Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-11-23 / 47. szám

XII. év, tabeqefigB, 1911

. november 23. 47. szám EM&téú ir: %7 érre 4 kai 04 f évra 2 kor 04 f SUgytért 1 kor 04 f íSgjstu 8 fíilér. Hi;-detís»k dija megegyezés szerint, Nyilttír sora 1 kor Szerkesztőség kiadovata.: Wl&sics-ntcia 8. 2Ü. Lajos M-anfcatáx'SBk: : LENG tjíi x_, FBKSNOZ B O R B É "S" 9TTÖEG ST iap aidonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Weiter dienen! Azt már kinyomtattuk a mult héten, hogy jól teszi Dr. Szász Gerő ügyész, ha buzgólkodik azon, bogy a tisztviselők számára szövetkezetet teremtseD. Kell a tisztviselőknek egy vásárlási, egy megélhetési szövetkezet. Minden időben, minden körülmények között helyén való ez. És dicséretes dolog. Nagyon helyen való és nagyon dicséretes dolog épen most, amikor a rúd ugyancsak rájár a tisztviselőkre. Rájár a lúd a tisztviselőkre, az élet szekerének a rúdja. Nem ismétlem; már kétszerháromszor bő érvekkel részletesen kimutattam ez'»n a lapon, hogy az emberek kőzött, ha ugyan szabad őket is ide sorolni, ebben a drágasági világban a tisztviselők a legnyomorultabb páriák. Kimutattam, hogy a földműves, az iparos, a kereskedő, aztán a favágó, a szolgáló, az utcsaseprő, — meg a vigécz, a gesztenyesütő, a közvetítő, avagy akárminek a megkeritője is ugy adja a portékáját, ahogy neki tetszik. Csak a tisztviselőnek kell megelégednie avval, amit adnak a munkájáért. Világos ebből, hogy ezt a mai őrült drágaságot a tisztviselő érzi legfájdalmasabban. Némelyik fájdalmasan, a másik humorosan, a harmadik szatirikusai], a negyedik egykedvűen és könyen. Én például kutyába sem veszem, hogy a járdát magamnak kell meg8epernem s az öl fákat magamnak kell felvágnom. De akárhány tisztviselőtársam ezt fizikai gyengesége miatt sem tudná elvégezni. Azért mondom, hogy rájár a rúd mostanság a tisztviselőkre. Jó tehát, ha szövetkezetet csinálnak a tisztviselők. Mert mit is jelent afszövetkezet? Szövetkezés arra, hogy egyesült erővel jobban leverjük az ellenséget, akarom mondani, az éhséget. Egyesülnek a tisztviselők, hogy egykét krajczárral olcsóbban vegyék a ruhát és az élelmiszert. Ezt minden ember igy érti. S nem is lát benne búnt senki. Jussa van a tisztviselőnek ahboz, hogy törekedjék minél nagyobb előnyhöz jutni. Épen ugy, amiként jussa vau a kereskedőnek is minél nagyobb előnyhöz jutni. Igen ám, csakhogy a tisztviselőt s vele együtt az egész fogyasztó közönséget az Úristen a kereskedőnek ellenlábasaként teremtette. Ami az egyiknek alacsony, az a másikBak magas; ami az egyiknek jó, az a másikBak veszedelmes; ami az egyiket élteti, az a másikat megöli. Tehát van é nekem jussom arra csak törekedni is, hogy valamely előnyhöz jussak a vásárlással ? Nincs. Embertársamnak, adózó polgártársamnak kárát okoznom nem szabad. ÍJbeznem szabad, de mást nem bánthatok. minap keményen megleczkézteíett, egyik kereskedő barátom, s méltán, engemet, a ki bizony már elég régóta hirdetgetem, nemcsak a magyar ipar pártolását, a honi czikkeknek, magyar földi terményeknek elsősorban való vásárlását a külföldiek felett, hanem azt is, hogy elsősorban saját városunknak iparosait, kereskedőit támogassuk s csak azután menjünk Pozvára vagy Nagykanizsára vásárolni. S ime magam estem bele a bűnbe. Teát nem termel sem Magyarország, sem Zalaegerszeg. Más városból vásároltam Mert megkaptam egyötöd árban. Emiitett kereskedő pajtásom rajtacs

;pett, s m

;nt zsandár a tetten ért rablót, keményen megTenyitett. Ez nem szabad! Igaz, hogy csak negalive, de őtet, megkárosítottam. Már pedig nekem szabad éheznem, de embertársamnak, adózó polgártársamnak nem szabad kárt okoznom. Ilyen viszonyban van a hazafias tisztviselő fogyasztó közönség az iparos és kereskedő honfitársával. A kereskedő pedig és sok más hasonló foglalkozású ember azt tartja, hogy az Úristen az embert semmi egyébre nem teremtette, csak arra, hogy őtőle vásároljon. A fiákkeres előtt hitvány ember az, aki nem jár kocsiban; a korcsmáros elvárja, hogy mindenki az ő vendéglőjébe menjen; a pinczér csak azt az embert szereti, a ki trinkgeldet fizet; a czigány szerint nem is ember az, aki nótát nem huzat s legalább is egy tizes bankót nem ragaszt a homlokára. Nem teljes tehát az előbbi definiczió, hogy a tisztviselők szövetkezete azt jelentené, hogy nehik hasznok van belőle. A helyes meghatározás az, hogy a tisztviselőknek, vagy akárkiknek is fogyasztási szövetkezetök hasznot hajt nekik, a tagoknak, de kárt okoz a kereskedőknek, etcéteris. A dolgot jól fo»ta fel Balassa Benő barátom, aki a felsőkereskedelmi iskolában tanár, tehát tisztviselő is. Ő nemcsak egyszerű tagja ennek a leendő tisztviselő szövetkezetnek, hanem előharczosakéut akar szerepelni. De megjegyzi, hallom megjegyezte a vasárnapi előértekezleten, hogy mindaddig előharczos lesz. mig a tisztviselőknek ha csak egy-két krajczárnvi előnyük lesz is, de azonnal megfordítja a fegyvert, ha ebből a hadjáratból csak egy-két krajczárnyi kár látszanék is a kereskedőkre nézve. Hát Balassa Benő barátom már előre is hadat izent saját magának. Mert igaz az, hogy akár tisztviselő, akár nem tisztviselő, a fogyasztó közénség a megélhetés tekintetében teljesen ellenlábasa a kereskedőnek. K»r volt tehát azt színlelni, hogy ő a fogyasztási szövetkezetnek oeak a hiányos definiczióját ismeri, s hogy nem ismeri a teljes és helyes meghatározását. Csak azt mondta meg nyiltan, hogy egyenlő érdekeknek összeütközése esetén melyik párton lesz. De ez elég. Ebből mindenki tudhatja, s ő legjobban, hogy már a trombita-fúvás előtt vesztett csatája van a — saját hadseregének. Dr. Szász Gerő nem tudja, mert ő nem lakott volt még akkor ebben a városban, de Benő barátom jól tudja, hogy Záborszky Jóska kis tisztviselő csinált egy kis tisztviselő féle szövetkezetet, s ez megbukott; aztán Odor Géza előkelő tisztviselő is hozzá fogott egy nagy tisztviselő fogyasztási szövetkezethez s csak az előértekezletig jutott el. S azt is tudja, hogy Dr. Kele Antal csinált volt velem együtt egy általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetet, amely tartott egy néhány évig, de nem sokkal tovább, mint a meddig ellenem tartatott vala egy tisztviselői fegyelmi vizsgálat. Dr. Wlassics Gyula minisztersége alatt. Nem tévedek, ha azt hiszem, hogy mindenki megérti e volt fegyelmi vizsgálatnak a szövetkezettel való összefüggését. Azt is jól tudhatja Balassa barátom, hogy mi itt szemben állottunk volt egymással, avval a különbséggel, hogy amíg én innenfelől a tűzvonalban állék, addig ő tul a sorok mögött ül vala. Na, de ne beszéljünk a régiről. Beszéljünk a mostani szövetkezetről. Akkor azt mondtad, hogy nyolczvan adófizető polgárt, nyolczvan kereskedőt ksrosit a szövetkezet. Igaz, högy megfeledkeztél arról, hogy a szövetkezet a* nyolczvan adófizető polgárral szemben tízezer adófizető szegény nyomorult koldus embernek a javára van. A mostani leendő szövetkezet alig 2—3 száz tisztviselő érdekében lenne. Ez már igazán elenyésző semmi a nyolczvan adófizető mellett. Egyebekben a most leendő szövetkezet is csak olyan, mint a régi. Mi lesz tehát? nem tudom. Én azt óhajtom, hogy vagy legyen, vagy ne legyen. Mert egy-két hétig hurczolkodni — vásári komédia, s ráadásul egy-két évig fegyelmi vizsgálat alett nyögni — zalaegerszegi történet. Ilyenekre pedig komoly ember készörömest nem pályázhatik. Lehet azonban, hogy amit én itt leírtam, mind szamárság. Lehet, hogy a most iít megindult tisztviselői szövetkezet hatalmasan fölépül, fényesen fog virágozni s mintája lesz az országban levő összes tisztviselői szövetkezeteknek. Természetes, hogy én ezt óhajtom inkább. De azt hiszem, hogy, ha nem is a felsőbb hatalmasságok, hanem a mi saját gyöngeségeink azt mondják: Tisztviselő! Kuss! und — weiter dienen! Borbély György.