Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-01 / 31. szám

XIII. év. laiaaggriMg, 1912. augusztus í. 31. szám JCi58t«tísi : évre 4 feo? 04 f f6i ím 2 bor 04 f S»í7tfir« 1 kor. 04 f tifál tikís 8 ü:)ér. Horvátli Lajos JVT-uL-n Tratársak : Hirdetőik dija megegyesés szériát. Nyilttír sora 1 kor Szerkesztőség kiadóvata.: Wlasics-atcra 8. L EL IT C3- "X"JSJ JL_. FSBBNOZ BOEBÉ^T QTÖBQ sr lap ajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Barangolás a Balaton körül. II. Ott hagytam el, hogy állítsunk nemzeti emlékeket a Balaton partján. De a múltkor tett megjegyzéseken kivül tartsunk még egy kis szemlét. Ez a 690 • klm.-nyi tó 100 kilóméter a hosszúságban s 2—15 kim. között váltahozik a szélességben. Nem olyan nagy, mint az „operencziás" tenger s kevesebb talán a tündérmeséje — de annál értékesebb a valósága s annál szebb az értéke. A keleti porondos parton 17 vasúti állomás van, mindenütt íürdőhely ; a nyugati meredek, köves, néhol kissé sáros parton még ennél is több. A fürdőhelyek itt későbben kezdenek keletkezni, legalább is hirnevökre nézve, — kivéve Balatonfüredet. A keleti part meglehetős sivár, prózai mezőségbe nyúlik; a nyugati part sziklás, hegyes, erdó's, tele regékkel és regényekkel, s tűzhányó bazalt kövein világhírű borok teremnek. Csudálatos, hogy a keleti parton előbb keletkeznek tömegesen a fürdőhelyek, a pompázó nyaralók, a népes forgalmi helyek, amint mondám, legalább reklámszerüleg, Balatonfüred kivételével. A keleti part Somogyin egye, a nyugati part Zalamegye. Pedig mesebeszéd az, hogy a zalai part csak a somogyi partról szép. Szép az itt helyt i?. Tessék csak körül járni és figyelni. A kövek, az erdők, a tűzokádó hegyeknek változatosan festő csoportjai az őserő iránti bámulatot keltik fel a félhoit lélekben is, — s a gazdag szőlő tenyésztésnek a munkájáért szeretettel kell adóznunk. S hogy az istenadta szépségnek és érdekességnek csak két kis jelét említsem ezen a parton, amit hirtelenében megfigyeltem: a Balatongyörök melletti parton párhuzamosan vonul egy pár párkány emelkedés, melyek a lebilincselő hatalmas Balatont uralják, s amelyek még jobban uralnák, ba egy-egy sor palota nyúlna végig rajtok. Aztán nézze meg akárki a piros vérföldet. IMros márvánj porban terem a tüzes csopaki bor. Persze, persze, de közvetlen a parton nagyon kevés, csaknem semmi sincs a szépből, a jóból, a kellemesből, s a hasznosságból, csupán annyi, hogy négy deszkából egyegy fürdőkaliba van oda állítva ; és mi van a dicsőségre valló emlékekből'? Kisfaludy Sándnr derék költőnknek egy szerény kis szobra Balatonfüreden. Egyéb semmi sehol. Egy kis szatírával mondhatom, hogy fölemelő, magasztos érzés iogja el az ember lelkét, ha a somogyi keleti partra tekint. A parton, amely ezer esztendőn át vadon teremte a gyolog bodzát, a kutyatejet, a szamártövist és az árti csókát .

r

g ott most gazdag szőlőtenyésztés indult meg. Fölemelő érzés, hogy a második ezeresztendőn át már nem engedjük át a tért a bolonditó csalmatagnak. Ennek a szomorú burjános helynek egy harmada immár müvelés alatt van pár év óta. Jel arra, hogy pár év multán művelés alá kerül a többi is. Egyebekben még sivárabb és szomorúbb a part itt is. A kulturának gyönge nyomát találjuk. Csupán egy-egy gyors meggazdagodásra vágyó bérlő és vendéglős lobogtatja haladásunk zászlójául az asztalkendőt. Nagy pusztaságokban még a kotáng-kóró is busán lézeng egymagában itt-ott széltől taszigálva; mellette egy fűzfa, odább egy fenyő, aztán egy görbe kecskerágó, megint egy juharfa, egy éger, amint a pocsolyás disznócsorda hozzádörzsölődik; van egy tölgyfa is, s a vizmosta árokban egy szilva s egy cseresznyefa, ugy, amint ezeresztendőn át az égnek kóválygó madarai ezt, vagy azt a magot hullatták le a földre a mi számunkra. Ugy nőtt itt egy-egy fa. De emberi kéz munkájának nincs nyoma, A Balatont, a nemzetnek ezt a nagy kincsét, nem szabad, hogy ilyen part koszorúzza körül. A partvidék s a nagy viz is, ennek a területe, egyes embereknek a tulajdona. Ezek és a bérlők igazgatják közvetlenül. De nem hiszem, hogy mindezek mellett is ezt a magyar tengert ne lehetne és ne kellene inkább közvagyonnak, a nemzet kincsének tekinteni ; nem hiszem, hogy a nemzetre ható fontosságánál fogva ne lehetne és ne kellene államilag — nem rendelkezni fö'ötte, de irányítani s bizonyos mértékig szabályokkal egységesen kormányozni ezt a parti kulturát; nem hiszem, hogy ne lehetne, sőt ne kellene tulajdonosokra, bérlőkre, vállalkozókra és vendéglősökre bizonyos kötelezettségeket róni s szükség esetén ne csak tanácscsal, de kaláccsal is hozzájárulni. Tudjuk, hogy a Balaton kulturája elsősorban a Balatoni Szövetsésnek fekszik a szivén. Végezhet munkát tehát közvetlenül, s végezhet közvetve is a kormányok segítségével A javitandókról és javításokról most kell beszélni, mikor a haladás épen folyamatban van. Folyamatban van a haladás néhány év óta, amint jeleztem, a fürdőhelyek szaporodásával, s itt-ott a földnek felásásával, megművelésével, a hajójáratokkal stb. S most van szó arról is, hogy egy hatalmas hidat veinek Tihany és Szántód között. Micsoda óriási költség ez az apró söprögetés mellett! De az apró söprögetni valókat sem szabad figyelmen kivül hagyni. Hát Vájjon miket kellene még dolgoznia az emberi kéznek a Balaton körül, hogy a Balaton istenadta természetes szépségéhez, gazdagságához és tekintélyéhez méltó legyen az a mestersc'ges és művészies muLka? A természetes szépséget, gazdagságot és méltóságot nem kell itt részleteznem: nem kell a téli rianást, a nyári háborgást,' a hétszinben játszó víztükröt, a halgazdagságot, a fürdésnek gyógyító hatását, a gyékényfonást, a környék kincsét, a külföldiek látogatását stb. De meg kell említeni, hogy e tengerkiucsek az eddiginél több megbecsülést követelnek a nemzettől. Legalább is annyit megérdemelnek, hogy ne mondhassa róluk az utas azt, hogy a parton piszok van. Talán többet is. Megérdemli és követeli tőlünk a Balaton először a tisztaságot — testi egészségünknek és lelki gyönyörűségünknek az érdekében, másodszor a gazdálkodást életűnknek a fentartására és boldogitására, harmadszor a történelmi emlékek felállítását nemzeti dicsőségünknek a hirdetésére s saját önérzetünknek a felkeltésére és ébrentartására. A tisztaság! Ugy é bizony, istenem! Beh kicsinyes beszéd ez ; szolgálói söprögetésről irni a vezérczikkben. Hát pedig nem kicsinyes. Nem is egyszerű. Hiszen csak ez a külső tisztaság is, amiről beszélek, hármas czélra szolgál, — s a piszok hármas életünknek az ellensége. Ki tagadja, hogy az anyagi tisztaság a közegészségügynek is, a jó ízlésnek is, a közerkölcsiséguek is egyúttal első kellékes tényezője ? Miért nem épitik a lakóházakat és főképen a kórházakat szemétdombra 9 Miért nincsenek az Andrássy uton s a templomok ajtójában trágyadombok? Hát miért kell szemétnek, piszoknak lenni a Balaton tiszta vizének a partján ? Miért van ok arra, hogy a tisztaság ügyében korholó beszédeket kell irniok az ujságiróknak? Miért vau az, hogy a Balaton fürdőkön, az üdülő és a pompázó helyeken, a hol fényes és kényes vendégek milliókat költenek és pazarolnak, a hol testi mosakodásnak, tisztálkodásnak van a helye, a hol egészségünknek, szívbéli öröu ünknek s egész lelki életünknek a temploma van: miért van, hogy ott még szemétről is van mit beszélni ? S a parti szemét mellett a vizben is, a hol nagy terjedelemben tenyészik a közgazdaságra nézve értékes balatoni nád: had tenyésszék; de a hol csak ritkán nő s egyéb vizi burjánggal együtt csak sárt, akadályt és hínárt alkot : meg kell attól tisztítani a fürdővizet, hogy egjéb utálatos riasztó férgek, kigyók, bogarak is lehetőleg ritkuljanak! Mert aká. belföldi fajtánk, akár a külföldi embernek nincs kedve a férgekkel együtt fürödni. A tisztaságot s a jó izlést szolgálja az is, ha a madár-ültctte fák helyett rendszeres csoportosítással mi ültetünk akár költői vad fákat, akár prózai gyümölcsfákat és ha a disznóturkálta helyeken árnyas sétatereket alkotunk. És a többi hasonló dolgok. És ez