Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-09 / 19. szám

Xlli. év Z«laegar«i»g, 1912

. május 9. 19. szám ZlSílMtéri ái : Híj évrt 4 kor 04 f fél évr« 2 kcr 04 f Nsjyoirs 1 kor. 04 f iir** 8 fillér. Bu8 rlcesKti Z. IE3Iox»-v-á-bItL Lajos M-aulsatáreali: Hirdetéssk dija megegyezés szériát Nyilttír sora 1 kor Szerkesztőség ki»dóvit»i: Wlasics-atcíi 8. LENGYELFEBBNC2 BOEBÉLT a-TÖHQ 5T lap ajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Erdemsorozott tanítók. A tanfelügyelő ügyel az iskolákra. Meglátogatja az iskolákat, miközben megvizsgálja a tanításnak a tárgyát, menetét, módját és eredményét; az épület állapotát, az udvart, játszóteret s hogy van é egészséges ivóvize a gyermekseregnek ; utána néz, hány gyermek tanul s hány tanitó tanit; szemügyre veszi, legalább ugy laikusan, a gyermekeknek egészségügyi állapotát, ugy gondolom — és érdeklődik, ugy gondolom, a tanitó állapotáról is, legalább arról, hogy vájjon van é, miből megélnie stb. s ezekről jelentést tesz a miniszter ur előtt, hogy amiben fogyatékosságokat lát, azoknak orvoslását kérje is a miniszter úrtól. Figyelme kiterjedhet a legapróbb részletekig, még arra is p'., hogy a tanitó az a névelőt külön beszédrésznek vegye é, vagy sorolja a névmásokhoz, a mutatókhoz, vagy sehová se sorozza. Ilyenekben azonban csak magánjavaslatot tehet, mert ilyenekben a tanítónak is lehet épen olyan önálló véleménye, mint a tanfelügyelőnek. Viszont nagyobb keretű dolgokban parancsolt kötelessége a tanfelügyeletnek, hogy a tantervi szabályok megtartassanak, hogy nemengedélyezett, vagy rosz könyvekből ne tanuljanak, hogy állam-ellenes könyv, nemzet-ellenes eszme és hazafiaílan szellem az iskolákban ne szerepeljen. Az iskolalátogatásokról a tanfelügyelőség jelentést tesz a varmegyei közigazgatási bizottságnak is. De itt csak arról szokott adni számot, hogy ezt, meg azt az iskolát ekkor, meg akkor meglátogatta s a szükséges megjegyzéseket megtette, vagy megteszi a magas kormány előtt. Nemrégiben azonban a zalamegyei közigazgatási bizottság, egyik tagjának indítványára azt a határozatot hozta, hogy a tanfelügyelő ezután ne csak ezt jeientse, hanem minden egyes esetben az eredményt is jelentse, vagyis minden egyes esetben klassifikáljon is s terjessze ezt a bizottság elé. Elég érdekes határozat arra nézve, hogy egy kissé gondolkozzunk róla Ha csak azt tenné ez a határozat, hogy akár az épületre, akár a gyermekekre, ak^r a tanítóra vonatkozó súlyos dolgokat, a rendkívüli gyengeségeket, vagy a rendkívüli kiválóságokat jelentse a tanfelügyelő itt nyilvánosan ; vagy ha csak azt tenné ez a határozat, hogy a gazdaságügyi, egészségügyi, pénzügyi és megélhetésügyi viszonyokat a legapróbb részletekig is minden egyes alkalommal jelentse a tanfelügyelő : ésszerű, érthető és teljesíthető volna. De, minthogy a tanfelügyeletnek a tárgya, saját neve szerint, elsősorban tanügyet jelent, a tanulást, a tanítási módot és ennek eredményét: a tanfelügyelői látogatásnak a bizottságtól kivánt eredményéül elsősorban a tanításnak klasszifikáczióját, érdemsorozatát kell értenünk. Ezt pedig iskolánként és tanítónként megtenni — hogy többet ne mondjak — nem lehet s nyilvánosságra hozni — hogy többet ne mondjak — nem szabad. Eleget klasszifikáltak minket 8 — 12 esztendőn keresztül a tanítók és tanárok, mikor tanulók voltunk, s most, hogy tanítók és tanárok vagyunk, ne klasszifikáljon minket a közigazgatási bizottság, de még a tanfelügyelő se. A közigazgatási bizottság határozata szerint ezután igy tenné meg jelentését a tanfelügyelő: Meglátogattam a zalavégi tanítót: kitűnő. Jártam a szepetki iskolában : jeles. Benéztem a pakodi mesterhez: jó. Megvizsgáltam a szentandrási iskolát: elégséges. Bekukkantottam a pozvai tanítóhoz : elégtelen. A kettős csárdáit nem is kell megnézni : haszontalan! S igy tovább. Ha igazságos volna ez a klasszifikálás, a nyilvánosságra hozatala akkor is kegyetlen volna. De kétszerte kegyetlenebb azért, mert rendesen igazságtalan is Tegyük lel, hogy mindenik tanfelügyelő iskolákat járt, nagy tudományu, müveit ember; tegyük fel, hogy mindenik tanfelügyelő 20— 30 évet szolgált immár gyakorlati tanításban is, van önálló véleménye, elve, saját tanítási módszere s annál roszabb, ha csak középiskolákban és egyetemeken tanított, avagy látott-hallott tanítást 30 éven át: egészen laikus, ha bemegy egy falusi iskolának 150 gyermeke közé. Már pedig a tanfelügyelők rendesen ilyen magas légkörben mozgó hivatalnokok. De tegyük fel, hogy ez a tanfelügyelő a 20— 30 éves tanítást falusi elemi iskolában végezte, még pedig önálló véleménnyel, határozott elvvel, saját tanítási módszerével. Elméletileg, gyakorlatilag kitűnő ember. — Annál roszabb. Az ilyen ember — nem is mondom, hogy az ilyennek valami vesszőparipája, vagy bogara van — de az ilyen ember, épen az ő jelessége miatt, zsarnok. Önmagát és saját elvét tartja üdvözítőnek. Aki nem az ő paripáján lovagol, az nem jó huszár. Sőt megtörténik, hogy Faluvégi Áron tanítónak is van önálló véleménye, kipróbált elve és saját tanítási módszere, mellyel nagyobb eredményt is elérhet, de a módszere nem egyezik a tanfelügyelőjével : a tanfelügyelő egész nyugodt lélekkel elkiáltja a közigazgatási bizottságban, hogy Faluvégi Áron : alig elégséges! s javaslatára, ugy lehet, a megyei bizottság segítségével is áthelyezik a kettős csárdai tanszékre, ha ugyan az összekocczanás után jöhető „engedetlenség" miatt egyebüvé nem. »Elégtelen/« hangzanék a közi|azgatási bizottságban s eltekintve az általános emberi gyöngeségektől, a boszuállástól. a hatalmi tultengéstől stb meg is tehetné egy ambicziózus, erélyes, fiatalos tanfelügyelő, hogy legalább is 30 százalékra elégtelent kiáltson a bizottságban, mert nem egyezik a tanítási mód az ő elvével s két hónap alatt sem tudta a tanitó megtanítani azt a néhány, 150 gyermeket irásra és olvasásra. A végveszedelemtől nem félhet az a 30 százalék tanítóság, mert a diplomát el nem veheti ilyenekért a miniszter sem, még a közigazgatási bizottság sem. De mégis rettegve gondolhat erre a nyilvános megszégyenítésre. S hogy ezt elkerülje, megmozgatja még a poklot is, segítségül hívja a legfeketébb ördögöt is. Hogyan mozgatja meg azt, s hogyan szövetkezik evvel ? Hát ugy, hogy ha tudna is valami érdemes dolgot csinálni, nem csinál. Virtualiter nem fog érni a munkája egy fabatkát sem. A lényegre nem fog ügyelni. Igyekszik kipuhatolni tanfelügyelőjének vesszőparipáját. Ennek a kedvére fog tenni mindent. Egész esztendőn át a látszatra, a csillogó külsőre, a kedves kegykeresésre fog dolgozni. Olyan az az iskolalátogatás, az a cenziálás, hogy hiábavaló ott minden komolyság : azon a napon kifordul a maga valóságából a tanuló is, a tanitó is, az egész iskola. Ez a nap tudvalevőleg a szorosan vett tanításra nézve teljesen elveszett; de ha a tanítónak is félnie kell az elégtelentől, akkor a megelőző félév, vagy egész év is elveszett az önérzetes, őszinte tanításra nézve. Csak erre az egy napra készülnek, ezért az egy napért történik minden, ami történik. Nem olyan s nem szabad olyannak lenni, de olyannak hiszi és képzeli a rettegő tanitó azt a vizsgálást, mint amilyen az inquisitio. Hát ez milyen ? Az inquisitio olyan, mint a hóhér. Hát ez milyen ? Ez olyan furcsa teremtés, hogy ennek nem kell a rendes ember. Neki csak gazemberek kellenek, mert ő mind uáron akasztani — akar. Az inquisitiot nem érdekli a nemes cselekedet; ő csak a rosza' kutatja, mert neki mindenképen ítélni, még pedig elitélni kell. A szepegő iskola szemében a censor nem azt vizsgálja, hogy mit tud a gyermek, hanem csak azt kutatja, hogy mit nem tud. Nem kell tehát szepegővé tenni a tanítót avval, hogy érdemsorozatot csináltassunk róla s nem kell inquisitorokká tenni a különben csak jámbor censor tanfelügyelőket avval, hogy érdemsorozatot csináltassunk velők a tsn tókról. Meg vagyok győződve, hogy az önérzetes tanítók, akik a közigazgatási gyűlésen ilyenformán kitűnőt nyernének, a tiszttársi becsület érdekében visszautasítanák ezt a gyerekesen hívságos kitüntetést. 'J, A tanitói hivatás komolysága megkívánja, hogy minden jó ízlés tiltakozzék az ilyen érdemsorozatnak a gondolata ellen is. Másodrendű diplomára nincs szükségük. Szerzett diplomájuknak s fontos munkájuknak megfelelő életmódot és főképen megfelelő megbecsültetést várnak, de sem kitüntető megalázást, sem megalázó kitüntetést nem.