Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-03-23 / 12. szám

2 MAGYAR PAIZS 1911. márczius 23. Pesti levél! Beszélgetés Dr. Flóris Áronnal a „Mitép lehetünk hossMu életűek" sxerzőjével. Ügy a Magyarországban mint a „Magyar Pajzsában mindig érdekkel olvastam minden egyes betűjét az „Egy orvosnak". Most egy kolozvári lapban a „Zöcskoles es Makrobiotika" írója leleplezi az „Egy orvos" neve alatt rejtőző Dr. Flóris Áront, aki 15 évvel ezelőtt tanárom volt. Felkerestem. Bemutatkoztam, mire kimért udvariassággal kérdé, hogy mint volt tanítványa, vagy mint beteg, vagy pediglen mint újságíró jöttöm hozzá. Láttam velem szemben való begoinboltságát, kértem, hogy fogadjon először mint tanár tanítványát, azután mint orvos betegjét s végül mint író riportert Szemügyre vett nagyon. Zárkózottsága tájt, feltettem magamban, cselhez folyamodom. Érdeklődtem könyve megjelenése iránt, midőn annak két előkelő "lelkes barátját tudtam meg az „Egy orvostól" kik nékem is jóakaróim, kiktől még uavanaznap ajánló levelet kértem számomra. ' Pár nap múlva újból felkerestem az „Egy orvost", aki most már bizalmával is részben kitüntetett a két levél hatása alatt, uem lévén elöltem tovább már zárkozett azon feltevésben, ho*, nem leszek nevének a nyilvánosság előtt hirdetője, mert ezt szerénysége tiltja.*) Megvizsgált. Egy-két perci s tisztába volt bajommal, — igaz, hogy én már régebben. — DJ mondhatom oly kellemes, egyszerű könynyen érthető igazi magyarsággal párosult lelkesedéssel tudott meggyőzni, hogy kigyógyulhatok mé.-, hogy én aki egy teljes éve nehéz beteg vagyok, kezdtem igazán remélni. Másnap este a gyógyzöcskölés kezdetét vette. Mikor ezt még csak teóriából ismertem, feltettem magamban, megpróbálom. Egyiknek ez, másiknak az használ. Midőn fölém hajolva az általa összeállított kenöcscsel bekente egész testemet, tudom korüli óvatos dörzsölés után testem többi részét ugy megzöcskölte, hogy ettől nem a gyógyulás édes reménye, hanem petyhüdt testem elhallgatott fajd lmai közepette félig élettoleuül egyedüli óhajom volt, ezen tulradikális és nem minden napos gyógyzöcskölésból mielőbb szabadulva utoljára láthatni még családomat. Gyorsan felöltözködve távoztam. Csoda történt. Fáradt voltam nagyon, de a zőcskölés előtti heves köhögésem csaknem egészen megszűnt. Elaludtam. Beggel szokatlanul későn ébredtem, kevés köhögés után dolgom u'án láttam ; estére már gondolkodóba estem, hogy ne próbáljak-e egy uiabbi gyógyzöcskölést? . . . Végre is az „Egy orvos"-nál voltam. Kis várakozás után a tegnapi gyógyzöcskölés folytatódott, nem kii meglepetésemre négy kézre. T. J. megjelen az „Egy orvos" inasa egy 20 éve.-, csontos legény személyében, a ki nagy szakav íotuággal karjaimat, lábaimat, míg testem nek beteges részét az „Egy orvos" sajátke/.üleg munkálta meg. Teljes órát tartott. Fáradt kimerüit voltam nagyon. Másnap újból hosszú alvás után szinte ruganyosan ébredtem. (Folytatása következik.) 0. I. *) Becombolteágát az „Egy o vos" azzal magyarázta, hogy nincs hét, hogy revorver riporter lovagok akár orvostanhallgató akár beteg leple alatt az altalánosan iid Tösnek vélt rec/.eptjét, gyógyszereit, vagy gyógynövényeit valamint a gyógyeszközök és gyógymóduk felöl való »éxeteit, faggatásukkal kicsikarni ne akarnák, hogy mint revolver lovagok csatlósai megbízóiknak szolgilatot tehessenek. A néptanító kisgazda. Hazánkban a néptanítónak sokoldalúnak kell lenni. Nagyon sokfélében minta-embernek. Azonkívül, hogy az iskolai szoros népoktatásban el kell érni a külföld színvonalát, meglehetős szónoknak, előadónak, háziiparosnak, szőllésznek, borásznak, méhésznek, kertésznek és mezőgazdának keli lenni. De nem elég, hogy sablonos féligmeddig tudással bírjon; hanem utmutatónak, vezérnek kell a maga népe között lenni. Sokat, nagyon sokat várnak ma a néptanítótól. És joggal. •Senki a uépéletet, a nép gondolkodást, foglalkozási módját, ugy nem ismeri. Senki a nép rossz szokásait, bibás módszerét* nem orvosolhatja jobban, mint a tanitó. Különösen a falun működő tanítóra háramlik sok e tekintetben. Falun a nép szóllőtermelésböl, vagy mezőgazdálkodásból él. Uj ismereteket, uj gazdálkodási módot nem sajátíthat el. Ezért kell lenni egy embernek legalább akitől tanulnak, akitől tanulhatnak. Ismeretes a Közművelődési Tanácsnak e téren kifejtett buzgólkodása Felolvasásokat, előadásokat tartat a tanítókkal. Ismeretterjesztő „Felolvasá sok"-at adott ki a tanítók használatára, a czél sikeresebb elérésére. Ezen felolvasások, különösen, ha némi ünnepélyes tormában tartják, nagyon sokat használnak. Őrömmel tölti a nép idejét az iskolában, ahol szép és tartalmára tanulságos előadást hall, szavalásokat s a dalárda (ahol van) által előadott ének- darabokat élvez. Ismeretköre bővül, tudás' vágya fokozódik; finomabb, a jóra s szépre fogéj konyább lesz. Igen ám! De a nép nagy politikus is ám ' Nem elég, eléggé beszélni . . . beszélni . . . Tenni, kell. Példát is kell látni, (nem moziban) Példát i mutatni! „Leczke oktat, példa vonz". „Beszélni | fekve is lehet". Igaz ez .-(érem ! Hiny és hány esetet tudnék felsorolni arra, hogy a tanitó példaadása révén mennyi anyagi jólét áradna egy egy faluban és mennyi bajban lenne a példa—segitö és mennyi kárnak venué j elejét. Egyet említek. Ha a tanító pél Iáját követnék, ' vagyis, ha a tanitó mutathatna példát a vármeI gyénkben szinte kiirthatatlannak, megakadályozhatatlannak látszó száj- és körömfájás elleni véde' kezésben, az óvó-intézkedések keresztülvitelének I módjában, izony csak más állapot volna már. De már megkerültem a forró kását. Itt vagyok, ! igen. Majd miudeQ tanítónak vau földié fizetésképen. Itt van ne, gazdálkodjál! A föld meg van hozzá. Igen ám, de a földhöz, a gazdálkodáshoz felszerelés, állatállomány és befektetés kell. Hol vegye azt a szegény tanító? Pedig hiába prédikál vizet, ha bort iszik még a pap is! Ijae, a tenyészszállat kiosztások. Óriási öszszeget szavazott meg a képviselőház erre a czélra. Bizony első sorbau a gazdálkodó tanítóság volna hivatva e segélyben részesülni! Kívánnak a tanítótól mindent a világon. De bizony, akkor, amikor a tanítónak terménybeli járandósága annyira fel van becsülve, hogy azt a jövedelmet csak a legjobban felszerelt belterjes gazdálkodás mellett adja meg, akkor nem volna szabad a tanítóról, — arról — akitől, annyit várnak — megfeledkezni. Nem tudhat az a tanító minta-gazda lenni a j ' , maga erejéből. Hi>z 99°/o a a fizetéséből, abból a kis fizetéséből meg egy tehénre valót sem rakhat össze. Igen; ha a tanítótól annyi testet- lelket-ölő dolgot kívánnak, akkor ehhez a segélynyújtást is meg kpll adni. Az állam sok mintagazdaságot létesít; 10., 20., 40. és 100 holdas mintagazdaságot. Nem volna-e czélszerübb a tanítói birtokokon ilvenf létesíteni. Mindezeket pedig nem egy embernek kellene propagálni, hanem magának a kormánynak. Sajnos dolog, hogy akkor amikor a tanítóság javára lehetne tenni, akkor a tanítónak barátja nincs. Mily szép lenne az. ha minden községben az arra hivatásos tanitó gazdának s épen, szakszerűen, a modern gazdálkodási elvek szerint kelt birtoka, mintagazdasága volna. Akkor lenne az előadásoknak, felolvasásoknak igazi értékük, ha az előadók tiszta praeczedens példákra hivatkozva, megszívlelésre, követésre buzdítanák a népet. Elég szép ugyan, hogy szöllöojtványok, g\ümöksfák kiadásában előnybe helyezik a tanítót. Lehetne ezt, a tenyészállat-kiosztásban is gyakorolni ép ugy. Közvetlen példákat látunk a példa hatására és óriási horderején. P. o. Véged községben a Pozsogár Gyula, Zalakoppányban a Békefi Elek példája mivé fejlesztette a népet I Miut mondám,n a épnél, a beszéd szó fia. Bár az előadások, felolvasások nagyon sokat érnek, de akárhány tanfolyamra megyen is az a néptanító. a czél még sem lesz elérve, míg a maga szőllőjóben, a maga kis gazdaságában nem mutathat példát. Állami segítség kell a néptanítók gazdaságához, s ha mindenre a tanitó a médium, erre bizony a legjobb lesz! Ez szerez a tanítónak tekintélyt, munkakedvet s a népnek bizalmas tanácsadót. Igy lehet a tanitó igazi néptanító a szó legszorosabb értelmében. A gazdálkodásról összeirt óriási nagyszámú, könyv nem sokat segít. Azokkal a X.-ik évezredben érjük el, p. o. Svájcz kultur gazdálkodását. A magyar tanítóság eddig is megmutatta, hogy mit tud tenni s ha kellő támogatásban részesül, meg fogja mutatni, hogy országos érdekű harezokban elől lesz mindenkor! Békefi László, •t igazgató-tanító Heti hirek Április elsején uj évnegyede lesz a »Magyar '* Paizsnaka, 1 korona előfizetéssel. Uj előfizetése• ket kérünk, s kérjük a régiek megújítását. — 5 Egyúttal szíveskedjenek elküldeni az illetők a hátj ralékokat is, hogy a lapot akadálytalanul küldi hess ük. Gyűjtsünk a Csány szoborra! A főgimnáziumi diákságnak márczius 15. i ünnepélyének gyűlt összegéből Zala; egerszeg 20 K Mai gyűjtésünk összesen . 20 K — f. Hozzáadva a múltkori (28048 K 68 t) összeghez a Magyar Paizs gyűjtése máig 28068 K 68 öli. Szoöorsorsjegyek. A szabadságbáion jel! zett sorshúzást akadalyok miatt el kellett , halasztani, f. évi május 14-re. Tudvalevőleg harooi szobormintát sorsol ki a bizottság A 1 meghívók mellett két két sorsjegyet kiküldött a bizottság a vidéken lakó urakhoz is. Egyj egy j

p£.v ára 50 fillér. Igen kéri a bizottj ság azokat az urakat, szíveskedjenek, vagy a két jegy árát, az 1 koronát, vagy pedig a két jegyet elküldeni Zalaegerszegre, a szobor\ bizottsághoz, mert e nélkül igen bajos lenne az elszámolás. Gróí Batlhyany Pál ajandaka. Népszerű képvíS selönk a márczius 15. nemzeti ünnepet körünk! ben töltötte, mindenik ünnepélyen megjelent; ; ott volt titkárjával együtt a gimnáziumi ifjúság j ünnepélyén is, melynek gazdag műsorát érdekj lódésse

1 utolsó részletekig végig hallgatta s elismeréssel uyillatkozott a szereplő ifjak tehetségéről. AZ előadó ifjak között különösen kitűnt Tóth Jázsef nevű Vili. osztályú tanuló, aki ügyesen szerkesztett emlékbeszédét adta elő olyan jó hatással, hogy Gróf Batthyány Pál képviselő megajúadékozta egy 20 koronás arannyal a tehetségesdiákot. Egy szegény diáknak éppen jól esik egy 20 korjn.is arany, de még negvobb az erkölesi érték, hogy nemzeti történelmünk aranykorsaa- j kának jellemzéséért és szeretetéert nyeri ezt a jutalmat, bizony buzditólag hat máskorra is, a másokra is. A megyei isten. Szegény néhai Záborszki Jóskabarátommal együtt valáuk elnökei a szijtén néhai Társaskörnek. Azalatt mindig megünnepeltük már-c/.ius 15-két. Egyszer beteg voltam s a megnyit* félét Jóska tartotta. Jó gyerek vol' ós lelkes gyerek volt, kenyérkeresetért a megyei hivatalban log-lalatoskodott. A márcziusi ünnepeken való elnöki megnyitójában ilyenféle mondat jött a ssájára: JL magyarnak jogát a mennyei isíon sérti vitathatja, el; d i egv kis hangcsuszámtóssal ez igy hang-zott: « megyéi is. m is mellettünk van. Akkormég jelen volt as ilyen ünnepélyeken az alispán is, Csertán Károly, s jólesől&g jegyezte meg, hogy Záborszky derék tisztviselő, hú/, a megyéhez, istent is megyeinek tartja. Miben változott azóta _ a tisztviselők nézete? Márczius 14 éu megyei közigazgatási gyűlés volt, szó volt itt egy tanítóról, aki megsértett két ^nnhert. Eg\ik bizottsági tag szerint (az újságok írják, hogy az Csertán Károly volt _ volna) a tanító csak egyik sértésért hibás és büntetendő, mert egy tiszviseföt (nem tudom kit, hihetőleg megyei tiszviselőt) sertett meg; de a másik sértéséért nem hibás és nem büntetendő, mert csak egy újságírót sértett meg. — Nagy különbség ez! Még kivált, ha az újságíró mellett_ az a másik megsértett ur megyei tisztviselő, mert akkor ez legkevesebb: mennyei fölség. Tévedés i volt a Záborszky Jóska elszólása, hogy megyeinek mondá az úristent; de egészen természet** dolog az, hogy a megyei tisztviselők, sőt a többi fejér rabszolgák is valóságos mennyei felségek — az újságíró mellett. Millyen lehet akkor közöttök a