Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-03 / 9. szám
MAGYAR P A ti Z S 1910. márczius 3. fehérjével táplálkozhatnának, ohhez járul azon szomorú körülmény is, hogy a vér a bomlástermékeket kimosni, kilúgozni képtelen : a szervezet háztartása Augias istállójához hasonlítható, rJionnét a szemét, a piszok kisöpörve soha. nincs. Az állandó nyomkodásnak, dörzsölésnek, paskolásnak kitett izom a vérből sokkal több élenyt és fehérjét von el és sokkal több szénsavat ad le, mint teljes nyugalmi állapotában Ezt Haig Sándor élettani búvár tudományosan bebizonyította, valamint azt, hogy a működő izmok élenyfelvétele és szénsav leadása ötszörte nagyobb. Az ütőerekben keringő vér két-háromszor annyi oxigént és két-háromszorta kevesebb széasavat tartalmaz. Minden orvos tisztában van azzal, hogy a vérben levő oxigén a feghathatósabban pusztítja a szervezetünkben leró baktériumokat. Ha pedig valaki ezzel tisztában van: azonnal ingadozni kezd bizalma azon orvos iránt, aki a tüdövészes beteget fekvéssel és hizlalással akarja meggyógyítani. Ha a paskolást oly csekély erővel alkalmazzuk is, hogy az a betegnek egyáltalában nem fáj: a beteg a tüdej-én keresztül mégis 4—5-ször annyi élenyt vesz fel. mint nyugalomban, az izomba pedig B—5-ször annyi áramlik. Tudvalevő dolog az, hogy minden izom kétféle folyadékot tartalmaz: először, amely csak alkoholban; másodszor':, amely csak vízben oldható. A fokozott izom tnu-nka alkalmával a vizben oldható izomnedv mennyisége osökken. Az alkoholban oldódó mennyisége ellenben növekszik. Amidőn az ápolók a tüdövészes beteget nyakrafőre kenik-fenik, paskolják : az izmokban, különösen a májban — mint egy éléstárban — a szervozet legfontosabb élelovszere. az elraktározódott glikogén használódik el. Ennek a glikogénnak, mint tüzelőanyagnak gyors elhasználása attól függ, hogy van-e elegen.iő éleny a szervezetben mely az égést elősegíti. Hiszen mindenki tudhatja azt* hogy a nyári fürdőzés, evezés, úszás után csakhamar farkas-étvágya támad, melyet, az izommunka és a mély belégzés eredményezett. Jlyenkor az elraktározott fehérnye, glikogén, előbb czukorrá válik, ez pedig az elégés (oxidáczió) folytán tejsavvá, majd szénsavvá és vízzé. Ha pedig az elégéshez nincs meg a kellő mennyiségű oxigén, akkor a szervezet tüzelőanyaga nem ég, csak üszkösödik. A tökéletlenül elégett tehérnye, a hugysav, a xantin, a kreatinin stb. Ez, okozza azt, hogy a vizelet olyan habos,, mintha tojásfehérnyével keverték volna. Ugy his?e a, ezzel mindenkit meggyőztem, hogy amidőn a beteg embernél a vért a hugysavtól és xantin testektől a testmozgással, gyógytornával, stb. megszabadítjuk, egyáltalában nem teszünk felesleges muukát. Nemcsak tenyérrel, hanem afféle légycsapóhoz hasonló készülékkel, vagy vékony nádpálczából font porolóval is lehet paskolni, de a porolót előbb lószőrrel kell kipárnázni és az egészet szarvasbőrrel befoglalni. Az ily alkalmatos készséggel, eszközzel az ápolók sokkal vígabban bírják a munkát, mert hiszen ekkor csak ötödrésznyi erőt fejtenek ki. Ezután ismét erélyesebb tornagyógymód következik. (A (jummikalapáh/s,) A játékkereskedődben veszünk töltött gummilapdákat. Ha a beteg mellett két ápoló van, négy gummilapda szükséges. Ha a beteget egyszerre hárman kalapálják, akkor hat gummilapdát kell beszerezni. A lapdák legalább is akkorák legyenek, mint egy kisebbszerű al na. Vigyük el a lakatoshoz és hagyjuk meg neki, hogy csináljon | belőlük gummikalapácsot. melynek félméter i hosszúságú aczélny-le < cska esernyődrótból | legyen, fogantyúja pedi !>ól. A kalapálásra szolgáló vége a gummilai ú legyen. A fafogantyu mindkét végére, valamint a felnyársalt gummilapda tengelyének mindkét végső pontjára biztosító- csavarokat csináltassunk, hogy se a tafogantyu, se a gummilapda ne lötyögj in használat közben se előre, se há ra ne csúszkáljon. A beteg eleinte ruhástul fekszik a földre teritett szalmazsákra, az egyik ápoló jobb, a másik balkeze felöl foglal helyet, a mindkét kézben tartott kalapácscsal a beteg testet gyors ütemben mindenütt megkalapálják. Ennél a főszabály az, hogy a csipőcsont felett, ahová a hüvelykujjat szoktuk tenni: nagyon gyengén vagy egyáltalában ne ütögessük, mert ott a vese foglal ; helyet, melynek erélyes ütögetése, zuzódása nagy kellemetlenséget idézhet elő. Hasonlóképpen • csínján kell bánni a kalapálással a gyomor és belek tájékán is. Ha a beteg panaszkodik, hogy Mikor a paskolást bevégeztiik, éppen két óráig foglalkoztunk a beteggel. Ha pedig a beteg gyenge, csak ezen nyolsz, eddig felsorolt gyakorlatot végezzük vele néhárny napig, míg mag nem erősödik. (Paskold* tenyérrel.) Ez ugy történik, hogy az ápolók a beteg jobb és baloldalán, a földre tett szalmazsákon térdelve elhelyezkednek és a beteg testét kinyújtott tenyerükkel olyformán ütögetik, mintka valaki az asztalon sétáló legyet tenyerével agyon akarná j csapni. Ha a betegnek nyoszolyája, kerevete oly \ magas, hogy az ápolók a paskolást minde n kényei- ! metlen hajlongások nélkül könnyen elvégezhetik . és a beteg testét mindenütt megközelíthetik, j akkor a szalmazsákot nem szükséges a földre tenni. Ha a beteg nagyon erőtíen, gye nge, akkor a paskolás előtt ruhát adjunk rá, máskülönbea ! folyton panaszkodnék. Ilyenkor a betegre csak oly ruhát adjunk, mely az iméat került ki a mosásból. A beteget lehet hétköznapi ruhájában i is paskolni, csakhogy még egy tisz/ca lepedővel ! is tikarjuk be, bogy a ruhájáb )1 felszálló por a I lepedőben rekedjen meg. Ha a beteg megerősödött, fehér alsó ruhára, j esetleg mezítelenre vetkőztetve paskoljuk. Nyári j napos időben a paskolást feltétlenül a csupasz bőrön alkalmazzuk. Ez a leghelyesebb eljárás. A ! vadona'uj gyolcs fehérnemű is paskolás közben finom, apró, csaknem láthatatlan parányi részecs kéket, mint méhrajt bocsájt ki magából, amelyek • a légutakat izgatják, mert a légcső csillószöiös hámsejtjei egykönnyen kikotorni képtelenek. Az \ ily izgalomba hozott hörgrészlet könnyen ujabbmegbetegedés fészkévé válhatik. É helyütt ismételten hangoztatom, hogy a be- | teg szobájában söpörni nem szabad, hanem a szoba padlózatát naponta kétsaec is vizes ruhával kell feltörölni. Le^czélszerübben cselekszünk,-ha a szoíja padlózatát Liuoleum vúszonnal huzatjuk be, erre hintsük a közlendő 43-ik utasításom szerint a törött sót. A vékonyan felhintett sót nem kell minden reggel össze öpörni, hanem tetejére ismét igen vékony rétegű sót hintsünk, de a harmadik nap este az elhintett sóréteget bátran összesöpöi hetjük. Az ily alkalommal oko- zott por korántsem árt a betegnek, sőt ellenkezőleg. Ha a por ellen a leglelkiismeretesebben akarunk védekezni, a sót ne csak a padlóra, hanem a szekrények tetejére is hintsük fel, mert ha télen odakint nagy hideg van is, bár a földet a hó vastagon elfedi, a süvöltő szelek alkalmával a szobában mégis tűrhetetlen por kavarog, különösen pedig az oly zivatar alkalmával, mely a lazán záródó ablakoka. is durgatja, megrezegteti. Bár ilyenkor az egészséges ember egész nyugod tan alszik, de a tüdövészes beteg ezen felkavart port megérzi, melynek eredménye a szakadatlan köhögési inger. A szobában keletkezett porfelbő leginkább amiatt támad, hogy a szekrények alján és tetején a papir-vastagságnyira lerakódott porréteget az ajtó és ablak nyílásain behatoló fuvalat felkavarja. Minél melegebb a szoba levegője és minél hidegebb a külső levegő: a betóduló légáram annál nagyobb port ver. A szoba padlóján még a beteg ágya előt't sem szabad megtűrni az oly szőnyeget, mely a gyakori mosásra nem alkalmas. A leg' drágább perzsa-szőnyeg is egy-két heti használat uláo millió meg millió Koch féle baczillust tar! talmaz. Az utczáról bejövő vendégek a járdán szanaszét köpködött Koch féle baczillusokat a czipő talpával a szobába viszik, a szőnyegre • tapadnak és ott évtizedeken át is megmaradnak. \ Ha a beteget hétköznapi ruhájában paskoljuk, • mielőtt ebbe belefognánk, a ruhájái az udvaron ki kell porolni. A működő izom, valamint az erőnek-erejével akarva, nem akarva, működésre kényszeritett izompamat is egyaránt kiterjed, majd összehúzódik, szóval térbeli alakját változtatja. Ezen izom mozgás az elpetyhüdött vérerek falait rugékonyab bakká teszi, ezek tehát a szivlökésre jobban ki tágulnak, e szivizomerőnek pillanatnyi hatása után pedig maga a rugalmas véredény ad a véráramnak egy gyengébb utőlökést, melynek azon igen üdvös és fontos élettani hatása van, hogy a legfinomabb hajszáledény is kellőleg megtelik vérrel és a benne pangó kreatinint nem engedi lerakódni. Ezt pedig a beteg paskoltatásával igen könnyen elérjük, hiszen a lappangó tüdövész kitörésének egyik főoka az, hogy a tüdó hajszálvéredényeit a hugysav, mint valamely tapadós anyag: eldugaszolja. Ezen körülmény lehetetlenné teszi azt, hogy a tüdő sejtjei a vérben keringő Miképp le hetünk hosszú# ietüek?) El b' 3izéli: Egy orvos. XXXIX. A gyogydivat-t i aj hász ó magyar orvosok nem veszik észre : ^ hogy r áj uki s6t a z összes magyarországi orv osokra nézve mily megalázó, hogy bármi or vosságot) m ei y Mercktól ered: feltétlenül csod aszerne k tekintenek. Hiszen ez eljárással csak az t bizonyítják, hogy ők nem egye bek, mint a darmstadti Merck E. kémiai gyárosnak hűséges us zályhördozói. Ezért hát rokonom sebeinek gyóg yitási módja kieszelésénél senki után sem ind' jltaiű ) i ianem a zt saját józan eszemre biztam. ' Okoskodásom kiinduló pontja az volt, amit H őg'v es Endre tanárom tanított, hogy t. i. a z. o l7 il;atos növényi melegfürdők, mint pl. a székfü ^ levendula, nodzafa virág, utifü, tea, stb. í BeDl c sak hőinger gyanánt szolgálnak, hanem a : bea r .ők levő könnyen áthatoló illó olaj hatása a l e8 f inomabb hajszálvéredényt is kitágítja, vagyis \ a 1 /éredény-kitágitó idegek központjára izgatólag j ll ? *t. Mig ennekelőtte a szemet hideg vízzel gyó- < P yítoUák, ma már a gyuladásos szem gyógyitásá- ; ' uan ezt mindenütt mellőzik, mert a meleg és j illó olaj tartalmú fürdők a szem legfinomabb véredényeit jótékonyan kitágítják, a szövetnedv áramlását fokozzák, ezen áramlás pedig a széna- j gyui adást csakhamar megszünteti, a hideg viz ellenben a hajszálvéredényeket összezsugorítja, teliát a táplálkozást még inkább hátráltáija. Ezt a körülményt a hidegvízzel gyógyítók nagyon sokszor botorul figyelmen kivül hagyják. Ugyancsak Högyes tanárom tanított arra is, hogy a sebedet oly illatos teákkal mossuk, amelybán növényi eredetű nyák (mucin) is van, akkor era seb felületét mérhetetlen vékony rétegben bevonja, tehát a külső fertőzéstől megvédi. Azért, ón a betegem sebét naponta 5—6—8-szór székifü, papsajt, valamint gyantatartalmú levendulából fő- ; zött teaban fürösztöttem, azt ezen meleg teába mártott ruhával borogattam Ezen szakadatlan borogatás és füröszlésnek eredménye volt az, hogy két hét múlva a seb felényire zsugorodott össze. Szinte megdöbbenve vettem észre azt, hogy a mikor a darmstadti vegyés--gyártulajdonos az összes magyarországi orvosoknak c 'nos kiállítású reczeptkönyvét minden évben ingyen szétküldi, akkor nem tesz egyebet, mint hogy Magyarország betegeit, az orvosok közvetítésével, az idegen ipar pártolására csábítja. Hiszen a Magyarorszi- gon elfogyasztott gyógyszerek 85-90 százalékát ő gyártja, melyből világosan kitűnik, hogy ennek az üzleti fogásnak egyedüli czélja beteg honfitársaink pénzét külföldre kivinni. Még inkább csodálkoztam afelett, hogy sem az állam, sem a gyógyszerész, sem az orvosi kar a Merck ur \ által szőtte hálón keresztül látui nem tud. Ez üzleti furfang teszi érthetővé azon elszo moritó helyzetet, hogy mig a magyar évezredeken át fűben, fában kereste Istennek csodatevő hatalmát, azalatt most a divatnak hódoló orvos mindezeket sutba dobja és előveszi Merck uroak kö vetkező czimü könyvét: »Rezept N irmeln. Indicationen und Dosierung der Pateut und SpecialPráparate von E. Merck Ghemische Eabrik DarnntadU. E vastag könyben minden betegségre saját gyártotta gyógyszerét ajánlja. Egész körülményesen leir,a a gyógyszer használati módját. Megmondja, hogy m nL<yü kell adni belőle gyermeknek, mennyit felnőttnek és hogy az a példabeszéd tényleg érvényesüljön, hogy: »Vakulj magyar!® elősorol néhány egyetemi tanárt, akik a méregkotyvalékot szerinte kitűnő sikerrel alkalmazták. Aki pedig a gyógyszerdivat irányító Merck ur:iak hazafiságból, nemkülönben embertársi szoreletből ellenszegülni mérészel, azt maguk az orv jbok kuruzslónak bélyegzik, ledorongálják, miat ahogy ezt az „Országos Orvosszövetség« hivatalos lapja a közelmúltban tette. Valóban minden igaz magyar h izah, let' légyen az orvos, vagy laikus, elszomorodva tapasztalja azon közönyt, amelylyel a felsőbb intéző körök a magyar nemzet kiszipolyozását minden téren a legnagyobb hidegséggel, minden hazafias felindulás nélkül nézik. A magyar rendesen csak akkor szokott kijózanodni, amikor már az ingét is lehúzták. Régi szokása a magyarnak, hogy nem akkor védekezik az árviz ellen, mikor a folyó a szárazságkor átgázolható, hanem mikor már a gátat a tomboló ár áttörte és elsodorta.
