Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-05-11 / 19. szám

g MAGYAR P A í Z S 1911. május 11. gyére fontos, jellegzetes. A haladás lassú ; a közönség közönye a legnagyobb kerékkötő. Itt a munkásgimnáziumi könyvtár. Itt is adnak, de csak azok, akik személyes összeköttetésben vannak a vezetőséggel. A közönség hallgat. Az irodalmi kör tagjai folyton fogynak. Ma-holnap nem tudja fentartani magát. A közönség félre vonul. A Csány-szobor az egerszegieket már indulatba hozza, pedig ha az arányt tekintjük, vajmi kevéssel járultak hozzá. De igy van ez mindennél. Közönségünk hallgat, alszik. Ez az ok, amiért semmi sem sikerül. Ha nem volnának azok az itt megtűrt tisztviselők, talán még annyi sem történnék, mint amennyi tényleg történik. Hol a polgárság? hol vannak a város fiai ? Ők alszanak, s ha néha felrázzák álmukból, akkor, mint meganüyi megsértett Olimpusi Jupiter menydörög, lármáz, kiabál, hogy aztán e nagy munkától kifáradva, újra álomba ringassa magát. Ha a kevés jövedelmű és mindenfelől igénybe vett hivatalnokok intézményeket tudnak megindítani s SZÍVÓS kitartó munkával, M nden közöny ellenére fentartani, fejleszteni, mennyivel könnyebben tehetné meg azt a polgárság, legalább is a támogatást. Neki, az ő, és utódai hasznára történik minden, érte, de nélküle. Hány módos, gazdag ember van itt! Hányan szerezték e városban vagyonakat! Hol vannak ők ? Ki látta a koronákat, a filléreket, amiket az emiitett czélokra, vagy bármely közczélra adtak volna ? Talán az ezüst, a rézbánya sincs meg még, ahonnét e koronákhoz, fillérekhez az anyagot kiszedik. Kár, hogy itt ujjal nem mutathatok egyik-másikra, talán szégyenében megnyitaná tárczáját, de igy mindenik a másikra háritja a czélzást. Önmagára nem veszi, nem érti, avagy nem akarja érteni. Ezért van aztán, hogy a különben munkálkodók kőzött mindenütt annyi a kedve-vesztett ember. Gondolatokkal, üdvös eszmékkel tele, de meieg munkakedvüket megfojtja, megdermeszti a hideg közöny. Dicséret a kevésnek, akiknek akaraterejük erősebb, kik nem riadnak vissza, s dolgoznak tovább, várva az áldás végét, s a támogatást az ébredő polgárságtól reményük. De mikor ébrednek az egerszegiek ? Mikor lesz muzeumunk ? mikor könyvtárunk ? Mikor áll az épület, mely ezeket és minden nemeset : irodalmat, zenét befogad ? Melyik nemzedék fogja szükségét érezni egy kultur pa lotának, és melyik mutat reá a készre, mondván: „íme felébredtünk!" P. L Iparművészeti iskola. Felhívásunkra a válaszok sorozatát klasszikus példával, Deák Fereneczel kezdtük meg. Fölemlítjük ismétlésül: Arról van szó, hogy vas—zala—somogyi magyar népünk részére faragászati iparművészeti iskolát állíttassunk íel Zalaegerszegen. Mert ebben a három magyar megyében kiváló erö van a faragászati művészetre. Fa és fémipari művészetre. Nagyobb mértékben az előbbire. Az iparművészeti iskola megteremtésére előbb kutatásokat, tanulmányozásokat kell tennünk. Adatogat kell szereznünk, hogy vidékenként, közsókenként, családonként, személyenként milyen mértékben van meg ez az ősi hajlam. Milyen mértékben külsőleg, pl. számra nézve; s milyen fokban tartalmilag. Fölkérünk mindenkit, Tudósítsanak ezekről a található adatokról. Törekvéseinket és kérésünket szíveskedjenek továbbítani a hirlaptársak is. Adatok. A király botja a Zalavármeyyei Atnsuumban. A zalai híres faragásoknak egyik díszpéldánya az is, melyet Városi Vendel tapolczai iskola szolga faragott tavaly. Egy kampós fogantyus pálcza ez sárkányfejjel s az elmaradhatatlan kígyóval s falevéllel és gyümölcscsel domborítva. Készítője a l Király őfelségének ajándékozta születésének 79. ; évi emlékére. Ö felsége el is fogadta, azután a | közoktatásügyi miniszter ur utján megőrzés végett í a zalavármegyei alispánnál helyezte el. Árvay 1 Lajos alispán pedig ma felküldötte a csinos botot í a gimnáziumba a muzeum számára. ; Előadás a testi nevelésről, 1 kapcsolatban az erkölcsi neveléssel és a magyar lovagias szellem ápolásával. Király ő felsége érdeklődése mellett, József < főherczeg fővédnöksége alatt nemrég tartotta a \ régi képviselőház gyüléstermében az országos j testnevelési kongresszus I. nagy gyűlését. E I

három napon át tartott kongresszuson miniszterek, államférfiak jelentek meg s a fővárosi közélet legkiválóbb férfiai tartottak előadásokat. A konjj gresszus y>Főjelentés<s.-e egy vaskos kötetben ; most jelent meg, Maleczky Román titkár szer| kesztésében és a kongresszus végrehajtó bizott5 ságának kiadásában. E vaskos kötetből látjuk, ; hogy a kongresszus kiváló elnéke, Berzeviczy 1 Albert v. b. t.t. egykori közoktatásügyi miniszter • a főváros urai mellé vidékről is kért fel előadót. , A fentebbi czimen, Kuszkó István az 1883 óta | fenálló Kolozsvári Athletikai Club alelnöke tart jtt, I helyeslésekkel többizben megszakított eléadást. Az előadás szövegét a főjelentés szószerint közli. Előadó ebben mindenekelőtt a kolozsvári athletikai clubnak azt a működését ismerteti, melyet az ország első gentlemanje báró Jósika Lajos az aranygyapjas rend lovagja vezetése alatt már a 80-as években ugy a testedzés, valamint a turisztika, de főleg a magyar lovagias szellem ápolása terén kifejtett. Ismerteti a club jelesebb vezetőinek sikereit a sport fejlesztése terén. Rámutat, hogy a club vivóiskolájában Jósika, Tompa és Kővári Mihály mesterek a vívás technikája mellett mily szeretettel csepegtették a fiatalság lelkébe a lovagis erényeket. Felméri Lajosnak, a neveléstan tanárának működését is ismerteti részletesen, aki nemcsak a testi nevelés terén, hanem az erkölcsi nevelés terén főleg az athletikai clabban iskolát • alapított. Elméleti fejtegetéseit a nemes emberről, a mely ma nem születik, hanem lesz, tüzetesebben ismerteti. Jósika Lajos báró elnök utolsó közgyűlési beszédével az előadás tüzetesen foglalkozik. E beszéd egy hosszú élet gazdag tapasztalatának képezi értékes foglalatát. Tanítás ez és utmutatás arra, hogy az egyének és a testedző egyesületek míképeu kell, hogy viselkedjenek és működjenek, hogy azt a nemzeti feladatot, mely egyesekre és testülelekre vár, ugy tölthessék be, hogy a magyar nemzetet a külföld mint gentle\ matt nemzetet tisztelje és becsülje mindig. ' Előadó arra kérte a kongresszus tagjait, vegyék át Jósikának e hattyúdalnak nevezett végrendelet szerű utmutatását arra, hogy a testi nevelés irányítása saindig harmóniában legyen az erkölcsi neveléssel és a magyar lovagias szellem ápolásával. Az előadást a kinyomatott jelentés szerint zajos éljenzés és taps követte. Az elnök pedig, a kongresszus nevében hálás köszönetet mondott a t. előadó urnák tanulságos előadásáért. "'Kuszkó István legilletékesebb magyarázója a K. A. C. mükudésének, az országban akkor legszorgalmasabban működő egyesület szellemének, az erkölcsi nevelés terén kifejtett működésének. Ezt a Clubot báró Jósika Lajos a gentlemanok szövetségének aavezte. Legilletékesebb a magyarázásra Kuszkó azért, mert egy évtizeden keresztül báró Jósikával, ennek haláláig, együtt dolgoztak e?en a téren, épen akkor, mikor Tompa vívómester halála után 1880-ban Kővári Mihály ügvéd-vivómesterrel a nemes báró uj korszakát nyitotta meg a testi és erkölcsi nevelésnek. Az iskolában Odes-chalchy Livió herczeg, Kemény Árpád báró, Bánffy Kázmér báró, Páska Zoltán ma főszolgabíró, Benyovits Lajos ma kúriai tanácsjegyző társaságában mintegy száz ifjú között ott találta Jósika Kuszkót is. S mint a vivóiskola . egyik legszorgalmasabb, szerény modorú tagját, J Jósika Lajos báró öt, kiváló előszeretettel vezette be a vívás mesteribb fogásaiba, miket később hattyúdalában, a gentlemanek szövetsége részére Írásban pontozatokba foglalt. Kwszké nemcsak hálás tanítvány volt, hanem e kitüntető figyelmet azzal viszonozta, hogy a sajtóban lelkesített, az egyetemi fiatalság körében pedig híveket toborzott a Kolozsvári Athletikai Club megalakítására. E klub ezelőtt 26 évvel Jósika Lajos bárót elnökének, Kuszkó Istvánt pedig titkárának választotta. Így alakult ki, a Jósika báró intentiói szerint a gentlemanek társasága Erdély válogatott nemes ifjaiból. Jól szervezett becsületöirósága országos hírnévre tett szert s mint az előadás is emliti, az ország különböző részéből féurak, államférfiak, képviselők, szerkesztők ügyeinek gyors, gondos, diszkrét elintézését végezte. Megállapodásait mindenik fél tisztelettel és feltétlenül elfogadta. Legkevesebb dolga akadt a klub kebelében, de a kard párbajok egészségtelen divatját itt is, egye! bütt is leszorította. ! A klubnak működése már a 80-as években i felkeltette Berzeviczy Albert figyelmét, ki akkor j mint államtitkár a testnevelés helyes irányú iskolai fej'esztésének az első lendületet adta. ; Később mint a tornaegyletek országos szövetségének elnöke is figyelemmel kisérte ekkor már a kolozsvári tornavivó egyletben is, a Kuszkó működését. Az egylet 1896-tól kezdve szakított a régi egészségtelen rendszerrel. Ez ideig ugyanis hét kolozsvári középiskola összes növendékeit egyetlen tornatanár egy teremben tornásztatta. A kimerítő munka alatt egy életerős tornatanár, Albert Károly, 12 év alatt szívbajban elhalt. Ez eset után Kuszkó javaslatára az egyletben reformok keletkeztek s eredményül az, hogy ma minden iskolának külön tornatanára, külön tornaépülete van. Berzeviczy elnöki közbenjárása mentette j meg a testnevelés czéljainak 1902 ben is a kolozsvári tornavivó épületet, melynek akkor más : rendeltetést szántak. Berzeviczy Albert egykori miniszter kongresszusi elnök tehát megtalálta az ; egyesületet is, amely a magyar lovagias neve! lésnek évtizedek óta helyes irányt mutat s meg| találta Kuszkó István Club alelnök személyében ' a férfiúit is, aki Felméri Lajosnak a neveléstan ; tanárának fejtegetéseit, s Jósika Lajos bárónak örök életű hattyúdalát, az egész ország szine előtt ismertesse. Ez előadást, mint értesültem, a K. A. C. külön nyomatban, több ezer példányban ! kiadja. Borbély György állami főgimn. tanár. Az iparvédelem és a tanitók. Hiába tagadnók: a szürke napszámosnak, a sokszor kolduskenyéren tengődő tanítónak, a jövő generáczió lelkiirányítójának szivén-lelkén át ér| vényesithetjük csak jövendő, legszebb nemzeti > álmaiukat. De eljön nemsokára az az idő, mikor a müveit emberiség folytonos jóakarata és munkája folytán S a tanitó fölemelkedik az őt megillető piedesztálra erkölosileg és anyagilag egyaránt. Ámde érdemeljék ki különösen a nemzeti nevelés által jövő boldogulásukat. Izzék, forrjon a lelke annak, aki hazafias gondolkozását százfelé akarja és tudja szétosztani 1 Valóban, a tanítóképző-intézeteknek a soviniszta ; gazdasági nevelés irányitóinak kellene lenniök ! Erkölcsi felelősséget kellene vállalniok, hogy az a néptanító, akit szárnyaik alól kibocsátanak s ; akinek vállaira a nemzet jövője nehezedik, tisztábar legyen nemcsak a szükséges pedagógiai í ismeretekkel, hanem szegény hazánk siralmas í gazdasági helyzetével, politikai viszonyaival, az , egyedéi befolyásolhatatlan nagy társadalmi moz; galmakkal, a gyakorlati népvnzonyokkal is, hogy hazánk jövőjébe nyitott szemmel betekinthetvén, átérezzék azt az óriás: felelősséget, amelyet válI lalni készek. \ Átérezvén nemzetünk gazdasági törekvéseit, ők ; lesznek iparvédelmi mozgalmainkban is a jobb j kezünk. Eddig is nagy részük van mozgalmunkban a | néptanítóknak. De addig, amíg azt tapasztaljuk, • hogy köztük is nagyon sok a közönyös, iparvéj delmi tekintetben jóformán egészen laikus vagy ferde felfogású egyén, azt egyenesen a preparandíák hiányos gyakorlati képzésére kell — az egyén után — visszavezetnünk. Minő szemoru perspektíva nyílik meg előttünk, mikor nem elég, hogy a polgári elem minden egyes tagját, mint ellenséges várat kell bevennünk az iparvédelem részére, a saját boldogulásának előmozdítására, hanem még a tanitók között is mosolygó, lenéző, kicsinylő megjegyzésedet hallunk a magyar iparról. »Nem érdemes a