Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-17 / 11. szám

M A (r Y A R i

J A 1 Z S 1910. márczius 17 ütötte verte az uraság hajdújától az uraságig, a megye hajdújától kezdve az alispánig az urodalom és vármegye minden tisztviselője, a falusi biró, a katona és a többi. 5. Politikai, polgári jogai nincsenek. Bírája a földes ur az uriszéken. (Igy nevezték azon törvényszéket, a hol a nemes földesurak parasztjaik fölött Ítélkeztek.) Mindez megszűnt 1848-ban. Mert a 48-iki törvények értelmében: 1. Az államnak minden polgára szabad, egyenlő jogra és kötelességre. 2. A jobbágy tulajdonosa lett földjének, az az a törvény kimondja a következő örökváltságot**) 3. Megszűnt a nemesi kilenczed, a papi tized, megszűnt a sokféle iogyenmunka, a robot. 4. A paraszt is szabadon neveltetheti gyerme keit, adhatja bármely pályára, mert nyitva előtto minden állás. És mit nyert ezzel a haza? Megmondom. Előbb csak 700.000 nemes emberből válogathatta és alkalmaz latta a különböző állásokon a tehetségeket, most felszabadul a 10 millió paraszt, válogathat 10,700.000 polgárból. Mindenesetre a többől többet és jobbat lehet válogatni. Előbb csak 700,000 nemes lelkesedett a hazáért, hisz övé volt a íöld, övé volt a haza. A parasztot nem érdekelte a hazája, mely neki semmit sem adott, csak terheket rótt rá. Neki csak jó vagy rossz, humánus vagy lelketlen földesura van. Ha ez jól bánt vele tűrhető volt sorsa, ha roszszül, szitta, átkozta és földes urában gyűlölte meg a földet is, a hazát is, melyhez szolgasága kötötte. 1848 ban szabad lett, földet kapott, \an hazája, van mit szeretne, van miért lelkesedne, áldozna. Tehát a honpolgárok száma szaporodik, a haza erősödik. Amiket most tőlam Tisztelt Hölgyeim és Uraim hallottak, ez nem egy óra, nem is egy nap, hanem napok, hónapok, évek, sőt évtizedek kitartó munkájának eredménye és mi mégis kikapjuk ebböl márcz. 15-ikét, tehát egy napot, hogy mondjam egy órát és ezt üDnepeljiik. Miért ? Egy hasonlattal magyarázom ezt meg. Nyáron tikkasztó a hősé , napok, hetek óta nem volt eső. Fű, fa elhervad, ember, állat ellankad, a gyenge idegzetű emberek még aludni sem tudnak a rettentő nag^ hőségtől. Végre egy délután hatalmas szél kerekedik, meghozza a záport, növény, állat ember felfrissül. Hallhatunk is és pedig helyesen, jogosan ilyen észrevételeket : ha nem lett volna ez a zivataros és jó, nagy eső, mindennek vége. Tehát a nagy közönség egvedül a záport látja, egyedül a záport áldja ! ' Pedig a fizikus tudja, hogy a z?port nem egyedül a fergetegnek köszönhetjük, hogy ez nem egyedül a fergeteg munkájának eredménye, hanem hogy ezt a uap, a nyári tikkasztó hőség napokon, heteken át készítette elő az által, hogy a folyók, tavak, tengerek vizét elpárologtatta, mint párát a levegőbe csalta. A vihar aztán ezeket a párákat esöcseppekké tomöritette és a fölure küldte. Ámde minden gazda azt is tudja, hogy keveset ér a nagy zápor, ha utána hideg, fagyos, szeles idő következik, hanem igenis a záport az utána következő szép, csendes, meleg idő teszi igazán áldást hozóvá. Tehát a zápor előtt nagy munkát végzett a nap, mely a párákat készítette, a zápor után megint nagy munkát végez a nap, mely csendes melegével termékenyítő hatásúvá teszi. A nemzetek életében is vannak zivatarok, záporok. Zivatarok, melyek az esőt hozzák, napok melyek az esőhöz a párát készítik, az esőt áldásossá, termékenyítővé teszik. Ilyen zivatar, politikai zápor volt nálunk 1848. marcz. 15 ike. E napon vivta ki Pesten a lelkes magyar ifjúság, Jókaival, Petőfivel élükön a sajtószabadságot; e napon hordozták iljaink a fővárosban körül és írták mindea jó hazafi szivébe a következő 12 pontot. Követeljük: 1. az Ősiség eltörlését,***) 2. hiteltörvényeink kiegészítését, 3. kötelező örökváltságot, 4. a czéhek megszüntetését, 5. birtok és **) Az örökváltság földvétel volt A nemes és paiasztjai kiszámították, hogy egy telek a földes urnák évenkint hány forint hasznot hoz, azen összegnek mint kamatnak bizonyos perczent mellett a tökéjét megállapították, és a parasztok ezen tőkét, mint amortizációs kilcsönt 52—60 év alatt lefizették. ***) Az ősiség 1351 bői való törvény, mely szerint a nemes nem hagyhatott végrendeletet, hanem birtoka oszthatatlanul szállott a legidősebb fiúra, ha pedig a család kihalt, az országra, a koronára. hívatalképességet az állam minden polgárának, 6 a papság és nemesség adózását, 7. a népnevelés szabályozását, 8. sajtószabadságot, 9. a polgári és büntető törvényköny uj szervezését, 10. a politikai igazgatás és igazságszolgáltatás elválasztását, 11. a városok rendezését, 12. népképviseletet. Ugyancsak márczius 15-én vit:e meg a pozsonyi országgyűlés 60 tagu küldöttsége Bécsbe a magyar királynak, mit kíván a magyar nemzet: alkotmányt, felelős minisztériumot. Eredmény, hogy megkaptuk a felelős kormányt, alkotmányt, függetlenséget, szóval mindazt, amit a pesti ifjúság által körözött, szivekbe irt poutozatoknál hallottunk. Ez a márczius 15-iki zivatar! Hát az előzmér nyek ? Az előzmények, a párakészités ideje; az újjászületést, a 48 iki törvényeket előkészítő évtizedek kitartó folytonos munkája, melyből az egész nemzet kiveszi részét, melyben világító, melegitő. vezérlő napok : Széchenyi, Deák, Kossuth, Batthyány Lajos és mások. A kiknek nagyrésze márczius 15 ike után is dolgozott és ez utómunkával tette áldást hozóvá, termékenyítővé a 15 iki vívmányokat. A félszázados küzdelemből, melynek a 48 iki törvényeket köszönhetjük a legkimagaslóbb, a legmegragadóbb, épugy mint a fergeteg, a zápor a természetben, 1848. márczius 15-ike. Erre vezetünk vissza minden előzményt, minden következményt. eboen egyesül mim központban minden elő és utó munka. Azéri ez hagyta a legmélyebb nyomokat a hazafiak lelkében és igy anélkül, hogy valaki mondta, valaki ajánlotta volna, önkéntelenül kezdték el ünnepelni ezt a napot, mint a magyar szabadi-ág emlékünnepét és ma a magyarság egyik legnagyobb nemzeti ünnepe. De midőn márczius 15-én a 48 as törvények és szabadság emlékét ünnepeljük, ünnepünk korántsem volna teljes, ha mi utódok a hála szent tüzét meg nem gyújtanék sziveinkben, küzdő elődeink szent képei előtt. Ha S/écheuyi István, a legnagyobb magyar; Deák Ferencz, a haza bölcse; Kossuth Lajos lánglelku szelleme és Batthyány Lajos martir lelke előtt hódoiatunkat ki nem nyilvánitanók. Mondjunk tehát áldást poraikra! Tegyünk a mai napon erös fogadást, hogy azt a/, örökséget, melyet ránk hagytak, magbecsüljük, hogy ez örökséget a föld minden ellensége ellen megvédelmezzük, hogy ez örökségéit minden perczben készen állunk életünket és vérüket feláldozni! Éljen a haza ! Aggápolda. A zalaegerszegi izr. hitközség pár évvel ezelőtt a jóték myságáról városszerte ismeretes Rosenberg Zsigmondot választotta meg a »Szent Egylet* elnökének. A választók át voltak hatva attól a kellemes és jóleső tudattól, hogy Rosenberg Zsigmond nemesen érző szive sugallatát követve, az egyletet fel fogja virágoztatni; az egyletnek a humánismus szolgálatában kifejtendő áldásos tevékenységét az eddiginél nagyobb keretben fogja érvényre juttatni é: mindent el fog követni arra nézve, hogy szép tisztségéből folyólag az egylet anyagi szaporodását elősegítse és ennek következményekép az egylet sokoldalú humán czéljait diadalra juttassa. Sok fejtörés és álmatlan éjszakázás után meggyökeresedett benne az a nemes eszme, hogy a szent egylet kebelében aggápoldát fog létesíteni, hol az elszegényült és munkaképtelen aggok az anyagi gondoktól, a nélkülözéstől mentesen tölthessék öreg napjaikat. Hogy az eszme mélyebb gyökeret verhessen a közönségben: 5000 koronás alapítványt tett az aggápolda czéljaira, tette pedig ezt abban a jogos reményben, hogy példáját követni fogják mások is és mihamarabb összegyűl az az összeg, amely a nemes intézmény létesítéséhez és fentartásához szükséges. Reményeiben azonban csalatkozott, mert nemcsak példáját nem követte senki, sőt a megindított és általa kezdeményezett gyűjtés is eredménytelen maradt. A minden oldalról megnyilatkozott szűkkeblűség öt végtelent! bántotta, elkeserítette, de el nem csüggesztette. Mint a jó katona a harezmezön utolsó csepp vérével is védelmezi hazáját; ugy ő is ujabb és ujabb lelkesedéssel küzd kedves eszméjének diadaláért. Az alapot idegenben lakó hitsorsosoktól kikönyörgött adományokkal lassacskán ugyan, de mégis gyarapítja. Felhasználja azokat az alkalmakat, amikor az embereket a családi örömök és gyászok pillanatnyi hatása alatt a jobb lélek megszállja és gyüjtöget-gyüjlöget, mint a szorgalmas méhe, hogy az alap nagyobbodjék és folyton szaporodjék. Látva, hogy a nagy körültekintéssel és figyelmességgel indítóit gyűjtési proczessus csak csi^aléptekkel halad előre, más uton próbál szerencsét. A meglevő kis alaptőke segítségével telket, házakat vesz, ezekből egyes kihasított részeket el ád és megtart ezekből csak annyit, amennyi az aggápolda létesítéséhez szükséges. Ezekből a vásárlásokból és eladásokból, a szünetlenül folytatott gyűjtésekből az alap felemelkedett akkora összegre, hogy az aggápolda építkezési helye már rendelkezésre áll, hogy maga az épület előállítható. Hiányzik csak az alaptőkének az a másik része, amelynek évi kamataiból az aggápolda évi költségei volnának fehezhetők. Most ennek az alapnak mikénti előteremtésén gondolkozik és keresi azokat az utaka% amelyeken hozzá lehetne férkőzni a jobb módúak szivéhez, hogy ezeket nagyobb adományozásra bírhassa. Nem kételkedünk abban, hogy Rosenberg Zsigmondnak még életében sikerülni fog a tervbevett aggápolda összes előfeltételeit előteremteni és még életében fogja élvezhetni azokat a lelki gyönyöröket, amiket azelaggottaknak gondtalan és nélkülözéstfii mentes ellátása, s az aggápolda felvirágozása neki s/.erezní tognak. Sőt nem kételkedünk abban sem, hogy az erre a czélra szánt adományai még nem fejeződtek be, ezek jelentkezni fognak abban a pillanatban, amikor ezeknek felhasználásával a nemes intézmény életbeléptetése biztosítottnak fog látszani. —ő. Miképp lehetünk hosszuéietiiek ? Elbeszéli: Egy orvos.* L. • Dr. Flóris Aron tanárnak megjelenendő nagy értéiiü könyvéből az 50. szakasz. — A czikksorozat előbb a Magyarországban látotl napvilág t Sz. (Az izmok dpaláta.) Az izompamat el'azulásáuak legelső jelensége a kedvetlenség, a zsémbéskedésre, ziörtölődésre vaió bajiam, a munkakedv hiánya, az ifiaknak, valamint a jókedvüeknek gyűlölése, fukar^ág, önzés, az irgalom teljes hiánya, végül a* életuntság, mely ellen egyedüli orvosságát a borban, pálinkában véli, emiatt a délutánt borpinczékbeD, borospoharak mellett tölli. Ez a tüdőnek, mellhártyának, kötőszövetnek, izompamatnak még nagyobbfoku petyhüdését eredményezi, a véredényelmaszesedés hatalmasan terjed, mely a vérnek rendeltetési czélját egészen téves irányban tereli, csakhamar bekövetkezik az izom , kötőszövet-, agy- és csonVsejtek sorvadása. A véredény szájadékain át kiszabaduló sejtek a görcsös, n megszürkült sztomatákon, nyilasokon csak uagynehe-' zen 1 adnak visszatérni s élelem hiinyában felfilják a legdrágább sejtjeinket. A véredényelmeszesedés bajt bajra halmoz. Amidőn prdig a kiszabadult sejtek lassan-lassan legdrágább sejtjeinket sorra felfalják: a véredény falazata még összébb töpörödik; igy a teljes táplálkozási hiány miatt beáll a végelgyengülés. Az életnek dele azon időpont, amikor az izmokat ápolnunk kell, holott ilyenkor a vagyonosabb a tornacsarnokból kimarad, a munkával felhagy, mindezeket az ifjúra bízza. A régi történetírók fölemlítik, hogy egy jó módú, élete delén lévő, római polgár bikaborját kétnapos korától fogva minden Istfn áldott nap végighurczolta ölében. A folytonos vakorlásnak az lett az eredménye, hogy a bikát akkor is elbírta ölében, amikor az egészen kifejlődött. Ha a fiatal házinyúlnak egyik fülét naponta háromszor negyedórák hosszat dörzsölgetjük, füla öt-hat hónap múlva 2—3 czentiméternyivel meghosszabbodik. A kovácsok karizmai tetemesen megnagyobbodnak a folytonos izomgyakorlattól. A gyarló ember sajátsága az, hogy amig életereje tudatában van. azt a legnagyobb vakmerőséggel törekszik elpazarolni. Amikor pedig az iszákosság, dobzódás, pulyaság, kiváltképpen pedig a bujaságtól az életerők megcsappauvák, amikor is már a legcsekélyebb hülés is elegendő arra, hogy az embert a lábáról őrökre lerántsa, ily alkalommal, amidőn még csak alig egy napig nyomja az ágyat: magát az erősebb gyógybeavatkozással gyógyíttatni nem meri, mert a gyávaság, habozás, kapkodás, főképpen pedig az erélyesebb