Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-18 / 16. szám

2 MAGYAR PAIZS 1912 április 18. Egerszegi krőnika. Rovatvezető: Pnbi. „A zalaegerszegi szinpártoló egyesület." A múltkoriban »Tegyünk végre valamit« czímen egy kis neki keseredést eresztettem meg végtelenül kedves és tiszta városunk kulturális bátram aradottságán. A hátramaradás egyik jelentős fokmérőjének állítottam be szinpártoló egyesületünk hiányát és czikkem végén nem alaptalanul a főispán ur ö méltóságát aposztrofáltam, mint akinek egyénisége hivatott arra, hogy ezt a feltétlenül szükséges egyesületet életre támassza. És feltevésemben egy cseppet sem csalódtam. Már pár nap múlva együtt tanácskoztunk. Istenem, ha azok a tervek, melyeket ez az ideális és művészi lelkű kész ember felvetett, mind megvalósulnának, akkor még arra is büszkék lehetünk, hogy — egerszegiek vagyunk. Ezek a tervek pedig meg fognak valósulni! Nem a légvárak, hanem a reális számítás alapján, elárulva a legapróbb részletekig, de amelyeknek közlését egyelőre szigorúan megtiltotta. Az ö terveit akkor ismertette, mikor előadtam neki, hogy miként gondolom a szinpártoló egyesület megalakítását. Terveimet elfogadta, magáévá tette és meghatalmazott, hogy az ő nevében is, ha kell, szerezzem be a szükséges informacziókat, amelyek az előkészítéshez szükségesek. A körülmények és viszonyok helyes ismeretére vall, hogy a főispán javaslatára azzal váltunk el, miszerint egymás terveinek kivitelében kölcsö nősen segítjük egymást, olykép azonban, hogy miután minden most már egyesitett törekvéseink az egész társadalom együttes befogadására irányulnak, a kivitelre és a megszületésre a határozatot a város közönségének tartjuk fenn, nem szorítkozván a mi munkánk másra, mint egy feldolgozott anyagot adni a közönségnek, hogy azt megbírálva, módosítsa és saját j:>bb belátása szerint alkalmazza. Egyik megbízatásomban már eljártam. Több város szinpártoló egyesületeinek alapszabályait beszerezve, azokból a mi külön viszonyaink és körülményeink mérlegelésével egy alapszabály tervezetet készítettem, melyet nagyjában itt közlök. Bárki, akinek észrevétele van ellene, azt szóval vagy írásban megteheti. Ugyanis rövidesen az egész városnak a szin ügyek iránt érdeklődő közönsége a megalakulásra nézve meg lesz biva, ahol nem egy kiválasztott csoport, hanem az egész közönség beleszólásával lesznek az alapszabályok véglegesen megállapítva. És még egyet! A székesfehérvéri (Szalkay) színtársulatánál nagyobb színtársulat direktora kijelentette, hogy az esetben, ha Zalaegerszegen a szinpártoló egyesület — számottevő tagszámmal — megalakul, kész városunkba jönni és itt külön e czélra épített alkalmi arénában tartani meg előadásait. * A zalaegerszegi szinpártoló egyesület alapszabályai: 1. Az egyesület cime. 2. Az egyesület pecsétje. 3. Az egyesület czélja: Egerszeg város szinpártoló közönségének egyesítése a színművészet támogatása és emelése végett. 4. Az egyesület tagjai . . . lehet minden fedhetlen jellemű egyén, ki a szini előadások iránt érdeklődik és a beiratási dijat maximum 1 K-át, azonkívül a havi tagsági dij t, még pedig I. oszt. tagdijat 2 K 50 f, — II. oszt. tagdijat 2 koronát (ezen összeget különben számítás által lehet változtatni) havonként az egyesület pénztárába rendesen befizeti. A tagsági dijak ellenében megfelelő számú bérletjegyek elnyerésére a tagok jogot nyernek. A családban előforduló halál esetén az illető évi tagdija a következő évre leszá mittatik és akkor a fizetés egy évre fölfüggesztetik, módjában állván akkor is a tagnak másra átruházni a jogát. 5. Az egyesületi tagság megszűnik : a) a tag halála, b) elköltözés esetén, c) ha a tag a terminus lejárta előtt 3 hónappal kilépési szándékát az elnöknek bejelenti, d) ha a terminus folyama alatt kilépési szándékát alapos okkal igazolja. A bejelentés elfogadásáról vagy elutasításáról a választmány határoz. 6. A befizetett tagsági dijak visszafizettetnek az 5. a) és b) esetekben mindig, az 5. d) eset ben is akkor, ha a választmány a kilépést elfogadja. 7. Az egyesület ügyeit intézi a) a közgyűlés, b) a választmány, c) a tisztikar. 8. A közgyüléson részt vehet minden egyesületi tag, indítványozási és szavazati joggal . . . A kérdést szavazásra az elnök teszi fel ... 5 tag iiásbeli kérésére az elnök köteles elrendelni a titkos szavazást ... Az elnök a választmány vagy 10 tagnak a tárgy megnevezését s a közgyűlés szükségességének rövid indokolását tartalmazó Írásbeli kívánatára, annyiszor amenuyiszer — rendkívüli közgyűlést köteles nyolc nap alatt összehívni. 9. A közgyűlés választja az elnököt, alelnököt, titkárt, pénztárost, 3 számvizsgálót és 25 választmányi tagot 3 évre . . . végül felülvizsgálja, elintézi, dönt és határoz az egyesület adminisztratív ügyein (ezek olyan alapszabály sablonok, azért nem sorolom fel őket külön-külön). 10. Az elnök képviseli az egyesületet, összehívja az üléseket és azokon elnököl, 25 koronáig utalványoz, szavazatok egyenlősége esetén dönt és o állapítja meg sorshúzás utján a választmányi ülésen az egyes tagok színházi ülő helyeit, melyeket az illei ők kölcsönös megegyezéssel kicserélhetnek. 11. A titkár intézi a bizalmas és személyes ügyeket, amelyek netán az egyesület és a színtársulat között felmerülnek. A darabok megválasztása tekintetében a színigazgatóval történt tárgyalás után a választmánynak javaslatot tesz. Az előadások alkalmával az egyesület tagjai részéről felmerülő sérelmeket elintézi. A gyűlésekről rendszeres jegyzökönyveket vezet és minden írásbeli munkát végez. 12. A pénztáros a tagsági és egyéb dijakat nyugtitvány ellenében beszedi ... A befolyt tagsági dijakat tartozik a választmány által meghatározott pénzintézetben betéti könyvecskére kamatozás végett elhelyezni. 13. A választmányt az elnök, a szükséghez képest vagy 2 választmányi tagnak írásbeli kívánatára 5 nap alatt összehívni köteles. Határozatképességéhez az elnökön kivül a választmány 5 tagjának jelenléte szükséges. Határozatképtelenség esetén az elnök 3 nap alatt uj gyűlést hív össze, mely a meg nem tartott gyűlés tárgysorozatára nézve minden esetben határozatképes. A választmánynak minden egyes határozata 15 napon belül a közgyűléshez felebbezhető. 14. A választmány az adminisztratív ügyeken kivül — felhatalmazza az elnököt vagy megbízottját a színtársulatokkal való tárgyalásra — és az előadásra kerülő színdarabok műsorát az illető színigazgatóval részben vagy egészben megállapítják. 15. Ugy a közgyűlés, mint a választmányi ülés összehívásáról a tagok körív kibocsájtásávat legalább 3 nappal előbb értesitendők. 16. Az egyesület 3 3 éves időszakokra alakul. 17. és a többi szakaszok az egyesület feloszlásáról és a kormány felügyeleti jogáról intézkednek. Ezeken kivül még azt is elárulhatom, hogy a leendő színigazgatóval még aziránt is lehet tárgyalásokba bocsájtkozni, miszerint az egyesület tagjai a rendes napi jegyekhez legalább 10°/o engedményt élvezhessenek. Tavasszal. Poéták dalolják, de minden alkalommal mutogatja az élet azt az igazságot, hogy mikor a klorofil megfesti a fát, kupattantja rügyét, és fiatal leánykorukban maguk is de szívesen várták a kapuban néha órákon át is, a szivük választott kedvesét. Ugy mult ki ez a nem régen még nótáskedvü, muzsikás, kaczagó szívviszony a Borcsa meg a Gábor szivéből, mint amikor egy zsenge virágra durva csizmás lábbal rátaposnak s az menten megtörik Még az Isten éltető napja sem tud többé életet lehelni bele. Aztán lassankint rájöttek a vén asszonyok arra, hogy, ha már elválasztották a két szerelmest egymástól, hát a Borcsa leányuak más legényt kell szerezni. Azt az ö asszonyi érzékük is megsúgta nekik, hogy nem jó a sziv tüzével játszani. Ha már egyszer fölébresztik egy érett leánynak szivében a szerelmi vágyakozást és aztán a maga választottjától elhidegitik, hát akkor a leány szerelmének virágát egy másik legény odaadásával kell pótolni. Azért pedig, hogy a leány szivében megölték az első szerelme bimbózó virágait, ezek a kiégett lelkű, gyehenna asszonyok nem éreztek semmi megbánást. II. Molnár Gábor nem sokáig bánkódott a kikosarazásáért. Tudta, hogy kap még más leányt is a faluban feleségnek, hiszen nem volt neki rosz hiie odahaza sem, másutt sem, soha. Nem sokáig kellett keresnie a hajadonok között, mig rátalált a szépséges Szabó Julisra, akinek a viruló kívánatosságán az sem rontott semmit, hogy szegény volt. Úgyszólván a rajta lévőn kivül egyebe sem volt. Éppen ilyen hajadont keresett most magának Molnár Gábor, mert az okos fejével ugy gondokozott, hogy a szegény sorsú Julis nem lesz válogatós és a rokonsága sem fogja ellenezni a vele való házasságot. A töldmives embereknek faluhelyeu nincs sok idejük a tervezgetésekre. Meg aztán kedvük sincs. A házasság ügye ott, ahol mindenki ismeri egymást, nem olyan fontoskodo és bonyolult, hogy csak hosszas udvarlások, a szülök lassú előkészítése, a rokoaság meghallgatása és aztán a vagyonjogi igények meglátolgatása után állapodnak meg egy frigykötésben. Ezért Molnár Gábor sem várt sokáig, hanem egy vasárnapon ünneplőbe öltözve, elment a templomba, ahol a nagy miséken Szabó Julis is mindig ott volt. Az istentisztelet után együtt jöttek ki a templomból. Aztán a falu egyetlen utc'.áján sokáig föl alá sétálva, Gábor megmondta a leánynak, hogy szereti, hogy már ki is választotta öt feleségnek, hát, ha csak valami nagy ellenszenvet nem érez iránta a leány, ugy legyen a felesége. Szabó Julist a váratlan vallomás ugy érte, mint tikkasztó nyári időben künn a mezon dolgozó embert a hirtelen jövő zivatar. Egészen felüdítette. De azért a szive nagyon erő en dobogott s mert a legény mindig nyájas, szép szóval volt iránta, amióta csak ismerték egymást, hát a leány egy kevés hallgató pirulkodás után kijelentette neki, hogy szívesen lesz a felesége. Meg aztán tetszett is Julisnak Molnár Gábor már régóta, mert csinos legény volt, kiszolgált katona, még éppen huszár. És amikor a katona legény egy húsvéti ünnepen első szabadságára jött haza, hát akkor, azon a nagy mulatságon, a kocsma udvarán, öt minden lány közül elsőnek tánczoltatta meg Gábor. És aztán is még többször. Ezeket az emlékeket pedig faluhelyen a leányok nem szokták ugy egyhamar elfelejteni, mint a városiak. Meg a Julis is jól megfigyelhette a faluban, hogy Gábor nem futkos minden szoknya után. Faluhelyeken pedig a leányoknak, a nősülni készülő legényekben ez a tulajdonság tetszik a leginkább. Még az napon délben el is ment Molnár Gábor a Julis szüleihez s ugy egyszerű módon megkérte tőlük is a lányuk kezét, amibe a szülők szívesen beleegyeztek. Aztán ettől fogva minden napon együtt lehetett őket látni és napról napra mind nagyobb örömmel készültek mind a ketten a lakodalmukra. III. A Bánkyék portáján lassan egész beteges csöndesség ülepedett meg. A komaasszonyok már csak ritkábban gyűltek ott össze esténkint, mert hiszen a boszorkány művüket már befejezték, a Borcsát végképen elszakították Molnártól. A többivel aztán nem törődtek. X leányt egyedül magára hagyták s ez esténkint, amikor a muskátlis, pelargoniás szobájában egyedül maradt s az apja is elpihent már, ő ráborult két karjával az asztalra és bizony sok keserves könnyet ejtett az elveszett boldogsága után. Mert amint lassan elmaradtak onnan a vén asszonyok, ő maga sem vette észre eleinte, most megint mind többet kezdett foglalkozni az emlékezetében Molnár Gáborral. Ott élt a faluban közöttük Szárnyas István legényember is. Ez a Szárnyas, a szélcsap természetével, már sok leánynak tette a szépet, de komoly házasodás czéljából még eggyel sem foglalkozott. Ezt a legényt akarták Bánky kisbiró komaasszonyai üsszeboronálni Borcsával, bár tudták, hogy a legény mulatós, a dolgaiban hanyag és hogy éjszakánkint sokat kóborol a kerítések mögött idegen házak táján, a más felesége után. Össze is hozták egyszer-kétszer Borcsával. De leány mihamar kijelentette az apjának, hogy neki se testének se lelkének nem kell Szárnyas Pista. Az apja hát nem szólt többé neki róla egy szót sem.