Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-06 / 23. szám

XIII. év Zal«efler»ieg, 1912. junius 6. 23. szám ZlSfl*«téiil ár : Sfcy 6tr$ 4 kur 04 f m éviw 2 kor. 04 f H«jf7Mr« 1 kor. 04 f Sgym izáta 8 fillér. Bcerkesztl Z. ZE3Zo:r?-v~á"bIhi- Lajos M-aixfcatársalt ; Hirdetésvk dija megegyezés szériát Nyilttér sora 1 kor Szerkesztőség kiadóvfttai: Wl&sics-atcí» 8, LENGTaLFBEBNC2 BOKBÉJ_"5T <3- ~3T Ö S Q 2" lap c ajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Rendőri dolgok. Szigorúbban szólva: kötelességek. Valamiként minden fajta hivatalnoknak vannak kötelességei: épen ugy vannak kötelességei a rendőrségnek is, elsősorban a rendőrkapitánynak. A figyelmeztetést mindig jó néven veheti; a kritikát el kell tűrnie; sőt a közönségnek joga van hozzá, hogy a szabályokban körvonalazott kötelességének a teljesítésére szorítsa. A hirlap pedig sokszor helyettese és szószólója a közönségnek Hogy milyen természetű kötelességei vannak és lehetnek a rendőrnek: megláthatjuk azt egy mindjárt elmondott nemleges példából is. Fölemiitek tehát egy példát. Néhány évvel ezelőtt Zalaegerszegre jött többek között egy körjegyző. „ Murit" csaptak a Kummerban. A jegyző jó kedvében elment a városban bolyongani. Isten tudja, hol akart sétálni éjfélután egy és két óra között. Az ut szélén s a hid szélén nem volt karfa. A jegyző beleesett a patakba s meghalt. " z özvegy beperelte a várost. Meg is nyerte. S a város fizet, mint a köles. Hosszas alkudozások után el tudta érni a város, hogy a részletfizetések helyett, ha egyszersmindenkorra fizet, akkor csak négyeser koronát kell fizetnie. Miért fizet ez a nyomorult szegény város ? Azért, mert olyan rendőrsége volt, a mely nem teljesitette a kötelességét. Mi a rendőri kötelesség? Tömören összefoglalva az. hogy őrködjék a lakosságnak életbiztonsága és vagyonbiztonsága fölött. Persze, ha a rendőrnek szűk a látóköre, akkor élet és vagyonbiztonság alatt csak azt érti, ha egy csirkét eltaposnak vagy ellopnak. Csinál is ilyenkor nagyképű haditörvényszéket. Pedig neki azt is tudnia kellene, hogy az árok szélén ha nincs korlát, sötétben beleeshetik az ember, akár józan, akár részeg. Ha beleesik, meghalhat ; s ha igy bal meg: törvény szerint a várost terheli a felelősség. Ezt a törvényt is kellene tudnia a rendőrnek. Ha ezeket tudná a rendőr, akkor a jegyző nem halt volna bele a patakba, s a város nem fizetne négyezer koronát; hanem jelentette volna a felsőbb hatóiágának, hogy tennie kell oda négy koronáért egy fakorlátot. Ennél nagyobb kötelességei nem igen vannak neki. De az ilyen dolgok szoros kötelességei és elsősorban csak neki a kötelességei s nem másnak. Ha az ilyen természetű kötelességeit nem ismeri, avagy ismeri s még sem teszi meg : nom rendőrnek való. Megjegyzem, hogy az a körjegyzői halál s a városnak pöre és néhány ezer korona vesztesége nem a mostani rendőrkapitánynak az idejéből való. De hát én amúgy is általában szólok a rendőri kötelességről, akár tavalyra nézve, akár jövendőre nézve. Mindenesetre lehet sajnálni azt a négyezer koronát. Ilyen szegény városra nézve! Ilyen nagy adót fizető polgároknak a városára nézve. Ilyen szánálmat keltő sorsú városra nézve, melynek a sorsán már maga az alispán is féltő gonddal aggódik, s melynek a sorsán helyes és dicséretes buzgalommal segitni szándékozik. Erre vall ujabb időben az a buzgó igyekezete, hogy sűrűn tartja a vizsgálatokat a városházán, szigorúan, pontosan és lelkiismeretesen megvizsgál és megvizsgáltat minden adminisztráczionális dolgot, minden számadást, kiadást, bevételt, — Írásban és valóságban, papiroson és számokban, pénzben és reáliákban, mi van meg, mi nincs meg, mi romlott el, padláson, pinczében, kamarában stb. Sőt a szigorú lelkiismeretességnek olyan apró részletességéig is elhat, hogy az elhasznált és eltört és félredobott kapanyelet is kézzelfoghatólag számonkéri s számbaveszi, hogy ennyire se történhessék kára a városnak. S van rá gondja a törvényhatósági gyűléseken is, hogy a városnak számadásai, költségvetései, kiadásai szigorúan megbiráltassanak, kikorrigáltassanak, ha jónak látja, visszautasittassanak, mind a városi lakosság érdekében, hogy apadjon a nagy pótadó ; több kiadási pont törültessék, amit nélkülözhet az ember — például hírlapra se fizessen a város, hogy annál kevesebb legyen a kiadás, hogy annál jobb sorsba jussanak a város polgárai. Micsoda nemes törekvés ez ! Micsoda hajszálnyi takarékoskodás ez, még pedig dicséretes; és takarékoskodás még az újságolvasás árán is; takarékoskodás az eltört kapanyelek hasznosításával is! És evvel szemben micsoda lelketlen pazarlás esik meg, hogy a rendőrségnek gondatlansága miatt négyezer koronákat ad ki a város — s azonfelül még fizeti a rendőrséget is! Kívánatos a városnak közérdekében s a város egyes lakosainak erdekében, hogy az alispán a város érdekei iránt e közeli időkben tanúsított atyai meleg szeretetét tartsa meg és tanúsítsa továbbra is. Tartsa meg, és tanúsítsa és érvényesítse minden irányban, ahol csak a város közügye kívánja. Érvényesítse kathatós pártfogósát és támogatását a városi tisztviselőknek megválasztatásában avagy kineveztetésében olyanok iránt, akik előnyére szolgálnak a városnak és sohase azok irányában, akik kárára és hátrányára vannak, vagy lehetnének. Ha nem alkalmaznának olyan rendőröket, akik nem tudják, hogy hová kell korlátot tenni és hová nem kell tenni az emberi élet veszélyeztetése kérdésében, hanem ha rátermett rendőröket alkalmaznának: nem kellene négyezer koronákat fizetni. Evvel még lejebb szállana a pótadó, mint a Zalának 16 koronás előnemfizetésével. Ha tehát az alispán ur a megelőző években elfelejtette, vagy nem jutott eszébe, hogy a városnak anyagi érdekében ügyeljen és és tekintsen a rendőrök ügyességére is: kérni kell, hogy tegye meg ezt ezután — mindig csak a város érdekében. Most pedig mondok egy más példát. Olyan természetű, mint a körjegyző halála. Csak abban különböznek, hogy ott a korlát nemléte okozott halált, itt a korlát volta okozhatna bajt. Abban egyeznek, hogy mind a kettőt a rendőrnek kell gondoznia. Másnak más a kötelessége, A Rákóczi-utczábán elzárták az utat. Figyelmeztető jelt nem tettek. Tegyük fel, hogy Alsóbagodból a nagyrabecsült volt alispáonak, Csertán Károly urnák a kocsija nem vasárnap délután járja meg a várost, hanem este félkilencz órakor vágtat be sürgősen — isten mentsen, talán valami nagy baj miatt patikába vagy orvoshoz. A lovak nekimennek a boronának, mindakettőnek kitörik a lába, a kocsiban ülők előrezökkennek a lovak hasa alá, ha nem a patkó alá. A lovakat levágják, vagy a kutyának adják, az embereket talán meggyógyítják, de Zalaegerszeget elnevezik a korlátok hazájának. S a — pótadó szaporodik, azonkívül, hogy a rendőrséget is fizetni kell. Igaz, hogy itt baj nem történt még, egy biczikli baleseten kivül. De hát ki bicziklizik már ma? Üljön automobilra. Akkor lesz szava. Aztán abba a fránya patakba is a körjegyző előtt soha senki sem esett bele s nem halt bele. A körjegyzővel is csak egyszer esett meg ez az eset. Ez már nem a tegnapról szól, hanem a máról. Ez a korlát a mai rendőrségsek a korszakában van. Megvallom, nem kellemes neken effélékről irnom. Mert, amint emlitém a múltkor, az emberek önösek és elbizakodottak; idegesek és elkényesztetettek. A kritikát nem birják. A múltkor az utczai ároknak szenyes pocsolyájáról irva — illő határok között megmondtam, hogy Stettka mérnök barátom nem csinálta jól azt a lefolyó árkot. Stettka megneheztelt, elégtételkérésekkel fenyegetett s hogy panaszt tesz felebbvalóim előtt. A rendőrkapitány a fenyegetésnél tovább ment. Esküdtbíróságot kér Győrött, amiért ujságczikket irok egyik-másik rendőrségi ügyről. Már pedig akár kellemes, akár kellemetlen rám nézve is, másokra nézve is, amig ez az úgynevezett alkotmányos világ van, mindaddig szives engedelmökkel a szólásszabadságot legalább saját magam nem vonom meg magamtól. Ad notam: pocsolya. Most épen jön a nyár, jőnek a meleg napok. Jobban erjed a rothadó anyag, jobban terjed a b

víz, diadalmasabban uralkodhatnak a betegségek, akár a kolera is. Ilyenkor ijedelmes szorgos rendeleteket adnak ki országszerte mindenfelé kormány intézkedésekkel: minden szögletbe ki kell tenni a köpőcsészét, be kell meszein