Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-18 / 3. szám

XIII. év ZalnBoewgg, 1912. január 18 3. szám íSJnieteei ir : ?<sy é?r« 4 Siíf 04 f Fé\ 2 kot 04 f Hagyadra 1 kor 04 f ásás S Stlér. HirdeWsob dija megegyezés szerint. Nyiltt-r sor* 1 kor . Szerkesztőség I ki&driTftUi : Wlasics-utcs* 6. lEIox^-v-á-tltL Lajos M-un^atárBak LBÍTG L F.ERENC2 B O K R Él TT '3TÖRG ST lap ajdoDos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A Magyar Palzs olvasóit tisztelettel kérjük, szíveskedjenek a hátralékos lelöizetéseket elküldeni, hogy a lap küldése meg ne szűnjék. A vidéki hirlapirás. — Bégi és uj hang. Egy hang ütötte meg a fülemet s egy hangulat a lelkemet. Érdekes az a hang. Szokatlan s azért uj, jelentheti a jövőt; s olyan egyúttal, mintha egy letűnt korszak támadna fel. A hirlapirás szellemére és erkölcsére vonatkozik ez a hang. Vegyük pl. a letűnt múltnak az 1848-as körüli időt, nem a tartalmáért, csak az idejéért. Tekintsünk rá az akkori hirlapirásra. Kevés volt, de jó volt. Hasonlítsuk össze a mostani hírlapírással. Kell é még magyarázat is ! Bő a mostani hirlapirás, mint szérűn a polyva. Ez az egyik különbség. A másik különbség is egyszerű és rövid. Akkor azért irtak hirlapot, hogy a közönségnek használjanak, szellemmel, erkölccsel, jelemmel s átmenve a politikára, erősítsék a nemzetet; most csak azért irnak hirlapot, hogy e közönség nekik szolgáljon pénzzel. A czél egészen megfordult, mint tornyon a szélkakas. Példák felhozásával felesleges szót szaporítani. Kivételt sem igen kell már csinálni vidékre nézve sem. Fővárosiak és vidékiek csinálják a hirlapirást legelső sorban és csakis azért a szent czélért, hogy térüljön egy kis kincs. Legelső kikötés: ingyen jegytk az összes villamosokra, ingyen jegyek az a-szágnak összes vasutaira (ezekkel a jegyekikel lehet aztán marhavásárokra is járni), évi segély pénz, „subventio", fokozat szerint 2—3, 5—6, 10—20—30 ezer koronák. Ezeknek ellenértékéül azonban közhasznú hirdetményeket közölnek. A tekintélyes hir iapiró aztán megindítja a lapot, vagyis az árjegyzéket, a posztó árukról, vagy vasárukról, az mindegy. Legjobb esetben jegyzőkönyveket kőzöl. Ez is szerkesztés. Bő jövedelmi forrással Az is megtörténik, hogy a Jkapott subventióárt nem hirdet. A miniszter megszűnteti a subvencziót. A szerkesztő bepörli a kormányt, a mint a napokbán történt ilyen féle eset. Talán még meg is nyeri, mert neki mngigérték hivatalosan ; tehát meg is kell adni. S igy tovább. Ez a mai hirlapirás. Megütötte a fülemet, mondom, egy aj hang, mely olyan, mint a régi, csak olyan nem, mint a mai. Vácz és Vidéke czimen indítanak most lapot néhányan a váczi urak közül. Köztük Dr. Hermann Antal egyet, tanár, aki budapesti is, kolozsvári is, váczi is, de főképen országos ember, legfffbbképen pedig tekintély az erkölcsben és jellemben mint egy Szókratész. Ennek a lapnak a programmjában látom irva: „Nagy szűkség van az erkölcsök nemesítésére, az altruizmus és szolidaritás ápolására, a szülőföld szeretetére, a faji öntudat erősítésére, hazafias érzületre és minden szocziális erény gyakorlásá-a." Ezeknek a szolgálatát ígéri az uj lap. Gondja lesz továbbá a környékbeli községek nagyobbára elhanyagolt és kezdetleges üzleti életének fellendítésére és függetlenitésére. A helyes szocziális politika arra törekszik, hogy minden község lehetőleg maga elégítse ki a maga mindennapi elemi szükségleteit. Lapjuk sorban nyilván fogja tartani az egyes községek vállalkozóit, iparosait, kereskedőit és arra fog törekedni, hogy tágabb körben is ismertesse a fejlődés- és versenyképes üzemeket, fogyasztókat szerezzen azoknak. Az egészséges nemzeti politikának egyik sarkalatos feladata a honi ipar pártolása, mondja bevezetőjében s nag} gondot fordit erre. Testvére tehát a Magyar Paizsnak. Hogyne köszönteném fdvözölve? A hirdetési rovatban is czéltudatosan óhajtja szolgálni a tisztességes hazai ipart s kizárja keretéből a külföldi czégreknek vagy egyéb gyanús ügyleteknek ajánlását. Ebben pedig egyetlen volt eddigelé az országban a Magyar Paizs. Hogyne üdvözölném messziről köszöntve? Egyéb közművelődési mozzanatok mellett műveli az ethnografiát, s a magyarnyelvet, valamennyit az üzleti haszonnak s a hasznos világi üzleteknek kizárásával. Nem politikus iap, de azért van politikai programmja, mely ebből áll: Erkölcsös, művelt, gazdag és igazán magyar Magyarország. Vallási tekintetben a béke és szeretet vallását vallja és hirdeti. íme ilyen természetű a Vácz és Vidéke cz. uj lap. De hiszen a többiek is ilyenek, mondhatnátok. Igaz. A beköszöntők többnyire ilyenek szoktak lenni. S mégis milyen képet festék az elébb a jelennek hirlapirásáról! S miért épen, hogy a Vácz és Vidéke programmjában uj hangot hallok, jövőt látok s a régi ősi erényeknek megújhodását érzem! Megtisztelem a többi derék váczi urakat, akik e lapot csinálják, s megsérteni sehogysem akarom; de minthogy kevésbé ismeretesek, programmjokat csak ugy tekinteném, mint a többi országos programmokat, melyek szelid bus danával töltik el a levegőt éol hárfaként zengenek menyei dalokat, melyek bájosak, mint a szirének hangjai s mint Haymettus hegyén a méz, olyan édesek, csalogatók és ragadósok ; s ha beléjök ragadtak az emberek : azonnal varjukárrogás lesz belőlök. De a váczi lapnak megindítói között ott van Dr. Hermann Antal is, ő szabja meg legfőképen az irányt is. Az ő neve pedig, másokat sem sértve meg, igazán egy előre lefizetett tőke. Már magában nagy értékű dolog az, hogy Hermann Antal pesti akadémiai, s kolozsvári egyetemi tanár, tudós ethnogratus, hozzákezd, most, e szívvel lélekkel dolgozik egy vidéki lapnak szellemi és erkölcsi munkarendjében fővezetőként. Ebben én uj dolgot látok. Talán jőnek mások is. S amint a központ irodalmi kalmárságával megrontotta a vidéket is, a vidék talán visszahatást fog gyakorolni, a rosszat jóval fogja megköszönni, s ha nem javítja is meg egészen az árjegyzékes irodalmat: egy kis akadályt fog állítani a rohamos áradatnak. Az irodalom ősi erényének megujulását, a megujulás kezdetét látom, szeretem látni ebben a vidéki társ lapban. Nem is kételkedtem én abban soha, hogy völgy után hegy kél. Ezért üdvözlőm a váczi lapot. Borbély György. A kenyérkereseti rajzkiállitás bezárása. Átment az Emke tulajdonába. — Dr. Flóris alapítványa. A ür. Flóris Áron fővárosi rajztanár által kiállított és magyar motívumokból összegyűjtött kenyérkereseti rajzkiállitásnak tegnap délelőtt volt a bezárása Kolozsvárt. A nagyon gazdag és értékes kiállítás az egész ország tanügyi köreiben nagy feltűnést keltett s eddig már több iskolábaa próbálták meghonosítani, — elég jó eredménnyel. Tartama alatt a kiállítást nagyközönség nézte végig. Erdély arisztokratái közül nagy számban látogatták meg a fővárosi és vidéki sajtó által méltatott kiállítást s elragadtatással nyilatkoztak annak feltűnő szép voltáról. Magánfeleken kívül több kolozsvári és vidéki iskolák növendékei keresték fel a kiállítást, hogy maguknak a látottakról tanúságot szerezhessenek, így a Mariánum bennlakó növendékei, Tanítónőképző, Tanítóképző intézet, Női ipariskola a szamosujváíi polgári iskola, az odavaló főgiiroá zium, a magyarnádasi elemi iskola, a Ferenez József-uti elemi iskola, a siketnémák intézete. A kiállítás bezárása alkalmával megiátogatták Fekete Gábor kir. it. táblai elnök, Dr. Gyalui Farkas, Dr, Eisler Mátyás, Dr. Szász Károlyné éa még számosan. Á kiállítás önzetlen rendezője és a kenyérkereseti rajzoktatás megteremtőjének Dr. Flórisnak egészsége egy balesettől kifolyólag az utóbbi időben annyira kedvezőtlen, hogy egyideig propagandájával teljesen fel kell hagynia. Ez indította arra, hogy egész gyűjteményét a hazafias és kulturczélokat szolgáló Erdélyrészi Közművelődési Egyesületnek adományozza. Ai Emke megbízásából t. hó 10-én fogtak hozzá a leltározáshoz s azt tegnapelőtt fejezték be. A leltározásnál az Emke képviseletében Sándor József udvari tanácsos alelnök-főtitkár vett részt; Dr. Flóris képviseletében pedig Kuszkó István járt el. Leltározás alá került, mintegy 1400 kttlönböző rajzminta, hímzés, fafaragás és festeti porczellán tárgy, aminek értékét egyelőre megsem lehet állapítani. A tárgyakat az Emke tej-