Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-05 / 1. szám

XII. év. 48ööi*tési ár : • { érre 4 kor 04 f í éw* 2 kor 04 f ='{ tgydra 1 kor 64 f se szára 8 fillér. letoprszefi, SfMI. január 5. ífydpt/ü-k dij* ^ŐteöSgyesés s«eri* áztőség és k.RdŐÍStft. Kossuth atcss 43 HZox*-vátiIb- Lajos / L3NGTEL. FBBENOZ MTankatórsak^ B O IFI E3 3i3 J_ "5T Q- "2" ÖRG ST i»ptnlaidonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE 19; Az idő kereke nem all. Szédületes gyorsasággal halad előre s aki nyomdokát követni nem tudja, az ott marad az ut szélen, az árokban, elhagyva, elfeledve. Por belepi, útszéli sár bemocskolja s a haladók léptei nyomán felzuduló szürke porfelhő még nyomait is eltünteti az utókor élőit. Haladás! Ez most a jelszó. S e jelszó hatása alatt áll minden. Még az idő is, mintha meggyorsította volna tempóját, ugy elszáguldott felettünk, hogy az ó esztendőhöz még hozzá sem szokhattunk, már eljött fényes ragyogásával, ezernyi ezer reménységével az uj, a várakozásokkal teli, a várva-várt. Mert bizony, hiába mondja a .régi jó latin közmondás: „De mortuis nil, nisi bene! „A halottakról vagy jót, vagy semmit!" Az elmúlt esztendőből vajmi kevés jó dolgo

f mondhatunk, de annál több rosszat, annál több kellemetlent, annál több fájdalmasat. Nem hagyott magf uísn siránkozó, fájdalmas, bánatos sziveket. Az eloiu

;t esztendőt nem sirja viss?a senki, távozása nem ha y fájdalmas nyomokat maga utan, mert kedves örömet, sok bánatot, szomorúságot hagyott hátra örökségül. „Le roi est mort, vive le roi! Meghalt a király, éljen a király, mondja a kevésbé érzékeny frauczia közmondás s vele mi is hangoztassuk vigan, felemelt fővel, szivünkbe'i reménységgel: Meghalt az ó esztendő, éljen az uj esztendő ! S ahogy a jó kereskedő szokta, az év utolsó napján, csináljunk mi is leltárt lelki áruraktárunkban. Vizsgáljuk meg azt, ha egy égi biró valahogyan eey szép napon rovanesoini akarná lelki ,ó és rossz tulajdonságainkat, vájjon aktiv, avagy passzív mérlege nyerne e el eredményűi?! Tekintsünk az esztendő változásakor lelkünk mélyébe s bíráljuk el azt, hogy eleget tettünk-e egész esztendőben azoknak a kötelességeknek, melyek mindannyiunknak osztályrészül jutott. Nem hanyagoltuk el kötelességünket, nem játszottuk ki azokat a parancsokat, melyeket az erkölcs, a vallás törvényei ránk parancsolnak. Ugy sáfárkodtunk a lelkiekkel, ahogyan azt, mint jó embereknek, mint jó honpolgároknak, mint testvéreknek kötelessége?! Ha a születendő esztendő első perczében mindenki pőrére vetkőztétné lelkét s belepillantani merészelne abba, hogy szemügyre vegye a bent történteket, oh akkor minő siránkozás, minő szomorú jajveszékelés hangzanék fel szerte ez országban, melyben a testvéri, a baráti, a rokoni marakodás képezi éltető lelkét, igazi elemét társadalmunknak. Nem sáfárkodtunk jól azzal, mit a magasságos hatalmak reánk biztak. Nem tettük meg kötelességünket, sem a vallás, sem az erkölcs parancsai szerint. A szegényt nyomorogni, az éhezőt éhezni, a didergőt fázni, a gyermeket nyomorogni hagytuk. Nem törődtünk felebarátaink szerencsétlenségével, nem kerestük fel őket még csak vigasztaló szavunkkal sem bánaíukban, nem nyujtottunk segítő kezet az elesettnek Egész esztendőben csupán csak a saját személyünk kultuszának hódoltunk s azt elégítettük ki a lehetőség szerint. Nem panaszkodni akarunk, csak a lelki mérleg egyensúlyát megalapítani. S a mikor ezt cselekedjük, nem nyomhatjuk el feltörő panaszszavunkat. Az elmúlt esztendő nem volt a haladás jegyében működő, ne sajnáljuk tehát annak kimúlását A ietűnő nap biborsugarait elnyeli a látóhatár ezüstös tengere, mig keleten uj nap kél fényesen, ara^ssigírakban fíirödve. A hegyek oldalai aranygloriát öltenek magukra s a reménységnek örőlkéélő fája újra kizöldel, mert ime elérkezett az uj esztendő, mely a reménvsegek valóra válását, kívánságunk teljesülését hozhatja magával. 1911. Örömmel köszöntünk, légy jobb, boldogabb sikerekben, eredményekbtn, gazdagabb elődödnél! sE—k. Iparművészeti iskola. Felhívásunkra a válaszok sorozatát klasszikus példával, Deák Ferencczel kezdtük meg. Fölemiitjük ismétlésül: Arról van szó, hogy vas—zala—somogyi magyar népünk részére faragászati iparművészeti iskolát állíttassunk tel Zalaegerszegen. Mert ebben a három magyar megyében kiváló erő van a faragászati művészetre. Fa és fémipari művészetre. Nagyobb mértékben az előbbire. Az iparművészeti iskola megteremtésére előbb kutatásokat, tanulmányozásokat kell tennünk. Adatokat kell szereznünk, hogy vidékenként, községenként, családonként, személyenként milyen mértékben van meg ez az ősi hajlam. Milyen mértékben külsőleg, pl. számra nézve; s milytn fokban tartalmilag. Fölkérünk mindenkit, tudósítsanak ezekről a található adatokról. Törekvéseinket és kérésünket szíveskedjenek továbbitani a hirlaptársak is. Adatok. VI. Pölöskén Tóth Lajos 10 éves gyermek egy vasúti lokomobilt faragott ki teljesen a legapróbb részletekig. A készítmény a zalaegerszegi állami főgimnáziumban van. — A. gyermek jeles tanuló, most a tanitóképezdét végzi. Népszámlálás. A legszomortbb népszámlálás Magyarországon az 1243. évben volt, minekutána a tatárok kitakarodtak szomorú hazánkból. Bélának még egyszer kellett az országot megalapítania. Hol lennénk mi ma, ha a tatárdulást az ég kegyelme leveszi a vállunkról? Bízvást beszélhetnének a magyar imperiuraról, ami most néha-néha újságpapíron van csak. A mostani népszámlálás, ámbár négy-öt évtized rendkívüli fejlődését nem lógja mutatni, de — azt hisszük — egy expensiv nemzet fejlődésének képét tárja fel. Nem lesz a mostani népszámlálásnak — jelek szerint — olyan hatalmas nemzeterősödést feltüntető végső számszerű eredménye, mint az előbb megejtett négy elődének, — hiszen azóta két nevezetes nemzeti csapás ereszkedett ránk: az amerikai kivándorlás és az egyke. Amerikában másfél millió magyar él; valószínűleg háromszor annyi, mint amennyi Árpád apánkkal a munkácsi platón erre a szép országra letekintett; — s hogy az egyke nemzeti átka mennyi vérveszteséget okozott: aít csak a jó Isten s valamennyire hozzávetőlegesen a statisztika mondaná meg, ha érdemes volna az előbbi nemzeterősödésből számszerű következtetéssel arra rámutatni — a mi nincs. De ismételjük: a népszámlálás még így is fejlődésre fog rámutatni s egyben a politikának direktívákat ad, hogyan kelljen birtokpolitikai s örökösödési törvényeink változtatásával a jellegzetesen ma még Dunántulra helyezkedő egyke ellen megküzdeni. Az amerikai invázió ellen, — minden jel arra mutat, -— maga Amerika fog már a legközelebbi években erélyes törvényekkel védekezni. De ezeket a dolgokat csak érintjük. A népszámlálás aktualitása tollúnk alá két örvendetes jelenség megrögzitését nyijtja. Az egyik: hogy az ország kulturája négy évtized alatt óriásit haladt, amit a népszámlálás zavartalan s precziz eszközlése beszédesen mutat. Ma már akkora kulturfokon ál} az összes néprétegünk, hogy a népszámlálás nagy nemzetgazdasági és nemzetfejlődési jelentőségét átlatja. S oszlóban van egy előítélet, mely az ad. emelés félelmében mindenféle csalafintaságokkal, az adatok meghamisítására s eltitkolásokra törekszik. Adassék becsület a parasztnépnek, de ahol ezért megilleti. A másik megjegyzésünk az: hogy a népszámlálás precziz lebonyolítását legfőképpen a magyar néptanítóságnak köszönjük. Adassék elismerés a néptanítói karnak egyrészt. jutányos árop, friss és oltott mész 1 s

r

7;

i"

t

é" jutá

QfiTal Grünbaum perenznel egerszeg Kossuttj-utca