Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-12 / 2. szám

XII. év, ^aiw^gagy.'gaes^ ISII. Január 12. 2* szám. 'C?<5ü*«tígi t" -sy é*re 4 kor 04 f éJ 2 kor 04 f Ntmjtéta 1 kor 04 f száut 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szertei. Nyiltt'r rora > r Sz • sztőség és k .adóvata. . Kossuth-utcsa 43 Seerkesztl Z. HIox'-'vT-á-tlx Lajos r LHWGTfilL FEBENCZ Munkatársak = { BOEBÉLYGTÖRGÍT iap tulajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE ü mi társadalmi s. A viszonyok változásával átalakul a természet, az abban élő ember, állat és növény is. A viilany-erő kiszorítja las.an a gyertyát, a petroleumot mint világító test, kiszor'tja továbbá a gépek hajtására alkalmazott gőzt s nem addig feleslegessé válik a ló, mert azt pótolja az emberi elmének csodás találékonysága. A tudomány és művelődés terén csodás gyors léptekben haladunk előre s éppen ez a körülmény nem áll arányban megélhetéaúnkkel. Ma már minden ember szeretne könnyen és jól élni anélkül, hogy dolgozni szeretne, vagy tudna. A becsületesség ma már mellékes. A fő d og az, hogy valaki jó ruhában könnyelmű életmód mellett, jó beszélő képességgel az úgynevezett magasabb körökbe befészkelve, tetszelegve az ugj nevezett társadalomban helyét betöltse. Az már mellékes, hogy az idegenből idegenbe pottyant társadalmi ember muífját homály födi, vagy bankójat vér, vagy pedig egy koldusbotra juttatott család könycseppje takarja. A fődolog máma a pénz, mert csak ott kezdődik a becsület, a társadalmi ember és az ember becsülés. Ez az úgynevezett társadalmi barométer, mely az embereket nem tehetségük, munkásságuk, becsületességük vagy érdemük, hanem pénzük szerint mérlegelik. Az asszonyokat pedig csodalatos takarmánytök formájú formátlan kalapjuk, ízléstelen szük szoknyájuk és gyúródeszka nagyságú niuffiuk és sodrófa hosszúságú kalsptüjük szerint osztályozzák. Öreg apáink ha feltámadnának, nem a száguldó motorokat és repülő gépeket csodálnák meg, hanem asszonyainkat, kik divat hóbortjuk mellett elfelejtettek gyöngédek lenni, elszoktak a gyermekneveléstől, nem ismerik a keuyér dagasztását, sőt mi több férjhez meneteleikkor jut eszükbe, hogy főzni sem tudnak. A viszonyok alakulásaval a női nem teljesen megfeledkezik isteni hivatásáról, melyre teremtve lett, mert a nő a teremtőhöz legközelebb áll, mert életet ád. A szomorú tapasztalatok pedig az ellenkezőjéről győznek meg bennünket, mert életet csak elvétve ad, de azt is csak hiúságból. A modern társadalmi élet igy kívánja, ha kényelmes semmittevésben, négy-öt szobás lakásban, divat hölgyként akarok élni, akkor gyermeknek nem szabad lenni s férjem is érje meg egy csésze kávéval vacsorára, mert csak a gyomron lehet takarítani, hogy annál több jusson a parádéra. Ezt nevezzük művelt társadalomnak. Hol vannak a régi jó idők ? Hol vannak azok az anyák, kik igazán isteni rendeltetésüket hiven, hivatásszerűen betöltötték ? Azok a jó anyák elhaltak s kipusztulófélbeu van annak még a csírája is, mert a modern társadalmi élet átalakítja a gondolkozást, a méreg drágaság és a sok teher megfontolóvá teszi az anyát, a könnyelmű embert bűnbe, az élet nehézségeivel küzdő több gyermekes családapát pedig a börtönbe, vagy az öngyilkosságba viszi. Az édes, semmittevésben s kényelemben felnevelt véletlen gyermek ma már szülői becsülést nem ismer. A mai kor szellemében nevelt gyermek a szülőitől függni nem akar s ha felserdül, a léha életnek adja magát s idő előtt vagy elzüllik, vagy pedig elvénül. Ismertem egy igen tisztességes jó módban élő családot nyolez gyermekkel. A gyermekek felnőttek s szabad szárnyra szálltak. Az apa elhalt, az anya elöregedett. Tekintélyes vagyonát gyermekei mind elszedték azzal az ígérettel, hogy öregségére majd eltartják. S kezdődött a kálvária. A nyolczvankétéves anyát csak hetekig tűrték meg maguknál gyermekei s akkor tovább küldték. Egy darabig csak elviselte szenvedéseit az anyai sziv, s mikor már jártányi ereje nem volt szegény öregnek, öngyilkos lett. Csak ennyit írt egy szelet papírra: Egy szüiő nyolez gyermeket fel tud nevelni, de nyolez gyermek egy anyát nem tud eltartani. A közelmúltban városunkban is történt hasonló eset, hogy egy nyolezvan éven felüli apa gyermekeitől elhagyatva éhségben halt el. Gyermekei érczkoporsót vettek neki s a koszorú szallagjára rá nyomatták, hogy felejthetetlen apánk. Iiyen és ehhez hasonló esetek ma napirendben vannak. így művelődünk ma s ez mindannak az eredménye, hogy ma már nem szeretetben nevelik a gyermeket, mint elődeink, hanem a könnyelmű élethez szoktatják, a fényűzésre tanítják s a templomot ma nem Isten házának tartják, hanem divat szalonnak. Z. Horváth Lajos. Iparművészeti iskola. Felhívásunkra a válaszok sorozatát klasszikus példával, Deák Ferencczel kezdtük meg. Fölemlítjük ismétlésül: Arról van szó, hogy vas—zala—somogyi magyar népünk részére faragászati iparművészeti iskolát állíttassunk fel Zalaegerszegen. Mert ebben a három magyar megyében kiváló erö van a faragászati művészetre. Fa és fémipari művészetre. Nagyobb mértékben az előbbire. Az iparművészeti iskola megteremtésére előbb kutatásokat, tanulmányozásokat kell tennünk. Adatokat kell szereznünk, hogy vidékenként, községenként, családonként, személyenként milyen mértékben van meg ez az ősi hajlam. Milyen mértékben külsőleg, pl. számra nézve; s milyen fokban tartalmilag. Fölkérünk mindenkit, tudósítsanak ezekről a található adatokról. Törekvéseinket és kérésünket szíveskedjenek továbbítani a hirlaptársak is. Válasz „a mi vasutuuk"-ra. Végre valahára! A sMagvar Paizs« mult számának »a mi uj vasutunk« czimü czikke — mint kova a taplóból — kicsiholja keblemből a rég várt, erre lesett öröm lelkes tüzét. Meggyőződéssel hittem, hogy a helyi sajtóban, melytől joggal várjuk a nagynyilvánosság, a közérdek, a mi ügyes-bajos dolgunk lelkiismeretes ellenőrzését — ilyen irányú czikknek előbb vagy utóbb meg kell jelennie. Hisz lehetetlen, hogy az egész helyi társadalom letbargikus beleegyezéssel, keresztbe font kezekkel vegyen mindent ugy, a hogy jön, vagy a hogy »rólunk és nélkülünk^ határoznak! Világosan, egymást megértően akarok beszélni. íRólunk és nélkülünk« alatt értem azt a tömeget, melynek adófillérsi alkotják mégis »a város által a vasút építésére megszavazott 50.000 koronádnak nagyobbik részét és »határoznak« alatt azt, mit — minden tiszteletet megadok — »városi tanácsnak és képviselőtestületnek" neveznek" Eszem ágában sincs e két tiszteletre méltó, bölcsességében: az átérzett legjobb szándékot, cselekedeteiben: a puritán polgár lelkiismeretes ténykedését produkáló testületet rossz hiszemüséggel, vagy könnyelmű felületességgel vádolni, de hogy cselekedeteiben mégis találhat a tárgyalási teremben felszólalási joggal nem biró srólunk és nélkülünk" kritizálni és ezt csak a nagynyilvánosság megszemélyesítőjével, a tisztességes sajtóval gyógyítani vagy operálni valót, a legeklatansabban mi sem bizonyítja, mint a jelen esetben is »a mi uj vasutunk« jól megirt czikke. A tanács és képviselet körültekintő előrelátással kikötötte, hogy a vasútépítési vállalat irodája Zalaegerszegen legyen, de már azt, hogy a vasútépítésnél az első csákány kapavágás hasznát mikép biztosítsuk: »a mi uj /asutunk« mutatja meg. A világosan előadott és feltétlen aranyigazságot, de legfőbbként »arany« hasznot követelő czikkiró ur előtt meghajtom a köszönet és elismerés zászlaját. A köszönetem kifejezésében benne van az a* öröm, hogy közérdekű dolog helyes megoldására emeli fel irányító szavát, elismerem kifejezésébea az a lelkesedés, hogy az, amit bizton, meggyőződéssel hittem, a mire várva, lesve számítottam, beteljesült. Azzal, hogy »a mi uj vasutunk« czimű czikk nem követi a czikkezésekben azt a sorrendet, mit képzeletemben magamnak megalkottam, mit sem von le az érdemből. Éq t. i. ugy gondoltam, hogy íilyen irányu« czikkek elseje ott kezdi a tanácsadásokat, propositiókat, hol már rég meglévő bajokon volna üdvös segíteni, megoldani való ! Ilyenek a tanács által kiadott és a képviselet által mindenkor jóváhagyott közszállitások és középítkezések. Mert a tanács és képviselet nemcsak »a mi uj vasutunk«-nái hibázta el a körültekintő előrelátást, hanem elhibázta és mellőzi a mindennapi közszükségleteiuk beszerzésénél is. Én bizonyosan tudom, hogy a srólunk és nélkülünk® közül senki egy izben sem olvasta volna bármelyik belyi lapunk hasábjain, sőt a legnagyobb érdeklődés ellenére sem hallhatta, hogy a tanács a virosi közszükséglet, közszállitás beszerzésére, biztosítására a nyilvánosság ellenőrző megnyugtatása mellett pályázatot, jobban mondva árlejtési hirdetményt tett volna közzé és az árlejtés megtörténtével az összes erre a pályázaton reflektált vállalkozókkal együtt a vállalatnyertest a kjpott és nyert feltételekkel palam et publicze igazolja.* * A mi tudtunkkal a nagyobb dolgokra nézve hirdetnek árlejtéseket város és vármegye S«erk, jutányos ároi}, friss c színtér) jutányos árért és oltott mész ^ n Zaia- Grünbaum Jp CPCDZI1C1 egerszeg ^ossutty-utca