvényszék pedig ne mondja meg senkinek, hogy ő igy szokta kifizetni a berendelt tanukat, mert hátha kedvet kap rá még valamelyik más törvényszék is. A kellemetlenségek mellett azonban haszonnal is járt ez a tanúskodás. Egy tanú s az egyik peres között napvilágra jött egy eddig homályhan lappangó rokonság. Nem tanuskodhatol, szól a pörös, mert haragosom vagy. Haragosom vagy pedig azért, mert atyafiak vagyunk s másodszor azért sem gilt a tanúskodás. Nem tudtam eddig a rokonságról, szól a másik, hát honnan vagyupk rokonok? s kisült, hogy az ő felesége bátyjának második unokanővére sógora nagyanyjának harmadik házasságából született ifjabbik fiútestvére házastársul vette tanúnak harmadik unokatestvére sógora nagynénje komájának épen a második dédunokáját. .. Magáról a végtárgyalásról, sajnos, közvetlen tudósítást nem írhatunk, e helyett közöljük a Pécsett megjelenő Dunántul lapnak a közvetlenül irt czikkét. — Megjegyezzük, hogy Horváth J. fömagánvádló ügyvéd nélkül saját maga végezte s igen ügyesen védelmezte a dolgát, Czebének ügyvédje Dr. Kardos Jenő kitűnő védő beszédet tartott. Megjegyzém még azt is, hogy a végén maga Horváth, a fömagánvádló kért ellenfele részére enyhe büntetést. A Dunántúlnak közleménye szöszerint a következő : „Vádak egy igazgató tanitó ellen. — Esküdtszéki tárgyalás. — Pécs, szeptember 17. A pécsi királyi törvényszék mint esküdbiróság ma délelőtt tartott tárgyalásán a nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vétségével vádolt Czebe László zalaegerszegi hirlapiró bűnügyével foglalkozott. Czebe László ugyanis a Nagykanizsán megjelenő Zala czimű politikai napilap 1911 szeptember 10 iki számában a tanügyi rovat keretében erősen nekitámadt Horváth János elemi iskolai igazgatótanítónak ellen s különféle vádakkal illette azért, mert Horváth a Zalaegerszegen működő Paukovics György és egy másik igazgató nyugdíjaztatását sürgette, remélvén, hogy akkor majd ő lesz az igazgató. Megvádolta továbbá azzal is, hogy az 1908. évre a faiskola kezelésére vonatkozólag beadott előirányzatát nem fogadta el a város tanácsa, őt a folyó évre semmiféle kiadásra fel nem jogositot'a, mert arról győződött meg a tanács, hogy Horváth János tanitó a faiskola kezelését rendetlenül, hanyagul és nem kellő időben teljesíti. Az 1906—1907 re kiadott munkáltatási összegről csak többszöri erélyes felhívásra adta be a számadást, mely ek felülvizsgálásakor kitűnt, hogy a most már semmikép sem ellenőrizhető napszámos-munkanapokkal szemben a faiskola a legrettenetesebb állapotban van stb . . . Az esküdtbíróság az inkrimináló czikk miatt ma vonta felelősségre -Czebe Lászlót. Az esküdtbíróság a következőkép alakult meg: az elnöki tisztet Bök Béla töltötte be; szavazóbirák voltak Erdélyi Oszkár és Dr. Antalffy Mihály a jegyzőkönyvet Gadó Antal királyi törvényszéki jegyző vezette. A vádhatóságot Vásárhelyi István királyi ügyész képviselte. Esküdteknek a következők sorsoltattak ki : Gadó Antal, Báder Samu, Dr. Grün Sándor, Reinfeld Károly, Bedő Andor, Póth Vilmos, Horváth János, Lelkes János, Stark János, Cserta Vincze, May István, Kapás Nagy Mihály, és pótesküdt; Kutyanszky Sztankó. A vád képviseletét Horváth János fömagánvádló vette át. Czebe László vádlott nem ismerte be bűnösségét, sőt állításának igazolására kérte a valódiság bizonyításának elrendelését. A bíróság helyet adott a kérelemnek és elrendelte a bizonyítási eljárást. A beidézett huszonkét tanú többé kevésbbé egyöntetűen