Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-05 / 1. szám

6 MAGYAR VA I Z S 1911. január 2. nert átérezve ezen munkájának jelentőségét a legszabatosabban végezte 8 ezen alapszik majd a statisztikai sommázatoknak valósága; másrészt, hogy munkásságát átadván ez országos jelentőségű czélnak, — megtisztítja a közigazgatásnak ama jellegétől, melyből a kevés értelem mégis, — adóemelést deriválna. A tanitó, mint a szülők helyettese s úgyis mint a szülők gyermekeinek oktatója, kivételes bizalmat élvez. Merjük hirdetni, hogy általánosságban lelkész és tanitó előtt a valóságot elhallgatni, enyhén szóba sülyeszteni, — nem szokott a nép. Hogy tanitók végzik a népszámlálását, abban a becsületesen végrehajtott munkának nagy garancziáit birjuk. Ismételten a nyilvánosság előtt elismeréssel vagyunk azért a munkáért, melyet sajnos éppen községi háztartásunk szegénysége miatt immár nem is tudunk akként honorálni, mint kellenék. Érjék meg az erkölcsi elismeréssel, melyet 'me a sajtó nyújt és melyet a felsőbbség is bizonnyal nyújtani fog. V. L. A harmadik egyetem. Nem a harmadik egyetem helyének kérdésével óhajtok ez alkalommal foglalkozni, hanem annak felállításának szükségével és lehetőségével. Hogy két egyetem az országnak elégséges é t felesleges vitatni. Ha e téren magunkat összehasonlítjuk a külfölddel, szomorú eredményre jutnnk. Németország 22 egyetemének van 49,000 hallgatója Francziaország 16 JJ J» 32.000 Anglia 15 »> JJ 25.000 Olaszország 21 ÍJ 24 000 Oroszország 9 1? 1) 23.000 Ausztria 8 |J 20 500 Spanyolország 9 5) 12 000 Magyar Birodalom 3 •J 8.500 S'ájcz 7 J» 6.500 Belgium 4 >> 5 000 Svédország 3 >J 5.000 Románia 2 5* 5 00 ' Hollandia 5 *> »J 4.000 A budapesti egyetemre beiratkozott ez évben > 6682, a kolozsvárira 2172, mindkettőre összesen ] 8850 rendes hallgató. így hát ugy az egyetemek, s valamint a tanulóifjak számát tekintve, aránylag | az utolsó helyen állunk az európai müveit álla- ! mok között, még Spanyolország is megelőz ben- ' nünket s a kisebb államok már csaknem mennyiségileg is utolértek minket, sőt el is hagytak. Két egyetemünk és az összes jogakadémiáink hallgatói, számszerint 10.304, nem tesznek kí annyit, niint egymaga a berlini, va^y párisi egyetemé; előbbinek volt 13.884. utóbbinak 12,985 tanulója. Azonban még sokkal megdöbbentőbb a kép í akkor, ha a jogászok és bölcsészek megoszlását tekintjük a hazai és külföldi egyetemeken. A német birodalomban volt 18.643 bölcsésszel szemben 10.951 jogász, nekünk van 1226 bölcsésszel szemben 6450 jogászunk (a jogakadémiákat is beleértve). Tehát bátran mondhatju.c, hogy jogász nemzet vagyunk. E bajon csak uj egyetemek és műegyetemek létesítésével segíthetünk, hogy ezáltal a tanulóifjúságot a jogi pályától elvonjuk és más produktív pályákra tereljük, AZ uj egyetemek felállításával kapcsolatosan, természetesen legjobb volna a kevésbé népes jogakadémiákat (60—100 hallgatóval rendelkezőket) az uj egyetemekbe beolvasztani s az ezáltal megkárosult városokat má« j uton kárpótolni, mert különben oly kulturális központokat nehéz létesíteni, melyek a czélnak meg is feleljenek s a jogászok számát nemcsak bogy nem csökkentjük, hanem határozottan az ellenkezőt érjük el. Van még egy másik kedvező körülmény, mely i a harmadik egyetem felállítását lehetővé teszi. A polgári iskolai tanárképző közel 200 hallgatóval bir, tehát annyival, mint a kolozsvári egyetem filozófiai fakultása. Ha a polgári iskolai tanárképzés az egyetemre helyeztetnék át, először szaporítják az egyetemi hölcsészethallgatók számát, másodszor a költségvetésben egy jelentékeny összeg felszabadulna, mely az uj egyetem ' bölcsészeti karára voloa fordítható. Pedagógiai szempontból is előnyösebb az egységes tanárképzés, mivel jobb összhangot teremtene középoktatásunkban. Oly felsőbb iskoláknak, melyek ugyanazt a tudományt művelik, mint az egyetem, nincs létjogosultságuk ; gazdasági szempontból pedig egy / egyetemi fakultás mellett ugyanabban a város- ' ban még egyet fentartani, felesleges fényűzés. Ezeken kívül, tekintve a rendelkezésünkre álló hittudományi intézeteket, gazdasági akadémiákat, arra az eredményre jutunk, hogy a harmadik egyetem nem annyira pénzügyi áldozatot kiván, hanem inkább ügyes szervezést, a meglévőnek egyesítését, formába való öntését. (M—g). Tas Ferencz, főgimn. tanár. A rodli. Éppen a magyarnyelv védelme ügyében jártam Pesten. Gyönyörűség volt látnom és néznem ott a fővárosban a gyermekeknek kedves téli játékát, jó falusias kedélyes játékát. Olyan jól esett egy kis paraszt telet látnom a czifra fővárosban. Feltámadt a hajdankori divat, gondolám. Budapesten szánkóznak a gyermekek. Telivérrel szánkóznak. Hidegtől pirosult arcczal, lármával és dévajkodással szánkáznak. Ha egy kis emelkedésre akadnak, ellepik azt, mint a méheraj a virágos kertet. S különösen ős Budán találnak elég dimbet-dombot, ponkot, hegyet. S még a nagyok is kedvet kapnak, eiveszi a gyermektől erővel is egy ott járkáló vén bakancsos közlegény várbeli vitézkatona is, ráül s völgybe jut. Kicsiny hija \ala, hogy magam is föl nem kuporodtam egyre, Micsoda isteni élvezet végig játszani a hajdani gyermek kornak csak egy-két pillanatát is. Csak a vén bölcsek nem tudják, mi ez. Aztán éppen ugy megy a dolog, mint az én időmben volt. Nagy aprógyerek-sereg; s egy-egy bajusza-kapaszkodó kamasz legény. Vannak kis szánkók, amelyekre csak egy-egy apró emberke ül, s amint leszaladt a síkra, hátára veszi s viszi tol a ponkra. Ugyanezt teszi a kamasz is a nagyobb szánkóval. Na, mi nem épen igy csináltuk. Mi a kis szánkónak is, a nagy szánkónak is az orrára egy madzagot kötöttünk s annál fogva huztuk fel. A hátunkra sohasem vettük. Mintha béke idején hátára venné a huszár a lovát. Még van egy kis eltérés. Itt a budavári Ostromutczában a nagyobb szánkóra is csak egy kamasz ül, vagy fekszik hasra s ugy repül le, csak magát kormányozva. Na, nálunk nem igy volt, mikor Aranyosrákoson a Fodor Zsiga dombjára felkerekedtünk. A nagyobb szánkónak a derekába beraktunk néhány csiribingó apróbb gyermeket, egy kamasz fölállott a szánka talpjának hátuljára, előlült a kormányzó kamasz s a csizmasarkával kormányozta a rohanó gépet 300—400 méteren lefelö. Nem vitatom el a derék budavárbeliek erényét, ügyességét. Nem kötnek a szánkóra madzagot. amibe fogódzkodjanak, s a kormányzásnál nem hijják segítségül a csizmasarkot: testi művészet ; a bicziklizés korszaka után vagyunk ; a testsúlynak a mozgatásával kormányozza a szánkót. Csak ne a hátán vinné föl a hegyre. Hanem ez már mindegy. Azért kedvem kerekedett, hogy bár egyszer csusszantsak le én is azon a monkő Sturm utczán. Szóba állok a gyermekkel. Mit csináltok pajtás? Rodlizunk, azt mondja. Mit csináltik te? Hát rodlizunk. Rodlíztok? Hát az mi ott a hátadon? 'Szen rodli! Hát nem látja ? Rodli?! Na né! be vén szamár vagyok. Egy órája, hogy nézem s mind azt hiszem, hogy ti szánkáztok. Mert ugy hasonlít a szánkázáshoz, j Pedig hát rodliztok. Szánkázni én is tudok. De j rodlizni nem. De hogy meg is változik a világ tíz husz esz- I tandő alatt! Az apák meg sem értik a gyerme- j keiket. Hejh, maholuap a magyar szó ritka, mint a fejér holló. Másnap vasútra ültem s otthagytam a szép fővárost. A »kupéban* egy nyálas ifjú embernek voltam a szomszédja. A budapesti szemét és ganéhordónak az inasa. A gazdájának is megmondta a nevét, valami Maker, de bízén az övét is elfelejtettem. A kupéban ez a nyálas ifjú volt a vezérlő szellem. Az egész társaság ráfigyelt. Folyékony előadást tartott a trágya dombok eltakarításáról és hogy hogyan lehet, több vagy kevesebb utczaszemetet rakni a kocsira s a mekleuburgi nagy lovak mikor türelmetlenkednek. A zabolás ifjú végre kivett a zsebéből egy gyermekjátékot, melyet újévi ajándékul vitt valamelyik atyjafiának. Két krajczáros önműködő gép volt. Serczegéssel fölhúzta a zsinórját, letette a kupé padlójára s a kis gép irgalmatlanul szaladgált a társaságnak nagy mulatságára. Mi az ? czimborám ! kérdezém. Rodli, azt mondja. Rodli? Ahá, már tudom, mi az a rodli. Mégis hunczfut a német, gondolom. Ez a nyálas ifjú, az én czimborám, elviszi a nagy városból ujéví ajándékul a rodlit Debreczenbe, Szegedre, vagy Kolozsvárra és terjed vele a magyarnyelv mint a villámlás, mint a láng harapódzása és mint a rodli. Borbély György. Hivatalos rovat. 13071. 1910. Hii detmény. Közhírré teszem, hogy a mely családban kanyaró beteg van, a családhoz tartozó összes tankötelesek az iskolalátogatástól eltiltatnak, Egyúttal felhívom az összes családfőket, hogy az előforduló megbetegedéseket büntetés terhe alatt a városi tiszti orvosnak haladéktalanul jelentsék. Zalaegerszeg, 1910 deczember 30. Dr. Korbai, polgármester. A mértékekről. Vagyis: az Igazságról. A hamismértékek. Az uj mértéktörvény megszünteti a hitelesítetlen, vagy hamismértékekkel való visszaélést, vékáknak, vatyikóknak és kupáknak a korszaka lejárt, akiknél ilyet, vagy a két évenkint ismétlődő időszakos hitelesítés bélyegével el nem látott mértéktárgyakat találnak, azokat büntetik s a mértékeket elkobozzák. Erről szól Dózsa Endre kolozsvári alispánnak alábbi rendelete, melyet az összes főszolgabiráknak és községelöljáróságoknak kiadott s amely igy szól: A belügyminiszter 4615/910. sz. körrendeletéhez csatolt utasítás 1. §-a utolsó sora megmagyarázza, hogy a gazdálkodó saját tájékozására hitelesítetlen mérleget, mértéket is használhat, de hitelesíteni köteles mérőeszközeit, mihelyt azokat egyszersmind eladásnál használja, vagy munkásainak részeket mér ki. Az 1907. V. tcz. s ennek alapján kiadott kormányintézkedések értelmében a malmokban a vám csakis hitelesített űrmértékkel szedhető. Tekintettel arra, hogy egyfelől a gazdálkodók, másfelől a moluárok a törvény rendelkezéseit nem tartják meg, felhívja, hogy intézkedjék miszerint a törvény betartására hatékonyan figyelmeztetve legyenek. A mértékhitelesítő-hivatal szerint két évenként ismétlődő időszakos hitelesítés, a vármegyék egyik felében 1909-ben, a másik felében pedig 1910-ben már megtörtént. Sőt a hitelesítések már a következő évikre is kitüzettettek. A 14615/910. sz. b. ü. m. rendelet 3 ik bekezdése, valamint a rendelet mellé csatolt utasításnak 4. § a az ellenőrzést elrendeli s elrendeli ama mérőeszközök elkobzását, melyek bár elsőhitelesítéssel el vannak látva, azonban időszakos utánhitelesitésoen nem részesültek. Az ellenőrzésre hivatott közegek az időszakos hitelesítésről szóló dijnyugta felmutatását követelhetik s ama felekről, kik azt felmutatni nem tudják, jegyzéket készíteni s azt az időszakos hitelesítésre kötelezettek névsorával összeegyeztetés végett a mértékhitelesítő-hivatalnak megküldeni kötelesek. Ennélfogva felhívom, hogy az illetékes ellenőrző közegeket azonnal utasítsa, miszerint ugy járjanak el, hogy az emiitett jegyzékeket a kolozsvári mértékhitelesítő hivatalhoz legkésőbb január 15-ig beküldjék. Az üvegek nem esnek ugyan időszakos hitelesítés alá, azonban a feleknél használt üveg űrmértékek állandóan ellenőrzendők, hogy el vannak-e azok látva az utasitas 9 — 10 § aiban látható ábrákon feltüntetett magyar szent koronával? Megjegyzendő, téves az az állítás, mit egy«

s községekben terjesztettek, hogy t. i. a korona a

z