Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-01 / 22. szám

MAGYAR f AIZS 1911. junius 1. egy követ vigyeii magyar művelődésünk templomához. Jön a főispán . . . hangzik itt is, ott is. Hát persze, hogy jön, és persze, hogy főispán jön, mert a közönség ezt már csak igy tudja. Mert mikor gróf Battyánv Pál főispán volt, nemcsak a magas kormánynak volt főispánja, hanem a közönségnek is. Olyan főispán volt, hogy látták is az emberek, sőt beszéltek is vele. De csaknem csudálkoztak, s olyanok voltak, mint a tamáskodó Tamás, alig mertek hinni a szemöknek. Ók eddig még sohasem láttáit kézzel fogható főispánt. A többiek csak a beiktatáson szoktak megjelenni az asztalfőn. Akkor is hasonlatosak lehettek az Apor Pétertől leirt király »képéhez«, aki a 18. századbeli elnyomatáskor Erdélyben egy-egy nagy ebéden képviselte a királyt. A »kép« ott ült az asztaltön, mondja Apor, de senki sem mert hozzá közeledni, vagy épen szólani, beszélni sem merészeltek, ételhez, italhoz is igen félénken nyúltak. Egyszer aztán elment a király képe, de bezzeg lett aztán hangos beszéd, s dinum-dánum. A közönség valami ilyenfélének képzelte a főispánokat, de sem nem látta őket, sem nem beszélt ^elök, jóformán a nevöket sem tudta mindaddig, amig gróf Battyány Pál nem jött. Nini! hát ez a főispán, olyan mint a rendes ember? Alig hitt a szemének a naiv lélek, mikor látta, hogy gróf Battyány Pál egész családjával itt lakik a rendes székhelyén, itt ól, járkel, iészt vesz az emberek társaságában és társadalmában, részese a köröknek, az egyesületeknek, akár hazafias, akár közművelődési, akár szórakoztató társulatok azok ; részt vesz és áldoz az emberbaráti intézményekben, s részt vesz és áldoz családjának minden egyes tagja. Hát ez a mi főispánunk, azt mcadá a közönség. Nekünk még ugy sem volt. S ez a főispán szó gróf Battyány Pál nevével kapcsolatba ugy bevésődött a nép lelkébe, hogy miután már eltávozott a főispáni hivatalból, azután is főispánnak nevezi, legfeljebb, hogy a főispán most nem Zalaegerszegen lakik, hanem Zalaesányban. Azután országgyűlési képviselő lett a Gróf, de azért mégis csak főispán. Lehetne miniszter is, azért mégis csak főispán lonne. És ime nem is szakadtak el a szálak, melyek Zalaegerszeg közönségéhez kö:ik a nemes Grófot és magas lelkiműveltségü családját. Közbe közbe közénk jön zalacsányi csendjéből, megloboglatui a kultura zászlóját a magyar dal fuvallatára. Hoz/a Isten özénk országos képviselőnket, a közönség főispánját, magyar ügyünknek egyik őszinte harczosát. A jó emlékektől felvillanyozva lelkesen fogadja a közönség, s várva várja, hogy junius 4 én — jöu a főispán . . . (-)• A testi nevelés, kapcsolatban az erkölcsi neveléssel es a magyar lovagias szellem ápolásá*al. Kuszkó István, a kolozsvári athletikai klub alelnökének előadása.*) — Kivonatos ismertetés. — Tisztelt Uraim! Ezelőtt csaknem két évvel, 1908 márczius 16, 18, 19 én tartotta Apponyi Albert gróf kultuszminiszter őnagymeltósága a középiskolai testgyakorlat tárgyában azt a szakértekezletet, mely a vidéken is élénk figyelmet keltett. Ez értekezleten nagy nevű államférfiak, kiváló szakemberek hangoztatták, ho^y a testi neveléssel kapcsolatban az erkölcsi nevelésre nagy gondot kell fordítani. A szónokok között Andrássy Géza gróf, orsz. gyül. képviselő, mint az olimpiai bizottság elnöke kifejtette, hogy meg kell tanítanunk a fiatalságot arra, hogy összetartson, gyakorolja később is az életben, amit athletikai összjátékokban elsajátít. Mostani játékainkban úgymond, rugdossák egymást és veszekednek, ami aztán a politikai életben is nap nap után látható jelenség. Ennek alapja az illlusztris szónok szerint épen a rósz nevelésben van. Sárói Szabó Sándor vezérkari százados ur, mint a honvédelmi miniszter kiküldöttje, hasonlóképen nyilatkozott. Az értelemtől — úgymond — és tudástól eltekintve, első sorban egészséges, munkabíró test, erős jellem, akarni tudás, azután lelkesedésre való képesség, a munkának, a küzdelemnek, az akadályokkal való bátor szembeszállásnak szeretete, az erővel számitni tudás, merész vállalkozó szel lem, rend és fegyelem iránt való érzék és esüggedetlen szivésság szükséges ahhoz, hogy jó hazafiak és a haza védelmében jól használható i harczosek lehessenek az ifjak. Mindezek oly klasszikusan szép kijelentések, ! hogy méltók a figyelembe vételre. Ugyancsak Szabó Sándor százados ur a közép és főiskolai tanáróktól hallott sürü panaszokra mutat rá ; müveit fiatalságunk fegyelmezetlensége, niánvos kötelesség érzete, a lelkiismeretes, komoly munkától idegenkedése és állhatatlansága miatt. Az olimpiai versenyeken szinte megdöbbenté módon tünt fel, — mondja, — hogy a magyar ifjak között mutatkozott a legcsekélyebb testületi szellem, a legkevesebb fegyelem. Ezek a felszólalások, tisztelt Uraim, kézzelfoghatóig bizonyítják, hogy a testi nevelés terén a helyes erkölcsi állapotot s az egészségi irányzatot mindenütt vissza kell állítani. Demény Károly ur, mint a Magyarországi Testedző Egyletek Szövetségének s a szép múlttal bíró Budai Torna Egyletnek küldötte szintén igy vélekedik. . . . Negyedik irányelv volna — úgymond — gondoskodni arról, hogy a testgyakorlás, külö nősen a tömegképzés hatásában nemcsak a testek nevelése, edzése ós képzése, hanem annak a lélekre való folytonos visszahatásaképen mély erkölcsnemesitö és főleg jellemképző hatása legyen. Ha a testnevelés ezzel a jellemképző gonddal és léleknemesítő irányzattal vitetik, ha fölkeltjük a fiatalokban a szeretetet, érdeklődést, ragaszkoJást ezek iránt, ha egymással nemesen versenyezve, egymást támogatva és buzdítva végeztetjük a gyakorlatokat, akkor a fiatalok nemcsak ügyesek és erősek, hanem derék, jólelkű, törekvő, jellemes, munkás és, bátor fiuk lesznek és olyanok maradnak továbbra is az életben, a mire nekünk magyaroknak nagy szükségünk van. Íme, az Apponyi Albert gróf miniszter elnöklete alatt befolyt értekezlet tagjai közül a magyar arisztokraczia, hadseregünk küldötte, valamint a testedző egyletek szövetségének képviselője is annak az óhajtásnak adott kifejezést, hogy a testi nevelést az erkölcsi neveléssel harmóniába kell hozni. * Mélyen Tisztelt Uraim! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, mikép örömmei jelezhetem, hogy ez átgondoltan kifejezett elveket mi bérezés hazarészünk szivében Kolozsvárt, nemcsak magyaráztuk, hanem ezelőtt 20—25 évvel már a Kolozsvári Atlétikai Club testületi életében gyakoroltuk is. (Halljuk ! Halljuk !) Nem lehet meglepő ez, hiszen mindenki előtt ismeretes, hogy Attila népe Erdélyben sok évszázon keresztül magára volt utalva. Ellenséggel folyton korul volt véve. Férfiai életük egy részét a csatamezőn töltötték. Öreg kort kevesen értek, mert fiatalon öntözték vérükkel apáik földjét. Ez a helyzet állandó összetartást szült a jók között. Egymás támogatását, megbecsülését, védelmét eredményezte. A magyart jellemző lovagias erények ápolására, a helyes irányításra mindig emelkedtek ki nevezetes történelmi személyek. Ily előzmények után alakult 1883-ban a Kolozsvári Atlétikai Club, melynek iráDyzata és testületének szelleme már kezdetben ugy formálódott, a mint azt a magyar lovagis érzés gyakorlatból évszázadokon át leszürödött szabályai előírják. E clubban egyenlők voltunk mindannyian. Jósika Lajes báró, az aranygyapjas rend lovagja, a 80 év fölé hajló öreg ur járt elöl; Ő maga vezetett be a kard és tör vivás mesteribb fogásaiba bennünket. Ó és irányítása szerint Tompa Károly, később Kővári Mihály mesterek magyarázták, hogy nem azért tanulunk vivni, hogy párbajozzunk, hanem azért, hogy a gyakorlat által erőnk és ügyességünknek tudatára ébredve még ellenfeleinkben is megtanuljuk becsülni az embert. Ezzel kerülhetjük el gyakran a súrlódásokat s az azelőtt napirenden volt karezpárbajokat. Áhítattal hallgattuk, szivünkbe véstük ez igéket. Büszkék voltunk, hogy tanítványai lehetünk mestereinknek s lelkesedéssel követtük útmutatásaikat. Nagyobb viadalaíuk elbírálásánál Lobkovitz Rudolf herczeg altábornagy mindig ott működött •z ügy élén. Az arany, ezüst és bronz érmeket, egy-egy pár elismerő ós buzdító szó kiséretébea ö tűzte a fiatal atléták mellére. Elképzelhető a hatás. Lelkesedés volt még a legyőzöttek szivében is. Rend, fegyelem, bajtársias összetartás, egymás támogatása és megbecsülése nyilatkozott meg még a legkisebb versenynél is. ^ labdázás, versenygyaloglás, kisebb kirándulások irányítására Felméri Lajos dr. egyetemünk európai hirü tanára, kinek szavait szövetségünk emlékirata 9 ik lapja idézi*) folyt be. Az ó székely lelkének erkölcsi tisztasága és nemessége, nagy tájékozottsága és széles látóköre foglalta azonkívül ésszé a részeket egószszé s az együttműködésnél az irányt, a lovagias szellem ápolására az ő egyszerű modorával kézzelfoghatólag meg tudta jelölni. A versenygyaloglások rendezésének Baintner Hugó dr. jogi tanár volt a mestere. Helyes training, egészséges szellem beállításával minden évben 30, 60 és 120 kilométer távolságra rendeztünk országúti gyalogversenyeket. Mindig nagy számmal versenyeztek, jó eredményt értek el, ritkán akadt, aki a versenyt feladta. A beérkező boldog volt, ha egy bronz érmet nyerhetett is. Sem a kimerültségnek, sem az egyenetlenségnek, sem a mai üzletszerű kapzsiságnak nem látszott semmi nyoma a versenyzők körében. Mily elszomorító volt ezzel szemben a franczia nemzet katonáinak harczképességére az a verseny eredmény, melyet egy a hadügyminiszter hozzájárulásával rendezett távgyaloglásnál elértek. A gyalogló katonák közül a verseny alatt a lapok szerint egypár meghalt, többen halálos betegek lettek a kimerüléstől. A turisztikának csekélységem volt a klubban a szervezője; a husz-hatvan kilométer távolságra egyetemi leczke után vagy szünnapokon való kirándulás még kedvezőtlen időkben is mindennapos szórakozás volt. Borbély György bajnok, ma áll. főgimnáziumi tanár, begyalogolta Magyarországot, Benyovits Lajos dr , ma kúriai tanácsjegyző, bejárta Svájczot, Francziaországot. Kiss Ferencz dr., ma tekintelyes orvos, legyoíogoit Kolozsvárról Fiúméba. A kerékpározás divatossá tételével három clubtag rándult magas kerékpáron Párisba. Borbély György bajnok visszafelé is gépen tette meg az utat. Útközben gyönyörűen irt leveleket adott fel a lapok részére. Utileveleit mé'g a külföldi lapok is átvették. Későbbi évben Londonig kerékpározott. Következő évben pedig a Balkánt járta meg, Konstantinápolyig s Ktsázsiáig. A turistáskodásnál szivünkben hord'uk magyar vottunkat. Nem tüntettünk hazafias frázisokkal. Turisták voltunk, s mint ilyenek, szászokcak, románoknak egyaránt kivívtuk a rokonszenvét s 1 kitüntető figyelemben részesítettük a helyüket megálló szász és román ajkú clubtagjainkat. E nagy-organizmus állandó színvonalon artá: sán és egészséges iiánvzatán folyton őrködött [ Jó.-ika Lajos báróval az élén a club jól szerve! zett becsületbirósága, a müveit osztály mindenik munkaköréből gondosan kiválasztott tagjaival. E bíróságnak a club beléletében keletkező ügyekkel alig akadt dolga. Országos tekintélye révén annál többet folyt be irányításával, határozataival az ország különböző részéből hozzáfordult főurak, i államférfiak, képviselők, hírlapírók ügyeinek gondos, diszkrét elintézéseivel. Kiadott megállapodásait miadannyiszor mindenik fél feltétlenül elí fogadta, t * Fontos a felemlitésre, hogy a KAC. életében megteremtett emez irányzat Felméri Lajos dr. ' tanártól ós Jósika Lajos báró elnöktől papírra téve a cinb évkönyveiben meg van örökítve. | A fiatalságnak szól ez az utmutatás, amelyet j iskolai ifjúsági egyesületek, valamint felnőttek | testgyakorlati egyesületei a lovagias szellem ápolásával a helyes irány követéséhez ma alig nélj külözhetnek. I (Itt következik Jósika Lajos bárónak nagy , beszéde a gentlemanről és Felméri Lajos dr.-nak j az egyetemen a neveléstan tanárának klasszikui san szép fejtegetése arról, hogy az igazi nemes | embert milyen erkölcsi vonások jellemzik. E két i beszéd minden betűjét el kell olvasni és a i *) Ki naponta néhány órát testgyakorlásra sientel, kétszerte több munkát képes régecni és sokszorta tdbb erköksi erőt kifejteni.

1 *J Pár héttel ezelőtt említést tettünk az I. Magyar Országos Testnevelési Kongresszusról. Említést tettünk akkor Kuszkó István kitűnő sportíró felolvasásáról is, Maleeki Román titkár sujtó alá rendezte a kongresizns lefolyását, kiadva az összes előadásokat egy 168 oldalas nagy könyvben. Módunkban van most e könyvből részletesebben is közölni Kuszkó felolvasását, mely egyik kiemelkedő pontja volt az orsz. értekezletnek.