Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-12-07 / 49. szám

1911. deczember 7. M A G Y A H A I Z S 3 a kik ötnegyed év előtt ugyancsak melegen szorongatták azt a magyar kezet! Hj ! Milyen változás Isten akaratából 1 De hogyan is lehotne ez máskép, a mikor Vármegyénk sorvadó, egyetlen függetlenségi napilapja hol nyíltan, hol a sorok között Dap nap után támadja a megye függetlenségi vezérférfiait! Ugy kell nektek vezérférfiak, miért melengettetek kígyót kebleteken! N«m jobb lett volna- és Egerszeg positióját is nem jobban erősítette volna é, ha azt a politikai lapot itt, a megye hazafias érzéiü székhelyén alapították volna? Egy Egerszegről kiinduló lap, de becsületes elvhű lap, a mely mint nagynevű püspökünk Prchaska irta: »««r» utazna közköltségen — privát érdekekben,a igen üdvös hatással lehetne a közjóra nézve! Igen előnyösen istápolhatná a hazafias nevelést. És leszállítana igen sok maszlagot a maga értékére; kontrakarirozni tudná az ámitást, a mételyt, a mitől ma annyi ember elrontja a gyomrát, vagy izagló szerveit! Igy nincs módunkban, az ellenfél egynémely részének, a sötét lelkébe bevilágítani! Pedig Világosság a becsületes emberek éitető eleme ellentétben a sötétben turkáló vakonddal! Karácsonyi gondolatok. Ha a társadalom különféle kenyérkereseti pályáin működőknek rétegeit vizsgáljuk,rég óta elégedetlenséget, eikedvetlenedést látunk. Mint tudjuk, oka ennek a folytonosban emel kec!ő, drágaság okozta nehéz megélhetési viszony vagyis a drágasághoz aránytalanul kevés fizetés, kevés kereset. Majd minden téren a fizetésemelés megnyerése egyforma skálán ment keresztül. Tanácskozás szűkebb körben, szervezkedés, deputáció, monstre küldöttség, memorandum, passiv rezisz tenczia, sztrájk, stb. Legszerényebb követelő, nem — nem is követelő — legal ízatosbb kérő, esedező, rimánkodó eddig a tanítóság volt. Intelligens gondolkodása félt, tartózkodott sót őrizkedett, nem is gondolt az erőszakra, eddig arra kapaczitálni sem tudta senki. Csak tűrt, szenvedett az a nagy tábor, bizva, remélve, hogy azt az embert, akire oly százféleképen szükség van; azt a tábort, amely gerincze, erős oszlopa a megyar kulturának, az ország szupremacziójának; azt a tábort nem hagyják kolduskenyéren 4—500 forintokon sínylődni. Édes jó Istenem, hány likas-lukas czipőcske, hány foltos, ösfzestoppolt harisnya, tízí'élekép alakított kalap, fordítgatott iuha tudna arról a sinylődésről nyomorról mesélni. Hány sok-sok Jólétbe i élő ember által örömmel várt. s'/eut karácsony haj ja majdnem őrülésbe a szegény tauitó-családapát, hol, miből lesz az uj ruhácska — nem is drága finom portéka keilene —, csak kis karton, parget, nem is sevró c/.ipő kellene, csak szegényes boijubör jó erős, hogy soká tartson; nem is drága finom sütemény, csak jó kiadós dióspatkó, nem magas csillogó karácsonyfa, csak néháuy fenyüág pár gyertyácskával, nem nagy hiutaló, gőzgép, biczikli, beszélő baba igazi t»ajjal, csak csak kis kerekes fa ló, kis apró baba kócz hajjal. Nem. n íuiis jut a szegény tanítónak oj, fiuom, minden finom. De nem is kívánhatná, hisz ez a kicsi ócskaság is sokra megy. Bárcsak azt tudja is fedezni. Elcsípni ebből is, abból is, fcogy jusson. Es ez mind azért van igy idáig, mert volt és van hitünk, van reményünk. Jön közben egyosapás is, tehen e-ke pu-ztul, avagy a két kis ápolgatott hzócska esik el, egy-egy betegség, jégverés stb. mind mind óriási félrebillentése a mérlegnek. Hisz az a kis bizó egy hónapi, a tehenecske meg félévi fizetés! Nagy szó ám ez? S a gond, az örökös bukdácsolás között lelkiismeretesen tanitani, becsüléttel, kitartással, el aem csüggedve, eredményesen . . . mily megerőltetés, mily idegromboló munka ez. Kivánoak, követelnek tőlünk nagy tudást, folytonos önművelódé-t; minden téren utmutató fáklyának Kell lennünk. Könyveket szerezni, lapokat járatni. Annak a falusi népnek, orvosa, wgyvédje, gazdasági tanácsadója; szakériőjé a fljezógazdasá minden ágának ; a műtrágyázás, kertészet, gyümölc^észet, méhészet, szőlészet, borászat terén minta faktor. Továbbképző tanfolyamot tartani, analfabétákat oktatni, ifjúsági egyesületet, olvasókört szervezni, a tűzoltóság í élén állani, dalárdát fentartani, a rajzoktatást, i kézügyesitő gyakorlatot tovább fejleszteni egész j a háziipar felkarolásáig stb. | Oh te 500 forintos próletár! Ha az ilyen ; munkása e tejjel mézzel folyó dus Kánaánnak | 500 forint bért, szolgabért (mely vérdíj) érde| mel meg, akkor én nagyon félek, hogy az a - hályog, amely eddig a tanítóság szemén volt 1 leoperálódik s akkor, akkor .... Vagv talán a i rózsaszínű illúzió köde az, amelyben van ? Az idej alizmusé ? Már nem hiszem! | Hisz ha tárgyilagosan vesszük a dolgot s ki] csi

t körülnézünk, látjuk, hogy egy négy osztályt | járt irnok a tanítóhoz képest Nagyságos Ur f (pedig szegény ördög az is pinz dolgába) s uem • gzorul ökölbe a kezünk ? ( Én tudom, hogy nagy erős fegyver van a i kezünkben: az ország, a Magyarország jövője. } Félek, megunjuk a lyukas czipőf, a ruhafordítga• tást s akkor, ha az ideálizmust letörik benuünk, | az a nagy tábor zúgva zug s miként a gátat \ átszakító Tissza, arra halad, oda tart, ahol helyet | talál s bizony rosz helyre is tévedhet ahol belát l hatatlan kárt csinál. i Vájjon nem elkeserítő állapot az, hogy állami tani| tók szemét V2 millió korona lakbérpótlékkal j akarják kiütni a mostani költségvetésben? ) Volt-e egy is az országházban, aki a tanitók| nak e sérelmét szóvá tette? Jutott-e eszébe egy I képviselőnek, hogy arról van szó, aki öt az első i betűvetésre az első becsületes kalapemelésre ] megtanította j Hány szegény tanitó van, aki még a már keí servesen megszolgált fizetését máig sem kapta 5 meg ? Más állásnál ilyen nom eshetik meg. | Szomorú karácsonya lesz ismét a magyar | tanítóságnak. | Tűrni, tűrni szépen csendesen. De miért, • mert mi jobbak vagyunk másoknál ? Nem lehetünk jobbak többé! Szülés ék nekünk is egyszer már karácsonyra eg\ kis — jólét; mert ez hozza meg a boldog megelégedést! Békéli László Zalakoppány. Ziavármegyei Muzeum és Kőnyyíár. Az ujabb ajándékok. Í

(136. közlemény.) Beküldtek régipénzt: Simon J. (3 db), Zsömbölyi : E. (1 db), Tóth Béla ós Zoltán (1—1 db), Schlesinggi M. (2 db), Nagy J. (1 db) gimn. | tanulók. S Pásztor Imre. Heti hirek Helyiek. Vármegyei törvényhatósági közgyűlés lesz hétfőn, e hó 11-én, a meiven Dr. Bálás Béla uj l iöispán első izbeu fog elnökölni. A nagygyülés! nek a rendes tárgysorozatban 117 pontja van ! Gyűjtsünk a Csány szoborral N N. Z laegerszeg . . . — K 50 fMai gyűjtésünk összesen. . . — K 50 f. Hozzáadva a múltkori (29152 K 52 I) összeghez a &];.- ? ÜZS gyűjtése máig 29153 K 02 fill. noilifens azt jelenti, hogy zenekedvelő, álló án. De filharmonikusnak mégis inkább a j m -gasaub művészetü zenét szok'ák nevezni. Ilyen • fiiharmonikus estélvt rendezett pénteken este az • irodalmi és mtvészeti kör. Rendezte anuak élén Sándor Zsigmond osztályelnök, s Fehér Miklós titkár, s természetesen Dr. Ruzsicska Kálmán az egésznek elnöke. Ön mindenképen szépet, jót-és nagyot akartak, mikor távolról, a fővárosból hívtak szereplőket, nagyobb művészeket. Hívtak pedig idegen művészeket részint azért, hogy egy- j szer pihenjen az idevaló ének- és zenekar, részint 1 azért hogy csináljon a közönség összehasonlítást I az idegenek között és a sajátja között; részint | azért, hogy a közönség mivel nem mehet mind- ! egyre ? fővárosba, lásson itthon egy darab fő- 1 várost. Es ugy történt, ahogy a rendezők számították, avval az eredménnyel, hogy a közönség, persze, én a nagyobb közönséget értem, ez a nagyobb közönség jobban megértve és jobban érezve nagyobb kedvvel hallgatta volna az idevaló zenekar működését. Jött Székesfehérvárról az V. honvédzenekar sok taggal s Fric?aj Richárd karmesterrel s jött Bendiner Nándor zongora művész, Rosthy Annié énekművész asszony, a jött egy vasúti waggon nagyságú fekete zongora a zongoragyárból — reklámnak, valamennyien Budapestről, az utazási költségeken kivül magas művészi dijakért s a zongoragyárosnak reklámjáért. Leül a kis Bendiner a nagy zongora mellé. Hogy a szék a zongorához és a művészhez alkalmazkodjék : le kell fürészelni min t a négy lábát, t. i. a .széknek. Megesnék belé, hogy ellenkezőleg legyen a dolog, mint a hogy Prokrusztész tett vala a vendégeivel, az ö hunczfut ágya miatt. Nós, leül a művész a zongora mellé. S az ötödik tempóuál egy olyan mozzanat következik, hogy a leglaikusabb, vagyis a legostobább ember is elismeri a művésznek művészi voltát. Ügyesen zongorázik. Különben érthetetlen volna az utazás. Minden művésznek első kelléke az, hogy értse a mesterségét. Ha nem volna ez a főszabály, akkor én, aki a hangmüvészetek között csak a harangozásboz értek, pár hónap alatt milliókat szereznék Brassóban és Brüsszelben a trillák eléneklésévei. Egy szóval Bendioer ui pompásan zongorázik, s mikor az emiitett ötödik tempót csinálta, olyan bravúrral csinálta, hogy saját maga is meg volt elégedve s a végén csendesen maradt, mikor a közönség tapsolt. Nem tudom, mi a neve ennek a jelenetnek, de a portékát a virtualiter való tartalmán kivül jellegzi még az ujjaknak bámulatos gyorsasága is. S olyan ügyes volt, hogy a bevégzésévet csendesen maradt, A megelőző részleteket azonban mindig egy-egy figurával toldotta nceg. nem a zongorán, hanem a levegőben, vagy a térdin. Mindenik részlet:ek a.végin a mulató ujját magasra löki a levegőbe, vagy féloldalra taszitja, vagy mind a két okiéval a térdire üt na^y mérgesen s egyszersmind diadalmasan, miközben az arczizmok is erőseu dolgoznak, de hogy miért? ember azt nem tudja. Talán a kísérő bandát figyelmezteti, hogy nó, most rajtad a sor! taláu azt adja tudtul, hogy most már pihenés a bére; talán a közönséghez szól, hogy: nuuc plaudite: tapsoljatok! mert ez volt az igazi. Pedig semmit sem mondott, sem ő, az előadó, sem a költő, a ki a müvet irta. Azt mondiák, nogy semmit sem akar, de hát bogara van miuden müvéének. Pedig nincs is nagy haja, csupán a szakálát és bajuszát borot* váija. — Talán sokat is irtam arról, amihez neon értek. Az Annié asszon/ énekéhez már iukább hozzászólhatok. Szerény, megnyerő magatartással mély, liuunu, légy hangokon ringatja a közönséget. Franczia szavú verset énekel. De hogy mi czélra teszi ezt Zalaegerszegen: a menydörgős meuykő tudná ezt megmondani. A pro^rammba fölvett Ave Mária latin éneket elhagyta. Se hasznunk se kárunk benne. A következőben zajos tapsot nyert. Az ő énekénél említem meg az V. honvéd kat mazenekarnak a kilünöségét. A zenakar ugyanis mindenik zongorázást, mindedik éneklést kísérte. Megelőzőleg padig önállóan játszott egy nyitányt. Rosthy asszony éuekóbea a leglágyabb, a leghalkabb hangot is kíséri az egész zenekar, s az egész zenekarnak a munkája hallható, érezhető és élvezhető, de még mindig a fiuura kis lágy vezető é-nek az első, amint az egy szál kis tábornok feltűnik a nagy számú és nagy erősségű hadsereg előtt. Az úgynevezett vidéki zenekiséretek azért rosszak, mert jobbak és elsőbbek akarnak lenni az elsőnéi s elébe vágnék a vezetőnek. Az V. zenekar evvel a kísérettel igazán remekelt, —A fekete zongora is remekelt. Bámultuk, mint a trójai fa lovat. N»at tudom, nem kellett é miatta a vendéglő falait lerombolni." Az estélyre némelyek bejöttek vidékről is. Ott volt a páholyban Dr. Bálás Béla/főispán is a feleségével. Ez volt társadalmi gyülekezetünkön való első megjelenése, A. páboljwk mind elkeltek. Sót itt olyan túlzsúfoltság vaít, hogy zajongás nélkül nem is ülhettek. A közönség azonban általában kevés volt. Mert szereti ugyan a közönség magát mutogatni, s szonett magát az előkelő dolgokhoz, a művészetekhez « főképen a drágaságokhoz kapcsolni, de. átázik sok pénzt kiadni. Épen azért nem hiszem, hogy a mulatság jó kedvvel végződött volna, (ó.) Pénteken értekezletet tartottak Zalaegerszegen a 67-es pártnak emberei Hertelendy Ferencz: elnökletével. S mégis alakították a 67-es politika; pártot, ugy azonban, hogy a politikának tifég csak a színezete se legyeu benne, vagy pedig, hogy csak a színezete ne legyen meg. Megérteni ugyan nehéz. De mindegy. A zalaegerszeglek közül jelen voltak : Dr. Lüke Emil, Dr. Czidder István, Krosetz Gyula, Boschán Gyula, Fischer Pál, Odor Géza, Dr. Berger Béla. Első szerep-