Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-27 / 17. szám

XII. év, ZaigeoBr-tigg, gg§ll

. április 27, 17 szám, Hirdetésük dija megegyezés szerist. Nyiltsír sora 1 ker Szerkesztőség kiadóvatsi. é« Kossuth-atc^a 4Ü JSlfiSsetéM ár . f'íxy érre i itor 04 f /él érra 2 kor 04 f K.a.»je',r» 1 kor 04 f Vfik Bzáíw H ülór. ^ssericeíSBtdL Z. HTo3?-vá-fc!tL Lajos f LS1ÍQYS.L, PKEBNCSf Munkatársat = G-TrÓRG, ST lap ajdoaos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A könyv. — A mnnkásgimmáziuni könyvtára ügyében. — Sem a gimnázium, sem a munkásgimnázium nem találó kifejezések itt, de ha már ilyen nevet adtak az párosok, kereskedők és más munkások iskoláztatásának, hát nincs semmi lényeges baj benne. Annál lényegesebb érték, hogy egyáltalában van. Hogy létesült ez a társadalmi intézmény s a kormr nytól is támogatott és támogatandó intézmény, mely mintegy lopva belejátszodja a tudást és egyéb műveltséget az emberekbe. Nem akarok én részletesebb történetet irni, s most itt a munkásgimnáziumnak sem keletkezését, sem fejlődesét, sem czélját, rendeltetését és eszközeit nem szándékozom sorba szedni és mélt itni; csupán egyik eszközere kérem a közönség figyelmét, a könyvtérára. A munkásgimDázium létesítésében és fejlesztésében több ember működött és működik önzetlenül, de meg kell vallani, hogy legmelegebben Pásztor Imre tanár viseli a szivén az ügyet. Amellett, hogy álíalábau ő rezeti ennek az intézménynek az ügyét, egyik sptcziális és legerősebb eszközét, a könyvtárt megakarja teremteni. Ezért a könyvtár féle mozgalmáért teljes elismeréssel kell leDnönk iránta. Kétszeresen azért, mert ingyen, kéregetéssel, adományoztatással akarja megteremteni azt. Minden könyvszerzés, nem az Írását, avagy a szerkesztését, csupán a megvásárlását, va£;y adományozását s a terjesztését értem: egyegy kapavágás a kemény ugarban; a könyvtáralapitás pedig egy-egy hatalmas jégtörés magyar társadalmunknak s magyar közéletünknek szibériai művelődésében. Nem is kell példa után futkosnunk : axióma, hogy a magyar ember irtózik a könyvtől. Néhány óra alatt eliszik száz koronákat, sőt forintokat; néhány perez alatt elkártyáz k ezereket; egész életében pedig számítás nélküli rossz gazdálkodással elpusztít, e

! veszít milliókat s dicsekvéseel emlegeti: de elkeseredik, ha egy füzetke könyvért ki kell fizetnie — 15 krajezárt. Ha itt-ott valamelyik urnák van egy kis könyvtára: abban a könyvek megfordítva vannak rakva, mert csak a szolgáló kezeli — porozáskor. Pedig, hogy a könyv mégis nem haszontalan dolog s hogy jelvénye a fejlettségnek, a műveltséf.'nek, a nagyságnak: erre felhozhatok egy pár példát saját nemzeti történelmünkből is, azok közül, amiket én tudok. Gróf Bt-thlen Miklós önéletrajzából tudjuk, hogy Zrinyi Miklósnak, a költőnek, Csáktornyán nagyBzerü gazdag könyvtára volt. Azt is tudhatjuk hogy Bethlen Gábor fejedelemnek is volt jó könyvtára, sőt, hegy ő nagyszerű iskolát csinált Gyulafehérvárt. Fölemiitik az életrajzírók, hogy Gábor fejedelem a bibliát miDdig a zsebében hr.rdozta, a szive tájékán, s egyik csatában ez a biblia mentette meg az életét. Ennek a két embernek, hadvezéri voltuk mellett, igen-igen gazdag könyvtára volt s ez a két ember nemcsak egyike egyike volt a tizenhetedik század legműveltebb embereinek, de mernérsi mondani, hogy az elvontabb filozofiiai tudományt kivéve, akkor a legnagyobb emberek voltak Európában. Amennyire ritka jelenség ez a magyarokra nézve, annyival inkább dicsőségesebb. Már többen tudhatjuk azt, hogy Második Rákóczi Ferencznek és Bercsényi Miklósnak nagyszerű, fényes, gazdag könyvtáraik voltak. S hogy Bercsényi Miklós, mint egy Ugrón Gábor, két-három órás hatalmas szónoklatokat tudott tartani — rögtönözve. A könyv nem haszontalan portéka, s nem azért rau, hogy a szolgáló a port letörölje róla. Ezért üdvözlőm én Pásztor Imre kollégámat, aki könyvtárt akar létesiteni a munkásgimnáziumnak a számára. És üdvözlöm, akik ebben őt támogatják. A magyar közművelődés oltárára visznek egy-egy követ, akik egy-egy könyvet visznek, vagy egy-egy fillért adnak ehhez a mozgalomhoz. Amint a kimutatás mondja, eddig is már szépen gyarapodott a könyvtár. Tegyék meg, akik tehetik, amit tenni kell. A már kiolvasott könyveket ajándékozzák oda, a munkásgimnáziumnak, nemzeti művelődésünknek a terjesztésére. Borbély György. Iparművészeti iskola. Felhívásunkra a válaszok sorozatát klasszikus példával, Deák Ferencczel kezdtük meg. Fölemlítjük ismétlésül: Arról van szó, hogy vas—zala—somogyi magyar népünk részére faragászati iparművészeti iskolát állíttassunk fel Zalaegerszegen. Mert ebben a három magyar megyében kiváló erö van a faragászati művészetre. Fa és fémipari művészetre. Nagyobb mértékben aE előbbire. Az iparművészeti iskola megteremtésére előbb kutatásokat, tanulmányozásokat kell tennünk. Adatogat kell szereznünk, hogy vidékenként, kőzsékenként, családonként, személyenként milyea mértékben van meg ez az ősi hajlam. Milyea mértékben külsőleg, pl. számra nézve; s milyea fokban tartalmilag. Fölkérünk mindenkit, Tudósítsanak ezekről a található adatokról. Törekvéseinket és kérésünket szíveskedjenek továbbítani a hirlaptársak is. Mutatvány Lovaszy Károly „Pesti Tersek" czimfi most megjelelt verskötetéből. (L.) Az irodalomkedvelő közönség előtt nem idegen Lovászy neve. Mikor annakidején a magyar irodalomban forrongni kezdett az Adi-láz s miker Magyarország össses versfaragó ifjú Titánjai, épségben megőrzött irodalmi stílusunknak eszthétikai nyakát törték és a legőrültebb Adikultnszt esinálták, — akkor Lovászy megjelenteti iHolnapatán kiskeddenc czimü verskarikaturáit s zseniális ötletességgél, a maga meztelen groteszklégében elénk állítja Adit és társait. Lovászy seellemes paródiában zamalos humortól csillogó, 4e tűhegyes iróniával figurázza ki elfajult irodalmnakat s a hibák helyes megvilágításával a helyes mtra igyekszik téríteni az ultramodernességért rajongó olvasóközönséget. Nem mondjuk, hogy Lovászy ezen versei mrgas irodalmi értékkel bírlak. Korántsem, de a szerzőnek nem is volt ez a •eélja. Ó csak mint egy egészségesen gondolkodó ember, poéta-talentumának segítségével vidám vázlatokat készít nekünk a mai tulmodern irodalomról s hogy ezek a vázlatok mégis milyen kasznos czélt szolgálnak, — bizonyítja könyveinek nagy kelendősége. A közönség veszi és •agy élvezettel olvassa. Megérti a vidámsorok rejtett, de okos czélját s ha lapozgat szépiro dalmi lapjainkban s rábukkan egy merész zagyvasággal és érthetetlen szóáradattal összekalapácsolt versre — már nem bosszankodik az érthetetlenségén, hanem mosolyog felette. Csöndesen, szánalommal. Lovászy legújabb Pesti versei, szintén maglikon viselik az Adi-paródiák ötletes bélyegét. De van ebben a könyvben egy kedves Kuplészerü vers is, a mit a s?erző a pesti élet aktuálitásságából meritettt magának. Ilyen például a most felszínen levő földgázügy s vele kapcsolatosan a budapesti gázgyárigazgatójának Heltai Ferencznek a czélzatos okoskodása. íme: A földgáz. Drága és büdös a szaga. Ilyen a budapesti gáz S e drága gázra maga Heltai Ferencz vigyáz, Aki mindenkit leigáz S nem azt mondja, hogy Mi, Első ferencz József, Hanem azt, hogy: Mi, Gáz. Ha magadra nem vigyázol, Jön Heltai bácsi tűzzel És drága, sárga bűzzel És agyongázol És hiába magyarázol, Mert ha ó valamit A papírra mázol, AZ olyan, miat a szentírás És, ha egy szót szólsz, Aseondja, hogy panamázol. Te lármázol És aszondod, hogy nem panamázoL, Mert csakis az panamáz, Akié a gáz S akinek nincs gáz, Az rongyot hiába ráz, Az ázhat, fázhat, De nem páaamazhat. így álltunk eddig a gázzal, De most menjünk odébb egy házzal. Az egész országban nagy a láz S a sok újság arról magyaráz, Hogy Sármáson van egy hely, Abol a földből kijön a gáz. a földből kijön a gáz S miközben kijön, lármáz S jobban trombitáz és harsonáz Mint a Gambrinuszban a zenekar, Melyne'c élén