Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-11-09 / 45. szám

XII. év Eelaepercgeg, ISII

, november 9 45. szám SSS'iattísi áf : %tl évre 4 kor 04 í •/él íwe 2 kor 04 í Nogjtéro 1 kor. 04 f íSewfsa szán 8 fiflér. SnerkeSKti Z. HZox'-^-á-fclbL X_iaj os JS/t-u.iCLlsi&'bójzrTS&Ifc Hirdetések dija megegyezés szerlet. Nyilttér sora 1 kor Szerkesztőség kiadóvatai; Wlasics-ntcaa 8. LEI ISTG-TE1 XJ FSEHNC2 BOEBÉLT GYÖBQ sr lap v ajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A Magyar Paísss olvasóit tisztelettel kéijuk. szíveskedjenek a hátralékos előfizetésedet elküldeni, hogy a lap küldése meg ne szűnjék. A főispánváró város. Zalaegerszeg ez a város, mely megyei székhely s székesváros létére régidők óta a főispánok közöl csak Gróf Batthyány Pált és családját látta állandóan falai között három Hívig. Legújabban pláné, amint Gróf Batthyány Pál volt főispán eltávozott, kct éven át sem a megyének nincs főispánja, sem a székesvárosnak nincs főispáni lakósa. Most azonban várja a megye is, várja a város is a kinevezett uj főispánt, Dr. Bálás Bélát, aki e hónap 14 én megérkezik és másnap, 15-én ünnepélyesen el is foglalja állását. — Ennek részleteit közöljük a hirek között, de lehetetlen, hogy egy kis szerény óhajtást ne fejezzünk ki itt is az uj főispán megtelepedése alkalmával. Egész vármegyének a közönsége egyebek mellett természetesen elsősorban politikai tényezői lát a főispánban. De magának a városnak a közönsége, amint a polgármester kifejezte, inkább csak közigazgatási főnek s a város egyik előkelő lakosénak, jótékonyén ható Jakósán?k tekinti. Ha a főispánváró közönséget osztályozni kellene, tartózkodás nélkül a következő hárem csoportra tudnám osztani. Az embereknek egy része sem többet, sem kevesebbet nem lát a változásban s igy egyéb nem is igen érdekli, mint az, hogy a beiktatás alkalmával egy bankettet végig eszik és iszik, talán mög pezsgős hangulattal is. A másik rész már magasabb érdekeket is tekint. Politikai elvtársát vagy ellenfelét, érdekeinek pártolóját vagy akadályozóját véli benne megtalálni, s a szerint rokonszenvez, vagy ellenszenves már magának a megérkezésnek a hirével is. Ez a rész előre készíti és csóválja dicshimnuszának a sugarát, mely a könyökén is kijő. A harmadik részt mi tesszük és akik velünk tartanak, akiket sem arany nem csal, sem ostor nem kerget. Nekünk csak reményünk és óhajtásunk van, de nem a saját bőrünk érdekében, csupán a város díszének és jobb fokozatának érdekében. Nem mindegy a város életére nézve, ha egy jómódú, tekintélyes, munkás és müveit ember, mindenekfölött egy első tekintélyű ember benne lakik é, vagy nem lakik benne. Nem oknélkül vala nagy vívmánya Magyarországnak és Budapestnek, hogy ez a főváros megkspta a székesváros — czimet. Még nagyobb vivmány voina, ha a valóságát is megnyerné. Nagy időkön át Zalaegerszeg is csak a czimét viselte a székességnek. Főispánjaink — Gróf Batthyány Pált kivéve — a hivatalos gyűlések óráin kivül csak a vadásztársaság kedviért kukkintottak be néha. Talán, hogy a nagyobbakat utánozzák, akik csak vadászni jőnek Magyarországra. Gróf Batthyány Pálnak nem csökkent a Wilde, Petőfi, Napoleon. Karczolat. Irta : Kozma Béla dr. Gyermekkoromban kérdezték tőlem, hogy egy alma, egy szilva, meg egy körte-hány barsezk ? Akkor sokat gondolkoztam ezen a furcsa kérdésen. Ma megtaláltam rá a feleletet. íme : Petőfi, Wilde, Napoleon. Egyik alma, másik szilva, harmadik körte, mégis összelehet adni őket. Ha összeadjuk őket, nem nőnek, s ha kivonjuk nem apadnak, A szellemi világnak mintha pólusai volnának s mindhárom egy középpontba futna össze. Vagy talán a középpontból indult ki. Lehetséges. Az órök, az igazi, á valóban nagy lángelmék középpontjából. Három külömböző zsáner. Más gondolat- és érzésviiág, más pályakör, és más pályafutás. Mégis egy uton haladtak, egyforma mértékben, egyenlő nagyságban. Igy került össze a tüz és a viz. A történelem rajtuk kivül eredetibb, zseniálisabb lángelmét nem (ud felmutatni. Magas röptüek, mély gondolatuak. Mind a hárman. Hiszen a földön élt lángelmék közül végtelen sorú gárdát lehet összeállítani. De Petőfi, Wilde, Napoljon csak egy volt. Második pedig nem lesz. Nem is lehet. Mutassanak még egy költőt, müvésit, hadvezért, mutassanak |még egy lángelmét, kinek egyénisége hatalmasabb forrongásba hozta és hozza az ember vérét, kinek megnyilatkozása jobban eltőltené az elmét s nagyobb lelkesedést, rajongást keltene a szívben a lélekben. Robbie, a bilincsbe vert Wilde előtt némán, komolyan emelte kalapját; Petőfi, midőn az útszéli korcsmába betért, a mulató betyárok az ö dalait énekelték; Napoleon előtt pedig a franczia királynak ellene küldött serege egy pillanat alatt meghódolt. Három gyönyörű felvonás a világtörténelemből. Aki igazán tud lelkesedni, akinek a szive meggyúl, ha szépet lát, annak igazán könny gyül a szemébe, ha látja, olvassa, hallja a komédiás életnek ezt az igazgyöngyét. Azoknak az embereknek volt szivük, azok az emberek tudtak szeretni. Tudtak rajongani fanatikusan, szinte örjöngőn. Miért? Mert aki szivüket meggyújtotta, az nem volt más, mint Wilde Oszkár, Petőfi, Boneparte Napoleon. Az ő nemes, varázslatos egyéniségük, lelkük. Nem az az igazi nagy és nemes, lélek aki nemesen nyilatkozik meg, hanem az, aki ezt a megnyilatkozást előidézte. ők kitudták fejezni tollal, karddal azt, amit akartak és azt amit éreztek. Közönséges ember érezhet nagyon szépen, de testet nem ölthet érzése. Mi csak oltárt emelünk szivünkben számukra és hódolattal helyezzük őket oda bálváuyaink gyanánt. Most már értem az ókor félisteneit, most már felfogom a bálványimádást, Ott a bálvány fejezte ki az eszmét, itt az eszme maga bálvány. Mint egy excentrikus bolond teleraknám az országutakat az ők szobiaikkal, a képtárakat az ők arczkópeikkel, hogy bármerre fordulok mindenütt ott lássam őket. Elfog jönni az idő, midőn az tekintélye, inkább nőtt, hogy itt lakott a szegény emberek kőzött. Szeretet és megbecsülés viszontszeretetet és megbecsülést szül. De mekkora szüksége van egy ilyen gyönge városnak egy első tekintélyit emberre, aki akár hivatalosan, akár személyi közvetlenséggel egy kis rokonszenvet tanúsítana a város irányában, benne lakván; szüksége van kivált annak a városnak, mely a benne székelő megyei hivataloknak és hivatalosoknak hivatalos felsőbbségi hatalmát ismeri ugyan, de bizalmas barátságát és segitő kezét nem érezheti. Mekkora szüksége van egy ilyen gyönge városnak egy elsőrendű tekintélyre az életnek kisebb-nagyobb mozzanataiban: akár emberbaráti, akár hazafias, akár általános közműveltségi mozgalmaiban az egyes társulatoknak ; avagy a tudománynak, művészetnek és mesterségnek valamely jelentkező ágazatában, avagy akár a kenyérkereseti műhelyeknek és boltoknak élénkülhető forgalmában is, — mekkora haszna lehet, mondom, szellemi, erkölcsi és anyagi, közgazdasági haszna ennek a városnak, közönségének, ha egy főispán s annak a családja példaadó, utmutató, avagy csak lelkesítő megjelenésével is résztvesz a mi kis körű életünknek nagy küzdelmében. Amint tapasztalhatta, az eiőbbeni főispáni család részéről. Nekünk csak reményünk és óhajtásunk van, még pedig csak ebben az irányban és szellemben. Hogy t. i. ne legyen üres a szék a székesvárosban. rr. emberek három hatalmas bolygót fognak az ő nevükről keresztelni. Wilde, Petőfi, Napoleon nem az angolé, nem a magyaré, nem a franczia nemzeté. Még csak nem is a világé. Ők az örökéleté, a mindenható tulajdonai. De boldogok és büszkék lőhettek azok, akik őket ismerték. Hiszen már az jóleső tudaat, hogy egy században éltünk velük. Három hatalmas fáklya. Egyik a század elején világított, másik a közepén, harmadik a végén. De fényük messze tulsugároz a század szük korlátain. Messze a mult homályába, a teremtésig haladhat a képzelet fényük segélyével, egészen addig, a mi szemünknek homályos pontig, ahol az Isten áll. Fényük előre is világit. Nem századokra, hanem az örökélet kapuján át ismét az Isten zsámolyáig. Szellemük fénye az, mely vissza és előre Istenhez visz minket, az örökélet tudatára. Mert hiszen élet, mely ilyen szellem óriásokat produkál, az ilyen élet nem röghöz kötött, az ilyen élet örökkévaló, végnélküli, meg nem szűnik soha.|g| Az élet megtanított imádkozni. Hinni az Istent, a lélek hathatatlanságát, az örökéletet. Nyugodt és szilárd léptekkel járom a nekem kiszabott utat. Meggyőződésem megdönthetetlen, hitem erős és biztos nyugalmu; de ha e három férfiú csodás lángelméjével, rendkívül életével foglalkozom:hitem nemesebbé válik, nyugalmam, bizalmam fokozódik, mert az ők fényük, glóriájuk fölött ott látom az Istent, a nagyot, az örökkévalót.