Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-02 / 5. szám

XII. év, Zalaegerszeg, 1911. február 2, 5. szám MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE , i- . f LENGYEL FBKENCZ a«5©ar3s:©sz-ti jEiOH? \/ Q)"tjJ2L J—i3J OS M-u-n^atársai: ; > BOBBÉíjT 0TÖHG í iftp'ui&jdonos. Hirdetés k dij» megegyezés szériát Nyiltiér ior» i r Se i r tjztoség és k iftdóvm.. KoB8uth-ntc^» 43 «Uöfls«tési ár : -.-•• y érre 4 kor 04 f 61 érra 2 kor 04 f t»mtyit« 1 kor 04 f szim 8 fillér. Haiálkamarák. Kényes kérdésről szólok. Szinte félve-félek attól, hogy némelyik ember haraggal gondol reám ezután, ha elolvassa az írásomat. De hát miért haragudnék ? Szándékomnak a tisztasága úgyis megvéd engem. A munkás, dolgos emberek iránt érzett becsülésem, szeretetem vezet ebben a kényes útvesztőben. Határtalanul szeretem a mnnkás embereket. Mentül kérgesebb a keze valakinek, annál előkelőbb helyet foglal el a szivemben. Az eke, borona, kapa és kasza forgatók; a tű, véső, gyalu, fűrész, kalapács és ecset kezelők; a poros iratok hősei; az igazságosztó birák; a házi dolgot serényen végző gondos anyák iránt egyforma meleg érzés buzog a lelkemben. Szeretem őket. Ez a világot átölelő, fentartó érzés olyan kényes helyzetbe taszit engem, mint annak idején Báthory eidélyi fejedelem azt a költő által megénekelt anyát állította. Ha az egyik osztályról szólok, a többi vet meg. Ha m tidegyiknek az ügyét hozom szőnyegre : ellenségnek tekint valamennyi. Középutat kell találnom, hogy mindegyik osztályról tárgyilagosan szólhassak. Mondottam, hogy az emberszeretet lesz az utmutatóm. 1910 deczember 31 én Zalavármegyének nyolcz járásabsii 4300 ember tartózkodott a halálkamarákban. Statisztikai adat ez. Sejtem, hogy ez az összeg a. valóság mögött áll. Tehát jóval többen varnak, voltak azok, akik a kenyérbaiczban észrevétletiül sebet kaptak. Sebet, amely gyógyíthatatlan. Sebet, amely nem fáj, mégis öl. Sel et, amely soha be nem heged. Sebet, amely észrevétlenül felemészti az életerőt. Tudják-e kérem mire czélozok? Helyesen sejtik, hogy a tüdővész térloglalásáról beszélek. 4300 ember úgyszólván egy órában, egy napon szivta magába azokat a láthatatlan férgeket, amelyek lassan, de biztosan ássák részükre a hideg sirgödröt. A bestiális férgeket tudományos nyelven baczillusoknak kivják. Szinte hallom azt a csámcsogást, amit ezeknek a parazitáknak a mikroskopikus ajkuk okoz az emberi szervezetnek pusztítása közben Irgalmatlan végzet! Hát nem volt, nincs olyan hatalom amely legalább ezt a 4300 embert megmentette volna ezeknek a férgekBek a karmai közül? Nincsen! Ez a szó döntötte el a csatát azoknak a férgeknek a javára. A szabó, az esztergályos, az asztalos, a esipész, a kovács, a lakatos, a hivatalnok ée sok más foglalkozású ember szobákban dolgozik. A kenyérre égető szükség van Egy rőv dke félóra is letör egy darabkát a keresményből. Azért hát még a legelemibb tisztaságra sem juttathat időt a kenyérkereső. A szabó műhelye a vasalás nyomán keletkező gőzök miatt lakhatatlan. A lakatos és kovács műhelyekből a szénpor ís széngáz vegyüléke érzik. A hivatalokban összegyűjtött iratcsomók külön raktárait képezik a dögleletes pornak. A czipész műhelyek pedig valóságos mentsváraik azoknak az életö'ő bestiáknak. Cv ondja meg hát kiki: vájjon ezek a helyiségek nem halálkamarák? A halálkamarák falain viz csergedezik. A lerakódott por között szunnyadoznak a tüdővész baczillusai. Ma még ott va*nak eltemetve. Holnap dicsőségesen feltámadnak és bőségben úszva szaporodnak a legdrágább anyagon: az emberi tüdőkön. Nem tudja kipusztítani onnét sem az észnek v'lláma. sem a karnak ereje, sem a fegyverek éle. Nyílegyenes ut ez a szomorú, dicstelen halálba. Ezt a kegyetlen utat egyengetik az iparműhelyek és a hivatalos helyiségek. Azt kértem az írásom elején, hogy harag nélkül foglalkozzanak ezeknek a bestiáknak a megfékezésével. Más szavakkal kértem ugyan, de irgalmat esdő szívvel. Vigyék át a köztudatba, neveljék az emberek és gyermekek vérébe, hogy a munkahelyiség legyen a lakásnak legfényesebb része. Abban a helyiségben tölt a munkásember legtöbb időt; annak a helyiségnek kell ragyogni a tisztaságtól; abból a helyiségből indul hóditó útjára a hazai ipar; s az abban megszolgált kenyér nevel a hazának embereket, fiakat. Éltető, napsugaras levegő járja át a műhelyeket, hogy a megmentendő, megmentett emberek gonosz álomképnek tartsák a halálkamarákat. Lengyel Ferencz. Iparművészeti iskola. Felhívásunkra a válaszok sorozatát klasszika? példával, D*ák Ferencczel kezdtük meg. Fölemiitjük ismétlésül: Arról van szó, hogy vas—zala—somogyi magyar népünk részére íaragászati iparművészeti iskolát állíttassunk fel Zalaegerszegen. Mert ebben a bárom magyar megyében kiváló erő van a faragászati Művészetre. Fa és fémipari művészetre. Nagyobb mértékben az előbbire. Az iparművészeti iskola megteremtésére előbb kutatásokat. tanulmányozásokat kell tennünk: Adatokat kell szereznünk, hogy vidékenként, községenként, családonként, személyenként milyen mértékben van meg ez az ősi hajlam. Milyen mértékben külsőleg, pl. számra nézve; s milyen fokban tartalmilag. Fölkérünk mindenkit, tudósítsanak ezekiől található adatokról. Törekvéseinket és kérésüaket szíveskedjenek továbbítani a hirlaptársak is. Udvardy Vincze. Hiszen nem bucsuztatjuk Udvardy Vinczét, mert amint eddig, ezután is vezető egyéniség ő a társaságokban, a társadalomban, a városi és megyei gyűléseken és egyéb közgazdasági intézményekben. Javaslataival és tanácsaival és igazságosan ellenőrző figyelmével ezután is ott lesz mindenütt. Csupán az iskolai gyermek-tanitásban tart pihenőt, melyben 36 esztendőn át fáradozott és épített. Hivatottsággal dolgozott a tudomány és közművelődés csarnokában harminczhat esztendőn át, amint maga mondja igen találóan, szenvedéllyel, szeretettel és jókedvvel; de az utolsó pár órában már munka számba ment neki ez a lelki foglalkozás is. De nem lehet az utóbbin esudálkozni. Nem az eltöltött nagy idő miatt van ez. Annyit is, amennyit bírt, csak erős lelkű és vallásos hitű ember bírhatott el családjába vágott megpróbáltatásában. Nem akarom felszaggatni a sebeket, csak bizonyítani akarom ezzel, hogy Udvardy Vinczénak fegyelmezett lelki világa van. Némelyek 40, mások 30 év utáo, ő 36 év multán megy nyugdíjba ez évi február elsején, jól megérdemelt teljes díjazással. Medgyesi Lajos, a főgimnázium igazgatója a tanári gyűlésen megható módon vett bucsut tőle a maga nevében és a tanártestület nevében mondott beszédjével; s jól eső érzéssel adta át neki a felsőbbség méltánylását, meleg elismerését; pihenő napjaira fényt áraszt a felsőbb hatósága; a közoktalásügyi miniszter a tankerületi töigazgató utján meleg elismerését, méltánylását és köszönetét nyilvánítja, hogy a rögös pályán hivatottsággal működött, az iskolán belől és az isko'án kívül is, mindig komoly, sokoldalú tudásával és rátermettségével. — Udvardy megindultságtól szintén szakadozottan mondhatta el mondanivalóját s azzal végezte: felejtsétek el az emberi gyarlóságot, — én elviszem jó emléketeket. És csakugyan ugy van, hogy a ki szerénységében a gyarlóságról beszé. annak aligha van tmberi gyarlósága. Udvardy Vinczének — legalább az iskolai életben fölemlíthető gyarlósága nincs. Tanításban, navelésben s a gyermekeknek egyéb anyagi gondozásában a bő tapasztalat, lelkes odaadás, szigorúság és igazságosság jellemzi. S ez a négy tulajdonság talán elég is. Udvardy Vincze a polgári iskolában taaitott előbb 22 évig. Amint gimnáziumot állítottak Zalaegerszegre, azóta ennek a testületében működött mostanáig egyik Nesztorként. A megyei viszonyokat ő ismerte legjobban, a mire szükség is volt és van a tanulóknak 90 százalékára nézve. Kevés ember van, akiben az elméleti tudás é* a gyakoilati érzék olyan jó párhuzamban működnék, mint Udvardyban — akár az iskolában tanit, akár a tanácstermekben beszél. Tantárgya is, a rajzoló mértan, a gyakorlati életnek a tárgya. Tanítványai és tanártársai tisztelettel ésszeieteltel vannak iránta ezután az iskola kapuján kívül is, épen ugy, mint eddig a tanteimskben. Medgyesi Laj:>s igazgató, kinek egész családja őszinte barátsággal van Udvardy iránt, szép bucsulakomát rendezett a tiszteletére tegnapelőtt, melyen jelenvolt az egész tanári testület. —ó. Hazafias tisztelettel kérjük mindazon tisztel* olvasóinkat, kiknek előfizetése január 1 ével lejárt, szíveskedjenek az előfizetési dijat mihamarabb megküldeni