Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-03-16 / 11. szám

1 MAGYAR P A IZ S 1911. márczius 16 nanszirozöja, tizenkétmillió márkáért megvette és Wertheim szekrényébe záratta a világhírű Owensféle szabadalmat,, csak azért, hogy az üvegeket ne gyárthassák felénél is olcsóbb áron. Ausztria j és á küllőid a legmesszebbmenő refakcziát biz- i tositja saját ásványvizének. Nem fonák helyzet e az, hogy nálunk, hol annyi kitűnő ásványvíz van, a vendéglőkben szinte erőltetik az idegen ásványvizeket. Ezen az állapoton segíteni kell. Az államnak is elsőrendű érdeke, hogy a magyar ásványvíz, amely a szegény nép széles rétegeinek nyújt megélhetést, elfoglalja az őt megillető helyet. Különösen ton- ; tos ez a kérdés Erdélyre nézve, ahol a széke- j lyek felsegitésére ezzel nagyban elő lehetne mozdítani. Kéri a vendéglősöket, kávéháztulajdonoso- j kat, kereskedőket, az orvosi kart, hogy pnsztit- : sák ki a sok idegen ásványvizet, mikor jó magyar áruval is helyettesithetik, A kereskedelmi minisztert pedig arra kéri, hogy ahol szerződésileg kiköthető, tegye kötelezővé a magyar ásványvíz árusítását. (Helyeslés a baloldalon.) A következő interpellácziót nyújtja be : 1. Van e tudomása a miniszter urnák arról, hogy a m. kir. államvasutak vonataiba kapcsolt étkező kocsikban magyar ásványforrásvizet egyáltalán nem árusítanak ? 2. Ha igen, szándákozik-e intézkedni aziránt, hogv a m. kir. államvasutak rendelkezése alá tartozó helyiségekben (vasúti vendéglök, az államvasutak vonataiba kapcsolt étkező kocsik) kizárélag magyar ásványvizeket árusítsanak ? (Élénk heheslés és taps a Ház minden oldalán. Szónokét sokan üdvözlik.) Szobor aVatás.*) Irt» : Hanthc Emil. A generális hazaérkeiett Kitüntetések árja közepett. A Lipót-rend és a vaskorona S külföldi rendek büszke csillaga Mellén ragyogtak, gőgösen hirdetve, Hogy rásugárzott a császár kegyelme. A császár, a jóságos öreg ur, Kinek hódolt tántorithatlanul Hatvanegy évi szolgálat után Miközben részt vett tizenöt csatán, A táborszernagy czimmel felruházva Öreg szolgáját piheni ^ocsátja. Nagy útra kelt az öreg katona. „Meghalni visszatérek most oda Ahol születtem. Árnyas hegy alatt Ahol a Mura zúgva elhalad, Hol bölcsöm fája rég elporladott Pihenni másutt uem tudok csak ott!" S a gyorsvonattal száguldva tova Hazasiet az öreg katona Távól vidéken viszi hosszú utja . . . S a lelke elszáll messze, messze múltba... Hatvanegy éve egy ifjú kadét Zászlót választott: sárga feketét. Az ország lángban állott. Levetett Háromszáz éves rabbilincseket, Abból kovácsolt szikrázó azélt Hojy megvédhesse szentelt tűzhelyét. Kivívott véres díadalmakat Sorezredek, fellázadt csőcselék Egyformán félték győztes fegyverét. Ki csak tehette, mind honvédnek állt S büezkén kerette honért a halált — É» akkor egy ifjú horvát kadét Zászlót választott: sárga-feketét. Vitézül harczolt laaszeg alatt A megszaladt császári hadakat Hátvédként fogta az ö ezrede. Komáromnál sebet kapott feje Mivel hátrálni, ugy gondolta szégyeu, Huszárkard érte a csataheeében. Aztáu, hogy jött az észak zord fagya S megdermedt a szabadság tavasza, Az if|u hadnagy gyalogezredét Haynau táborszernagyhoz rendelek. Irtóztató sors! Egyszer estelen Ezredparaűc^ban pár sor megjelen (Emlékszik jól egy őszi esős estén Október hónapnak kilencedikén) ,.Holnap kivégzés:! Felvonul a század. Éles tölténynyel szűk négyszögbe állnak * Szavalta Czukelter Lajos 1911 márlzius 15-én a Ceányfélt Szabadságbálon. É« középre fognak ottan két bitót! Az elitéit ha próbál szólni uót, Dob perdül, mig nem áll be a halál! A század lábhoz tett fegyverekkel áll Mig a tetemeket onnan el nem vitték!" Kiült az ifjún halilo* verejték . .. S midőn borzadva visszatért a század, Felháborodva mormogá: „Gyalázat! E gőgös nép megvert a harcztéren S a bitón is övé a győzelem ! Meghalnak büszkén, némán, szótalan Szemökben megvetésnek tőre van. Homlokukon a hitnek ereje Ezernyi ördög sem birhat vele S meg tudnak halni, egy izmuk se rezdül, Csak megvctesük szúrt rajtam keresztül. Megutáltam a hóhér szerepet!" Tirolba tették. Rögtön útra kelt Nehogy kövessék tovább rémes árnyi A két kivégzett hós, daczos magyarnak, Kik még holtukban is győzni akarnak : Báró .leszenák és a bátor Csány. Hatvanegy hosszú, hosszú éven át Nem látta a letiprott bus hazát, Császárát védte minden harctéren A lombárd sikon s a cseh bércekee, Volt Veronában és Bukovinában Dandárparancsnok a krakkói várban Hadosztályt a morvák közt vezetett S Bécsben kapott kitüntetéseket De lelke borzadt és elkezdett fázni, Ha hallotta, hogy: Jeszenák és Csány... De most császári kegy, fény közepett A generális vissza érkezett. Megszólalt benne édes mult szava: Magtört aggastyán halni jöjj haza! Haza! Hol bölcsöd ringott egykoron, Hol gyermek voltál a zöld halmokon, Hol a Murának csacs;a habjai Vidáman láttak egykor játszani, Ahol porlad az édes, jó anya — Megtört aggastyán halni jöjj haza ! A gyorsvonat dübörgve fut toxa, Hazasiet az öreg katona. Mi zaj? Mily ünnep? Im a sokaság Tolong, zsibong, egymás nyomába hág A háromszínű zás*lók leugenek — — Hát nem irlá ki az orosz *ereg? A vén katona is önkéntelen Az ünneplő sokasággal megyen. Szoborhoz érnek. Büszke érczalak. S felé egy honvéd-zászlót nyújt alant. Körötte pedig lombos, büszke fik Fonnak hatalmas, élő koronát. A generális sáppad... Ez Csány!... Ez ó! Tekintetében most is lesújtó erő. Mint egykor ... ott... fölemelt homloka A férfias fenségnek otthona Szemében a hit égő tüze van, Igy látta halni némán, daczosan. Mulandó teste íme újra él Elnémult ajka szótlan is beszél, K gőgös népet innen érczalakja Századokon át lelkesíti harczra, S akit — megöltek kinok közepett Adtak im neki örök életet. Hah! Mintha — szinte újra hallanák Szézatait és biztató sza/át Amely, miként a menydörgés szava, Eget, féldet, megrázott valaha . . . A generális könnye megered. „Most ismerem meg ezt a nemzetet! A megölt hősök ime érczbe öntve Tovább folytatják a csatát örökre, Érczhadsereggel. aczélos szivekkel Tovább harczolnak. És szavukra felkel Egy uj életre támadt büszke nép. És gyözeJemrói, győzelemre lép, Mi meg, kik egykor azt hittük, hogy győztünk, Porrá, hamuvá oszliink szét előttük, Porrá, melyet a szél sodor tova — De ez a por, e hamu — a haza!" S mig a tömegnek ajkán felriad Győzelmi ének, honfiind»lat, Az agg remegő ajkán felszakad S az énekbe megtört hanggal vegyül A dal: Hazádnak rendületlenül! Zalavármegye kir. Tanfelügyelője. 651/911 t. f. sz. Zaltránnegye mindenféle jellögü és fokozata népoktatási tanintézetek tanáriés tantestületeinek. Vallás és közoktatásügyi Miniszter ur hivatali 9lóje 111.534/908 szám alatt engedélyt adott a József Kir. Herczeg Szanatórium Egyesületnek, hogy évenként egyszer az iskolákban emberbaráti alapjára irgalomgyüjtést rendezhessen. Egész jelentősége szerint átérzi a Minister «r azokat a magasztos szempontokat, melyek hivatali előte elhatározását irányították. Az egyesület kifejtette elöíte, hogy az adományok beküldhetése czéljából az iskolákhoz postatakarékpénztári befizető lapokat küld, melyeket az önkéntesen adakozni kivánó tanulók maguk állítanak ki irgalom filléreikről. Az egyesület ötlete népnevelési szempontból is előnyös, mert a tanuló ezzel a gyakorlati életben oly gyaktaa elkerülhertnek átutalási móddal egy emlékezetes jóltevés kapcsán már az iskolában megismertetik. Az egyesület számolt a didaktikai szempontokkal is s a befizetési lap helyes kiállítását m«Uté szemléltető tabellát készíttet, melyet minden iskola megfelelő számban közvetlenül az egyesülettől fog megkapni. A József kir, Herczeg Szanatórium Egyesület számos tanítót, tanítónőt, óvónőt és ezek családtagjait gyógyíttatta és gyógyítja szanatóriumába* s ha a tanitó urak jó szivvei támogatják az egyesület : annál több a tanügy szolgálatában álló beteg embertársunknak adhat helyet gyógyitóházában. Ezúttal is hangsúlyozza a Minftzter ur hogy a növendékek önkéntes irgalomadományokra, tehát csupán 1—2 fillér fölajánlására hívhatók fel, de igy is világosan kijelentendő, hogy az adomány önkéntes és igy arra senki kényszerítve nincs. Felkérem czimet, hogy az emberszeretet mert ezen magasztos és igazán- nemzetfentartó m««kájában iskolai és társadalmi körbtn, eddig tapasztalt buzgóságával és a nagyfontosságú ügy höz mért lelkes erélyével fog eljárni. Zalaegerszeg 1911 III/2. Dr. Ruzsicska Kálmán, kir, tnácsosa. t»nfelfigy»tó, A mertékekröl. V»gyis: as igazságról. Mérleg- sülykészitők s jaVitófcrnértéktárgy készítő-, jaVitó gyárak, műhelyek. Alsofejermegye: Gyulafejervár. Bartha A. Bdfa épület és millakatoá, műszaki és mérlegmiihelye és javitó gyára. Nagyenyed. Folbert Tamás lakatos mester, mér (ókkészitő. Aradmegye: Aradon 2 mérkgjavitó. Bácsboárogmeyye: Kula.Scherer Károly mérleggyár 8 javítás. Baja: Krammer J. és fia raéteggyártók fl javitók. Paldnka: Schrtiber Balázs mérleg, sulykószi*4 és javitó. Baranyamegye: Pécs: Kindl Ferencz mérleg, készítő és javitó ggyár. Beszterczenaszódmegye, Besztercze {Erdély). Szántó András puskamüves, mechanikus, ker pár a varrógépjavitó. Az összes mérle javítását ós tör vény szerű kiállítását válla Schuszter Gnidó mechanikus, mérltgkészit Bekosmegye: Orosháza.: Katona Imre tized szá/ador és rndas, mórlegkószitő, vaiami«t *uly javitó. Borsódmegye: Miskolcz. Nnup Mihály szerkováca su!y- és mérlegjavifó. Sesztinz Lajos lakalw sulytarázó, mázsajavitó, roérlegkésziiő. Brassómegye. Brassó- Drágíts Sándor hkato* mester, mértékkeszt. Csongrádmegye. Szeged. Linké Oszkár mérleg lakatos. Egyedüli márlegképzitő a megyébe* Syörmegye: GySr. 1 lakatos mérlegkészitő. taromszókmegye : 16 bádogos űrmérték káesité