Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-12 / 37. szám

9 MAGYAR PAIZS 1912. szeptember 12. annak nagy mutatója. Ez mutatja ama függőleges és vízszintes, vagy ferde egyeneseket, melyeket nekik a levegőben lerajzolniok kell. Az elemi iskolás fiuknál a palatáblát használja, csakhogy most ennek, mint rajzszemléliető eszkőznek 4-es lapja, vagyis bélése van. Valamennyi egy közös fakeretbe van foglalva, melyet használat közben, mint a parasztlányok a fiókos tükröt, 45, vagy esetleg 90 fokban felállíthatnak. Az el3Ő lap a palalemez. Ez éppen olyan, mint a régi volt, melyet minden ábécés fiu használt. A második az üveglemez, a harmadik a fémszita lemez, a negyedik egy igen vékony puhafa-deszkácska, mely megvédi az üveg- és a fémszita-lemezt az összetöréstől. Az üveglemez arra való, hogy erre, miként sz üvegtáblára a tanulók (fordított tartású tollal, kinyújtott kézzel) az üveglemez háta mögé elhelyezett rajzmintának távlati képét gépiesen tintával rajzolják fel. Erre szolgál a fémszita-lemez is, csakhogy erre a mögötte lévő konyhai, szobai tárgyakat, játékszereket, virágot, gyümölcsöt, stb. mint rajzmintát már tejpalavesszővel kell rajzolniok. A III. elemi osztályban a magyar stylü közös rajzmintákat maga az ügyesebb tanítvány irja, vagyis rajzolja le a tekete falitáblára, de csak a jobb felét, a másik felét csak pontozottan rajzolja fel. Ennek minden egyes kanyarulatát számmal jegyzi meg és azt a vigyázó fia a pálczával mutatva vezényli. Tehát a rajzoktatás tömeges. Ezt vezényli a vigyázó a jobb, — majd bal, vagyis mindkét kézzel a levegőbe, — majd a padra való rajzoláskor. A padra is eleinte csak a mutató ujjal rajzolnak, csak azután térnek át a krétával való, padon történő rajzolásra. Hogy honnét veszik a magyar stylü motívum mintát? Erre az a felelet, hogy egyelőre ahonnét tudják. Hiszen Magyarországon alig van egy község, ahol egynéhány magyaros subadiszt, kalotaszegivarottast kapni ne lehetne. Később pedig a kinyomtatandó vezérkönyv a legnagyobb választékban szolgáltatja ezeket. Az ebben levő magyaros mintagyüjtemennyel egyszersmir.t lemossuk magunkról azt a szégyent, mely ránk amiatt hárámlik, hogyha az ember a magyar stylü gyűjteményt beszerezni akarja, azt nem kaphatja meg Budapesten, hanem Prágában, Linzben, Bécsben és Gráczban. A vezérkönyv (az első éves óvódásoktól kezdve a középiskolán végig,), a tananyagot havonkénti beosztással részletezi, világosán és érthetően mindent megmagyaráz, olyannyira, hogy Flóris dr. egyszerű módszerével, vezérkönyve nyomán még az a tanitó is eredménnyel taníthatja a rajzot, aki maga rajzolni egyaltalán semmit sem tud. A rajztanítás ene könnyű módjával az „Erdélyi m igyar közművelődési egyesület" érdemes titkára, a tudós Sándor József behatóan foglalkozott. Egyéb pártolás hiányában maga az EMKE nyomtatja ki a vezérkönyvet és az általa lentartott iskolákban az óvónők és tanítók között osztja szét. Az egy évi kenyérkereseti rajztanítás befejeztével maga az EMKE igazgatósága kér elfogulatlan bizottságot annak megállapítására, hogy a kenyérkereseti rajzoktatás mennyiben vau hivatva a házi ipart meghonosítani és a magyar szövőipar szamára a világpiacot meghódítani. Flóris vezérkönyve szerint a tanítónak, valamint az óvónőnek a rajzoktatás menetére való szigorú felügyeleten kivül úgyszólván semmi teendője nincs, mert itt az eg»ik vigyázó olvassa a vezérkönyvből a vezényszavakat, a másik ügyes fiu a fali tábiara felrajzolt ábrának egyes kanyarulatait megszámozza, azokat szam szerinti sorrendben hosszú pálczával mutatja, amit a többiek eleinte a jobb kézzel, majd mindkét kézzel a levegőben, majd a padon a kinyújtott mutatóujjal, végül krétával rajzolnak üteny szerint. Itt a tanitó csupán csak oly szerepet játszik, mint katonaságnál a százados a fegyverforgatás betanítása alkalmával, t. i. egyik-másik altiszt vezényel, magyaráz, oktat, a.százados csak a hibát fürkészi és azounal félbeszakítja a gyakorlatot, s ezt mindannyiszor ismételteti, ahányszor azt szükségesnek látja. Az altiszt kiabál, vezényel, a tüdejét egész a kifáradáelemet (mótivumot) iktatja be, (mert a magyar iskolás fiuk csakis igy róhatják le őseink iránt való hálájukat, amiért nekünk oly gyönyörű sikdiszitményt hagytak hátra, mely u?y a színpompa, valamint motivumgazdagsága dolgában a világ összes sikdisziíményét felülmúlja.) Flóris játszi könnyűséggel tan tja a magyaros leveleket, szárakat, kacsokat, bimbókat és a virágokat. Ezeket a harmadéves elemi iskolás fiuk tervrajzuk elkészítésekor ugy illesztik egymáshoz, mint mikor a betűket a mondat leírásánál egymásután írják ki Mindazonáltal ez a tervezés a tanulónak negyedrésznyi erejébe sem kerül, mint az eddigelé, a régi módszer mellett történt, sőt azt nagy élvezettel lanulja mindegyik gyermek. Ö kárhoztatja a gépies másolásra alacsonyodó, lelket ölő rajzolást, hanem a tanul* rajzelemeket, a magyaros virágokat a tervrajzolásnál rögtön értékesiti, melynek kré' tával a padra való rajzolása, ha eleinte nem is sikerül, de a szégyenérzet nem veri békolyba a rajzban való előhaladást, mert hiszen a tanuló szivaccsal azt azonnal letörölheti, igy hát nincs oka pironkodnia tanuló társa előtt a rosszul sikerült rajz miatt. Ez az ál-szemérem volt a rajznak kerékkötője ! Ez a módszer önti a tanulóba a bátorságot, a tervezési merészséget. A mester folytonosan azt hirdeti, azt bizonyítgatja tanítványainak, hogy az összes sikdiszitési művészet nem áll semmi más egyébből, mint csupán csak az írott C betűnek rajzolásából, variálásából. Ezt a betűt pedig már az elemi iskola I. osztályában denki megtanulhatta. Ennek tudatában aztáu a tanulóban egyszerre lerontja az ingadozást, a tétovázást, a félénkségét és a rajzolás nem lesz előtte oly félelmetes és költséges foglalkozás. Ő semmiféle drága nyomtatott rajzmintára nem szorul, mert a természet elég bőven ingyen-mintát ad. Csupán taneszközt használ. Az óvódások szemléltető taneszköze nem más, mint a faliórának számlapja (czifferblatja) i's alapos történeti adatra tudnék hivatkozni, csak felületes ítélkezéssel is megállapítható a vélekedés könnyűsége, hiszen a székely temperamentum és erö sohasem volt ily gyáva természet. Még aztán 200—250 év csak nem elegendő ahhoz, hogy egy több ezernyi föböl álló nép lelkéből végkép letörülje az ősi régi haza iránti emlékezetet, mint a hogy nem tud e nép most saját múltjáról semmit sem. Valószínűnek látszik az a szájhagyomány és feltevés, hogy jórészt székely telepitvényesek ezek, kik több száz évvel ezelőtt kerültek ide és a szomszédos oláhok vallása és nyelve vetkőztette ki őket régi vallásukból és nyelvükből. Topánfalvától felteié a Nagy Aranyos mentén Szekatúra, Albák, Cindra és Szkerisora községeket találjuk. A völgyben és hegyoldalakon és tetőkön szétszórt házak kis csoportjai alkotják a falvakat. A legnagyobb csoport 10—20 házu. Némelyik község 30—40—50 • kimre is kiterjed és 2—3—4—5000 főnyi lakosságú, foglalkozásuk az emiitett famunkálatokon kívül állattenyésztés és egy kis földmivelés, mely a kukorícza, burgonya, len, kender, árpa, rozs, káposzta termesz tésére szorítkozik. Az utolsó község az Aranyos mentén Skerisora, melyen tul szekérút semerre sincs. A kristály tiszta Aranyos mentén egy ideig vö'gyben gyalog, vagy kis mokány ló hátán utazunk, AZ Aranyos medre itt 763 m. magasan van. Ettől kezdve rohamosan emelkedik gyalogutunk — jobbra. Kedves hegyi legelők, erdörészletek között haladunk. Aránylag minden kilométernyire egy-egy nyomorult viskó. Egy-egy szobának nem nevezhető fedeles lyuk az egész. Benne két-három ágyszerü összeállitmány és egy nagy nyitott tűzhely, melynek felette — benn a kunyhóban — egy félig meddig betapasztott sövénves kémény van. Egy nagy tuskó senyved a tűzhelyen, csodák csodája, hogy nem kap lángra ez a tapasztatlan sövény-füstvezető, amely egy félméterre van a tűzhely fölött. A hegyoldalakról jár be a falu központjába a bíróhoz, paphoz a hegyvidék lakója. 2—3 órai ut; vasárnap reggel 7 órakor indul a templomba, templomozás után a templom környékén néhány hitvány szilvát ebédel és miután a központban a templom előtt elbeszélget a más hegyoldalról lezarándokolt társaival, este 5—6 órára ér ismét haza. Egyik se mulasztja el azonban, hogy az időszerű gyümölcsből pl. most a leghitványabb szilvából 20—30 szemet ne vigyen haza a gyermekeknek esetleg a feleségének. A jól megterhelt kis mokányló csodálatos egy állat. Alig magasabb valamivel -a szamárnál. Egy embert biztosan elvisz a hátán, néha kettőt is. A hepe-hupás és meredélyes keskeny ösvényeken biztosan lépked. Ott, a hol csuszamlós, vagy bizonytalan kövü az ösvény, értelemre valló tapogatódzással keresi ki a biztos léphetés helyét ős csak ugy halad tova. Igy ért a társaságunk az 1127 m. magas hegyhátra, hova 'gr. Bethlen András miniszter támogatásával 1891-ben épített feljáró ösvényt az Erdélyi Magyar Kárpát Egyesület. Czélhoz értünk itt: egy beszakadt hegycsuos mellett állunk, mely 54 m. mély és 60 m. széles üreg. Hűvös szellő csap fel a mélységből, mert hó és jég van ott. Ez a skerisorai jégbarlang. Csak egyik oldalon lehet leszállni a sziklába vájt lépcsőköu és odaillesztett létrákon. Borzongató a leszállás, de vigyázat mellett nem veszélyes. A beszakadt üreg egyik oldala meredek szikla fal, alatta vízszintesen befele egy 10 méter magas, 20 m. mély és 50 m. széles félig nyitott bolthajtásos jeges üreg fogadja az érkezőt, az u. n. előcsarnok, melynek bal felén egy ki nem számithatot sötét, jeges mélység borzongatja meg az embert. Egy félmétermázsás bedobott kő sok másodperczen át eldübörgött ieteló, mig elhallgatott. Az előcsarnok közepén egy pár jéghalom képződött, jobbra pedig egy ember magasságnyi folyosószerü üregen tul ékeskedik a jégt^mplom szentélye. Élelmes vezetőnk útközben fenyőfa szurkot gyűjtögetett s azt meggyújtván, leszállt a bátraknak való mélységbe, fenyőfahéj-serpenyőjébe tevén a meggyújtott máglyát s azt az oltárra helyezvén festői elragadó látványt szerzett nekünk. Alulról föl és felülről lefelé egyaránt képződött jégoszlopok, függöny hasonlatosságok és számos képzeleti alakulatok gyönyörködtetik a szemlélőt. De sokáig tartózkodni nem lehet, fagyos itt nemcsak az éghajlat, de a bolthajlat is. Visszatérve a jégpadlén és a kevés terjedelmű hó mezőn, sokkal könnyebben és bátrabb szivvel jövünk az üregből felfelé, mint mentünk lefelé csak az elébb is. Felérve a hegytetőre szívesen pihen meg az utas és fogyasztja el ott egy pihenésre és eső ellen készített fedett kis faalkotmányban a magával vitt élelmiszerét. E pihenő helyén és idején szemünk a bihari hegyeket látja, melyeken tul az Alföld van már. A skerisorai atyafi a jól tájékozottság és a biztos tudat-adta fölényes érzéssel magyarázza, hogy e hegy mögött van Belényes, ott Nagyvárad, emitt Gyula, Csaba, amott pedig Déva. Jól látszil Gaina is, t. i. az a hegycsúcs, mely Alsófehé;