Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-20 / 25. szám

1912. junius 20. MAGYAR PATZS 5 azokkal szemben, akik vele szemben is igazságosak ; tudta és tudja, bogy a ki a földet szereti, tiszteli, megbecsüli és műveli (cultus), azt a föld is szereti és megjutalmazza. Ebben áll a földmüvelés művészete, az élet mestersége, s a hazaszeretet vallása. Hajós a nagy terjedelmű földjén legelőször is megötszörözi az állatokat, megnégyszerezi a munkásembereket és megszázszorozza a látogatásukat. Hiszen a legegyszerűbb falusi kisgazda is, aki csupán házanépével és karja erejével kapál, kaszál, még az is jobban boldogul, ha testi erején kivül eszével is dolgozik egy kicsit. Hajós minden héten kimegy egyszer kétszer, egyszer okvetlenül, — de nem ám mindig ugy, mint az ezerholdas nagybirtokos szokott, — csak az első osztályú vasúti kocsiban s ha ide be nem fér, otthon marad, ö abba a kocsiba lép be, amelyiknek a lépcsőjét hamarább éri — s utazik a harmadik osztályon is, amint jön. Kitnegy az emberei közé s mindenkit lekenyerez és lefegyverez. De nehogy azt higyjétek, hogy elkényeztetéssel. Érdemes végignézni és följegyezni, mert érdekes és tanulságos az ősi gazdákra nézve talán leginkább, hogyan járja végig a jószágát Dr. Hajós Ignácz. A mult szombaton magával vitt engem is s ott künn ünnepeltük a koronázás évfordulóját. Koronázatlan királyok valánk az igazságos természetnek országában. Kocsira ülünk, de előbb még kiviláglik, hogy nem kényezteti az embereket. Az egyik disznópásztor jogtalanul megétetett a ma.aczával egy félmarék rozsot s elgázolt egy félmarék szalmát: Hajós ezért rettentő patáliát csapott s hajszálba került, hogy el nem kergette. De a kondásnak apró gyermekeit megsimogatja; azok nem — tolvajok. A kocsi kiér a falu végére s ^megállítja ; ott gyönyörködik egy ember gyönyörű vetésében. — Na Dénes ! szól az ur, hát a magáé ugy é ez a gabona ? Az enyém, tekintetes ur. Tőlem vette ugy e ? Igen tekintetes ur. Hát megvan elégedve? Megvagyok tekintetes ur. Hát megcsaltam, vagy megcsalódott ? Nem tekintetes ur, inkább még j vennék egy kis rétet a tekintetes urtói. Talán majd lesz. De hogy vette tőlem ezt a földet? Négy holdat 400 koronájával, 1600 koronáért. Tudja mit Dénes? Ez a szép vetés rajta az idén legyen a magáé ingyen, azonfelül minden holdra ráadok még kerek száz koronát, összesen négyszáz koronát, vagyis 1600 korona helyett ebben a perczben kifizetem a 2000 K-át, adja vissza a négy hold földet s vette ki tárczájából a ropo gós bankókat az ur és nyújtotta Dénes gazdának. -- Nem adom tekintetes ur még kétannyiért sem, felelte Dénes. Hajós t. i. a még előbb vett pákai néhányszáz holdas földjéből kiszakított egy darabot, kiparczellázta s eladta, részint hogy hamarább kifizesse az adósságát, részint mert sürgették, kérték a falusi kisgazdák s most áldják érte. A kocsi tovább megy, de megint megáll, szembe jön egy lányka. Hát te ki vagy ? Éa Mári vagyok, a kertész lánya. Hát apád mit csinál ? Most otthon van. Na jól vau. Két perez múlva két szénás szekérrel találkozunk. Hó! megálljunk. No, maga az Péter? Éa vagyok tekintetes ur. Hát jó a széna? Bizony jo tekintetes ur ; az idén háromszor kaszáluuk. Hát megbánta, ho^y vett tőlem rétet? Dehogy bántam, még veszek, ha lesz. Majd meglátjuk. Gyújtson rá, itt van egy szivar. Isten áldja meg. Gyi! Tiz lépésre megint megállunk. Jön egy kamasz fiu. Hát te mit kóvályogsz itt ? A további beszédre nem figyelhettem, de becsületes fiu lehet, mert az utolsó szava az volt az urnák, hogy : a jövő hónapban felemelem a fizetéseteket 5 forinttal. Menjünk tovább. Ott gyűjt, ^ereblyél egy leány. A kocsi megáll. Gyeride te leány. Ki vagy? Erzsi. Erzsi? Hát kié ez a rét ? A Férkó bátyámé. Kitől vet tétek? Hát a tekintetes úrtól, hát nem tudja? Hát elég széna terem e? Elég, elég. Hála Istennek. Mond meg a Ferkó bátyádnak, hogy en itt jártam. Gyi. Isten vele! Még ötven lépést se teszünk s megálluuk, Je is fzáilunk, mert itthon vagyunk, most van a »dandárja« réten a munkának s itt dandárja a munkásoknak is. Nagy sereg ember, asszony, gyermek gereblyét és rakja petrenczébe a szénát (fiók boglya). Tiztizenkét esztendős gyermekek is keresnek itten naponta 40—5C krajezárt, egy-egy villa lóg a kezükben ugyan, de inkább csak lábatlankodnak. Egy pár munkásvezető előterem, jelentenek valamit, szép meleg idő van, széna gyűjtő idő. Mindeniknek egy pár pohár bor dukál Holnap vasárnap. Kár lenne, ha megáznék ez a jó széna, ma estére legalább boglyákba kell rakni, szól az ur ; da ha nem lehet, holnap is dolgozunk, szénagyűjtéskor ez igy megy. Azonban senkit sem szabad erőltetni, vagy rábeszélni, vallási ünnep lését végezze mindenki tetszése szerint, akinek azonban kedve lesz a gyűjtésre, holnap kétannyi fizetést kap. S a végén, akár ma végzik el, akár holnap végzik el, mindenképen egy hordó bor a munkásoknak! Köszönjük tekintetes ur! Holnapi munkára azonban nem lesz szükség. Ma estére boglyákba rakjuk. — Fogj be! Isten ve'e ! Bent kőművesek vakol|ák a ház oldalát. Ki itt a mester? Én vágy ik tekintetes ur, de nem tudom, hogy van a fizetséggel a dolog, a múltkor pontatlanság volt . . . Mifele beszéd az! riadt fel Dr. Hajós, sohasem dolgoztak maguk nekem, akkor nem én voltam itt az ur. Most dolgoznak nekem. Most én tizetek, még pedig becsületesen. Az a munka is becsületes legyen, A kőművesmester száját tátja, aztán megnyugszik s tovább dolgozik. A csordát most ilatják a nagy vályúban. Az istálóban rend van, a mének s a csikózók bekötve, az öreg felügyelő jó gondjukat viseli s dicsekszik, hogy ez a sárga már egy hét múlva csikót bo?. — Ha mind szerencsésen tul lesznek ezen, maua havonként tiz koronával többet kap, öreg, érti ? Bizony jó lesz tekintetes ur, köszönöm alás.'n. Bogár Lajos, te pedig azokat a sertéseket ne csak itt legeltesd mindig egy helyen, hajtsd a túlsó oldalra is. — Ugy is azt akarom tekintetes ur . . . S igy megy ez szakadatlanul Keretyén is, Pákán is. Az emberek látják, hogy hiszen ez az ur nem Úristen. Neki is öt ujja van egy egy kezén, neki is van orra, szája, bajusza. Bizonyos mértékben olyan, mint mi. Ó is beszél, mi is beszélünk, ebben közösek vagyunk. Ő is beszél szegénységről, gazdagságról; ételről, italról; ő is eszik, iszik, mint mi. Sőt olyan érdekei vannak, mint nekünk, AZ Ő érdeke a mi érdekünk is. Hiszeu az érdekek összekötnek minket. Életközösségünk van. Mi eddig azt hittük, hogy a földbirtoknak a tulajdonosa nem is ember, hanem valami menybéh hatalom, amely néha csak ugy tizesztendőnként szokott leszállani a földre. Ha öröme volt, nem éreztük ; ha báuutja volt, nem éreztük. Mi közünk volt hozzá? Semmi. Ismeretlen hideg nagyság volt, ez is csak képzeletben. De ez a mostani ur, azonkívül, hogy ember, még igazságos is . . . stb. Ezt a kerettyei képet csak azért rajzoltam, hogy lássék a különbség a született földbirtokos és a lett földbirtokos közötl. A többi elmélkedést a szemlélődőisre bizom. Borbély György. 6094. 1912. HSTydJLti-tiex*. ZBULOSULSZÓTávozásom alkalmából mindama jó ismerőseimnek, kiktől az idő rövidsége miatt személyesen nem búcsúzhattam el, ezúton mondok szívélyes istenhozzádot. KIRZ ARTÚR. Hálás érzelemmel irom e sorokat. A nőmnek ugyanis 20 esztendős reumája volt, amely karját megdermesztette és iszmyu fájdalmakat okozott. Az orvosok rendelései szerint használt mindenféle orvosságokat. Az újságokban hirdetett reuma elleni gyógyszereket hozattam, mindenféle néven nevezett gyógyszereket, a melyeket osak hírlapokban, naptárakban olvastam, de mindaz hiába való volt. Szerencsés véletlen folytán jutottam a »BOROLlN«-hoz, a mellyel minden este megmeredett karját és a fájós részeket bekentük és otheti használat után a fájdalmak teljesen megszűntek; a merev kar meggyógyult és rugékony lett. Pedig nőm a karját nem volt képes hátra sem tenni, mert ez a legkisebb mozgásra is igen érzékeny fájdalmakat okozott. A merevség is teljesen megszűnt. Ezért fogadja leghálásabb köszönetemet, hogy gyóg\ szerét a szenvedő emberiségnek rendelkezésére bocsátani szivaskedik. Budapest, 1910 február 8. MIKLÓSY PAL sk., polg. isk. tanár. *) E rovatban közlőitekért nem vállal felelősséget Szerkesztő Nyomatott Tahy R. üteda könyvnyomdájában Zalaegerszegen. 4-16 éves fiu jó iskolai bizonyítvánnyal tanulónak azonnal felvétetik O Országos Vendéglős Szakközlöny $ Pinczér Szakközlön; Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Kerepesi-ut 13. Egjedöli heti- legelterjedtebb szaklap. Zalaegerszeg r. t. város tanácsától. i "V M*Zalaegerszeg r. t. város tanácsa közhírré teszi, hogy a iftÉFOS tulajdonát képező téüSag^árat Zárt írásbeli és ezt követő szóbeli versenytárgyalás utján 1913. évi január 1-től kezdödőleg 6 évre bérbeadja. A zárt Írásbeli ajánlatok legkésőbb f. évi julius hó 11-én délelőtt 10 óráig a városi iktatónál adandók be. Az 5000 korona kikiáltási ár 10 százaléka bánatpénzül ajánlattevők által ugyancsak a fent jelzett időig, a város pénztáránál letétbe helyezendő. A szóbeli versenytárgyalást 1912. évi julius 11-én délelőtt 11 órakor fogja a városi tanács a városház tanácstermében megejteni. A szóbeli versenytárgyaláson résztvevők amennyiben Írásbeli ajánlatot nem adtak be, tartoznak a 10% bánatpénzt a szóbeli versenytárgyalás megkezdése előtt letenni. A bérbeadásra vonatkozó feltételek Brenn Zoltán városi aljegyzőnél megtekinthetők. Amennyiben érdeklődők óhajtják a feltételeket, a tanács részükre Írásban is megküldi. Az írásbeli ajánlatokat a tanács a szóbeli versenytárgyalás után bontja fel. Zalaegerszeg r. t. v. tanácsának 1912 junius 5. tartott ülésében. Dr. KOE3BAG, polgármester. f'm • V m 5 *• ; p:. m m&b. m ú&jT U: