Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-31 / 13. szám

1910. márczus 31. MAGYAR P A I Z S 3 akkor szent lesz az adott szó esküvés nélkül, csupán csak kézfogásra. Akkor visszatér ismét azon idő, mikor nem kellett ezernyi törvényszék, ! mert a király Szent István napján maga is tör- ; vénykezhetett egy év gonosztevői felett. Oly | kevesen voltak azokl Mig most börtönné alakithatnók az egész országot, mégis megtellenék a sok gonosztevővel. Még a 70-es évek végén is a remekelő (vizsgázó) mészároslegények felcziczomázva, felpántlikázva vitték a bikát a vágóhidra s az állat szemmelláthatólag jóleső tetszéssel ballagott nem sejtett vesztőhelyére; a ferde nevelésű ifjak is az érzékiség czifra sallangjaitól elkápráztatva büszke délczegséggel, gondtalanul, \ reszkető örömmel rohannak a veszélybe; de [ naponta negyedórát sem fordítanak testük ápo- j lására, hanem csak örökös elcsigázására. Pedig ! aránylag rövid idő alatt megőrizhetnék a csontok és izmok aczélosságát, mely által javarészben megoldhatnák a hosszú élet titkát. S apit az egészséges záponként csak reggel negyedóráig végzett munkával ér el, azt a tüdővészesnek már 2—3 hónapig tartó éjjel-uappali gyógyzökcsöléssel kell helyreütni De az ilyen munka már oly sikeres, hogy 100 tüdővészes közül 3—4 betegnél végződik az orvos és ápolók fáiadtsága kudarc/czal. A folytonos, szakadatlan testi munkát az izmok nem győzik, mert kifaradnak. A fáradtság eleinte a fokozatos elgyeugülési érzetben áll később kellemetlen, maid gyötrő fájdalom éizéssé fokozódik, az arcz kipirul, a verejték eiöbb a homlokon, majd egész arczon, a^u'án a test egyéb halyein, különö.-en a háton serkedezni kezd; majd itt-ott izompamat-rángáso at látunk. Csakhamar beáll az izmok elernyedése, amikor a leg nagyobb akaratmegfeszités mellett sem tud az összehúzódni. Ekkor az izom és küiőszövetek oly bomláster méket gyártanak, melyet a szervezet magából kiküszöbölni heteken át képtelen. Ha ezen nagyfokú kifaradás egy két napi időközökben heteken át isméilödik, akkor a mérgező bomlás termék összegyülemlik és oly Uzl idéz elő, mint mikor valaki a legelső pipadohányt kiszívta, s a kábulá-. után uzadni kezd. Ezen láz mellé az izmokban fájdalmas utóer/é^ek csatla- ; kozi.ak, Ez az úgynevezett tornalnz. Ez oly természetesen következik a rendszeres torna után, mint a must sajtolás után a boiforrás. A tornatanitók igen jól tudják, hogy először ezen tornalá/.on minden szorgalmas tornázónak kérésziül kell mennie, másodszor az izompamat C-ak a tornaláz lefolyása utan kezd szemmelláthatólag növekedni. Szóval az erők csakis ezen láz kiheverése után gyarapodnak. Ezt az alkalmat kell megragadni azon orvosnak, aki súlyos tüdő- ^ vész kigyógyitására vállalkozni merészkedik. Ha • ezt számításon kivfíl hagyja, kudarczot vall akkor í is, ha egész gyógyszertárt töm a betegbe, akár ) kanalas orvosság, akár por befecskendezés alak- | jábau. A teljes nyugalomban lévő izmokban is állandó í anyagcsere me

ay végbe. Ekkor ég el láng nélkül j azon tüzelő anyag, a glikogén, amely a májban < és az izomban beraktározódott. Ezen égést az az éleny, melyet a tel frissült vér ad le a sejteknek, j tetemesen fokozza. Az ilyen égést növeli azon | körülmény is, hogy a szervezetből a szénsav, az j égésnek határozott ellensége, kitakarodik. Amerikai borzalmak. Hogy Amerikában óriási szerencsétlenségek pusztítanak életet és vagyont, annak egy részét Európában is borzadva olvassuk. De olvassuk-e valamennyit? A tűzvész által okozott kár egyetlen világvárosban sincs olyan nagy, mint New-Yorkban, Amerika e legnagyobb kikötő városában. Ezt igazolja az a statisztika, melyet az east 67-ik í utczában fekvő tűzoltóállomáson készítettek. A kimutatás a legutóbbi 23 évről szól s valóban megdöbbentők annak adatai. Megtudjuk ebből a hiteles és most közzétett jelentésből, hogy 1896tói 1909 ig 125 ezer 496 esetben pusztított tűz- ; vész az Egyesült Államok legnagyobb városában j és a tűzvész által okozott kár 125 millió dollárt , tesz ki. Évente tehát ötezerre lehet tenni a tűzvészek számát s az okozott kár értékét öt millió dollárra. ; A tüzek legnagyobb része a Manhattan és Bronx városrészekben pusztított, tehát ott, ahol kíván- j dorlók túlzsúfoltan burdosházakban laknak. A derék amerikai tűzoltók csak azt tartják érde- j mesnek följegyezni, hogy vagyonban mennyi áldozatot nyelt el évente a sok-sok tűz. Ámde azzal a gyakorlati érzékű tűzoltóság nem igen törődik, hogy hát hány emberélet pusztult el. De azok a magyarok oda kint, akik burdosházakban szenvednek képtelen nyomort, hajmeresztő dolgokat tudnak beszélni arról, mennyi emberélet pusztul el. Rendszerint éjjel ütnek ki csak a tüzek. A munkában elfáradt s mélyen alvó munkásokra rátör orvul a tűzláng, százával menekülnének, ha tudnának. Hány ilyen sirt hantoltak el. Hány végezte igy életét? És akik élnek és a mindennapiért Ínséget szenvednek, azok se gondolták, hogy ez a sors vár rájuk Amerikában. * S mig ily viszonyok vannak, miket jelent Green János hivatalosan az amerikai szövetségtanács elnökének? Ez az ur a kivándorlók vesztegzárának, Eliz-Izlandnak az amerikai bevándorlásra ügyelő hivatal vezetője. Green elmondja, hogy sikerült 3812 bevándorlót munkába állitani-A száztizezerböl, akik Amerikában kikötöttek, csak ennyit. Biz ezzel kár dicsekedni. Hát a többi munkanélküli hol van, azok hol csatangolnak? Ezen eredményt elérnie annál könnyebb volt — mondja a jelentés — mivel a farmerek nagy munkáshiányban szenvedtek és tömegesen fordultak az irodához munkásokért. (Persze a jelentés elhallgatja, hogy a munkáskivándorlókat Délamerikába szegődtették olyan helyre, ahova csak a viszonyokat nem ismerő és mindenéből kipusztult kivándorló szegődik.) Az inspektor jelentése szerint a lefolyt ipari és kereskedelmi pangás nagyon káros befolyást gyakorolt a munkásviszonyokra. Sok mesterember és egyéb munkás kénytelen volt bármily kínálkozó munkát elfogadni, csakhogy az életfentartáshoz szükséges keresethez jusson, később pedig a talált munkát daczára annak, hogy tanult mesterségükben ismét munka kínálkozott, elhagyni nem akarták. Mások ismét — munkához jutni képtelenek lévén minden eszközt, ufat és módot megragadtak, hogy valamiképen eltengödjenek és elég sokan még tisztességtelen eszközökhöz is nyúltak. Egy sötét palotához.*) Irta: Ábrányi Emil. Tündöklő élet illenék te hozzád, És elhagyott vagy. Rideg és komor. Talapzatodnak büszke magasában Sötét vagy, mint a végtelen nyomor. Kriptát mutatsz, amint a ködös éjben Kő pillantásod durván ránk veted, S templom lehetnél, volna termeidben Egy csöpp sugárzó, élő szeretet! . . . * Lásd, itt alant a legszegényebb házban Kigyúl egy ablak, mint parányi szem. De a te czifra, büszke homlokodnak Számunkra nincs egy mécsvilága sem/ Ki épített? Hűségből, fájdalomból Egy meggyötört nép! S ez a jutalom? Hogy noha uj vagy s ezer ablakod van, Ugy bámulsz ránk, mint egy bus, néma rom! * Mért vagy sötét? . . . Talán azért haragszol, Hogy hü maradtunk sok száz éven át, Ámbár konok dölyt, hitszegő ravaszság "Vérpadnak adta nemzetünk javát? Azért haragszol, hogy dagadt folyamként Ömlött magyar vér a csaták terén ? Hogy Moriánur-t mennydörgött az égre A megbocsátó, hü magyar erény ? * Ah, e sötét, pompás, üres szobában Mit hall a szu? A nesztelen magány? . . . Ugy tetszik, itt kísértetek bolyongnak Nehéz sóhajjal minden éjszakán. Két szőke ifjú. Mind a kettő László. Levágott fejjel surran szerteszét Az egyik árny. És azalatt a másik Esküre tárja reszkető kezét. Hosszú csapat. Harmincz nemes vonul be Látatlanul a Szent György-tér felől. Német parancsszó magyar őrök ajkán Nem tartóztatja egyiket se föl. Vezérük Kont. S egy bíboros terembsn Megállanak mind. És a mély, süket Hideg homályban labdaként guritják A trón elé levágott fejüket. Én Istenem, hát igy lesz mindörökké? Hát ezt az éjt nem veri át sugár? *) A M, K. 183. füzetéből. Hát véres árnyak, torz rémek helyében Itt emker-sziv nem fog dobogni már? Zajos vidámság, pezsgő elevenség, Teremtő láng nem röppen hát oda, Ahol ma nincs más, csak halott sivárság? Nem fog kigyúlni fönn a palota? * Én Istenem! Add, hogy a palotából Fény áradjon ki ott fönn a hegyen ! Add, hogy szerencse, boldogság, dicsőség A palotában otthonos legyen ! . . . Hadd lássak ott egy nyájas koronás főt, Akit mindenki hódolattal áld, Egy tündöklő, meleg királyi kastélyt, Egy minket értő, nagy, magyar királyt! Tanítók ! Tanügybarátok ! Küldjetek tanítót is a parlamentbe! Nyomorék testű uri leánykák. Gyermekek testegyenószete a kolozsvári szanatóriumban. — Szülök figyelmébe. — Dr. Brandt József miniszteri tanácsostól, a kolozsvári Vöröskereszt minta-gyógyintézet megalapítójától vettük az alábbi sorokat, a miket minden sz i tőnek különösen ajánlunk figyelmébe. — A mult héten ezzel kapcsolatos czikket adtunk már Kuszko István tollábol, »Páris, Bécs: e világvárosokon kivül nem láttam a női nemnél azt az elegáncziát, melyet hazarészünk nagyobb központjain észlelhetünk, különösen akkoi, amikor a szép napokon a közönség a korzóját járja. Értem ezen elegánczia alatt nemcsak a suhogó, legfinomabb illatot elárasztó öltözeteket, felvirágozott, a masamódné bevallása szerint 50—100 koronáig menő kalapokat, hanem az arányosan fejlett szép női alakoknak oly ruganyosan lengő mozdulatait, mintha az antik-szobrok életre kelve népesítenék a .tért vagy a gyalogjárót. De ám a szép látványosságnak elszomorító látványa, a ragyogó érem, averséuek rut revers-e is van. Azt legjobban mi orvosok látjuk és tudjuk, mi, kik hivatásszerűen minden utczán jÍrunk, gazdag palotákba épp ugy, mint szegény kunyhókba beletekintünk és ott életüde szépségek mellett sápadt arczu, duzzadt nyakú, elgörbült lábu és hátú alakokkal is találkozunk. Ha ugyanis ezek a testi hibák több esetben tuberkulózis, difteritisz, mellhártyalobból származnak, melyeket a laikus közönség — sajnosan — Isten csapásának tekint, mi ellen valamit tenni nem lehet, sőt nem is szabad, mégis azoknak nagyobb része és kiváltképpen a női nemnél oly gyakran előforduló hátgörbületek a modern nevelés következményei. Hisz reggel, mikor magam is az utczára kimegyek, látom már a kis leánykákat könyvekkel telerakott nehéz táskájukat egyik karjukon ezipelve az iskolába szaladni; a táska súlya alatt hátuk oldalra görbül, e testtartást az iskolában folytatva, szokásossá válik; ennek végeredménye az állandó hátgörbület. Mennyire látja ezt a szakértő szem, mikor néha háta mögé kerül annak az intézeti leányseregnek, mely hosszú kettős sorban utczai sétáját teszi. Es mikor utunk ily leányiskola előtt elvezet, melyet a leányok eltávozása után éppen szellőztetnek, mily romlott levegő csapja meg az orrunkat, hogy lélekzetünk is eláll tőle. Csodálkozhatunk-e akkor azon, ha vérszegénység és azzal szoros kapcsolatban álló nervozitás, görbe hátak éppen a leányifjuságnál mindinkább elterjednek, igy alapot vetve egy jövő beteg nemzedéknek ? És mit kell a szülők részéről mindig hallanom, amikor már kifejlődött testi hibák helyreigazítása czéljából oly gyógymódot ajánlok, mely az iskolalátogatást egy időre felfüggeszti? Azt. hogy lehetetlen, mert a leányka a tanulásban elmarad, j Egészséges lélek és elme csak egészséges I

testben lakik; harmonikus szépséget csak azokban találhatunk, akiknél a szellemi fejlesztés a testnek fizikai gyakorlataival egyetemben ment végbe. A közönség érdekét folyton szem előtt tartva, figyelmemet ezen irányban is kiterjesztettem. A kolozsvári Vöröskereszt-szanatóriumban oly testegyenészeti intézetet rendeztem be, mely bár» mely "hazai és külföldi ily intézettel vetekedhetik. Ebben az intézetben, szakértő vezetés mellett : ugy a jobbmódu, mint a szegényebb sorsú szü' 5 löknek alkalma nyilík, hogy kincseik legdrágáb-