Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-16 / 7. szám

XII. év, ZalMoeirczeg, 1911. február 16 7 szám CI5fimt«ai ár : Ml érre 4 kor 04 f *«1 S»ro 2 bor 04 f Hegyedre 1 kor 04 f ssin 8 fillér. Hi'det^s>k dij» megegyezés szeriit, Kyilttrr »ara 1 kor Szerkesztőség és kíadovat»i Kossnth-atc»ft 43 Z. üor-vátli Hiajos ( LBNQYBL FBEHNCZ M-uniatáreafc \ BOEBÉj-Y &TÖEG í iap > íjdonos. MEGJEI-ENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE rr Osi erények alkonya. Rohamos világot élünk. Ma mindenki siet és hamar változik minden. Fejlődésnek mondják ezt sokén. Pedig a változás még nem okvetetlenül fejlődés is, legfeljebb csak mozgás, mozgolódás, mely az éleinek föltétele. Ez aztán lehet a fejlődésnek is föltétele. A népek, nemzetek kezdenek kilépni az eddigi szűk korlátaik közül. Előbb még csak az egyesek s » kisebb csoportok kiválása látszik. A gyermeket időnap előtt „fölvilágosítjákaz asszony ott hagyja tűzhelyét és varrókosarat s ni pgj ülésre jár és a parlamentbe akar hatolni, hogy törvényhozó legyen. A munkás hatat fordítva bazajának, az uj világba vágyik és el is megy; a fölvilágosodni t pedig nemcsak áthidalja — a mi indokolt — de be is akarja egészen törni a nemzeti batársárezokat; ha pedig falból van: le akarja rombolni. És ez a rombolás és építeni akarás mind a régi jelszavaknak lemosolygása mellett a főlvilágosultság jegyében, a nemzetközi korlátlanság jelszava, — hogy ne mondjuk, czégére — alatt történik. A mennyire uj, divatos ez az eszme, annyira megkapó és hóditó is. Tehát szaporodnak is hivei egvre. A mi benne mozgás, az jó; a többi azonban nemzeti szempontból — fá dalom — nem nagytn gyönyörűséges. És itt eszembe ötlik egy hasonlatsorozat. A nemzetek élni akarnak, tehát az eszmék körében mozognak, sőt haladniok is kell, miként a kerék teszi, mely az emberi lehetőség határán innen eső körben a véghetetlen baladas jelképéül tekinthető. És vsn a keréknek kerékföj*, úgynevezett feerékagya. Akként kell, hoyy a nemzeti | éleinek és haladásnak is egy alapgondolata leg\en, a mely körül a nemzeti élet forog, kering. A kerékfőből a kör minden irányában küllők ágaznak szét. De ugyancsak e szerteágazó küllők egy központba futnak össze. Mindnyájan a kerékfőbe fogódzkodnak, de viszont azt erősitik valamennyien. A nemzeti élet alapgondolatának kerékagyából keli kiindulnia a nemzeti életet fentartó eszmesuraraknak is. Legyenek bár máskülönben ezek a társadalmi eszmék az emberi elmekörnek bármely irányú kisugárzásai is, kiinduló végükkel egy pontban kell találkozniok: a nemzeti alapgondolat kerékagyában. Innen kell kiindulniok, hogy világosságot terjesszenek, anyagi jólétet te-emtsenek, de megfordulva vis.zat rő utjukban ismét csak ide keli egybegjülniök, hogy táplálják, erősiisék azt a hő- és erőforrást, melyből származtanak. És a keréknek a köllői — habár mindenik mas-más irányban teljesiti is hivatását — kifogástalan összhangzatban vannak egymással. Emberileg kiszámítva egyik sem hosszabb, mint a másik. Ezenkívül a kerék küllőit a kör minden pontján egy körbefutó ta'pfa sorozat határolja, mely, hogy annál biztosabb legyen, ezt még vaspánt is összefogja. E kettős falazat a határt szabja me*, hogy mely körön belül fordul az a kerék és ez a hataroltság biztosítja a készülék sima gördülését, zökkenés nélküli egyenletes haladását. Ez óvja meg a haladás járóművét a végzetes kerékagj rázki dástól s a szétrepedéstől. A nemzettársadalmi mozgalmak hullámai, a nemzeti tevékenység ágazatai is — legyenek különböző irányúak, kis, avagy nagy méretü-k, metszirehatók, vagy hamar végetérók: abban egyezniök kell, hogy a nemzeti határon belül IPVŐ életfolyamatnak eevenlates vérkeringését szolgálják. Mert a melyik küllő kijár az agyából s az e réven nyert szabad mozgást és meghosszabbodást arra használja föl, hogy a határon tul érvén földet, ott nyerjen rugalmasságot, hogy azzal megdöcczentse az egyenletes forgást: azt a küllőt nem érdemes tovább tartogatni, azt ki szokás lökni a kerék szerkezetéből, még mielőtt nagyobb veszedelmet okozhatna. — A nemzeti társadalom élő szervezetében is vannak ily meglazult kijáró küllők, kik itthon nem képesek, vagy nem hajlandók a nemzeti törekvések alapgondolatába beleilleszke ni, hanem határonkivüli talajra állva vetnek gáncsot a nemzeti eszmék körében forduló haladásnak. Lam az a kerékküllő beismeri hallgatagon, hogy meghibbant, ezért vet gáncsot a kerék egyenletes haladásának. A nemzeti társadalomnak e félrejáró tagjai ellenben bátran és szemérmetlenül hirdetik, hogy számukra nincs nemzeti határoltság. Pedig a határon tul menni csak az ellenségnek szabad, vagy annak a nagy tehetségnek lehet és kell, ki már előbb hazája szűkebb körében hiven teljesité kötelességét és már „kicsiny neki Maczedonia". C>-ak Krisztus élhetett és halhatott meg az egész világért, de L«onidás csak egy Spártáért, Zrinyi csak egy Magyarországért vérezhetett el. A ki ezeknél is kisebb, az nem akarhatja boldogítani a világot, mikor még szűkebb hazájabeli tartozását sem rótta le. Egy kissé korán, időnap előtt kelt szárnyra az a világpolgáriasság jelszava, mikor még egy szűkebb hazának sem tudunk öntudatos, bátran kitartó katonái lenni. Hogy a világboldogitás eszméjének lehessünk tudatos harezosai, előbb a haza határain belül ennek érdekében fejtsünk ki finom munkát, azaz nemzeti műveltséget. M

jrt a kifejlett, erős A zalai felkelő nemes lovas ezred törtenete 1809. Irta: Dr. Kiss Ltván. (Mutatvány szerzőnek sajtó alatt levő munkájából.) Bár az ezred május 20-tól kezdve az insurrectio legnehezebb feladataiban dicsőséges részt vett s bár a győri csatában is rendületlenül megállta helyét; mégis mivel egykorú, összefüggő története, vagy naplója nem maradt korunkra, történetét csak szétszórt adatokból állithatjuk össze. Zalavarmegye azon kilencz vármegye között raD, melyek törvényes kötelezettségükön felül nem állítottak lovasságot; de igy is 900 lovasa állott ki, ez pedig kevés hijján (melyet Vasvármegye egyik százada pótolt) egy lovasezredet tesz ki. Már ebből, valamist a fogyatékos felszerelés és ellátás elleni panaszokból is kitűnik, hogy a vármegyét nem hatotta át teljesen az országos lelkesedés. Xz ezredet megszemlélése és áh étele után nájus 30 án a Marczal vonalának megfigyelésére Mezólakra és Csöglére rendelték, a honnan a nádor visszavonva Mecséryhez osztotta be és jvnius 9 ón János fóherczeg hadának fogadására Tétre vezényelte. Mecséry keiületi parancsnok az ezredet junius 11 én az első hadoszlopba osztotta be, egyik századát pedig Boros százados alatt elővigyázatra Marczaltőre külte. Mig az előbbi rész János főherczeggel Győr felé vonult. Boros százados serényen figyelte az ellenséget. E^yik őrjáata, melyet a vitéz, több szőrösen megdicsért Csillagh György vezetett, kétszer találkozott jóval nagyobb ellenséges csapatokkal, melyeket megszalasztott. Midőn azonban Boros százados látta, hogy százada, melyhez gyalogságot is csatoltak, már tömegével is felhívja az ellenség figyelmét, a folytonos támadások elől Csikvándra vonult és onnan az egé.=z századot és gyalogságot Győrbe küldötte, maga csak 10 lovassal maradván feladata teljesítésére. Az ellenség figyelmét azonban igy sem kerülhette ki; körülvették ugy, hogy át kellett vágnia magát. Századát utolérve azzal együtt csatlakozott ezredéhez, melynt juoius 13-ÁD János fóherczeg Ettingshausen táboruok alatt a hátvédhez osztatott bc. (I. K. 147. 1.) így résztvett az ezred már a győri csatát bevezető junius 13 iki ütközetben, még pedig a legexpenáltabb helyen. Az ezred Beckers gróf naplója szerint a visszavonulás közben is több, jól sikerült ellenrohamot intézett, ami által feltartotta az ellenséget, hogy a főcsapatDak időt adjon a fejlődésre; Boros százados pedig embereivel anny ra bevárta az ellenséget, hogy az körülkerítette ugy, hogy csak több emberének és saját vezeték lovainak elveszité>ével vághatta át magát. Rendületlenül kiáltotta az ágyútüzet Szegedy százada is, mely ágyúinkat fedezte. Reájuk koncentrálta azért a tüzet az ellenség. Sokan elestek, Szegedy szádosnak pedig az ágyúgolyó csáKóját vitte el. A nagy nyomás annyira elbódította, hogy lováról leesett és zuzódást szenvedett. E miatt a következő napon nem is vehetett részt a csatában. Az ezredes főhadnagyi osztály Gróf Festetich László vezetése alatt a 6 órai harcz után előőrsra rendeltetett. Éjjel 12 órakor az ellenség támadást intézett ellene, de visszaverte és e=;ész az ellenséges táborig üldözte. »Csak az ellenséges ágyutanyáknak megemésztő kartácsolása és a sötétségben elrejtett nagy száma, gyalogság csitatüze akadályoztatta a táborba való berontását.« Ezeo osztály részt vévén a győri csatában is, megszakítás nélkül 36 óráig volt tü/.ten. A győri csata alatt a jobb szárnyhoz osztották az ezredet, oly helyre, mely nem nyújtott elég alkalmat arra, hogy magát kitüntesse. A ssata alatt tevőleges szerepet nem is játszott, de midőn az általános visszavonulás megkezdődött, az ezred önként a legveszélyesebb feladatot vállalta magára : hátvédül szolgált a visszavonulóknak. Kizárólag ennek köszöDhető, hogy a Báró Sebottendorf tábornok alá rendelt gyalogság és az ágyuk