Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-10 / 10. szám

XI. év, laiaeoraieg, 1910

, márczius 10. IO. szám .«í6fis*tésl ár: JSgy étre i bot. 04 f fél ém 2 kor 04 f Nog/edrs X kor 04 f szám 8 fillér. Hirdetísek díj* megegyezés szériát Nyilttír sora 3 te Szerkesztőség és kiadóvata!: Kossuth-utcf.z 43 Bzer]i:esztí Z. Hox*-vá"bItL Lajos ^Mln-n "teatáijraaiJs = LBWGTELFERENCZ BORBÉLY &YÖEGT laptalaidonos MEGJELENIK HETEN KENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A gatddlkodátrbl. Egy okos, tapasztalt ember azt mondotta, hát nagy baj, hogy segítség nélkül nem lehet megélni, még nagyobb baj, hogy a munkásviszonyok rosszak, de az bizonyos, a ki azt mondja: jere dolgozni az nyer, a ki azt mondja: meni dolgozni az részit. Ez azt teszi, hogy a gazdának ott kell lenni a munka mellett, mert nála nélkül semmi sem megy jól. A munkások ugy dolgoznak, a hogy nekik tetszik, nem ugy, a hogy kellene. Dr. Boros György. % Márczius 15. (V.) Ötvenkettedik fordulatán márczius Idusának nem kevés hazafias bánattal kell elismernünk, hogy ez a kor nem érzi át oly mélyen azokat az eszméket, melyeket ünnepel, mint a muzeum oszlopcsarnoka előtt ötvenkét esztendővel összesereglett lelkes nép, melynek az a történelmi pillanat adatott, hogy a magyar Tyrrteust, Petőfit hallotta szavalni, tőle a költőtől hangzott a zengő, az utolérhetetlen „Talpra magyar." A franczia forradalom, a társadalmi reneszánsznak szabadságra vágyó szellője lengedezett ötvenkét év előtt a mi szép hazánkon és a politikailag iskolázatlan embertömeg, lett legyen egyenkint bármilyen műveltséggel is megáldott, — tudatában volt annak, bogy válságos, nagy történelmi időknek születését hozza meg csodás lelkesedése; érezte, hogy a régi bálványok összedőlnek és az emberiségre uj korszak következik. Ha igy nem lett volna, hogyan tudnók .megérteni, hogy a Pilvax kávéház néhány titánja a nyilvánossággal még akkor nem biró, czenzurától lenyűgözött és rendőrileg féken tartott s közügyek vitelére iskolázatlan embertömeget tudott volna egybe gyűjteni, mely egyszerre Magyarország eleven közvéleményét képezze. Közéletünk mai jelénségeit nézve, ugy találjuk, hogy ez a kor elődeinek nagy hevületére képtelen. Hiszen igaz. ma is ünnepeljük márczius 15-ét, de a tovasz fuvalmában ezek az ünnepek erősen a konvencionális szokások kereteiben mozognak. Elhangzik a magyar tengertől az erdős Kárpitokig e napnak glórifikácziója és kétségtelen, hogy számra sokkal többen vesznek részt ezeken az ünnepeken; de hogy hány lélekben ma gasztosulnak fel a márcziusi eaimék, — ezt a gondolatot üzzük el agyunkból, mert talán nemzeti csüggedést okozna. Kétségtelen, hogy a generáczió, mely valamely nagy szabadságjognak áldásaival él, eltompulhat abban, hogy magát az eszmét érdeme szerint értékeli. Ötvenkét év előtt a „Talpra magyart" elszavalni szellemi reveláczió volt. Ma az élő, sőt talán olykor vissaa is élő sajtószabadság korában még forradalmibb költemények és szónoklatok sem csinálnának olyan nagy, a paroxismus lázáig növekedő érzelemhullámzást; mig ötvenkét év előtt még a dadogó Irányit is megtapsolták és váliukra emelték a márcziusi hazafias láz hatása alatt. Remélnünk kell azt, hogy ha majd megtörténik egy nem várt reakczió és a márciusi eszmék és az akkor kivivott népjogok veszélyben lesznek, majd kigyúl és fellángol akkor a Yesztaláng s bizonnyal a márcziusi ünnepek mai sablonait elfelejtjük. Ám ha a márcziusi eszmek győzelmére néhány nap múlva rendezendő ünnepek benső, hazafias tüze nem lángol is akként, amint a hazafias szivünk szeretné — mélységes hódolattal adózunk mindazoknak, akik éppen ebben az utilitárius korban a hazafias eszmék fáklyáját meggyújtják. Különösen tetszenek nekünk az iskolákban rendezett márcziusi ünnepek. Itt van a nemzet rügye, itt van a nemzet virága és éppen abban az időben, amikor lelkébe a hazafiasság szent tanításai leginkább gyökeret verhetnek. És tetszik nekünk a társadalmi köröknek márczius 15 i ünnepe. Mert a napi küzdelem salakjától megtisztult különböző foglalkozású emberek egyesülnek a márcziusi hármas eszményben: a szabadságban, testvériségben és egyenlőségben. Egyesülnek érzésben és talán tudatára ébrednek annak, | hogy a márcziusi eszmék még nem győziek. \ Hogy a tülekedő, egymássá! gyűlölködő társadalmi osztályok helytelenül élvezik, a testvériséget sokszor lábba! tapossák és az egyenlőséget megvalósíthatatlan ábrándnak tartják. Pedig aki igy tesz, gondolkozik, az a márcziusi eszméket megkorbácsolja és kivégzi és aki ugy vesz részt a márcziusi ünnepeken, hogy legalább^ hazafias felhevülésében nem óhajtja e kor széllemét megváltoztatni a márcziusi ideák követelései szerint, — az nem ünnepel, az ünneprontó. Óh! hozd meg márczius Idusa az ötvenkét év előtt lelkesen hirdetett hármas eszmény teljes győzedelmét: a szabadságot, a téstvériséget, az egyenlőséget! Magyar iparosok egymás ellen. A Magyarország irja: Csak néhány napja, bogy fenti czim alatt komoly figyelmeztetést intéztünk azon magyar faiparos-czégekhez, akik megfeledkezve arról az oltalomról és támogatásról, amelyet a magyar államtól megkövetelnek és meg is kapnak és megfeledkezve azon erkölcsi kötelezettségről, amelylyel a magyar iparosok egymás iránt tartoznak, gépeiket Ausztriában rendelik meg, anélkül, hogy a hazai gyárakat egyáltalán figyelembe is vennék. E figyelmeztetésünk ellenére, most teljesen megbízható oldalról arról értesülünk, hogy egy Budapesten székelő faiparos-czég Herzt'eld Gyula szászsebesi fürésztelepe részére éppen most rendelte meg gépeit Ausztriában, anélkül, hogy magyar gyárakkal tárgyalt is volna. E czégnek tehát a mi jóakaró figyelmeztetésünk csak falra hányt borsó volt. Ilyen cziníkus mellőzése a magyar termelésnek igazán már megtorlást hí ki maga ellen. A legkevesebb, amit megkövetelhetünk, az, hogy az ilyen és az illyenekkel összeköttetésben álló czégek a közszállitási törvény alapján a közszállításból egyszer és mindenkorra kizárassanak. A közszállitási törvény világosan előírja, — de nincs senki, aki ügyet vetne rá, s aki végre is hajtaná, — hogy a közszállitásokban résztvevőknek, magyar iparosoknak és szállítóknak kell lenniök, megköveteli, hogy a telep berendezése itthon előállított legyen és nevezetesen megköveteli, hogy gépei magyar gyárban készüljenek és munkásai magyarok legyenek. Ezen — iparunk védelmére nélkülözhetetlen — követelményeknek minden igaz ok nélküli megszegését és kijátszását az államhatalom — ha feladatát komolyan veszi, — megtorlás nélkül nem hagyhatja. Lépjen csak fel erélyesen éa kötelességtudóan a kormány egy-két esetben és hamar rendbe hozhatja ez ügyet. Rendbe hozhatja, ha a kereskedelmi miniszter, mint a vasút ura, — az úgyis vaggon hiányban szenvedő országban — ezen és hasonló lelkiismeretű czégeknek csak akkor ad vasúti kocsikai rendelkezésükre, ha a hazafias czégek igénye már ki van elégítve. Rendbeszedheti az iparfelügyelök utasításával, hogy ellenőrző köteleségüket ily czégekkel szemben a legridegebb szigorúsággal teljesítsék. Rendbeszedheti a földmivelésügyi miniszter, ha az usztatást beszünteti, ha az erdőt a munka felvételkor újra felmérés által revideáltatja, s. i. t. Mehetnek azután a Heiczfeld-czég és társai panaszra az osztrák császárhoz, az osztrák külügyminiszterhez, és a Wien város polgármesteréhez, akinek városában a géprendelés történt. Emlitésreméltó különben, hogy e czég a magyar gyáriparosok szövetségének tagja. Ha • szövetség feladatát komolyan veszi, akkor nem szabad ily czégeket védőszárnyai alá fogadnia. Természetesen tagja e czég a fakereskedők egyesületének is. Pedig semmi keresni valója nincs oly egyesületben, mely folyton kéri és igénybeveszi az lllam támogatását. Ugy az államhatalomnak, mint az ország erkölcsi testületeinek karöltve ke'l az ilyen hazafias kötelességeikről megfeledkező czégekkel szemben állást foglalni. Ha azt akarjuk, hogy az iparfejlesztésre évenkint áldozott milliók és milliók kútba ne essenek, ha azt akarjuk, hogy a nap-nap után jobban érezhető munkahíányou segítsünk és ha azt akarjuk, hogy megcsappanjon a testünket sorvasztó kivándorlás: akkor hajtsuk végre komolyan törvényeinket. r. I. A oőkről. — Uj eszmék, egészséges irányzat, a kolozsvári leány egyesülettel. — Az Ellenzékben hírt adtak arról a szervezkedésről, mely a Kolozsvárt leány egyesület alakuló közgyűlésével tette az első lendülést. Mélyre ható és egészséges gondolatok keltek ott szárnyra dr. Gidófalvy István körjegyző, tehát olyan férfin részéről, a ki egy éíetnek önzetlenül végzett praktikus munkáját fordította és fordítja a magyar társadalomnak anyagi és kulturális megerősítésére. Mellette egy bájos fiatal komtesse, az erdélyi aristokraczia egyik nagynevű családjának sarja magyarázza bájos egyszerűséggel, a munka nemesítő voltát, az egymás megbecsülését és szeretetét Nem ismételjük az elhangzott igéket. A harmatcsepp sziklákat repeszt; a hajszálgyökerek köveket porlasztanak s a pusztaság felett virágol és életet teremtenek. A helyes irányú nőnevelésnek egyik legkiválóbb apostola Teleki Blanka grófuő szintén az erdélyi aristokráczia köréből emelkedett ki. A munkát, az egyszerűséget, a szeretetet állította irányelvül.