Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-09 / 6. szám
XII. év ZalMgerHefli 1911. február 9 8 szám. ««>Mtf*»i fer : imy évrs 4 bor 04 f ftvr* 8 kor 04 f :N«y«4»« 1 kor 04 f tgjm nán k flUér. Hirdetek dija megegyesés szeriit. Nyiltttr »cra . r Sz dZtÖ6«:g ét li .adóTkta.. KoBsath-Dtcs* 43 -SaerlcAaBti ZL Hlox-v-á-tii. Lajos BAtj-T-I xatáraah: • LEJ TSRO-SREIL, FBBBNCZ BOBBÉJ-T ATŐEQSR iap ajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Szerves világunknak első helyén áll az ember. • keblét en élő erő, s a természet akarata * küldés porondján az első sorba állította őt. A győzelem pálmaágát ai ő keze tartja magasan. Megvív nálánál sokszorta erősebb állattal. Igába hajtja a szelet, vizet, tűzet. Gondolkodik. Szeret. Gyűlöl. Épit. Rombol. Ez a sokoldala tevékenység nagy mozgást kíván. Olyan nagyot, hogy a közben elfelejti gyermekét, hitvesét, rokonát, embertársát. A tülekedés zaja elnyomja a gyengébbek jajgatását. Nem hallatszik miatta a haldoklók sóhajtása, hörgése sem. Csak igy történhetik meg az, hogy évenként néhány tizezer ember pusztai el dicstelenül, fiatalon. Alattomos kór: a tödővész puszt tja el. Egy héttel ezelőtt azt mondottam, hogy ez ellen nincs orvosság. Vele nem mérkőzhetik «eg sem az ész, sem a fegyver. Ma is ez a nézetem, meggyőződésem. A kutató emberi ész szünet nélkül keresi azt az atat, módot, amelyen s amelylyel ezt a gyilkos kórságot megközelítse, letörje. Dr. Flóris Áron „Egy osvoa 4 1 tudásával, tapasztalatával megmutatta az utat, megjelölte a módot arra, hogy és mikép lehet gátat állítani e tatárjárás elé. ízzé fajszeretettel szól az anyákhoz, hogy már csecsemő gyermekeiket vegyék el arról az útról, amelyen ez a könyörtelen kaszás kalad. Lángoló lelkesedést csepegtet a fiatal emberek szivébe, mikor arról a nagy-nagy szolgálatról beszél, amellyel ők adósai a hazának. Vallásos áhítatra gyalasztja az idősebbeknek a lelkét, mikor reménységet ad arra, hogy az apát, anyát megtarthatjuk a kicsinyke csaladban. Reménység I Mi ez 1 Lattatok-e a vikbefalónak kétségbeesett taglejtéseit ? A csatatéren halálra sebzettnek láttátok-e irgalmat, segítséget esdeklő tekintetét? Ha láttátok, és sziveiteket az irgalom érzete elfoglalta, gondolkodás nélkül a mentésnek nemes munkájához fogtatok. A ti készülődésetek adott reménységet asoknak a veszélyben levőknek. Ez a reménység! Ezt aáta Dr. Flórig Áron a magyarok lelkébe. A halálra váltak felocsúdtak. A lázban égő szemek vibrátiója megszűnt. A nehezen emelkedő mellek duzzadtak ennek a hatása alatt. Ez történt a betegekkel. Hát az egészségesek mit csináltak? Semmit, éppenséggel semmit. Az állam nem íoglalkozbatik ilyen csekélységgel. Ő fegyverkezik. Készül a tömeges pusztítás munkájára: a háborúra. Száz meg száz milliókat költ el hajóra, ágyukra, puskákra, kardra. Katonáit repülésre taníttatja. Az államot fentartó elemet pedig az élelem silánysága; a vizes, penészes lakások mérge; a gyér ruházkodás veszedelme halomra öli, öldösi, mint a görény a tehetetlen csirkét, ruczát. A társadalomnak egészségesebbik része nem marad ei az államtól. A tűzveszélyben kártvallottak segítségére fényes bált rendez, .A kimondott szegénygyermekeket soireék árán ruházza fel. Halottak napjára gyászt ölt, és nagy pompával em ékezik meg az elhunytakról. Villamos lámpát gyújt a sírhalmon Pálma levéllel díszíti a halotti fejfát. Közben pedig tolakodónak tartja, mondja azt a kis gyermeket, aki remegve esdekel hozzá egy falat kenyérre való fillérért. \ i ő neki az a remegő kis kéz? Az a köny által barázdált ábrázat? Semmi 1 Legfeljebb : képmutatás. A sírokra pazarolt koronák ma már száz ezrekre rúgnak. Ennyi megy egyetlen napon füstbe, semmibe. Hej! ha az élet zaja nem nyomná él a betegek jajgatását, a haldoklók sóhajtását, j hörgését: más képe volna, lenne a társadalomnak. Az árvának volna támasza, nevelője. A betegnek volna vigasztaló orvosa. A szegénynek volna segitő angyala. De igy? A temetőkertek ijesztő módon telnek. A tüdővész oda juttat apát, anyát, gyermeket. Van-e aki arra gondol, hogy azok a porló tetemek élve inkább díszítenék a társadalmat, mint azok a virágok a sírokat. Lengyel Ferenci. Iparművészeti iskola. Felhívásunkra a válaszok sorozatit klasszikus példával, D ák Fereneczel kezdtük meg. Fölemlítjük ismétlésül: Arról van szó, hogy vas—xala—aomogyi magyar népünk rétzére faragászati iparmévészeti iskolát állíttassunk fel Zalaegerszegen. Mert ebben a bárom magyar megyében kiváló erö van a faragászati művészetre. Fa és fémipari művészetre. Nagyobb mértékben az előbbire. Az iparművészeti iskola megteremtésére előbb kutatásokat, tanulmányozásokat kell tennünk. Adatokat keli szereznünk, hogy vidékenként, községenként, esaládooként, személyenként milyen mértékben van meg ez az ősi hajlam. Milyea mértékben külsőleg, pl. számra nézve; s milyen fokban tartalmilag. Fölkérünk mindenkit, ludósitsaaak ezekről található adatokról. Törekvéseinket és kérésünket szíveskedjenek továbbítani a hirlaptársak is. Nyelvünk védelme. A második évezred tavaszán tömérdek uj csira eijed a nemzeti élet evolucziójában. Európa tódul be Magyarországba, olyan rohamossággal, mely meghaladja a Kemzeti lélek felszívó, befogadó, magához alakító erejét. A külső haladás túlszárnyalja a belső, szerves fíjlődésí képességet. A demográfiái és gazdasági gyarapodás részben az eredeti etnikus jellem rovására van. Minél több lesz a statisztikai magyar, annál kevesebb az igazi, a tősgyökeres. Ez a zökkenő átformálódás forrong a magyar nyelvben is. A kiegyezés óta uj nyelvújítás folyik. Némileg ellenkező iránya, mint a XVIlL század végén. Akkor színtiszta magyar emberek európaia^itották, gazdagították nyelvünket tudással éc tudatosan, bár Dera mindig sikeresen. Most felszínes magyarok tudatlansága és könnyelműsége fosztogatja a magyar nyelv ősi kincseit és ókteleniti törzsökös tisztaságát fertelmes barbarizmusokkal. A mag\arul dadogó idegenek tömege, a nem nagy ir véiü és lelkű magyar írók, a hivatalok paragfus-emberei, a üzleti világ számoló-gépei, az idegenből hajszolva ferdítő napisajtó : tömérdek irdatlan idegenszerűséget csempésznek a nyelvbe tukmálnak az irodalomra, hamisveietü nyelvpénzt hoznak forgalomba helytelen analógiákkal félrevezetik a nyelvszokást. elharapódzott migyartalanságokkal megvesztegetik a megernyedt magyar nyelvérzéket. Jött ment jövevényszólások, gazdát kiverő vendégszók, vadidegen hangzású kifejezések gaiázdálkndnak a magyar nyelv házatáján. Idegen szellemű stólásformák, szolgailag fordított szerkezetek, mis lelkű népek gondolkodásmódjának majmoló utánzásai, idegenszerűségek, magyartalanságok, barbarizmusok hamisiiják meg a magyar nyelv szellemét, természetét, tesznek erőszakot szű/.i tisztaságán, rágódnak élete gyökerén, senj vesztik velejét, fenyegetik végpusztulással igazi eredetá mivoltát. Éktelen gyom, dudva, burján, giz-gaz veri fel a magyar nyelv nyájas virágoskertjét. Fattyuhajtások, buja élősdik sorvasztják a ayelv gyümölcs t. Irtani, gyomlálni, nyesegetni kell, különben sivár avarrá silányul a nemzet termő talaja. Mint az átok-hinár lepi e. az idegenségek békanyála | a magyarnyelv kristályiükrét, hogy már nem tükröződik benne tisztán a magyar géniusz verőfényes ege. A magyar faji ösztön már szin'e csak a nép alsóbb rétegeiben eleven, A müveitek nyelvérzóke tompul. Közöny, fásultság zsibbasztja meg a nemzeti érzést. A nemzetköziek megtagadják a nemzeti szellem jogait, a holnaposok nem ismerik el a tegnap nyelvét, a hagyomány formáit, a mait örökségét. A nagy modernség mellett zsugorodik az ősi mag. hanyatlik a magyar lélek. Pedig, ha nem is kizárólagosan, mégis els6 sorban nyelvében él a nemzet. Az alkotmánf mellett a nyelv a nemzeti lét gyökere és koronája, az ősi hagyományok alakja és tartalma, a multak szent ereklyéje, a nemzet legbecsesebb kincse, értékesebb minden anyagi v«;.younáL Alkotmányunk idegen erősszak kobozza el félezred óta, vagyonunkat idegenek harácsolják századoktól fogva. Nyelvünket pedig, mely alkotmányunknál régebbi, me y minden gazdaságunknál drásább, mi magunk tesszük az idegenség prédájává. Ez valóságos szellemi öngyilkosság,, erkölesi hazaárulás. Nyelvünk védelme valóságos lelki honvédelem. A szellemi szabadsághareznak is vannak bátor bajnokai. A névtelen hősök, a magyar nép százezrei, akik épen, romlatlanul mogőrizték az elődök nyelvét. Az ihletett alkotók, az igazán magyarul iró magyar írók és költők, Petőfi és Arany követői, akik természetes szerves fejlesztéssel gazdagítják, nemesítik nyelvünket. És a tudós vezérharezosok, az ujabb ortologusok, akik a nyelvtudomány, az elmélet fegyverével küzdenek az ősi nyelv jogaiért az idegen bitorlók ellen.
