Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-03 / 44. szám

4 MAGYAR PAIZS 1910. deczember 2. vonatkoztatni, hanem specialiter a bohémvérre, mert hát nekünk — társadalmi szempontból — első sorban erre van szükségünk. Hogy beválnak e, az majd kidudorodik.« »Nagy remény van, hogy ebben a sziniévadban nagy rekordot fogunk elérni, mert a positio kitünö és várakozáson felüli anyag áll rendelkezésünkre.® Később igy buzditja a pápai fiatalságot. »A bosszulére eresztett száraz kokettirozásnak most már nincs helye, hanem tessék foglalkozni és vis-a-vist keresni.K A női személyzetet igy jellemzi. »Nemcsak arczberendezésben, hanem toilettben és megjelenés dolgában is primadonna al bürökkel rendelkeznek.« Másutt: »Az igazgatónak előre gratulálhatunk, mert jól bevásárolt.® »A közönség hangulata a bohemiát pedig erős vérkeringésbe hozza és »ez kell a magyarnak®, ha egy vérbeli színtársulat van egy oly városban, mint Pápa. A pápai fiatalság már több izben nagy rekordot ért el ezen a téren, most pedig egy oly alkalom kínálkozik, mely az eddig elért rekordokat felülmúlja. Tessék startolni!« Az ember fél olvasni, szinte nem lehet már világosabban kimondani: ne sokat komédiázzatok ezekkel a nöcskékkel, hiszen csak színésznők 1 Harapjatok belé valamelyikbe s aztán »gyerünk szerelemre!« Hát kérem ez már sok, túlmegy a tisztesség határain. Mert ha abban a bizonyos »jó p jsitió ban,« a Griff éttermében, vagy piszkos füstös kis kávéházi szobájában éjfél után félig berúgott huszártisztek társaságában megenged valaki magának ilyen kiszólásokat, azt értjük, — de hogy a toll hatalmával ennyire visszaéljen, hogy megszentségtelenítse az előadó művészetet azzal, hogy komoly munkát végző képviselőit annyira komolytalanul, ennyire barbár szemmel nézze — az már mégsem járja. Mást érdemel Szalkay színtársulata — és mást a pápai közönség. X. Szlavóniai képek. Míg odahaza Magyarországon lépésről-lépésre halad a magyar szó, a nemzeti eszme előre, mig az iskolák oly szép eredménnyel terjesztik azt a magyar kulturát, melynek erejével meghódítjuk másodszor azt az ősök vérével megvédelmezett földet addig idelenn élet-halál harcz folyik a magyarságért, a magyar szóért. Véreink ragaszkodnak a magyar szóhoz, magyar iskolához, mint az életükhöz, de sajnos, a horvát sovinizmus sok helyen úrrá lesz fölöttük. A terrorizmus, mit a társadalmi életben kifejtenek magyatjainkkal szemben, még nem minden. De hivatali erőszak, üldözés, bojkottálás, hivatalos szer órája üt, együtt indulhassanak hanyatlásnak is. Ezen kibontakozó és elhalványuló processussal a testre vonatkozólag életkoroknak neveztetnek, a lélekre értve pedig, műveltségi foknak nevezhetők. És ismét ezeket együtt gonddal fejlődési folyamatokban, de mégis vezérszerepet juttatva a lelki tehetségnek, könnyen fejleszthetjük az egység, a különválás, az összhangzás és a hanyatlás korszakát a testre vonatkozólag valamint a gyermek és ifjú, a férfiúi es aggkort ismét a testre, de különösebben a lélekre tekintve. Véleményem szerint a geneticus származtatás nem lesz felesleges annyival inkább, mert ezek, hogy ugy szóljak, a nevelés szempontját, ezek határozván meg tulajdonkép, hol válik a nevelés tanítása, a ráhatás és elfogadás öntevékeny gazdagodása. Ezek által lesz bárki előtt érthetővé, hogy a nevelés nem az időhöz, a korhoz kötött működés, hanem hogy egy egész emberi élet műve, csak anyaga és alakja változik koronként. A test, a lélek fejlődéseiben bizonyos változhatlan, minden egyes egyedre érvényes törvényeknek van alávetve. Lássuk első helyen azon törvényeket, melyeknek az egység korszaka, illetőleg a gyermekkor hódol. A test szerveit, létezésük első stádiumában, bizonyos homály borongja körül, mely a lelket még akkor is vakságban tartja, midőn amarról már lefoszlott. Innen van, hogy ha ezen kérdésre, mi a gyermek ? feleletért Schillerhez fordulunk, igy felel nekünk: »Noch hatalommal való visszaélés, a horvát iskolák borvatositása mind mind fegyvere a horvát sovinizmusnak. Van idelenn néhány magyar iskola, melynek czélja, lehetőleg megtanítani magyarnak azt aki magyarnak született, de ezek is a legnagyobb üldözésnek vannak kitéve. A HorvátSzlavonországban élő magyarok szima meghaladja a háromszázezeret. Ezeknek magyarnyelvű oktatására a Julián Egyesület felállított negyven iskolát 82 tanítóval, a MÁV. 13 iskolát körülbelül ugyanannyi tanítóval; tart fenn ezenfelül még a ref. egyházfelekezet is néhány iskolát; e felsorolt iskolák összesen körülbelül tízezer magyar gyermek szivébe csepegtetik azt a hazaszeretet, azt a fajszeretetet, mely kell, hogy minden magyar ember szivében lakozzék. Szüksége van ez iskolákra, mert a szláv tenger e helyütt igen nagy erővel nyaldossa partjainkat. * * * A második osztályt tanítom az egyik szlavóniai magyar iskolában. Most a beiratkozások után, hogy megkezdődött a tanítás, első dolgom volt az uj gyermekekkel megismerkedni. Látok a hátsó padokban egy jóképű eleven fiút, kitől tanítás előtt horvát szót hallottam. Megszólítom. Mi a naved? — feláll és hallgat. Újra kérdem a nevét. »Molim, ja neznam magyarski.® (Kérem én nem tudok magyarul) volt a felelet. »Hát mi vagy te, slovák?« „Ja sam magjar.« (Én magyar vagyok.) Az atyja behozta hozzánk, mert látta, hogy a horvátiskola még az anyanyelvét is elfeledtette fiával. * * Egy másik uj gyermekemet, ki csak töri a magyar nyelvet, megkérdeztem tud-e irni. »Igen.« »Jöjj ki a táblához, ird le a nevedet.® Kijön a gyermek és ékes, kacskaringós betűkkel. felírja: Lojzi Cabadaj. Ismeretlen név, nem olvastam a naplómban. Megkérdezem tőle szóval a nevét, a felelet ugyanez. Kutatok utána naplómban, nem találom sehol sem. Végre is a viszonyokkal ismerős tanítványaim világosítanak fel, hogy a fiu apját „Szabadi"-nak hiyják, de a fiu a horvátiskolában igy tanulta leírni és kimondani nevét. * » * Községünkben lakik egy magyar fuvaros, ki ezelőtt tizenkét évvel jött le Szlavóniába mint legényember. Letelepedvén, megnősült. Elvett egy horvátul tudó magyar leányt. Gyermekeik mivel künn az utczán csak horvát gyermekekkel játszanak, annyira megszokták a horvátnyelvet, hogy szüleikkel is csak horvátul érintkeznek. Az atya gvermekeitöl és nejétől valahosv már megtanult ganz Thier, menschliche Thier,« söt nyomor teljesebk, mint az állat, mert ezt legalább ösztönei szolgálják, melyek szerint képes elérni azon fejlési fokot, melyet elérni lehet — és kell, s mely körülménynél fogva az anyaállat előbb megengedheti saját lábán kicsinyeit, mint a szerető édes anya már régen serdülésnek indult gyer mekét. Ébben a korbau a test a lélekre nézve rideg börtön, melyben életének első periódusát tengi át. Teng életet mondom, mennyiben az érzékiség súlyos járma alatt nyög, ismereteit, érzeteit az érdektelen külvilág tétovázó tárgyairól szedi, vagyis az elv és félelem vezeti, midőn érthetetlensége a jelen örömein andalog. Uralkodik a test, az érzékiség, hódol az ész, kedély és akarat. S ezen viszonylagos, függős tartama változó, az egyediség milyensége szerint különböző, végez az állapot tudatában kérdéseivel, mely nevezetes fordulópont az ember életében, amennyiben, de egyszersmind a szó nemes értelmében vett emberéletnek kezdete, mert az öntudat az, mely az elmét, az akaratot, de különösen a kedélyt felszabadítja. Megszületnek az indulatok, de mivel, hogy azok átfutó természetűek, szen vedélyekké nem egy könnyen makacskodhatnak. A nevelésnek az igazi neve ezen korban : szoktatás, melynek e kor mozaik képének legkitűnőbb vonására, a kíváncsiságra kell ügyelni, mely mivel az elme működése már többé, kevésbé activ, könnyen fejleszthető tudvágya, ez pedig már a szorosabb gondolkodás ébresztője. A második nyugpont előre bocsátott álláspontnoz mérten, a szétválás vagy különféJeség korhorvátul, de egyik fia hozzám jár és ez nent tudja a Miatyánkot magyarul. • * * Hogy az ittélő magyars5g mily szívósan ragaszkodik a magyar iskolához, azt számtalan példával igazolom. A lelkem is örül, mikor látom azt az akadályt nem ismarö vonzódást a magyar iskola iránt. Öt tanítványom nem jött két napig iskolába. Harmadnap megjönnek. Ki jön az egyik igazolni a mulasztást. »Tanitó ur kérem azért nem jöttünk iskolába, mert most hogy esett az eső igen rossz volt az ut és a sötétben nem tudunk jönni.« »Mikor indultok el hazulról ?« »Reggel fél ötkor, félhatra odaérünk az állomásra és hat órakor felülünk a vonatra.« Iskolánk a MÁV.-é. A gyermekek egy jó részét a vonat hozza. A szóban forgó gyermek már fél ötkor utrakel, hogy a félkilenczkor érkező vonattal itt lehessen. Tessék elgondolni e gyermekek helyzetét a sáros ősztől kezdve késő tavaszig. Bár ilyen nehézségekkel kell megküzdeniük, mégis százával jönnek hozzánk, holott odahaza a harmadik szomszédban vau a horvát iskola. * * * Mivel a magyarság a horvát sovinizmus miatt nem kap mindenütt magyar islolát, kénytelen horvát iskolába járatni gyermekeit a magyar szülő. De itt a tanítók oly szellemben nevelik a magyar gyermekeket, hogy az megtagadtatja velük még a magyar szót is, azért a magyar szülők ugy fognak ki rajtuk, hogy a községben vagy a közelben lakó református pap, ki magyar ember, csütörtökön és vasárnap saját lakásán magyarul tanítja őket az iskola tananyagára, magyar énekre, magyar történelemre stb. Igy gondoskodnak a szülők a magyar szellem fennmaradásáról. Ily példákat látva, nem szabad csüggednünk, hiszen van bennüak szívósság, fajszeretet. Csak előre. —ma. Hivatalos rovat. 8780. 1910. Pályázati hirdetmény. Zalaegerszeg r. t. város tanácsa a kezelése alatt álló 5150 korona 49 fillér Móczer-féle alapítvány 1910. évi október 1-sö napjától esedékes kamatainak elnyerésére pályázatot hirdet. Ezen alapítvány kamatait 14 éves koráig olyan zalaegerszegi illetőségű vagyontalan apátlan és anyátlan árvaleány nyerheti el, ki tényleg segélyre szorul. Felhivatnak tehát a gyámok, kiknek gondozása alatt ilyen árvaleány vau, hogy illetőségi és szegénységi bizonyítvánnyal felszerelt s a városi tanácshoz czimzett kérvényüket legkésö ^ szaka, illetve: az ifjú kor. Ebben már az egyes szervek többé-kevésbé határozott alakot öltve s igy tisztán feltűnve haladnak tovább és tovább különféle egymástól szétváló utakon fejlődésük tökéletes kulminátiója felé, hogy mint egy biztos alapjául szolgálhassanak a billincsből bontakozó szellemi életnek. Vörösmarty, a magyar költő fejedelem, sokatmondó beszédes vonásokban igy jellemzi: »Vak méh az ifjúság, mely mindenütt mézet keres, s majd szirtbe ütközik, majd tüsks szúrja, vagy lépen ragad. S ba néha napján téved is a virágra, illatba szédül, nem talál haza s késő panasszal döngi kárát«. Mikszáth politikája. (Részlet Hantke Emilnek a szabad liczeumban „Mikszátk Kálmán jellemzése" czimen tartott előadásából) . . . Ezen folytonos sajátságokra való hivatkozással engedjenek meg egy rövid kis kitérőt, mely valójában Mikszáth védelme akar lenni. A Petőfi társaság ez évi nagygyűlésén előadott megnyitó beszédében Herczeg Ferencz a következőket mondta: »Hogy Magyarország mint egységes nemzeti állam szerepel a világ tudatában, az nagyrészt annak köszönhető, hogy a Petöfiek, a Jókaiak, a Mikszáthok magyarul és magyarokról irtak.« Nem értem, miért hagyta el Madách nevét, de meg tudom érteni, hogy Herczeg Ferencz a volt liberális, most munkapárti politikus miért mellőzte Kossuth Lajost és Apponyi Albertet, a kik nemcsak magyaroknak magyarul,