Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-11-02 / 44. szám

Xtl. év M9g, 1311, november 2 44. Siáöría íJiü

ri.-etési 4r : !>

:.ry érfít í ker 04 f fél STT« 2 sor 04 f &4gy«írs 1 kor 04 f SgJM «zán Stlér. Hirdatissk di.j* megegyezés szerint. Nyiltt.'r s-K* 1 kor Szerkesztős^ kiadóíaíi.. Wlasics atcsa 8. 1 ke^ti JE3Iox**váb-bIb- Lajos Mnanltatársals ( LENGTÉL FBRBNCa = 1 B O IR B IÉ Y GTÖHG 2" lap aidonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE a fl Az alsófehérmegyei őrményszékes falut olahgyürü fogja körül. Gyűrű, amely veszettül hasonlít a középkornak egyik kinzó szerszámához : a kalodáboz. A kalodaban csak ideig óráig tartották fogva a gonosztevőt, erkölcsrontót. Ez a gyürü pedig állandóan szorítja annak a színmagyar népnek a nyakát. Fojtogatja. Kínozza azért, mert abban a szennyes oláh tengerben is magyar maradt. Hűséggé! ápolja őseinek birján a virágot. Szeretettel karolja át az apái által ültetett fákat. Az oláh aradat mar a szentélynek küszöbét nyaldossa. A magyar családoknak zsenge hajtásait fonnyasztja el, mint a korai dér az ősznek vir ágait. Eloláhositja a gyermekeket. E'tudjuk-e képzelni azt a szívfájdalmat, ami az örmény szék esi magyar anyának a szivét mardossa akkor, mikor tehetetlenül kell tűrnie vérmagzatának elidegenülését ? Mit érez akkor a magyar anya, mikor gyermeke az egy i.sfenséghez idegen nyelven fühás kodik ? Szivet tépő érzet ez. Nem érti meg gyermekének giigyögését. Altató dalára nem hallgat a gyermek. Tündér mtséjö pusztában hangzó szó marad . . . Ideg* n kuitura nyom bélyeget a gyermek lelke) e . . . Ki az. akit meg nem rendit fajunknak ez a (i'Cstelen pusztuía^a ? Ki az, aki n m nyuj t segitő kezet a fuldoklónak? Az nem magyar. Azt sem a fajszeretet, sem érzelmi kapocs nem köti a magyarsághoz. Örményszékesei! az oláh csorda az 1848-ik évben lerombolta a magyar kulturának erős várát: a reformárus templomot. Vandalizmusa utat nyitott a magjarság megfojtásához. Ahol magyar szó hangzott, ott most a móczoknak gaidolását adja vissza az echo. Nehéz almából, halálos dermedtségéből most ébredt fel Őrméaysaékesnek népe. Dávid Pál lelkész és Szaiántzy Jenő gondnok a következő kérelemmel adják tudtul az ébredést: „Kegyes Jól tevőnk! „őrményszékes !" — E név élö panasz. Az erdélyi magyarság pusztulásáról beszél. Népes magyar egyház hatvan év előtt; — és ma : a magyarság jeltelen sirja. Népe, a vele lakó testvérkéz fegyvere alatt, elhullott, ellene támadt testvértől üldözve szétszóródó®; a megmaradt kicsiny részt elboritással fenyegeti a környező oláhság tengere. Itt mindeu lű magyar porból nőtt, itt minden virágot magyar könny öntözött: és nyelvünket mégis alig értik már! Mégis 1848 ban felégetett templomunkat vagyonilag elszegényedve, számbelileg megfogyva saját erőnkből felépíteni nem tudjuk. Azért kérő szóval fordulunk a magyar társadalomhoz. Segítsetek, mert elveszünk! Hatvan évi halálhoz hasonló álomból ébredtünk, c?ak az isteni gondviselés firzött meg, bogy éiünk. Segítsetek, mert elveszünk: erőnk gyenge! Segélyfilléreiteket juttassátok el e gyüjtöivvel együtt gondnoki hivatalunkhoz. Hadd legyen e kis egyház is beszédes tanuja, hogy megfogyva bár, de mégis élünk, élni akarunk és — élni tudunk! Őrményszékes, (u. p. Ladamos, Alsófehér m.) 1911' Dávid Pál lelkész, Szalántzy Jenő gondnok." Bartha Miklós visszatér közéok! (A Bartha-szoborpályázat döntése.)^ Irta: Enyedy Barnabás. Messze Keleten, a regényes Kaukázus vidékBek egy festői hátterű ösi várában, amerre az égen az Attiila-utód kemény szkittya fajú Csabaivadékoknak ezüsttehéren csilloi ó »Hadak utja« látszik összeölelkezni a tőiddel, — török monda szerint, — él egy Magiár nevü család! A család eredete az ó korba nyúlik vissza s az emiitett monda szerint akkor telepedett meg ott, amikor a rokon magyar nép, a mai Turkesztánia földjéről, nyugati Tibet tájékáról, elindult Etelköz felé, jobb hazát keresni. Amikor a honkeresö ősi inagyaiok bátor vándorlásukban a Kaukázus tövébe érkeztek, a kopjás daliákat vezető vezérek olt tanácskozásra megállottak. Nagy tüzet gyújtottak a csillagos ég alatt (az ósi Magyaroknak ez a tüzimádása egyik legmarkánsabb vonása a keleti népek szines gondolat-életének és ideális természetimádásuknak, amellyel az f) költészetükben ma is sűrűen találkozunk!) és letelepedének körülötte a kacagányaikra, hogy az otthon, az ösi hazában maradt véieikröl gondoskodjanak! (Milyen szép léleklulajdonsága veit ez az elődeinknek, hogy a velük nem mehetett agg férfiakról, nőkről és gyermekekről, általiban az elmaradottakról még idegenben is gonieskodtak. Ugy gondolom, ez volt a magyar Magánjog és örökösödési jog alapvetése.) Ebben » tanácskozásban pedig azt határozták, hogy olt a Kaukázusban hagyják örszemuek egyik vezérüket. a mondában szereplő Magiárt, hogy tartsa feun közöttük az érintkezést, az elvándoroltak és a hátramaradottak között. És ha utáDuk, az olthonmaradottak közül mások is útra kelnének, hogy megkeressék az uj hazát kereső véreiket, hát ez az őrszemül olt hagyott népes családu vezér — mutassa meg nekik az utat — Lebédia felé! Ez a ma is élő török monda jutott eszembe, amikor ma a budapesii Bartha-szoborpályázat vernisszázsán visszatérni látom közénk a lángoló érzésű legnagyobb magyar publiczistának megelevenedett alakját. Bartha Miklós, a haló porában is tovább élő székely nagyunk, maga is a Gondviseléstől ide küldött ilyen magyar őrszem volt a szkittyautód székelyeknek és a Királyhágón innen élő Arpádivadéku magyaroknak, minekünk, a fajérzületi és közös közművelődési törekvéseinknek kapcsolatában. ó volt a Kaukázusban őrszemül hátrahagyott Magiár-vezéroek egy késői inkarnátusa, aki azon bau már sokkal nehezebb apostoli szerep munkálkodására küldetett ide közénk. Az Erdélyben pusztuló székelység józanaihoz szóló eleven intelem volt az ő küldetésszerü -élete, hogy a mind nagyobb erőre kapó románság ós szászság fajéleti és gazdasági szolidaritásának erősödése közepett és a megindult amerikai kivándorlás között se veszítse el az enerzsiáját, a csüggedés sohase vegyen erőt rajta, mert ez — méltatlan Eszköit. kér, segélyért kiállt, az örményszékesi magyarság. A magyarkulturának leghatha| tósabb fegyverét, legerősebb várát: templomát akarja felépíteni! Templom! Ehez a névhez kapcsolódik az örményszékesieknek erős hite, fenmaradásuknak édes reménysége. Nem szabad magukra hagyni Őket, mert akkor egy darab magyar föld válik idegenné. Mert akkor szégyen folt esnék a magyar fajszeretet tisztaságán. Mert akkor még a reménységük is porba dőlne, s a magyarság nem találna egyetlen homokszemet sem, amelyre a kuitura épületének alapit elhelyezhetné. Kiáltó panaszukat, fajukhoz való r&gaszkodasulinak meleg, kérő hangját meg kell szívlelni. Akár ezer, akár egy kilométer választja el tőle a magyart, ott keli lennie, oda kell mennie, mert mentésről van szó. Látom azt, és érzem, hogy vérforraló, tüzes érzés szalad át a sziveken. Ez megteremti az őrményszékesieknek a megváltó kultúrát. Ku'túrát, amely ízig-vérig magyar. Kulturát, amely porrá zúzza azt a törvénytelen módon létrejött korcsszü'öttet, amit a magyar nemzet vesztére oláh műveltségnek hívnak. Kulturát, amely diadalmasan szakítja ketté azt a kalodát, s erős várát képezi a magyarságnak . . . Lengyel Ferencz. 1 .olna a mi ezer pusztító vihart megélt, túlélt í

aÍ pszichénk tekintélyéhez, amelynek egyre mind több megértője és tisztelője akad a nemzetek társaságában, aholcsak megismerik, a mi szabadság rajongásunkat, a mi függetlenséghez való ragaszkodásunkat és az egész népegyetem javára szolgáló közművelődési törekvéseinket. Bartha Miklós már ebben az uj magyar érában élt, már az uj, modern Magyarország kialakulásának munkása volt. Tehát a ma élö magyar nemzedék törekvéseinek volt eleven utmutatója. A mi érzéseinket vallotta a magáénak, a mi gondolatainkkal foglalkozott, azokkal, am^yek a mai magyar közélet vezető gondolatait is teszik. A mai magyar nemzedék vérkeringése melegítette az ő sokakért érző szivét is, de a hazaszeretet érzéséből megszámlálhatatlan sok fiatal kortársának szivébe lopott b^'é érzéseket a forró hevülettel megirt ós elmondott tanításaival. A sok tisztelője között én még magam is hallhattam az ő gyújtó szavú buzdításait a „Magyarország" szerkesztőségében, a székelyek budapesti asztaltírsaságában és a képviselőházban. Ö a mai magyar függetlenségi érzelmű társadalmunknak volt a vezéregyénisége, közülünk való, akiit az öregedő vezérünknek szívből jövő intelmeiben apáink, nagyapáink tanításainak megelevenedését láttuk. Ezt az uj magyar típust, a szabadságharc leveretése után a szive vérzését visszaszorító, a szenvedésekben megerősödött lelkű és a jövö Magyarország politikai és gazdasági reneszánszát elősegíteni törekvő, dolgozó (és nem léhán he-