Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-08-24 / 34. szám

XII. i«. Z«l»eqor«»eq

y 1911. augusgius 21 34. szám EMfintéd Ar: $37 érr. 4 kor 04 f m évra 8 kor 04 f Nagyadra 1 kor. 04 f éjyaa uáa 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttír sort 1 kor Szerkesztőség kiadó vata. : Kossnth-ntcsa 43 Seerieazti Z. HIox'-vá-fcitL Lajos f LETSTGTEX, FEBEWOZ ÉJ-T Gí lap aidonos. Munkatársai: ^ BORBE^^O^ÓRGSr MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A jegyzők. A közigazgatás épületét a jegyzők tartják vállaikon. Hasonlitanak ahhoz a mithologiai alakhoz, aki a csapongó képzelet szerint a Gibraltár szorosnál Európát tartja vállán. Sőt azt kell mondanunk, hogy Verbőczy Corpus jurisa óta a nemzet képviselete, de még inkább az alkotmányos kor egyenesen arra dolgozott, hogy a jegyzők munkáját szaporítsa. Valahány törvényünk van, annak végrehajtása a jegyzőé. S a hivatalos napi teendők taposó malmában még azt is várjuk a jegyzőtől hogy egy kis községet irányitson s a haladás zónája felé tereljen; küzdjön a maradisággal s még népszerűsége árán is egyedül a közjé s az vezesse, hogy a község sociális boldogulását munkálni hivatása s — köteiessége. Ha valaki, akkor a községi jegyző méltó rá, hogy munkája értékeltessék s mikor a jegyző emeli föl szavát kari érdekei mellett, — hallgassuk meg. Az országos jegyzőegylet nagyon szép szándékkal van eltelve. Mintegy 200—300 olyan elárvult jegyző gyermek van, aki akkor vesztette el apját anyját, mikor az édes apa még nem szerzett nyugdíjra igényt. Mi vár rá az ilyen százszoros uri proletár-csemetére ? Ezt nem akarjuk érinteni se. Rémesen beszél róla a napi élet, a tapasztalás, sőt olykor a kriminológia is. Elképzelni, mit szenvedhet az a jegyző, aki halaitusaját vivja, ha tudja, hogy gyermekei ki vannak dobva az élet viharának, nevelő kéz nélkül. Ezeknek a szerencsétlen embereknek, akiknek nem volt módjuk annyi évi szolgálatot szerezni, mely alatt gyermekeiknek neveltetési segélyt biztosíthattak volna, — mennyire megkönnyítené halálos vergődését, ha az illetők tudnák, hogy gyermekeik nincsenek kidobva a züllésnek, hogy az ilyen elárvult, gondviselő kéz nélkül maradt jegyzőárvának — nevelőháza van. Az országos jegyzőegyesület, melynek elnöke nagystüü férfiú, maga is csak nemreg Mezőtúr város_ főjegyzője, azt akarja, hogy mihamarabb ez a nemes czélu nevelőház létésüljön. E zsébet királynéról nevez k el az internátust s építésre van is kétszázezer korona. Az építkezést rövidesen meg is kezdenék, ha az emberszerető társadalom ebben a nemes törekvésükben segítené a jegyzőket. Sorsjátékot rendeznek s ennek során 65000 koronát sorsolnak ki. A sorsjáték jövedelme van hivatva a még hátralévő alapot pótolni. S hogy ez ízben nem a sorsjegyezés szédelgésével fiiunk szemben, de szolid, szép szándékkal, — jelzi az a messzemenő támogatás, mellyel a belügyminiszter a jegyzők segítségére sietett. Fölhívja a községi képviselőtestületeket, járuljanak a sorsjegyek bizonyos számának vételével a czélhoz. Nem hisszük, hogy akadjon képviselőtestület, mely elé, ha a jegyző azzal fordul, hogy most szerencsétlen kartársai gyermekeiről van szó, ho<*y viszonyai szerint ne hozza meg jelentős áldozatát a czélra. De sőt azt hisszük, hogy ha a jegyző azokhoz fordul, akiknek naponta tesz szívességeket, hogy a jegyzők egyetemes ügyét támogassák, nem fog akadni ember, a ki az Erzsébet árvaházért ne nyúljon a zsebébe. Ennek az ügynek sikere azon múlik, hogy a cselekvésre, a kezdeményezésre hivatott és erre erkölcsileg kötelezett jegyző mint gondolkozik, hogyan érez ? A minden neveltetési járulék nélkül úgyszólván a szélnek eresztett jegyző-árvák ügye minden kartársat cselekvésre kell, hogy szólítson s a társadalom, melyet igaz, ezer felé vesz igénybe a szervezetien közjótékouvkodás megható kérelme, — ne hagyja el a községi jegyzőknek ezt az igaz, emberbaráti ügyét. Beszéljünk helyesen! Igaz, hogy sok idegen és rossz magyar szavat használunk mindennapi érintkezésünkben, tanultabb ember ép ugy, mint a földműves. Különösen az iparos az ö szerszámai megnevezésénél használ sok námet kifejezést. De, hogy törvényesen alkotott és a nemzetközi forgalomnak megfelelő mérték rendszerünkben is a régi mértékek neveit használjuk, holott azok szerint nem is mérünk, mert nem is mérhetünk, — ez már nagy elmaradottságnak tudható be, hiszen 1874 ó'a, tehát 85 éve, hogy az uj mértékeket használjuk. Az akkor már feinött embereknek e hibát most némileg megbocsáthatjuk, mert hiszen a régi mértékeket tanulták; — 35 — 40 éves koiában pedig kevés ember szeret vagy tud a megszokott helyett mást tanulni. Azonban ha még csak maguk esnének e hibába hagyján volna, hanem ugyanezen hibájukat öröklik a gyermekek is, daczára, hogy az iskolában azt már nem hallják, nem tanulják, s itt előáll még egy hiba, az t. i. hogy egy verdung pálinkáért a boltba küldött gyermek, nem is tudja, hogy mennyi az a mostani mérték szerint. Minthogy pedig verdunggal ugy sem mérnek, hanem decziliterrel, igy a gyermek a deczilitert verdungnak fogja képzelni. — Tehát mindenfélekép rossz. A jelzett törvényezikk szerint: a hosszúságmérték egysége a méter, az űrmértéké a liter, a sulymértéke a kilogramm. Mindenki tudja ma, vagy legalább kellene tudni, hogy például 100 liter az egy hektóliter, 10 decziliter egy liter, stb., de már nagyon kevesen tudják, hogy mennyi egy verdung, egy messzely, egy icce vagy egy pint?, legfeljebb csak egy-egy mathematikai profosszor. És mégis mit tapasztalunk, ha piaezra, vagy boltba megyünk s ott egy kicsit figyelemmel vagyunk, lépten-nyomon hallhatjuk : Hogy a tejföl ? Egy verdung 8 krajezár. Hogy a borsó? Egy messzely 6 krajezár. Hogy az alma? Tanulmányút. — Zalai diákok Erdélyben. — VI. Marosludas. A mióta a csúcsa-bucsai kősziklán láttuk a kecskét, a kalauzolás csakugyan rám szálott Mautke Emilről. Kolozsvárról Marosludasra mentünk. Közből van Torda és Gyéres. Kolozsvárról Tordáig 30 kilométer van föl a Feleken, s le a Dobogón. A vasút azonban 90 kilóméterrel kanyarog Tordáig. Épen három akkora uton. Hihetőleg azért, mert a Felek és Dobogó nagy hegyek áthághatatlaBok. De már háromszorosan akkora kerülővel mégis igen messze vetette a sulykott a vasút, amikor Tisza Kálmán idejében fölépült. Pedig itt e nagy kerülővel is négy alagút van, s olyan kanyarulatokat tesz, hogy a szekér orra majdnem éli a hátulját. Az öreg Brassai bácsi nem csak félelemből, de egyéb elvből sem ült erre soha. Egy előnye van azonban: hogy útba esik Mezonagycsán, abol Tisza Kálmánnak birtoka van. — Sokkal szebb ennél Viragosvölgy, a virágos völgy, közel Gyéreshez, Torda irányában, a sóhegyek keleti lejtőjében. Gyönyörű fehér szüikés szőnyeg mind csupa »sóvirágból.« Ez a ritka virágok közé tartozik. A virágos völgyi kis állomás után átsuhanva a tiszta vizű Aranyos folyón, a gyéresi állomáson szép panoráma tárul előnkbe nyugat felől. Jobbra a 8 kilóméteres szárnyvasut végén Torda s a Tordahasadék, szemben a csupasz Geszteg, másnevén : toroczkó, vagy Székelybő, s az Aranyos torok, benyúlva a Havasnak nevezett Érczhegységekig. Balfelöl törpnlt hegyek, s ezeknek tövében csaknem körben fekve a tizenhárom aranyosszéki falu bekerítve a történelmi nevezetességű Keresztesmezőt. — Gyéres a faluk koszorújának keleti részén van Egerbegygyei együtt s egyébről nem is nevezetes, csak arről, hogy a tordai pogácsát idáig kihozzák a kofák, különben móst már a Zichy barlang előtt is kaptunk tordai pogácsát. Mi keletre mentünk s már idáig előnkbe jött Ludasról Pálffy István gyógyszerész; a ludasi állomáson várt Demény Endre egész bizottsággal. Jókora uton kell begyalogolni a kis városba. Fele uton disz sorban áll a tűzoltó testület bandája s a hymnusszal fogad Lenünket. A mi csapatunk pedig elénekli a szózatot feleletül. A Maros-hidnál nagy közönség, majdnem az összes lakosság s mi diadalmenetben vonulunk befelé, a diákok változatos zalai nótákat énekelnek, s közbe-közbe a banda szöl, a rendre ügyelnek a rendőrök s hogy egy kis tréfás látvány is legyen mig jobb kézzel nekünk szalutálnak, balkézzel azalatt rá-rá suhintanak a tolakodó utczagyerekekkre. Marosludas közönsége vendégül látott, elszálásolt, s a nagyvendéglőben olyan vacsora asztallál várt, mintha főispáni bankettről volna szó. Nem is valánk mi kis emberek. Deák Iván nevére tisztelő csodálattal kérdezik : Csak nem a nagy Deák Ferencz utóda ? sőtt sokkal nagyobb, feleljük. S előáll az öles Deák Iváné s sorakozik mellé az ö'es Hautke. Egy kissé meg is ijndtek a ludasiak. De birokra nem keltünk. Csak barátságban birkóztunk. Szerető gondviseléssel ügyeltek diákjainkra a házi gazdák. Nagy aggodalommal nyargal Kozma lelkész, hogy elvesztek a diákjai. A Marosban fürödtek. Szelíden korholja: micsoda vakmerőség?! Tudunk mi úszni, mondják a diákok. Igen ám, de az a nagy legény is tudott úszni, aki tavaly ide belefulladt, s még többen belehaltak. Csakhogy azok nem voltak zalaiak, felelik a gyermekek. S a papnak engedni kellett a zrlai virtus előtt. Vacsora alatt Kozma lelkész fejezte ki szóval is a közönség nevében a vendéglátás szeretetét s üdvözölte a távoli vendégeket, akik a tanulás kedviért jőnek ilyen messze, de egyúttal az ismeretetés révén barátságot kötnek s a barátsággal együtt a hazafiságot is fejlesztik, mert minél több a rokoniélek, annál nagyobb a fajszeretet s a hazaszeretet. Haerter tanár köszönte meg a